Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-10 / 8. szám, szerda

Amerikai szenátorok Moszkvában KÖLCSÖNÖS MEGÉRTÉSRE VAN SZÜKSÉG (ČSTK) — A Howard Baker vezette amerikai szenátorok csoportja hétfőn Leningrádból Moszkvába utazott, ahol talál­kozott Georgij Arbatov, Geor- gij Zsukov, Leonyid Zaniiatyin, Zinaida Kruglova, Alekszandr Csakovszkij képviselőkkel és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa más képviselőivel is. Megbe­széléseik a szovjet—amerikai kapcsolatokat, mindenekelőtt a hadászati támadófegyverek kor­látozásáról szóló egyezmény megkötését érintették. Alekszej Sityíkov, a Szovjet­unió parlamenti csoportjának elnöke, a Szövetségi Tanács el­nöke kijelentette: „Az önök lá­togatása eredményes lesz, mi­vel lehetővé teszi önöknek, hegy jobban megismerjék or­szágunkat, a szovjet népet, vá­gyait és igyekezetét, mindenek­előtt a világbékc és valameny- mi ország közti jé kapcsolatok megteremtésére irányuló igye­kezetét.“ Howard Baker szenátor hangsúlyozta az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió nemze­tei közti jobb, kölcsönös meg­értés szükségességét. „Derűlá­tóan értékelem országaink jö-' vőbeli kapcsolatait“ — mon­dotta. — „Moszkvai találko­zóink és megbeszéléseink vi­tathatatlanul eredményesek lesznek.“ Az amerikai szenátorok cso­portját, amely a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa parlamenti csoportjának meghívására tar­tózkodik a Szovjetunióban, teg­nap a Kremlben fogadta Vaszi- lij Kuznyecov, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének első alelnö- ke. A beszélgetés során mindkét fél nagyra értékelte a Szov­jetunió és az Egyesült Államok parlamentjeinek hozzájárulá­sát a szovjet—amerikai kapcso­latok fejlesztéséhez. PEKING SZÉLESÍTENI AKARJA KATONAI KAPCSOLATAIT Általános sztrájk Peruban (ČSTK) — A tegnap kezdő­dött általános sztrájk előtt egész Peruban feszült volt a helyzet. A főváros stratégiai fontosságú pontjain a hadsereg és a rendőrség tagjai állnak őrt. A sztrájk kezdetének előes­téjén a Perui Dolgozók Általá­nos Szövetsége (CGTP) nyilat­kozatot adott ki, amelyben cá­folja a kormány állítását, hogy a sztrájk „felforgató jelle­gű“. A dokumen tűm ban konk­rét tényekkel okolják meg az Infláció sújtotta dolgozók élet- színvonala emelésének szüksé­gességét. Általában azt várjáik, hogy a sztrájkban gyakorlati­lag valamennyi perui dolgozó részt vesz. amerikai szenátus külügyi és hadügyi bizottságának küldött­sége Sam Nunn szenátor veze­tésével hétfőn érkezett Kínába mint az első hivatalos ameri­kai küldöttség a két ország közti diplomáciai kapcsolatok felvétele után. Púja Frigyes Líbiában (ČSTK) — Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügy­minisztere, aki magyar küldött­ség élén hivatalos látogatáson Líbiában tartózkodik, hétfőn Tripoliban Ali Abdasz Szálam Trikivel, a Líbiai Dzsamahirja Általános Népi Kongresszusá­nak külügyi titkárával tárgyalt. Púja Frigyest fogadta Abdasz Szalam Dzsallud is, a Líbiai Dzsamahirja Általános Népi Kongresszusa főtitkárságának tagja. Rhodesiái támadás (ČSTK) — A rhodesiai fajül­döző rezsim katonai egységei hétfőn betörtek a Botswanai Köztársaság területére, és két ízben is támadást indítottak Mabula térségében a botswanai fegyveres erők tábora ellen. Gaboroneban az elnöki hivatal képviselője tájékoztatott az ese­ményekről. A támadókat vissza­vonulásra kényszerítették. A FASISZTA TERROR ÁLDOZATAINAK TÖMEGSÍRJA Az elmúlt év decemberének elején megrázó hír érkezett Chiléből. Tula- gante város kö­zelében az el­hagyott Lón- guen nevű mészkőbányá­ban jónéhány titokjban elte­metett holttest- re bukkantak. Valamennyin brutális kínzá­sok nyomai ma­radtak, és a holttestek fejét, szétlőtték. A hír hamar el­terjedt az egész világon, úgy­hogy a katonai junta már nem titkolódzha- tott. A Longuen bányai szörnyű lelet nem az el­ső Pinochet-féle tömegsír. A fasiszta katonai puccs után több hasonlót találtak az ország különböző részein. A hatalmon levő chilei fasiszták­nak azonban mind ez ideig sikerült titokban tartaniuk a dikta- túra ellenzőinek tömeges meggyilkolását, vagy gyorsan eltüntet­niük minden nyomot, amely leleplezéshez vezetett volna. Ezúttal azonban nem járlak sikerrel. A fasiszta terror áldozatainak meg­találása a Talagante melletti bányában meggyőző bizonyíték. Nem fér kétség ahhoz, hogy az áldozatok a közül a 2500 chilei hazafi közül valók, akiket a DIN A ügynökei titokban elraboltak, majd a junta „eltűnteknek“ nyilvánította őket. Többségük való­ban eltűnt, csakhogy a nemrég megtalálthoz hasonló tömegsír- ban. Felvételünkön a Talagante melletti Longuen elhagyott mész­kőbányában talált tömegsír látható. (Felvétel: Repró — ČSTK) NDK—indiai szerzik aláírása (ČSTK) — Erich Honeckev, az NSZEP KB főtitkára, m NDK Államtanácsának elnöke# aki Indiában tartózkodik hiva­talos látogatáson, tegnap Del­hiben Morardzsi Desz-ai indiai miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai befejeztével egyez­ményt írt alá az Indiával való gazdasági, ipari és tudományos- műszaki együttműködésről 1985- ig. Az egyezmény feltételezi a két ország közti kereskedelmi forgalom növelését, szakembe­rek cseréjét, műszaki káderek felkészítésiét szolgáló speciális központok létrehozását és a kölcsönösen előnyös együttmű­ködés más formáit. Ülésezett a török válságbizottság (ČSTK) — Bülent Ecevit mi< niszterelnöik vezetésével tegnap bővített ülést tartott a törölt válságbizottság. A tanácskozá­son megtárgyalták az arról szó-, ló jelentést, hogy a 13 tartó-’ mányban meghirdetett rendkí* vüli állapottal kapcsolatos in« tézkedéseket szem előtt tart-* játk-e. Megállapították, hogy minden tartományban nyugodt a helyzet, s alapjában véve helyreállt a rend. A török rá­dió hivatalos nyilatkozatában rámutat, hogy a két hete tartó rendkívüli állapot ideje alatt az említett területeiken 118 tör­vénybe ütköző cselekedet tör­tént. EURÓPA-SZERTE ENYHÜL AZ IDŐJÁRÁS (ČSTK) — MOSZKVA — A szovjet fővárosban és a Szov­jetunió európai részében csak­nem mindenütt 0 fok körüli volt tegnap a hőmérséklet. Ki­derült az idő, és megszűnt a havazás. Az utcákon normális a közlekedés, igen sok teher­autó szállítja el az úttestről és a járdákról összetakarított ha­vat. m VARSÓ — Lengyelországban fokozatosan javul a helyzet a vasúti és a közúti közlekedés­ben. Valamennyi nemzetközi és elsőrendű főút járható, már csak mintegy 300 olyan har­madosztályú útszakasz van, ahol el kell távolítani a hó­torlaszokat. Több mint 15 000 ember és rengeteg hóeltakarí­tó gép dolgozik állandóan az utakon. Mivel sikerült megtisztítani a hótól a vasúti pályákat, a vál­tókat és a rendezőpályaudva­rokat, több vagont lehetett be­állítani szénszállításra. A felső­sziléziai bányászok a múlt hét végén naponta mintegy 400 000 tonna szenet küldtek az ország­nak, ma ez már több mint fél­millió tonna. BERLIN — Míg az elmúlt na­pokban erős fagyok voltak csaknem mindenütt a Német Demokratikus Köztársaságban, jelenleg 0 fok körüli hőmér­sékleti értékeket mérnek. Az ónoseső az utakon és autópá­lyákon veszélyes felfagyások­hoz vezetett. A berlin—rostocki autópálya egyes szakaszait le kellett zárni, és Erfurt megyé­ben is vastag jégréteg borítja az utakat. BONN — A hétfői eljegese­dés után tegnap reggel a ha­vazás és utána a lehűlés újabb közlekedési gondokat okozott a Német Szövetségi Köztársaság északi tartományaiban és a Raj- na-vidéken. Tegnap is sok he­lyen zárva tartottak az isko­lák, késtek a vonatok, a villa* mosok és az autóbuszok. BUDAPEST — Magyarország gon továbbra is hidegebb az idő, mint a január eleji sokévi • átlag. Tegnap a déli órákban Budapesten mínusz 7 fokot, az országban átlagosan mínusz 5,7, fokot mértek, ami 5 tokkal ala< csonyabb a százéves átlagnál. A déli és délnyugati megyék* ben, ahol a szélvihar a legna* gyobb károkat okozta, sikere­sen folyik felszámolásuk. Há­rom nap alatt megjavították a villanyvezetékeket a Dunántúl déli részén, ahol átmenetileg 125 000 ember volt villamos áram nélkül. Hihetetlen híresztelések M ég három év sem telt el a vietnami háború befe­jezése, az ország déli területeinek teljes felszabadítá­sa óta, s a világnak ebben a térségében újból rendkívül fe­szültté vált a helyzet. Űgv tű­nik, hogy a Vietnami Szocialis­ta Köztársaság létezésébe, fej­lődésébe éppoly nehezen tud belenyugodni a távozásra kény- szerltett amerikai imperializ­mus, mint a nagyhatalmi remé­nyeit féltő kínai nacionaliz­mus. Érthető tehát, hogy a viet­nami fejlemények döntő mér­tékben elősegítik Washington és Peking közeledését, hiszen pillanatnyi érdekeik számos ponton találkoznak, bár távlati szempontból nézve nagyon sok kérdőjele van ennek a furcsa „barátságnak“. Az a tény, hogy a Vietnami Kommunista Párt következetes marxista—leninista politikát folytat, hogy a meg-megújuló kínai sugalmazások, rábeszélé­sek ellenére állhatatosan hű maradt a proletár internaciona­lizmus eszméihez, s hogy a Vietnami Szocialista Köztársa­ság a KGST-országok tagjainak sorába lépve szilárdan felzár­kózott a szocialista államok kö­zösségéhez, egyúttal a Vietnam ellen folytatott sorozatos kínai provokációk indítékait is meg­magyarázza A délkelet-ázsiai térségben egyeduralomra és kizárólagos befolyásra törekvő Kínának út-, jában áll az egységes, függet­len és erős, a haladó világban nagy tekintélynek örvendő, s i kölcsönösen előnyös gazdasá­gi kapcsolatokat ápoló szocia­lista Vietnam. Ugyanakkor Kí­na még nem rendelkezik azzal a gazdasági és katonai poten­ciállal, hogy törekvéseit ebben a térségben máról holnapra va­lóra válthassa. Éppen ezért előnyösebb lenne a számára, ha továbbra is fennmaradnának a feszültségek, a rendezetlen, félgyarmati viszonyok ezekben az országokban, s ha majd a régóta tervezett „nagy ugrás“ után elérkezik az ideje, saját elképzelései szerint rendezhes­se ezeket a viszonyokat, vagyis bevonja az egész térséget ki­építendő világuralmi rendszeré­nek közvetlen hatáskörébe. Mindaddig tehát sajátos esz­közökre, főleg kétarcú politi­kára van szüksége a bizonyta­lanság állapotának fenntartásá­hoz, amiben átmenetileg segítő­társakra is talál, főleg a ha­sonló célokra törekvő amerikai imperializmusban. A vietnami nép győzelme azonban idő előtt kész tények elé állította Kínát, amely így Vietnammal szemben is kénytelen volt felfedni igazi arcát. Érdekes kérdés az is, hogy vajon a vietnami politikai veze­tés tisztában volt-e a kínai stratégiával, számított- arra a meglepő fordulatra, amely az elmúlt év első felében Vietnam és Kína viszonyában bekövet­kezett. A történelmi csszefüg- gésekből és a külső jelekből arra következtethetünk, hogy igen. Egyrészt eléggé köztu­dott, hogv Kínának déli irány­ban is jelentős területi igényel vannak, amelyeknek Vietnam csupán egy részét képezi, más­részt pedig Kína azzal is ta­nújelét adta expanziós törekvé­seinek, hogy a vietnami hábo­rú időszakában önkényesen ki­sajátította a Vietnamhoz tarto­zó lakatlan, de közlekedési és gazdasági szempontból rendkí­vül jelentős Paracel és Spratley szigetcsoportokat. Feltételezhe­tő ugyanis, hogy e szigetcso­portok közelében gazdag kő­olajmező fekszik. A vietnami pártvezetés emel­lett mindvégig tisztában volt a maoista ideológia gyökereivel, céljaival és eszközeivel, a kí­nai nacionalizmus régi keletű hagyományaival, a maoista rend­szer bel- és külpolitikai gya­korlatával, s e viszonyok mar­xista—leninista elemzése alap­ján a szükségszerű fejlemé­nyekre is számíthatott. Manapság egyre több adat kerül nyilvánosságra arról, hogy Kína az utóbbi években, főleg az Egyesült Államokkal folytatott konzultációk megkez­dése után milyen kétszínű po­litikát folytatott Vietnammal szemben, s milyen eszközökkel fékezte a vietnamiak nemzeti felszabadító harcát. Kínának az a tézise, hogy az elnyomott né­pek kizárólag csak „saját ere­jükre támaszkodva“ vívják ki szabadságukat, vagyis mondja­nak le a szocialista államok, főleg a Szovjetunió erkölcsi és anyagi támogatásáról, szintén az ilyen irányú társadalmi moz­gások fékezésére, a nemzeti és a gazdasági függetlenség kiví­vásának elodázására irányul, il­letve a már esetleg kivívott szabadság, függetlenség megszi­lárdítását igyekszik fékezni. Az adott földrajzi helyzetben, s a történelmi fejlődés saját­ságos feltételei között a viet­nami politikai vezetők nem te­hettek mást, csak rugalmasan alkalmazkodhattak a nagy északi szomszéd ideológiai és belpolitikai fejlődésé­hez, megőrizve saját hűségüket a marxizmus—leninizmus esz­méihez. Ezeknek a szomszédi kapcsolatoknak eleinte jelentős pozitív szakaszai is voltak, kü­lönösen a munkásmozgalom kezdetén, amikor a kínai és a vietnami forradalmárok önzet­lenül nyújtottak egymásnak se­gítséget az idegen betolakodók és a feudalista kiskirályok el­len folytatott harcban. Arról a vietnamiak nem tehetnek, hogy Kínában a maoista iránvvonal kerekedett felül, amely nem­csak hátat fordított a nemzet­közi munkásmozgalomnak, ha­nem ezen túlmenően rendkívül veszélyes helyzetekbe sodorja a világpolitikát. A világhatalmi törekvéseket azonban nem lehet véka alá rejteni. A kínai nacionalizmus saját magát leplezi le külpoli­tikai ténykedésének minden megnyilvánulásával, átlátszó irányvonalával, főleg pedig a vietnami néppel szemben tanú­sított magatartásával. Merť aligha hihető el, hogy a há-< ború nehéz sebeit gyógyítgatő, a gazdasági és társadalmi fej­lődés ezernyi problémájával küzdő Vietnam katonai konflik­tusokat kezdeményezzen a szomszédos országokkal a ha­tárrendezés, vagy valamiféle „hegemonisztikus“ törekvések céljából. Hiszen az ilyen poli­tika az adott helyzetben egyen­lő lenne az öngyilkossággal/ Akik ilyen elképesztően naív híresztelésekhez kénytelenek folyamodni, azok csak saját tehetetlenségüket és reményte­len helyzetüket bizonyítják!! A’ valóság az, hogy saját, e tér­séggel kapcsolatos rosszindula­tú céljaikat leplezik — tekin­tet nélkül arra, hogy ezeknek a híreszteléseknek a forrása Peking, Washington, vagy a megbukott kambodzsai reakciós rezsim. Azt az állítást, hogy Viet­nam „agressziót követ el“ leg­közelebbi szomszédjával szem­ben, még az sem hiszi, aki ter­jeszti. Az ilyen félresikerült híresztelések csupán arra jók, hogy még jobban rávilágítsa­nak a Vietnam és Kambodzsa közötti viszony alakulásának, valódi hátterére, a felbújtók igazi céljaira és érdekeire. A Vietnami Szocialista Köztársa­ság erkölcsi erejét, békés építő munkáját azonban ilyen esz­közökkel sem lehet megtörni, hiszen a vietnami nép éppoly elszántsággal küzd szabadságá­nak megőrzéséért, mint ahogy annak (kivívásáért küzdött. MAKRAI MIKLÓS (ČSTK) — Teng Hsziao-ping, a kínai kormány alelnöke az amerikai szenátus kaionai kül­döttségével folytatott tegiMipi megbeszélései során kijelentet­te, hogy Kína helyesli az ame­rikai haditengerészet csendes- óceáni jelenlétének megerősí­tését, támogatja [apán „önvé­delmi erőit“, és szeretne kato­nai szövetséget kötni a Délke­let-ázsiai Országok Szövetsége (ASEAN) tagállamaival. Az

Next

/
Oldalképek
Tartalom