Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-24 / 20. szám, szerda
UTAZÁS AZ ENERGIA KÖRÜL / . V* ' » ... ; ;r II. HOGYAN TOVÁBB?! Az energie „megnyilvánulá- sa“ életünkben olyan sokféle, hogy szinte nem is tudatosítjuk, amikor igénybe vesszük, Ezért aztán könnyedén is kezeljük. Pedig az energia mértéken felüli igénybevétele, máskor pocsékolása felbillentheti az ember, a közösség- háztartási egyensúlyát. E képletes háztartási egyensúly felbillenésének lehettünk tanúi az idei télen is. Pedig nem vagyunk annyira gazdag ország, hogy ezt a „luxust" megengedhetnénk magunknak Mégis gyakran úgy cselekszünk, mintha azok lennénk. Néha jelentéseikben, beszámolókban, sőt gyakran a sajtóban is összefoglalóan dobá lódzunk a milliókkal, s nem hogástörténetet: „Már az agyamra megy ez az örökös ta- karékosságra való buzdítás, mást se hallani, mint liogy takarékoskodni ezzel, azzal, amazzal. Lassan már mindennel spórolni kell...“ A mél- tatlamkodás egy ponton helyénvaló: „ .. .spórolni kelll“ Energiával különösen. S ha valaki azt hinné, hogy ez csak mifelénk divatos „hóbort“, annak figyelmébe ajánlom a „Die Weltwoche“ című tekintélyes nyugatnémet folyóirat elmúlt évi 51. számában közzétett fejtegetés egyik — a tőkésországok jövőbeni energiaellátásának bizosítására vonatkozó — megállapítását, amely szerint terveik egy ponton azonosak: kiemelt helyen szerepel bení - • ŕ*. í f! ■■ 'í yf r') m /rf ••.. / mi mm te .... Ka rol Stefloviö, a bratislavai 1 es számú hófejlesztő fűtője munkában (Gyökeres György felvétele} mondjuk meg, mi van mögöttük. így elmosódiik a valóság és benne gyakran a pOCeékO- Iás. Beavatottak tudni véliik, hogy „elkényeztettek“ bennünket az elmúlt évek, amiikor fagypont körüli telek következtek egymás után, és csökkent a tüze- lőanyag-termölő ágazatok fel- készültsége, s a készletek nem voltaik akkorák, hogy a bekövetkezett meglepetést nyomtalanul el tudtuk volna viselni, így az adott esetben a legkedvezőbb módszernek éppen a fogyasztás korlátozása bizonyult. A biztonsági minimumra csökkentett energiaadagolás mintegy 500—550 megawatt csökkentést tett lehetővé a délelőtti műszakok idején. Délután és éjszaka á különbség ennél kisebb volt, de akkor különben is kisebb mindig a fogyasztás. Nyilvánvalóvá vált a jövőre nézve, hogy mindig hidegebb léire kell készülni, mint amilyen a megszokott, hogy ne lepődjünk meg. Az időjárásra nem lehet bízni magunkat. Az „energianyomozás“ körüli fejtegetésünket tegnapi számunkban a Nyugat-szlovákiai Energetikai Vállalatban tett látogatásunkkal fejeztük be. E vállalat hatáskörébe tartozik a bratislavai 1-es számú hőfejlesztő központ is. Megéri ott is időzni néhány mondat erejéigA rekkenő nyári melegek idején is, amikor inkább hűtési m u n ká la tok szükségeltetnének, a téli fűtési idényre gondoltak. Az illetékesek összehívták a dolgozóikat — a legtöbben közülük szocialista munkabrigádok tagjai — és megbeszélték a teendőket, valahogy így: „Emberek fogjunk hozzá, mindenki úgy végezze munkáját, ahogy azt legjobb lelkiismerete diktálja Ne úgy, hogy az ellenőrzés találja csak jónaik, hanem mindenki önmaga előtt nyugodtan vallhassa: ezt jól megcsináltam ..Az eredmény? — Soha ilyen nyugodt telünk nem volt! — vallották ottjártunkkor. Vagyis: így is leheti Pontosabban: így kellene. Bebizonyosodott, hogy a jól végzett mimika, egyúttal végső fokon takarékos munka is. Nem szocialista „találmány“ Apropó, takarékosság. A minap hallottam az utcán egy donük a takarékosság. Francia- országban például a lakószobákat nem szabad 20 foknál melegebbre fűteni, az energiával takarékoskodó vállalatok pedig prémiumra és beruházásaikhoz anyagi segítségre számíthatnak. No láml Az energiatakarékosság címszó a határainktól nyugatra fekvő országokban sem hiányzik a közhasználatból! Mi a helyzet nálunk?! „Ha összehasonlítjuk a termékekre eső felhasznált energiamennyiséget a többi fejlett ipari országban ugyanazon termékekre felhasznált energiamennyiséggel, megállapíthatjuk, hogy nálunk jóval több energiát fordítunk ugyanarra ..— jelentette ki — a cikk elején már megszólaltatott — Gustáv Husárik, a Szlovákiai Energetikai Művek vezérigazgatóságának műszakikereskedelmi osztályvezetője. „Mmdez a gazdasági ösztönzők hiányából következik — folytatja —, ugyanis az elektromos energia nálunk olyan olcsó, hogy nem kényszeríti a gazdasági vezetőket takarékosságra. Néhány ipari ágazatban a termelési kiadásoknak az egy (!) százalékát sem teszi ki. így például a gépiparban mélyen az egy százalék alatt van ez az értéik. így aztán azok a vállalatok, ahol ilyen kis tételt tesz ki az energiaszükséglet, nem sorolják a legfontosabb feladatok közé a spórolást éppen ezen a területen. A kapitalista országokban persze más a helyzet, mert ott az energiapo- csékolást saját zsebén érezné a nagytőkés. Előbb-utóbb azonban mi is rákényszerülünk hatékonyabb ösztönzésre!“ Távlatok Addig is, amíg mindez bekövetkezik, . nem ülhetünk ölbe tett kézzel, a takarékosságot állandóan napirenden kell tartanunk, fel kell szívódnia a köztudatba, hiszen a klasszikus fűtőanyagkészletek nagyon is végesek. Az energiaigények pedig nagyjából évtizedenként duplázódlak meg eddig. A fejlődés üteméből következtetve ez a jövőben sem lesz másként. A jövő energiaellátását pedig már most meg kell alapozni. A Szlovákiai Energetika] Művek beruházási tervei felől Adam Zubaj mérnököt, a fejlesztési osztály vezetőjét kérdeztük: — Az energetika folyamatos fejlődését kierőszakolja az ipari fejlődés üteme. Évente az elektromos energia termelése mintegy 6 százalékkal növekszik, és ez a növekedési arány várhatóan a jövőben is megmarad. Ez egyensúlyban van az iparból származó nemzeti jövedelem növekedésével. Mindez azt jelenti, hegy az elkövetkezendő tíz évben a mai növekedési ütem mellett kétszer annyi erőműre lesz szükségünk, mint amennyi jelenleg van.1 Természetesen nem a hagyományos fűtőanyagokkal üzemelő erőmüvekről van szó. A vízenergia fokozottabb kihasználására van szükség és atomerőműveket kell építenünk. Terveinkben kiemelt helyen szerepel a Gabčíkovo—Nagymarosi Vízlépcsőrendszer, amelyet a Magyar Népköztársasággal közösen építünk. Ennek a teljesítménye 860 megawatt, a fele bennünket illet. 1986-ban kezdi meg termelését, és a mű teljes befejezését 1990-re tervezzük. Évi termelése körülbelül 2000 gigawattóra lesz. Ez nagyjából a Novákyi Erőmű teljesítményének a kétharmada. Mindez azt is jelenti, hogy a vízmű helyettesíti a novákyi szénbányák termelésének kétharmadát. Ez, persze, nem ;jzt jelenti, hogy a Novákyi Erőmű beszünteti a termelést, hanem azt, hogy a vízi erőmű a csúcsteljesítmények idején termeli majd az áramot. A Jaslovské Bohunice-i két atomerőmű összteljesítménye mintegy 5000 gigawattóra lesz évente, és további két ilyen atomerőművet kell 1990-ig felépítenünk. 1990 után az elektromosenergia-ter- melés túlnyomó részét az atomerőművek szolgáltatják majd. — Az iparilag fejlett országokban nemcsak villamos áramot termelnek az atomerőművek, hanem hőt is. Nálunk ez miként lesz? — Elsődleges kérdés, hogy megoldjuk az atomerőművekben keletkező hő további hasznosítását, vagyis annak a hőnek a hasznosításáról van szó, amely a hűtőtornyokban kárba veszne. Ezt természetesen fel kell használnunk. Jelenleg még" némi gondot okoz, hogy az atomerőművektől aránylag távol eső településekig hogyan juttassuk el minél kisebb veszteséggel a felhevített vizet, de meg kell ezt a kérdést oldani, és akkor Trnava lakásait a Jaslovské Bo- humice-i atomerőműből származó meleg víz fűtené. Remélem, e sorokból részben érzékelhető, hogy az energiakérdés miért olyan égető, miért okoz az emberiség számára oly sok gondot. Mert az elmondottakból az is következik, hogy az energia nagyon tünékeny. Ezzel, persze, nem akarom megcáfolni az energiamegmaradás törvényét, miszerint: „az energia nem vész el, csak átalakul“. De nem mindegy, hogy mivé! MÉSZÁROS JÁNOS Kommentáljuk Fegyelmezetten Bányáinkból napról napra kedvezőbb hírek érkeznek szénkitermelés növeléséről, de ez még nem jelenti azt, hogy valahol is lazíthatunk az energetikai helyzet javítására vonatkozó intézkedések, előírások megtartásában. Fegyelmezettségre, kezdeményezésre, az erők maximális mozgósítására az elkövetkező napokban, hetekben, hónapokban ugyanolyan szükség lesz. mint eddig. Persze, nem csupán az energia és fűtőanyagok ésszerű és gazdaságos felhasználásával, hanem a termelési feladatok teljesítésével kapcsolatban is. A muiTka helyek dolgozói, a városok és falvak lakosai az utóbbi napokban rendkívüli megértésről és segítőkész- ségről tettek tanúbizonyságot. A legtöbb termelőüzem és vállalat energetikusai pedig szervezésből, vezetésből és fegyelmezettségből vizsgáztak kiváló eredménnyel. Pedig nem volt egyszerű a dolguk, hiszen az áramfogyasztás- szabályozó 15. fokozat megtartása napokon át hozzáértést és megfelelő döntéseket követelt meg tőlük. Gyors és határozott intézkedéseket kell hozniuk napról napra, s olyanokat, amelyek a nehéz körülmények közepette is lehetővé teszik a legfontosabb termelőrészlegek folyamatos működését. A teltételek és a követelmények, persze, minden termelőegységben különbözőek, s az illetékeseknek ezekhez igazodva kell intézkedniük. Azokban az üzemekben, ahol ideiglenesen leállították a termelést, szintén van lehetőség a kezdeményezésre. Például a Sandrik vállalat štnsi üzemében a munkaidőt a gépek karbantartására és a munkakörnyezet rendbehozatalára használták ki. A korlátozó intézkedések fegyelmezett megtartása közepette is működő termelőüzemekben pedig ugyancsak helyt kell adni az ésszerű és legjobb ötleteknek, amelyek az adott helyzetben is a folyamatos termelést segítik elő. Ötletekben és segítőkészségben a legtöbb munkahelyen nincs hiány. Sem a bányákban, sem a szállításban. sem a fogyasztók széles táborában. Persze, ellenkező példa is akad jó néhány. Az energiafogyasztást ellenőrző bizottságok Szlovákia számos üzemében állapították meg az elmúlt napokban, hogy tiállépik a megszabott fogyasztási határt, teljesen figyelmen kívül hagyva a korlátozó intézkedéseket. Szabálytalanságot követtek el például a bratislavai Priem stav vállalatban, a Sered’i Nikkelkohóban, a Vágtornóci (Trnovec nad Váhom) Állami Gazdaságban, a Trnavai Gépkocsigyárban és számos más munkahelyen. Sok helyütt nem értelmezték megfelelően a munkakezdés idejének a módosítását sem. Nagyobb városainkban a helyi közlekedési vállalatok sem vették figyelembe ezeket az intézkedéseket, vagyis azt, hogy a munkaidő kezdete, így a reggeli és a délutáni csúcsforgalom is eltolódott. Ezek olyan hibák, amelyekből az illetékeseknek okulniuk kell. Hiszen a rugalmas szervezésre nemcsak ezekben a napokban keli gondolni, hanem az év minden napján. Egymás után érkeznek az értékes felajánlások az észak- csehországi barnaszénmedence bányászainak kisegítésére. A karbantartók, gépipari dolgozók, és a szállításban dolgozók ezrei pedig felajánlásukat azonnal valóra is váltják. Soron kívül javítják a meghibásodott bányaipari gépeket, vasúti kocsikat, gépkocsikat. Többletfeladataikat fegyelmezetten teljesítik, s ilyen fegyelmezettségre van szükség a továbbiakban minden nagy- és kisfogyasztó részéről is. PÄKOZDI GERTRÜD A SZAKOSÍTÁS útján A mezőgazdasági üzemek számára a fejlődés egyedüli helyes útja a szakosítás és a központosítás. Ezt a nézetet magukévá tették a Sőregi (Surice) Egységes Földművesszövetkezet dolgozói és vezetői is. Az állattenyésztésben a szarvasmarha hizlalásra szakosodtak, s a várt eredmény nein maradt el. Ezekről az eredményekről tájékoztatott Tóth Ferenc zootechnikus. — Az 1978-ban nem teremtettük meg a takarmányalapot, márciustól silózott szalmán voltunk kénytelenek az állatokat hizlalni. Ez a fajta takarmányozás megmutatkozott a napi súlygyarapodásban is. Mégis húseladási tervünket 1000 hízómarhánál 3300 mázsa helyett 3370 mázsára teljesítettük. A húseladási tervünk 3920 mázsa volt, s a valóságban 4000 mázsát értékesítettünk. A Šenkvicei Efsz-ben tavaly 5050 literes évi átlagos tejhozamot értek el, ami az 1977-es évihez viszonyítva 250 literrel nagyobb. Felvételünkön Mária Kubová, a brbonz^rmes szocialista munka- brigád tagja azzal a fejőstehénnel, amely évente több mint 7200 liter tejet ad (Felvétel: Š. Petráš — ÜSTK) Munkájukat szervezési hibák nehezítik. A takarmányozás és elhelyezés szempontjából nagy gondot okoz a tavalyról meg maradt száz tehén. A losonci (Lučenec) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság ígéretet tett a mielőbbi felszámolásukra, de sajnos idáig még nem történt intézkedés. A tehénistállóba majd a 150—250 kilós növendék állatok kerülnének. Itt készítenék elő azokat hizlalásra, mivel a fiatal, 150 kilós borjúk nehezen viselik az átmenetet. Jelenleg a szövetkezet szarvasmarha-állománya 1353 darab. Bővíteni kell a 230 férőhelyes borjúneveidét, mert kapacitása nem elég az 1000 férőhelyes hizlalda feltolté' sére. — Milyen az állatok takarmányozása? — A napi takarmányadagot állatonként, súlycsoport szerint határozzuk meg — magyarázza a zootechnikus. — Jelenleg granulált takarmányra alapozunk. Ősszel a szövetkezet 7600 tonna silókukoricát tflka- rított be, ez a takarmányszükségletük 90 százalékát fedezi. A hiányzó részt a járási borjú- nevekléből és a magángazdálkodóktól vásárolják. Az etetést . lengyel adagolókocsival végzik. Egy kiló marhahús kitermelésére alig másfél perc emberi munka szükséges. De a technika néha bosszúságot is okoz. A géphez nehezen lehet pót- alkatrészt kapni, s ha az műszakilag meghibásodik és kiesik egy etetés, akkor közel 9 mázsa a súlyveszteség. — Az idei feladatok? — Az idei feladataink nagyobbak a tavalyiaknál. A terv 3500 mázsa marhahús eladását irányozza elő. A szövetkezet dolgozóinak további felelősségteljes munkájával, a meglevő jő állatállománnyal cs megfelelő takarmányalappal teljesíteni tudjuk a tervet. —tgá— 1979 I. 24
