Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-15 / 12. szám, hétfő
(5) islyen egy iráni farm ? Egv országról, tenát Iránról sem ehet csupán annak alapjai) véleményt formálni. Iiogy az ember megismerte a fővárost és eljutó^ egy két vidéki településre. Már csak azért sem, mert Iránban SO ezer ki sebb-nagyobb lalu található. És különösképpen nem leiiet, mért az a valóban izgalmas fejlődés, amely Iránban az utóbbi években bontakozott ki. elsősorban a városokra koncentrálódott. Nem mondanám azt, hogy elfelejtkeztek a falvakról, még ha bele is estek az acél bűvöletébe. Csak nem olyan for mában próbálták megváltoztatni a vidéket, a falusi életmódot és a mezőgazdaságban kialakult termelési módszereket, hogy ez a törekvés a parasztság számára is elfogadhatóvá és vonzóvá vált volna. A könyebb megoldás Nézzük, mit mondott erről Majlo Mijan, az iráni tervhivatal államtitkára? — A mezőgazdaságot mindig fontos szektornak tekintettük és azt sem mondhatnám, hogy nem kapott megfelelő részt a tervekben A probléma inkább az, hogy a mezőgazdaság a termelésnek' olyan szektora,, umelyet nem lehet egyik napról a másikra átalakítani, nemcsak a hagyományok, a kialakult és megkövesedett szokások miatt. A mezőgazdasági termelés sehol sem képes évi öt hat százaléknál nagyobb ütemben növekedni. Ez általában így igaz. Viszont iráni specialitás az, hogy nálunk igen sok a falu, a vidéki települések kis létszámúak és egymástól nagy távolságra helyezkednek el. Ebből fakad, hogy az állami adminisztráció a könnyebb megoldást választotta: a nagy agráripari üzemek és szövetkezetek létesítését szorgalmazta. Ez persze, elméletileg, nehezen támadható. Csakhogy elfelejtkeztek a már említett sajátosságokról. S így, bár változatlanul a kis farmok adják a mező- gazdasági termelés zömét, ezeket nem segítették, nem is fejlesztették. A következmény: kialakult egy sor, alacsony termelési átlaggal dolgozó agrárüzem, a falu pedig — mivel a parasztság mellőzöttnek érezte magát — kezdett elnéptelenedni. A gond-zsilipek Ez egyébként olyan zsilipeket nyitott fel, amelyek a gazdaságra és a társadalomra a gondok özönét zúdították. Teheránban és Iszfahánban is hallottam, hogy csak ebben a két városban az elmúlt néhány évben egy-egy millió ember te- lenedett le. Kétségtelenül szükség volt a falusiak beáramlására. Közülük rekrutálódtak az új üzemek és létesítmények munkásai. Csakhogy ez a belső népvándorlás, miközben egyfajta gondot megoldott, elképzelhetetlen mértékben súlyosbította a lakáshelyzetet, több élelmiszer is kellett, ezenfelül megnőtt az áramfogyasztás, márpedig Irán állandó energiagondokkal küzd s még elviselhetetlenebbé vált a városi közlekedés. S ez csu pán néhány közismert példa. Ilyen körülmények közt csodálkozhat e az ember, hogy Teherán utcáit járva sátorlakókkal találkozik?! Vagy garázsnak használják a lebontott házak helyét, vagy pedig oda költözik egy család, több család, amíg csak el nem kergetik őket a rendőrök. Így aztán az sem meglepő, hogy az az ország, amely nem is olyan régen mezőgazdasági terményeket adott el külföldön, ma igen komoly élelmiszerbehozatalra szorul. Mindaz, amit az iráni mező- gazdaság gondjairól, problémáiról felvázoltam, természetesen kapcsolatban áll a jelenlegi válsághelyzettel. Az objektív összefüggések az elmondottak alapján, gondolom, nem szorulnak különösebb magyarázatra. Logikus folyamat, hogy ha a falvak elnéptelenednek és csökken a mezőgazdasági termelés, úgy nő az élelmiszerimport. S mivel mindig költséges külföldön vásárolni élelmiszereket, drágább lesz a megélhetés is. De nemcsak erről volt szó. Aki csak munkát talál s az új helyen otthont nem tud magának teremteni, az mindenképpen az elégedetlenek táborát gyarapítja. Életmód-váltás — javulás nélkül S mivel a falvakból beáramló tömeg- életmód-váltása nem. életkörülményeik javulásával járt együtt, sőt, éppen a feltételek romlását vonta maga után, elkeseredettségük csak fokozódott. Különösképpen azért, mert közvetlen közelből tapasztalhatták, hogy a társadalom más rétegei, de elsősorban egy vékony, kiváltságos csoport az olyan sokat hallott nagy civilizáció ígéreteiből gazdagon részesedik. Mindez mégsem ad azonban magyarázatot arra, hogy a tüntetők — a szétlőtt tömegben ugyanis szép számmal voltak faluról feljött fiatalok is — miért a túlhaladott vallási ideológia nevében és platformjáról kérik számon a társadalmi igazságtalanságokat, s miért az iszlám restaurációjától várják társadalmi egyenlőtlenségük megszüntetését? Mint általában a harmadik világbeli országokban, a falusi tömegek Iránban is mélyen vallásosak. A városokban a nők inkább azért tették le a csa- dort, mert ma már más a divat, a vallás hatása, befolyása az egyház és a hatalom viszonyától függetlenül is csökken. Nem így vidéken. Amikor tehát az egyház vezetése szem- befordult a hatalommal, befolyása önmagában *" is elegendő volt a tömegek mozgósításában. De mivel nemcsak ideológiai nézeteik találkoztak, hanem szociális követeléseik is megegyeztek, messzemenő egyetértés alakult ki a siita papság és a falun maradt, illetve a, városokba költözött paraszti tömegek közt. Mivel az a látszat, hogy a hatalommal szemben álló csoportok a hatalom-képviselte haladással állnak szemben, nem könnyű megítélni a tényleges helyzetet. A képlet leegyszerűsítve az, hogy a sah az iráni feudális viszonyokat az ipari fejlődéssel, a nagy civilizációval kívánta megszünte-tni, a siiták pedig a történelmi szükségszerűséget akarják késleltetni, de inkább megakadályozni. Az egyház bástyái Ha csak erről lenne szó, egyszerű lenne eligazodni. Tulajdonképpen nem is az bonyolítja a helyzet jobb megértését, hogy a sah vaskézzel látott hozzá elképzelései megvalósításához. Azért nehéz az általános törvényszerűségeket segítségül hívni az iráni helyzet elemzésekor, mert a tettek nincsenek összhangban a szavakkal. Egészen világosan: a siita egyház, amely tömegeket tudott maga mögé állítani, ma nemcsak azokat az elképzeléseket támadja, amelyeket a sah eredetileg megfogalmazott. A tömegmozgalmat inspiráló számonkérés valójában azt a helyzetet kárhoztatja, amely a reformtörekvések csődje, lelassulása, és félrecsúszása következtében alakult ki. S bár e támadás iszlám alapoktól, ennek ideológiai-eszmei bástyái közül indult, a gyakorlatban összetalálkozott a társadalmi igazságtalanság és a diktatórikus viszonyok ellenig politikai küzdelemmel. Egyébként nyilvánvalóan ez az oka annak, hogy a hatalom meg sem próbál egyezségre jutni az egyházzal, fel sem merül valamifajta kompromisszum lehetősége. De visszatérve a falusi tömegekhez, a mostani tűzkeresztség — mert ennek is nevezhetjük — korántsem tekinthető teljesen lefutottnak. Szétverték a tüntetéseket és le lehet tartóztatni az emberek ezreit. Ismeretleneket és tekintélyes politikusokat is. De nincs lehetőség arra, hogy visszatérjen az a korszak, amely ellen a farmok népe, a városi munkások, a diákok és a siita papok fegyvert fogtak. ÖNODY GYÖRGY (Vége) Jóslói helytállás Január 15-e a csehszlovák tüzérségi és rakétaegységek napja A Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egység, amely Szokolovónál esett át a tűzkeresztségen, eredményesen harcolt Ki- jevnél, Zsaskovnál, Bieloj Cerkevnél, a Duklai-szoros- nál. A tüzérek pedig a Jasló lengyel városka melletti ütközetben tettek ki magukért. Hogyan is kerültek az Ondava partjáról oda? 1944. december 18-án a csehszlovák hadtest azt a parancsot kapta, hogy tüzérségét és harckocsizó zászlóalját titokban a Jaslótól délkeletre eső térségbe csoportosítsa át, a 38. szovjet hadsereg áttörési hadműveletének támogatására. December 19. és 22. között mind az öt tüzérezred elhagyta a hadtest védelmi állását. A Kárpátokon keresztül több mint 90 kilométeres utat tettek meg. Amint a tüzérezredek megérkeztek rendeltetési helyükre, a vezérlövegek és aknavetők nyomban elfoglalták tüzelőállásukat. A megerősített kezelőszemélyzet még aznap éjjel beásta a lövegeket, jóllehet a talaj 40 centiméter mélyen átfagyott. Reggelre a figyelők is elfoglalták helyüket. Mindig csak éjszaka dolgoztak, reggelre gondosan álcázták az állásokat. Napközben minden mozgás megszűnt. Ennek ellenére karácsonyra mindennel elkészültek, de pihenésre ezután sem gondolhattak. Nappal a felderítés, a célok felkutatása folyt, felülvizsgálták a lőelemeket, ellenőrizték az elfogott ellenséges katonáknál talált okmányokat. Az ágyúknál a személyzet a kezelést gyakorolta, a híradósok vonalat építettek, a gépkocsivezetők lőszert szállítottak. Az általános támadás eredetileg 1945. január 20- ra volt kitűzve. Mivel azonban a szövetséges csapatok az Ardennekben vereséget szenvedtek, Winston Churchill, Nagy-Britannia miniszterelnöke január 6-án segélykérő levelet intézett a szovjet kormányhoz, amelyben kérte, hogy a szovjet- német arcvonalon mielőbb indítsanak támadást. A szovjet kormány és a legfelsőbb parancsnokság úgy döntött, hogy a támadás idejét nyolc nappal előbbre hozza. Január 12-én az első ukrán front hadseregei, egy nappal később az első, második és a harmadik belorusz front hadseregei is támadásba lendültek. Az első ukrán front kötelékében a 38. hadsereg, amelyhez a csehszlovák tüzérezredek is tartoztak, 15-én reggel, moszkvai idő szerint 8.45 órakor a tüzérségi előkészítés után — amely 55 percig tartott — áttörte az ellenség védelmi vonalát. A támadás során az első tüzérezred 1857, a második 1699 gránátot lőtt ki. A jaslói hadművelet sikerült. A mi tüzéreink is hozzájárultak a sikerekhez. Az öt csehszlovák tüzérezred közül három — a második, a negyedik és az ötödik — megkapta a „Jaslói“ címet. A szovjet fővárosban az ő tiszteletükre is dörgött január 19-én 224 szovjet ágyú húsz győzelmi sortüze. Tüzéreink jaslói helytállásának emlékére minden évben január 15-én ünnepeljük meg a csehszlovák tüzérség és rakétaegységek napját. Harmincöt év telt el azóta. Néphadseregünk korszerű fegyvereket, rakétákat és lövegeket kapott. Számos közös hadgyakorlaton bizonyították, hogy a csehszlovák rakétaegységek és tüzérek Jasló szellemében nevelkednek, biztosan találnak a célba. A Varsói Szerződés hadseregeivel együtt mindenkor készek egy ecet- leges agresszió visszaverésére, a szocialista tábor és a világbéke megvédésére.-nj1979. I. 15. Az érsekújvári (Nové Zámky) járás kommunistái a napokban fejezték be a pártalap- szervozetek folyó év januári és februári taggyűléseinek előkészítését. Pártalapszervezeteink a CSKP KB 1978. november 3. elnökségi ülésének határozatához, valamint a járási pártbizottságnak a járás feltételeire lebontott politikai-szervezési irányelveihez igazodva oiy módon végezték munkájukat, hogy a párttaggyűlések a kommunisták aktivizálásának hatékony eszközeivé váljanak. Alapszervezeteink taggyűlései tárgyilagosan ellenőrizik, milyen eredményeket értek eJ a kongresszusi irányvonal követésében, valamint hogyan teljesítették a járási, kerületi pártkonferenciák, uz évzáró taggyűlések határozatait. A feladatok meghatározása Tanácskozásainkon a CSKP KB 12. ülése határozata teljesítésének biztosításával összhangban az idei gazdasági feladatok valóra váltására irányítjuk legfőbb figyelmünket. >rról van szó. hogy nárt*1 önszervezeteink helyesen szabják A pártmunka tökéletesítése A JANUÁRI PÁRTTAGGYÜLÉSEK KEZDETÉN # A KOMMUNISTÁK AKTIVITÁSA meg feladataikat, mert ez évben a hatodik ötéves terv teljesítéséért folyó harc döntő szakaszához érkeztünk. Annak ellenére, hogy járásunk a CSKP XV. pártkongresz- szusa határozatai teljesítésében kedvező eredményeket mutathat fel, az eddigi fejlődés elemzéséből kitűnt, hogy a tervidőszak céljaitól eltérő struktúrális változások további növekedésének megakadályozását legfőbb feladataink elválaszthatatlan részének kell tekintenünk. Még határozottabban kell fellépnünk minden olyan irányzattal szemben, amely népgazdasági szükségleteinket figyelmen kívül hagyva csupán arra törekszik, hogy teljesítse a bruttótermelés tervének előirányzatát. Az idei gazdasági tervünk egyik alap- gondolata éppen az, hogy megtartsuk és tovább fejlesszük a lakosság eddig elért életszínvonalát továbbra is szilárdítsuk szo-’iílis biztonságát. Egész pártunk, minden kommunista, elsősorban az ágazatok felelős irányító dolgozói-- nak tudatát át kell hatnia azoknak az elkerülhetetlen, alapvetően igényesebb követelmények megértésének, amelyeket a fejlődés állított elénk. A mennyiségi és a minőségi mutatók A CSKP KB 11. ülésének következtetéseiből ered, hogy a saját munkánkkal szemben tanúsított igény fokozása elsőrangú feladatunk. A párttag- gyűlések tanácskozásának egységes programja valóban széles lehetőséget kínál arra, hogy a vállalatokban, munkahelyeken mélyebben elgondolkozzanak. miért nem teljesítik a termékek mennyiségi és minőségi mutatóit, a hatékonyság előirányzatát, az egyazon feltételek mellett gazdálkodó mezőgazdasági üzemek elért eredményei miért különbözőek stb. Előtérbe kerül a pártmunka Javíts'5.”'’te., hotélco^vsága fokozásának keresése is. A párt gazdaságpolitikai céljainak elérése mindenütt komoly igényeket támaszt a kádermunka tökéletesítésével szemben, egyben megköveteli, hogy az eddigieknél jobban gyümölcsöztes- sük a termelésben az élenjáró munkások, mesterek, technikusok, mérnökök, újítók és feltalálók, a szocialista munkabrigádok, a komplex raciona- lizáclós brigádok hasznos tapasztalatait, amelyekre járásunkban méltán lehetünk büszkék. A taggyűlések érvényesítik a megkülönböztetett hozzáállás elvét. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy — az alapszervezetek működésük illetékes körzetében — a konkrét helyzet ismerete alapján olyan kérdések megoldását szorgalmazzák amelyek mind a kongresszusi irá-’yvonal követése, nrnd pedig a központi bizottsági határosatok teľesítése szempontjából döntő fontosságúnk. A m^gkOiö-böztetett hozzáállás elvének gyakorlati alkalmazása továbbá megköveteli, hogy a tanácskozásokon tegyenek konkrét javaslatokat a határozatok teljesítését kedvezőtlenül befolyásoló fogyatékosságok mielőbbi kiküszöbölésére. Felkészülés a tagkönyvcserére A taggyűlések tanácskozásának tapasztalatait az 1979. évi igényes feladatok teljesítésével összhangban kamatoztatni fogjuk a párttagsági igazolványok cseréjénél is. Az a törekvésünk, hogy a kommunisták az igazolványcserére, mint a pártmunka megjavításának, a pártélet tökéletesítésének és a párt befolyása szilárdításának fontos eszközére tekintsenek. Ezért is fontos, hogy az alapszervezetek a taggyűléseket mindenütt a kommunisták széles kollektívájának bevonásával készítsék elő. Ebben a felelősségteljes munkájukban nagy erőforrást és ösztönzést jelent a járási pártbizottságok konkrét segítsége albert Cuba, az SZLKP Érsekújvár) fNové Zámky) Járási Pzottságának vezető titkára FetueieLÜnk egy tüzérségi és rakétaalakulat gyakorlatán készült (Felv.: ČSTK — L, Hajský)
