Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-11 / 9. szám, csütörtök

Ui tantervek a gyakorlatban

A KORSZERŰBB OKTATÁS SZOLGÁLATÁBAN

0

Társadalmunk hatalmas

anyagi áldozatokat hoz az ok- y tató-nevelő munka korszerűsítéséért. Többször elhangzik ez a nagyon meghatározó mondás is: A mai iskola az egész embert nevelje, ne csak az értelmét. A pedagógiának persze mindig ez volt, illetve lett volna feladata, csakhogy ebből a régi iskolatípusokban nem valósulhatott meg minden. Hadd tegyem hozzá: nem a pedagógusok mulasztásából. Hol voltak még csak négy-öt éve is olyan jól felszerelt Iskolák, mint ma? Ma már talán nincs iskola, amelyikben ne lenne diavetítő, lemezjátszó, magnetofon, fizikai, kémiai szaktan- terem. nyelvi laboratórium, hogy egyéb tanítási segédeszközökről ne is szóljak. Az új, korszerű oktatási követelményekhez igazodik a tanrend is. ,lgy az oktatás ma már egyre inkább a jelen igényeit elégíti ki, miközben figyelemmel kíséri a jövő elvárásait is, számol velük, igyekszik felkészíteni a tanulókat a 21. század követelményeire.

Iskoláink új koncepciója nem született meg egyik napról a másikra. Kísérletek sora előzte meg. Ezek most is folynak, mert az iskolának — mint az életre előkészítő intézménynek — állandóan meg kell újulnia. Az új koncepció szerinti oktatásra való áttérés szerves részét alkotják a kísérleti iskolák pedagógusainak bemutató tanítási órái is.

A nyelvtanítás új koncepcióját bemutató tanítási órán vettem részt a minap több mint harminc pedagógus társaságában a Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában. A bemutató tanítást a bratislavaí Pedagógiai Kutatóintézet nemzetiségi osztályának dolgozója, Schniererné Wurster Ilona szervezte.

Nem kívánok e ciikkben teljes képet adni a két napig tartó bemutató tanításról, csupán követendő példaként emelek ki néhány órarészt. Megjegyzem, hogy az órákat bemutató pedagógusok mögött negyedszázados gyakorlat áll. S a bemutató tanításoknál ez nagyon meghatározó módszertani, pedagógiai, didaktikai és nevelési szempontból egyaránt. Az ilyen pedagógus valóban tud lényegeset és újat nyújtani a kollégáknak. Hiszen a bemutató tanítás lényege a tapasztalat- gyűjtés, bemutatni egy-egy tananyag átadásának legjobb módszereit, nem utolsósorban a korszerű audiovizuális tanítási segédeszközök célszerű felhasználását.

De lássuk a bemutató tanítást. Színhely: a negyedik osztály, a tantárgy: magyar nyelvtan, a tananyag: az igekötők fogalmának megismertetése. S mint minden tanítási óra, ez is ismétléssel kezdődött, mégpedig az igéről eddig tanultakat foglalták össze nagyon ügyesen. A táblán ez a mondat állt: Ki korán kel, aranyat lel.

/A jelzett mondatban a tanulók imiindegyike hamar felismerte

az igét. Majd a tanítónő, Hamar Kálmánná, hasonló mondatokat kérdezett tőlük. S ilyen mondatok hangzottak el: Ki hogyan dolgozik, olyan fizetést kap, Aki nem dolgozik jól, keveset keres. Vagy: Aki nem tanul, az nem tud. A nevelési cél: a munka szeretete, megbecsülése volt. A tanítónő a jelzett mondatokon keresztül nagyon ügyesen és célratörően hajlott át szinte észrevétlenül a nevelési célra. Majd hasonló kiváló módszerrel vezette be a tanulókat az igekötők fogalomvilágába is. A tanítási cél a leggyakrabban használt igekötők megtanítása volt, amit diafilmek, különféle előre elkészített képek és szövegek segítségével ért el. A helyesírási tudnivalókat még nem vették, a tanulók a hallott, látott szavak és képek segítségével mégis felismertek bizonyos helyesírási szabályokat is.

A mágneses táblán négy különböző cselekvést jelző kép volt, s alattuk a megfelelő szövegek: megmutat, rámutat, bemutat, kimutat. Először mindenki magában olvasta el a szavakat, majd közösen. A tanítónő csak ezután kérdezett:

—\ Gyerekek, mit vettetek észre a szavak olvasásakor?

A jelentkezők közül egyet felszólított.

— Ági!

— Azt vettem észre, hogy mind a négy szó mást jelent, s hogy van előttük egy meg, be, rá és ki szócska.

— Nagyon ügyes voltál Ági. Tapsoljuk meg.

— És mit figyeltetek még meg?

A tanulók tűnődő arccal néztek a táblára, s néhány másodperc múlva a jobbak már jelentkeztek is. De a tanítónő még várt, időt engedve a gyöngébbeknek is a gondolkodásra, aztán így szólt:

— Rudi jelentkezett legelőször, tehát most ő mondja meg nekünk, hogy mit vett még észre.

— Én még azt vettem észre, hogy ezek a szócskák az ige előtt állnak, és mind egybe van írva az igével.

— Gyerekek, Rudi nagyon helyesen fogalmazott, mert bizony, ha ezek a szócskák az

ige előtt állnak, akkor mindig egybeírjuk Őket az igékkel. De erről majd a következő órán fogunk tanulni. Viszont a tapsot ó is megérdemli, sőt egy jó pontot is. A tanítónő egyébként minden jó feleieiet megdicsért, a pontatlan feleleteket pedig közösen javították és egészítették ki, persze nem maradt el ilyenkor a biztató, kedves hang sem.

Úgy vélem, ez a néhány szemléltető példa is jelzi, hogy Iskoláinkban egészen új pedagógiai módszer van születőben.

Tehát az új audiovizuális tanítási módszer új korszakot nyitott az oktatásban. A tanulók már nem passzív hallgatói, hanem cselekvő szereplői az óráknak Az óra kezdetétől a kicsengetésig együtt dolgoznak a pedagógussal. S mindent könnyedén, nagy akarással, élvezettel és kedvvel csinálnak még a leggyöngébb tanulók is. Tudjuk, hogy a nyelvtanítás feladatrendszere sokrétű. Ám sokrétű a tanulók munkája is, hiszen a pedagógus az órán többnyire már csak irányít, a tanulók pedig dolgoznak. Mégpedig önállóan, ahogyan ezt a püspöki iskolában is láttuk. Gyakorlott kézzel forgatták az Ablakzsiráj, a Helyesírási szótár és az e célra kiadott Kislexikon lapjait is. Meglepő volt a rutinjuk. Semmi félszeg- ség, zavar nem látszott rajtuk. Tették a dolgukat, mint más nyeltanórákon. A külső szemlélő tapasztalhatta, hogy a gyerekekben élnek a nyelvtan alakjai, képesek a differenciálásra, logikusau gondolkoznak a nyelvről, vérükké válik, és tudják őket helyesen alkalmazni a kiejtési, jelentési és a helyesírási szabályok szerint is.

Az ilyen nyelvoktatás természetesen nagy feladatot hárít a pedagógusra. De a gyakorlott, rutinos, hivatását szerető pedagógusnak ez nem okoz különösebb nehézséget, megterhelést még akkor sem, ha több időt igényel az órára való felkészülés. Mert ezért cserébe sokkal többet kap, amikor az óra végén látja a boldog, megelégedett gyermekarcokat, a sikerélménytől sugárzó és csillogó szemeket.

TŰRÖK ELEMÉR

JEGBÜKOR

(Markovics Ferenc felvétele)

Witúighíru miivénseh

A PRÁGAI NEMZETI KÉPTÁR BUDAPESTI KIÁLLÍTÁSÁRÓL

A kiállítás teljes címe: 19. és 20. századi európai és cseh rajzok a prágai Nemzeti Képtár gyűjteményeiből — pontosan adja vissza azt az összképet, amit a kiállított anyag a látogatóban kelt. Világhírű nevekkel találkozhatunk a budapesti Szépművészeti Múzeum grafikai termében. Alt, Braque, Cézanne, Chagall, Corott, Delacroix, Derain, Dufy, Gromaire, Klimt, Kokoschka, Léger, Lie- bermaitn, Maillol, Picasso, Pu- vis de Chavanne, Renoir, Repin, Rodin, SchieHe, Schwitters, Signac, Sisley stb, mind széles körben ismert név az európai művészet történetében, míg a cseheket olyan kitűnő nevek képviselik, mint Btlek, Capek, Pilla, Kremliöka, Mánes, Marák, Mucha, Muzika, Navratil, Procházka, Síma, Spála, Sva- binský, Tichý, Zrzavý stb. Mintegy 100 rajzból 40 a cseh

művészetet képviseli s mindjárt előre kell bocsátani: egyenletesen magas színvonalon, ami az „európai“ anyagról már nem mondható fenntartás nélkül.

A kiállítás azt bizonyította, hogy a cseh művészet éppúgy megtalálta az utat a nagy művészeti központokhoz, mint a magyar, tehát München mellett Párizst is megkeresték mindkét nép művészfiai s az akadémikus szemlélet követői mellett megtalálták a kapcsolatot az új, vagy éppen forradalminak számító irányzatokkal is. A kiállításon ezt bizonyította a romantikus Delacroix rajza mellett Corot, Liebermann, Cézanne, Chagall, Léger, Brague, a szecessziós Muchán át Kup- káig Capekig, az utóbbiak révén egészen az absztrakció határáig képviseli a főbb stílusáramlatokat a prágai Nemzeti Képtár bemutatott anyaga.

Könyvekről - M'moi

1

A cseh művészek rajzai mellett jelentőségéhez mérten kap helyet a francia, a spanyol, a német stb. művészet is. Sajnálattal állapítottuk meg, hogy magyar művészek nincsenek képviselve a kiállításon, de ennek oka visszanyúlik a 19. szá- /zad történetébe. 1849 majd 1867 után sem érezte szükségét sem a cseh, sem a magyar társadalom egymás művészete elfogulatlan megismerésének. Hogy az elmúlt három évtized ezen milyen örvendetes módon változtatott, bizonyítja ez a kiállítás is a Szépművészeti Múzeumban. Akik nemcsak művészi élményre számítottak, hanem történelemben is gondolnak, kétszeres örömmel nézegették a prágai Nemzeti Képtár rajzgyűjteményének válogatott anyagát.

DR. SZÍJ RÉZSŰ

S nern volt jobb testvér nála

Mukszud Ibragimbekov nevét aligha ismerik olvasóink, és a Kaspi-tenger keleti partja mellett elterülő Baku múltjába és mai életébe is csak kevesen nyerhettek bepillantást. Az azerbajdzsán író könyve ezért kitűnő kalauznak bizonyul ismereteinek bővítésére. Nem arra, hogy a tengeralatti olajkutak, a part menti ipartelepeik világába eligazodhassunk, ha nem arra, hogy az olajváros egyik csendes kerületéneik embereit az író szemével emberközelségből megfigyelhessük.

Ibragimbekov kisregénye elvezet a kerület postahivatalát vezető Dzselil müellim házába, amelynek udvarát a szomszédos fürdő határolja. Dzselilt a fürdő kazánjának zúgása kertészkedése és elmélkedései közben nem zavarja. Köztiszteletnek örvend# példás hivatalnok, ptíldás férj és családapa ez a Dzselil, ám hamarosan ki derül, hogy erényei szűk térre szorítják érzés- és gondolatvilágát, s ha váratlan nehézségek elé kerül, képtelen megbirkózni velük, kispolgárias életvitele zátonyra fut és, tragédiát súrolva, szinte kegyetlen törvény- szerűséggel elpusztul.

Ibragimbekov meglepő léleik- ismerettel hozza felszínre a jó ság mögött rejlő hibákat, a lelki süketséget, a gondolatok elsorvadásiét, amelyek a „legjobb családapa t“ és a „legjobb testvért“ önámításra, hazudozásra kényszerítik és végül a halálba kergetik.

Nem elég jónak lenni, ha ez a jóság külsőséges, és igazi, őszinte áldozatra nem képes, ha nem fakad tiszta forrásként a lélek mélyéből. A tisztesség sem elegendő, ha úgyszólván az ember ölébe hull, ha nem szerzi meg küzdelmek és lemondások árán. Dzselilt a helyzet kényszeríti, hogy segítsen bajba jutott öccsén, ám ügyeskedve, óvatosan cselekszik, s minden gondja, hogy önmaga bajba ne keveredjék.

Az író nem ítéli el az önmagának és környezeténeik hazu- dozó Dzselilt, elegendő, hogy kegyetlen élességgel felfedi, hogyan őrlődik a kicsinyesség és önámítás malomkövei közt, s végül hogyan pusztul el sivár lelki szegénységével.

Tragikussága mellett némely részében hangulatos a kisregény, így kivált a török fürdő és a teázás szertartásainak leírásában. Dzselil alakja vérbően életigaz, az olvasó hibái ellenére megbarátkozik vele és megszánja, hogy lelki süketsége miatt nem találja meg a közösséghez, tiszta élethez vezető utat.

(Európa Könyvkiadó, 1978)

Tisztavízű Tamír

A mongol, Csadravalin Lodoj- damba neve is az ismeretlenség homályából bukkan fel előttünk. A regény Utószavában azt olvashatjuk, hogy Lodoj- damba egy pásztorcsalád gyermekeként 1917-ben a mai Mongólia Dzagaszthan nevű országrészében született, 1954-ben elvégezte a Mongol Állami Egyetemet, a Szovjetunióban megszerezte a művészi tudományok kandidátusi fokozatát, és regényén tizenegy éven át dolgozott.

Könyve két főhősének, Erde- nének és Tömörnek sorsát apja meséiből ismerte meg az író. majd személyes tapasztalataival bővítette a tisztavízű Tamír mellett élő pásztorok, kegyetlen nemesek és a gazdag kolostorok harácsoló lámái életének történetét. Vallása szerint Erdene személyében _ apját akarta megörökíteni. Erdenét, a nyakas, meg nem alkuvó pásztort a szüntelen megpróbáltatások érlelik lázadóvá. Tömör, a regény másik hőse, lókötő betyárként futkos szerte az országban, zabolátlan, helyét nem leli, de az ő lelkében is elevenen él a jobb jövőbe, tiszta életbe vetett hit. a forradalom igézete.

Gyakran elijesztő, kegyetlen életbe enged bepillantást ez a csak nagyritkán emberies tényeket érintő regény, amely két

főhőse sorsának ecseietése mellett a Nagy Októberi Forradalom előtti két évtized mongol történetének — úgy érezzük — hiteles tükre. Bár olykor az érthetetlenségig kusza vonásokat mutat fel ez a tükör, és fárasztó eligazodni a területileg óriást, szórványoson lakott ország történetében, a városnyt kolostorokat igazgató lámaistenségek és dúsgazdag lámaméltóságok az egymással szüntelenül hadakozó nemesek életében, nem felesleges olvasmány Lodojdaniba könyve. Minden kuszaság ellenére sok mindent megmagyaráz a mongol múltból, azokból a kezdeti történésekből, amelyek a nép ébredését jelzik, hírt adnak a harcokról, amelyek olt a távoli Keleten a majdan születő forradalom útját egyengetik.

Idegenül rideg és sötét világot tár fel előttünk Lodojdam- ba, s ezt a világot csak Erdene és Tömör sorsának olykor költői szépségű ecsetelése, asszonyainak szépsége, nemessége és hűsége tesz elviselhetővé.

Sajnálatos, hogy Lodojdaniba élete teljében, 1969-ben halt meg, és nem- írhatta meg regénye tervezett folytatását, hőseinek tengernyi megpróbáltatásokkal járó további sorsát, a lámák és nemesurak uralmának megtörését, a jobbágysorsban sínylődő nép emberré válását, felszabadulását.

Kara György Utószava tárgyi tudásával és magyarázó adataival sok homályt eloszlat. (Európa Könyvkiadó, 1978)

Pünkösd vasár nap

Múlt év januárjában ünnepelte az észt kulturális világ klasszikus írója, Anton Tammsaare születésének századik évfordulóját. Az Európa Könyvkiadót alighanem ez az évforduló késztette, hogy Pünkösdvasárnap címmel legjobb novelláit kötetbe gyűjtve megjelentesse.

Tammsaare első elbeszélései a századforduló idején jelentek meg és ezekben, valamint az első világháború idején írottakban sok még az impresszionista vonás; groteszk és fantasztikus elemekkel is él, mint például a válogatásban található A temetés, A manó, A hegedű címszó hosszabb elbeszéléseiben.

A húszas években — megszabadulva korábbi naturalizmusától — nemzete legjelentősebb prózaírójává válik. Az Igazság és jog című ötkötetes, számos önéletrajzi tényt felölelő családregénye az észt irodalom élvonalába állítja. Nevét akkoriban a Nobel-díj várományosai között emlegették, s hogy a Svéd Akadémia nem tartotta a díjra érdemesnek, ez a nagyérdemű bizottságnak ugyanolyan baklövése volt, mint korábban L. Ny. Tolsztoj mellőzése.

Nem könnyű feladat így dióhéjban felvázolni, mi tette naggyá Tammsaare írásművészetét. Aki valaha járt fenn északon, az tapasztalhatta, hogy Észtország a kemény élet, a természeti elemekkel folytatott szüntelen küzdelem földje. Lakóitól helytállást, lemondást követel, a természet csapásainak elviselését, összetartással, egymás megértésével könnyebb elviselni a természet ridegségét, mint magányosan hadakozni ellene. De valóban olyan rideg lenne a természet viharos elemeivel, fagyával és földje terméketlenségével? Tammsaare szerint ebben a ridegségben és fagyosságban csoda él: az ember, aki tetteivel és. hűségével megállja helyét.

Tammsaarenak a tartui egyetem jogi karán folytatott tanulmányait abba kellett hagynia, és orvosi tanácsra a Kaukázusba ment gyógyítani beteg tüdejét. Visszatérve hét esztendeig él hazája erdeiben és csak 1919-ben gyógyul fel annyira, hogy Tallinnban házasságot köt és minden erejét, tudását az írásnak szentelheti. Művészete teljes kivirágzásában ötvenhét éves korában hunyt el az észt irodalom klasszikusa, akit, elszigeteltsége ellenére, az egész irodalmi világ megismert és a nagy európai prózaírók köré sorol.

EGRI VIKTOR

1979. 1. 11.

6