Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-04 / 3. szám, csütörtök

Mindenki iskolája KÉT MŰVELŐDÉSI KLUBRÓL „immár egy éve fejt ki rend' szeres tevékenységet a CSEMA DÓK városi szervezete mellett működő Közművelődési Klub. Célunk az, hogy a tagságot megismertessük szellemi éle­tünk kiválóságaival, közelebb juttassuk a kultúra, a művé­szet és a tudomány világához. Ilyen elgondolással szervez­tünk eddig is irodalmi, törté nelmi, néprajzi jellegű előadó sokat, képzőművészeti kiállítá­sokat. A jövőben szeretnénk munkánkat még hatékonyabbá és rendszeresebbé tenni (ha­vonta egy-egy előadás, találko­zó, kiállítás). Arra törekszünk majd, hogy tehetséges és te­kintélyes előadókat, írókat, színművészeket, képzőművésze­ket, kutatókat hívjunk meg vá­rosunkba.“ Ipolyságon (Sahy] született ez a szöveg, de születhetett volna Nagymegyeren (Čalovo) is, kisebb eltérésekkel. Ugyan­is a két varas — épp egy esz­tendeje rendszeresen működő — művelődési klubjának első­rendű célja, akárcsak a többi művelődési klubé, mind több ember — tehát: egy közösség — műveltségi szintjének az emelése, a közgondolkozás fej­lesztése, az önismeret mélyí­tése. Korunk, helyzeteink, szo­cialista nemzetiségi életünk el nem hangzott, de mégis érez­hető és sürgető parancsára, no meg egykét, hosszabb ideje eredményesen dolgozó klub hatására fölismerték e két vá­rosban is, hogy rendszeres, kö­vetkezetes és kitartó közműve­lő munkával — ebben a for­mában — intenzíven erősíthe­tő egyén és közösség. Fölis­merték, hogy szükség van szel­lemi erőnk, tudatunk fölfris­sítésére, gyarapítására, ha nem akarunk elmaradni a világtól, ha teljesebb életet akarunk él­ni. Valljuk be, van mit bepó­tolnunk, van mit tanulnunk — önmagunkról, másról, mások­ról. Ha csak az anyagi javakat vagyunk képesek halmozni, si­vár lélekkel, félemberként él­jük a jelent, s nem kegyelmei/ a jövő. Nem szalaszthatiyik el lehetőségeket, van kivel, és van kitől tanulnunk. A két város művelődési klubjának egy éve is példa rá. Munkájukban sok a közös vonás, u feltételek is hasonlók. így amikor most az egyik klubról fogunk beszélni, egy kicsit a másikról is, az ismétléseket kerülendő. Nagymegyeren Steiner Gá­borról nevezték el a klubot, amelynek vezetője Ke szeg h István matematika-fizika sza­kos tanár. A Károly Egyete­men végzett, hetvennégyben, az Ady Endre Diákkörben is­merte meg mélyebben a közös­ségi élet és a közös célért végzett munka értelmét, szép­ségét. Örömmel vállalta a klub vezetését. — Egy-egy találkozó arra kényszerít, hogy könyvet ve­gyek a kezembe, olyat, amilyet talán soha nem olvastam volna el. Amit ott két óra alatt hal­lok, tanulok, arra két hét sem lenne elegendő. Azt hiszem, mások is így vannak ezzel. Ro­hanunk örökké, és más for­mákban aligha szentelhetnénk napokat, heteket ezeknek a hasznos és érdekfeszítő témák­nak. Sok diákunk látogatja a klubot, megjelennek a pedagó­gusok, az igazgatóval az élen, így aztán az órákon Is vissza­térhetünk egyik-másik előadás­ra. Kezdetben akadozott a klub­élet, de tavaly már sikerült miden szándékot, tervet valóra váltani; a helyiség kérdése is megoldódott, nem kell már vándorolni, a művelődési ház egyik kistermében kaptak le­hetőséget a találkozók meg­rendezésére. Hetvennyolc ja­nuárjától kéthetenként gyűltek össze az emberek, hol ötvenen, hol százhúszan hallgatták élénk érdeklődéssel a meghí­vott előadókat: Püspöki Nagy Pétert, Pintér Istvánt, Szanyi Máriát, Halász Pétert, Szénás- sy Zoltánt, Bauer Győzőt, Csőn- tos Vilmost, Ordódy Katalint, Végh Lászlót. — Egyik-másik találkozón érdekes viták alakultak ki. Van körülbelül harminc olyan sze­mély, aki mindig eljön. Sze­retném itt hangsúlyozni, hogy klubunkat nem csak a CSE- MADOK tagok látogathatják, hanem mindenki, aki művelőd ni akar. Van egy-két olyan üzem, amellyel együttdolgo­zunk, jó lenne azonban, ha többen is segítenének, mert elkél az erkölcsi éh anyagi se­gítség, bár egyelőre nem nagy költségvetéssel működünk. Azt hiszem, négy öt év múlva sike­rül igazi klubbá fejlődnünk, amely most és a jövőben egy úttal — a városé is. Egyik fel­adatunk a könyv terjesztése, éppen ezért kapcsolatot terem­tettünk a könyvesbolttal. Kap­csolatunk van. természetesen más jellegű, a komáromi klub­bal, egyik-másik előadót közö­sen hívjuk meg, vagy az ő, vagy a mi kezdeményezésünk­re. Kicsiny példa, mégis sokat­mondó, főként a lelkesedésről, akaratról, hogy a közelebbről meghívott vendéget, aki gaz­dagította őket, gondolatokat ébresztett bennük, egyszer az egyik, máskor a másik klub­tag szállította haza, saját ko­csijával. — Nem szabad abbahagyni ezt a munkát, folytatni kell akkor is, ha kezdetben nehe­zebben mennek a dolgok. Meg­éri. És kérlek, ne arról írjál, hogy panaszkodunk, hanem ar­ról. hogy csináljuk. Az örökös panaszkodással nem lépünk előre. Jó tervet dolgoztunk ki erre az évre is, szeretnénk, mint tavaly, hajszálpontosan megvalósítani. Az ipolysági klubról Korpás Pállal, a harmincnyolc éves magyar—szlovák szakos tanár­ral, a CSEMADOK városi szer­vezetének titkárával és Csáky Károly magyar—angol szakos tanítóval, a klub vezetőjével beszélgetünk. Károly barátom Korpás Pál tanítványa volt jő egy évtizeddel ezelőtt, most együtt vesznek részt a klub és kulturális élet szervezésé­ben. — Már a hetvenes évek ele­jén is rendeztünk klubjellegű találkozókat — mondja Korpás Pál. — De csak tavalyelőtt gondoltunk arra, hogy rendsze­resítenünk kellene az előadá­sokat. Tervünket sikerült meg­valósítani, havonként rendez­tünk egyet, többek között vá­rosunk történelmi múltjáról, címeréről, Zs. Nagy Lajos leg­újabb kötetéről; Vass Ottó ve­zetésével rendszeresen fellép a József Attila Irodalmi Színpad, Rodonyi András a Kincskere­sők népművészeti együttessel. — Szervezetűnk két képző- művészeti tárlatot — veszi át a szót Csáky Károly. — Janiga József és városunk szülötte. Fekete Zoltán mutatkozott be közönségünknek, a két tárlatot közel másfél ezren tekintették meg. Célunk az is, hogy nyil­vánosság elé segítsük a keve­sebb lehetőséggel rendelkező amatőr képzőművészeket. Az idén hivatásos képzőművészek kiállítása is szerepel tervünk­ben. És hadd mondjam el, hogy már nemcsak a vendég­előadókra számítunk, támasz­kodunk. hanem önmagunk ere­jére is. Megrendezzük Vass Ot­tó önálló előadóestjét, ismét bemutatkozik a Kincskeresők együttes, egy-egy találkozót szentelünk az ipolysági sajtó történetének, a palóc népszo­kásoknak, a világirodalomnak. Itt ugyancsak elhangzik a Nagymegyeren hallott mondat, a klub nem csak a CSEMA- DOK-tagoké, hanem az egész városé, az egész várost szol­gálja. A művelődési házban, a mezőgazdasági szaktanintézet diákotthonának klubhelyiségé­ben és a pionírházban rendez­ték meg a találkozódat, ame­lyekre a szomszédos falvakból is jöttek érdeklődők. — Minél több embert aka­runk bekapcsolni a kulturális munkába. Aki egyszer belekós­tol, az nem hagyja abba. Je­lentkeznek itt olyan kulturális igények, amelyeket más szer­vek, szervezetek nem tudnak kielégíteni. Ezzel a klub­bal a hiányosságokat szeret­nénk eltüntetni. Ha jót nem tudunk, rosszat nem akarunk adni. Arra tőreik szűnik, hogy színvonalasak, tartalmasak le­gyenek az összejövetelek. Korpás Páltól jegyeztem le ezeket a szavakat, aki mind a magyar, mind a szlovák iro­dalomórán szeretettel beszél minden íróról, költőről, Ber­zsenyiről és Kraskóról, József Attiláról és Hviezdoslavról. • Végezetül annyit: épüljenek, váljanak szellemi műhellyé ezek a klubok, és a holnap születők — mindenütt. Hiszen egyszerre szolgálják az egyént, a kisebb-nagyobb közösségeket, nemzetiségünket, társadalmun­kat. Éppen ezért váljék köz­üggyé: klubmozgalmunk fej­lesztése. BODNAR GYULA Jelentős műern ák Kecskés László hasznos tanulmányáról Figyelemreméltó és hiányt pótló tanulmány látott napvi lágot a Műemlékvédelem című folyóirat 1978 37. számában. Kecskés László történész nagy szakértelemmel dolgozta fel benne a* komáromi erődrend­szert, annak minden vonatko zásában. Annál is jelentősebb ez a vállalkozás, mivel a ma gyár és az egyetemes történe­lem egyik leghíresebb erőd rendszerérő! (vár rendszeréről | van szó. Kecskés László a kez­detektől, vagyis a honfoglalás­tól tárgyalja a vár történetét, egészen napjainkig. Levezeti és ismerteti a vár építésének egyes periódusait, szorosan összekapcsolva az adott kor történelmével. Hogy mennyire gazdag Ko­márom várrendszerének törté­nete, az csak a tanulmány el­olvasása után ' válik egyértel­művé. A Vág—Duna torkolatá­nál a Csallóköz keleti csücské­nek mocsarai között kialakult szigetvárat a természet alkotta. A honfoglalás korában ezt a stratégiailag fontos részt száll­ta meg Ketei és népe, majd a X. században itt építette fel Alaptolma az árkokkal körül­vett földvárat. A várat később is állandóan erősítik, így aztán a tatárjárás viszontagságait is túléli. 1440ilf)en itt szüli meg Erzsébet királyné a fiát, a ké­sőbbi V. Lászlót. Szívesen tar­tózkodott a várban Mátyás ki­rály, aki a várat olasz meste rekkel átépíttette. így ír erről Bonfini, az udvari történetíró: ,,Kissé odább a sziget szögleté­ben a nagy területen épült Ko­márom vára látható. Tágas ud varain nagyméretű paloták emelkednek, mindenhol roppant költséggel készült, gerendáza- tos mennyezetekkel. Itt állo­másozik a dunai kirándulások ra épített Bucentaurus nevű hajó, berendezése palotaszerű: elejétől végig ebédlő-, alvó- és társalkodótermek sora húzódik rajta végig, külön a férfiak és külön a nők számára A XVI. században a török háborúk alatt a középkori vé­dőmüvek lassan elavulnak. A vár átépítése I. Ferdinand ural­kodása alatt 1527-ben kezdő dött meg és tartott évtizedekig. Az öregvárnak öt bástyája volt, kőből épített erős várfalakkal. Az építésnél a kor legkiválóbb hadmérnökei és építészei te­vékenykedtek. A bástyákat úgy építették, hogy a bástyaszár­nyakon elhelyezett ágyúkkal védeni tudták az egyes falsza­kaszokat. Stephan Gerlach Honthy M u n n u tovább él... Valahányszor láttam őt a színpadon vagy a tévében, mindig az a csodálatos érzés .fogott el, hogy ez a kivételes tehetségű színésznő utolérhe­tetlen bájával, cinkos kacsin­tással legyőzi az elmúlást és jobb belátásra bírja a kérlel­hetetlen időt is. Hányszor mondtuk, hányszor lelkesed­tünk: ez a Honthy Hanna sem­mit sem öregszik! ... Általában nem szerettem az operetteket, mert hazugnak éreztem a csillogását, felszí­nesnek a figuráit, s talán a légszörnyűbb az, ha a színpa­don hazudnak. De Honthy Han­náért mindig rajongtam, mert ebben a parfümös-álarcos-pa- rókás világban messze túlnőtt a szokványokon, a kliséken, hamisíthatatlan derűt, örömöt, jókedvet árasztott mindenhol. Faragó Jenő írta róla: „A leg- színesebb színésznő. Nem két- színű és nem tízszínű: ezer színben ragyog és pompázik.* Tízéves volt, amikor balet- táncosnőként először lépett a közönség elé. Aztán hét évti­zeden át nevetett, sírt, mosoly­gott, énekelt, táncolt a világot jelentő deszkákon. Hetven éven keresztül megőrizte egyénisé­gét, üdeségét, temperamentu­mát. Mi különösen büszkék va­gyunk arra, hogy Polgár Ká­roly színtársulatában, Bratisla- vában aratta élete első nagy sikerét. Európa ekkor tanulta és jegyezte meg örökre Hon­thy Hanna nevét. Filmteker­csek, rádiófelvételek, s a kor­társak emlékei őrzik csodála­tos alakításait. Bessyt a Leány­vásárban, Madame Fleuryt a Luxemburg grófjában, Hansit a Három tavaszban, és, persze, Sylviát a Csárdáskirálynőben, Ez a Kálmán-mű hozta meg számára az első nagy sikert, s néhány évtized múltán ugyanebben az operettben — most már Cecíliaként — egé­szen más színészi eszközökkel ragadtatja újra vastapsra a kö­zönséget és a szakembereket. A klasszikus nagyoperett stí­lusa után, humoros, önirónikus elemekkel gazdagítja színészi eszköztárát, s nosztagikusan, pajkosan int búcsút egy letűnt kornak. Ekkor, s aztán a Bum- bury musical-változatában Lady Bracknell szerepében éreztük, hogy Honthy Hannát egy pil­lanatra sem szabad beskatu­lyázni, mert leginkább Midással rokonítható: bármihez nyúl, arany válik abból... Legtöbben csupán az operett- szerepeit ismerik, pedig prózai színésznőként is emlékezetes sikereket ért el. Kárpáthy Au­rél és Hevesi Sándor is elra­gadtatással írt róla. Keresem a megfelelő szava­kat, mert nagyon nehéz így jellemezni ragyogó művészetét. A legtalálóbban azt hiszem Bá­lint Lajos írt róla: „A tiszavi­rág életű operettdívák jutnak az eszembe, mikor Honthy Hanna sorozatos sikereiről ér­tesülök. Rejtélyesnek látszó eset ez, de kár volna titkot keresni mindenben. Nem titok, sőt mindennél nyilvánvalóbb, hogy az előbb említett időközi színpadi csillagok miért halvá­nyodtak oly hamarosan, s nem titok, hogy Honthy Hanna miért maradt meg éppen Hon­thy Hannának sok évtized után is. Az igazi — és a talmi kér­dése ez: az igazi művészé és a másiké, aki éppencsak a megjelenés és a mesterség esz­közeivel rendelkezett. Az igazi művészé, aki fölényes mester­ségbeli tudásán kívül egyéni­ségének szuggesztív erejével és legelsősorban tehetségének őszinte és színes gazdagságá­val áll felül időn és elmúláson — és azé a másiké, aki nem igaz érték, hanem a divat ve­szi szárnyára, s mint minden divatcikk, hamar kikerül a forgalomból.“ Fájó a búcsú, szívszorongató az érzés, hogy Honthy Hanna nincs többé. És mégsincs így egészen, mert Honthy Hanna bennünk él tovább s hirdeti az elkövetkező nemzedékeknek is, hogy az élet szép és a művé­szet örök. SZILVÄSSY JŰZSEF mini szemtanú így ír 1573-ban: „Midőn június 13 án reggel öt árukor Komáromnál kiszállot­tunk, az erősség bástyáira ve­zettettünk. Azok téglából, a- pártázatok négyszög kövekből oly vastagságra épültek, hogy két kocsi könnyedén kerülheti ki egymást a kőfalakon, me­lyek derekas nagy Ágyúkkal vannak ellátva. Az erősséget az alsó végén két víz rekeszti be: a Duna és ezen folyóba ömlő Vág vize. Ezen vizeken túl kez­detét veszi a török birodalom. Az erődben hatvan nagy ágyú áll kereken: különben is dere­kasan van felszerelve minden­féle hadi eszközökkel, lőpor­ral, kénnel, golyókkal, páncé­lokkal, puskákkal, kövekkel, láncokkal, vasdarabokkgl, me­lyeket kilőni szokás. Olyan, mint egy kis város, lakóházak­kal, háromszáz, nagyjából há­zas katona lakik benne.“ Az Öregvár kapuja felett em­léktábla hirdeti 1550-es év­számmal I. Ferdinánd dicsősé­gét, A XVII. században a török mozgolódás hírére a hadveze­tés elrendeli egy nagyobb erőd építését. Megtervezik az Újvá­rat, amelyet aztán három sza­kaszban építenek fel. lt>57-ben kezdik meg a munkálatokat. A város ekkor a volt Angol­park és az Újvár helyén állott, ezért a vár kibővítésekor egy részét kisajátították és lebon­tották. A vár ötszög alakú lesz, sarkain egy-egy bástyával és szorosan kapcsolódik az öreg- vár két nyugati bástyájához. A Napóleon elől menekülő bé­csi udvar itt talál menedéket. A komáromi városfal (védő­vonal) már valószínűleg a kö­zépkortól létezett. A napóleoni háborúk hatására 1809-ben lát­tak hozzá a városerődítési munkák utolsó szakaszához, amelyet maga az ország nádo­ra irányított, ezért nevezték el róla Nádorvonalnak. A munká­latok a szabadságharc alatt szüneteltek, és valószínűleg csak 1870 táján fejeződtek ba A Nádorvonal a Kis-Duna part­jától félkörívben húzódik a Vág Duna partig, majd onnét, a folyóval párhuzamosan, az öregvárig. Az erődsor 6 km hosszú, 11 erőddel, az egyes erődöket a Kis-Dunától kezdő­dően megszámozták. A város­ból kapukon keresztül lehetett kijutni, így az I. sz. erődön át a Pozsonyi kapun, a III. sz> erődön át a Gútai kapun stb. A komáromi várrendszerhez tartozott még a Vág—Duna bal partján épült hídfőerőd, .amely az 1810-es években még állt. A mai Magyarország területén található a Monostori és az Igmándi erőd, valamint a Csil­lag erőd, amely az Öregvár mellett a legfontosabb tagja volt az egész erődrendszernek. Itt kezdődött meg 1849. októ­ber 2-án a komáromi erődrend-1- szer átadása. A komáromi várrendszert megbecsülés övezi napjainkban is, hiszen az öregvár és az Új^ vár a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elsőrendű fontos^ ságú műemlékei közé tartozik, a Nádorvonalat pedig mint ki­emelt műemléket tartják nyil­ván. Befejezésül meg kell említe­nünk a tanulmányt kiegészítő bő jegyzet- és fényképanyagot, amelynek korabeli metszetei és haditérképei kitűnően egészítik ki a mondanivalót. TRUGLY SÁNDOR Einstein- évfordvló Az idén ünnepeljük a világ* hírű fizikus tudós, Albert Ein­stein születésiének 100. évfor^ dulóját. A Német Demokrati­kus Köztársaságban nagysza-: bású ünnepségeken idézik majd föl a világhírű tudós életútját, eredményekben gazdag mun­kásságát. Einstein, mint ismeretes, Berlinben tette legfontosabb, hírnevét megalapozó felfedezé­sét, ahol 1913-tól 1933-ig a Porosz Tudományos Akadémia rendes tagja volt. Itt alkotta meg az általános relativitásel­méletet és a modern kozmoló­giát. Az NDK ugyanakkor nem­csak a zseniális fizikust tisz­teli Einsteinben, hanem a fa­sizmus ellen aktívan fellépő tudós-humanistát is. 1979. I. 4.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom