Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-24 / 20. szám, szerda

UTAZÁS AZ ENERGIA KÖRÜL / . V* ' » ... ; ;r II. HOGYAN TOVÁBB?! Az energie „megnyilvánulá- sa“ életünkben olyan sokféle, hogy szinte nem is tudatosít­juk, amikor igénybe vesszük, Ezért aztán könnyedén is ke­zeljük. Pedig az energia mér­téken felüli igénybevétele, más­kor pocsékolása felbillentheti az ember, a közösség- háztartá­si egyensúlyát. E képletes háztartási egyen­súly felbillenésének lehettünk tanúi az idei télen is. Pedig nem vagyunk annyira gazdag ország, hogy ezt a „luxust" megengedhetnénk magunknak Mégis gyakran úgy cselek­szünk, mintha azok lennénk. Néha jelentéseikben, beszá­molókban, sőt gyakran a saj­tóban is összefoglalóan dobá lódzunk a milliókkal, s nem hogástörténetet: „Már az agyamra megy ez az örökös ta- karékosságra való buzdítás, mást se hallani, mint liogy ta­karékoskodni ezzel, azzal, amazzal. Lassan már minden­nel spórolni kell...“ A mél- tatlamkodás egy ponton helyén­való: „ .. .spórolni kelll“ Ener­giával különösen. S ha valaki azt hinné, hogy ez csak mife­lénk divatos „hóbort“, annak figyelmébe ajánlom a „Die Weltwoche“ című tekintélyes nyugatnémet folyóirat elmúlt évi 51. számában közzétett fej­tegetés egyik — a tőkésorszá­gok jövőbeni energiaellátásá­nak bizosítására vonatkozó — megállapítását, amely szerint terveik egy ponton azonosak: kiemelt helyen szerepel ben­í - • ŕ*. í f! ■■ 'í yf r') m /rf ••.. / mi mm te .... Ka rol Stefloviö, a bratislavai 1 es számú hófejlesztő fűtője mun­kában (Gyökeres György felvétele} mondjuk meg, mi van mögöt­tük. így elmosódiik a valóság és benne gyakran a pOCeékO- Iás. Beavatottak tudni véliik, hogy „elkényeztettek“ bennünket az elmúlt évek, amiikor fagypont körüli telek következtek egy­más után, és csökkent a tüze- lőanyag-termölő ágazatok fel- készültsége, s a készletek nem voltaik akkorák, hogy a bekö­vetkezett meglepetést nyomta­lanul el tudtuk volna viselni, így az adott esetben a legked­vezőbb módszernek éppen a fo­gyasztás korlátozása bizonyult. A biztonsági minimumra csök­kentett energiaadagolás mint­egy 500—550 megawatt csök­kentést tett lehetővé a délelőt­ti műszakok idején. Délután és éjszaka á különbség ennél ki­sebb volt, de akkor különben is kisebb mindig a fogyasztás. Nyilvánvalóvá vált a jövőre nézve, hogy mindig hidegebb léire kell készülni, mint ami­lyen a megszokott, hogy ne lepődjünk meg. Az időjárásra nem lehet bízni magunkat. Az „energianyomozás“ körüli fejtegetésünket tegnapi szá­munkban a Nyugat-szlovákiai Energetikai Vállalatban tett látogatásunkkal fejeztük be. E vállalat hatáskörébe tartozik a bratislavai 1-es számú hőfej­lesztő központ is. Megéri ott is időzni néhány mondat erejé­ig­A rekkenő nyári melegek ide­jén is, amikor inkább hűtési m u n ká la tok szükségeltetnének, a téli fűtési idényre gondol­tak. Az illetékesek összehívták a dolgozóikat — a legtöbben közülük szocialista munkabri­gádok tagjai — és megbeszél­ték a teendőket, valahogy így: „Emberek fogjunk hozzá, min­denki úgy végezze munkáját, ahogy azt legjobb lelkiismerete diktálja Ne úgy, hogy az el­lenőrzés találja csak jónaik, hanem mindenki önmaga előtt nyugodtan vallhassa: ezt jól megcsináltam ..Az ered­mény? — Soha ilyen nyugodt telünk nem volt! — vallották ottjártunkkor. Vagyis: így is le­heti Pontosabban: így kellene. Bebizonyosodott, hogy a jól végzett mimika, egyúttal végső fokon takarékos munka is. Nem szocialista „találmány“ Apropó, takarékosság. A mi­nap hallottam az utcán egy do­nük a takarékosság. Francia- országban például a lakószobá­kat nem szabad 20 foknál me­legebbre fűteni, az energiával takarékoskodó vállalatok pedig prémiumra és beruházásaikhoz anyagi segítségre számíthatnak. No láml Az energiatakarékos­ság címszó a határainktól nyu­gatra fekvő országokban sem hiányzik a közhasználatból! Mi a helyzet nálunk?! „Ha összehasonlítjuk a ter­mékekre eső felhasznált ener­giamennyiséget a többi fejlett ipari országban ugyanazon termékekre felhasznált ener­giamennyiséggel, megállapít­hatjuk, hogy nálunk jóval több energiát fordítunk ugyanar­ra ..— jelentette ki — a cikk elején már megszólalta­tott — Gustáv Husárik, a Szlo­vákiai Energetikai Művek ve­zérigazgatóságának műszaki­kereskedelmi osztályvezetője. „Mmdez a gazdasági ösztönzők hiányából következik — foly­tatja —, ugyanis az elektromos energia nálunk olyan olcsó, hogy nem kényszeríti a gazda­sági vezetőket takarékosságra. Néhány ipari ágazatban a ter­melési kiadásoknak az egy (!) százalékát sem teszi ki. így például a gépiparban mélyen az egy százalék alatt van ez az értéik. így aztán azok a válla­latok, ahol ilyen kis tételt tesz ki az energiaszükséglet, nem sorolják a legfontosabb felada­tok közé a spórolást éppen ezen a területen. A kapitalis­ta országokban persze más a helyzet, mert ott az energiapo- csékolást saját zsebén érezné a nagytőkés. Előbb-utóbb azon­ban mi is rákényszerülünk ha­tékonyabb ösztönzésre!“ Távlatok Addig is, amíg mindez bekö­vetkezik, . nem ülhetünk ölbe tett kézzel, a takarékosságot állandóan napirenden kell tar­tanunk, fel kell szívódnia a köztudatba, hiszen a klasszikus fűtőanyagkészletek nagyon is végesek. Az energiaigények pedig nagyjából évtizedenként duplázódlak meg eddig. A fejlő­dés üteméből következtetve ez a jövőben sem lesz másként. A jövő energiaellátását pedig már most meg kell alapozni. A Szlo­vákiai Energetika] Művek beru­házási tervei felől Adam Zubaj mérnököt, a fejlesztési osztály vezetőjét kérdeztük: — Az energetika folyamatos fejlődését kierőszakolja az ipa­ri fejlődés üteme. Évente az elektromos energia termelése mintegy 6 százalékkal növek­szik, és ez a növekedési arány várhatóan a jövőben is meg­marad. Ez egyensúlyban van az iparból származó nemzeti jöve­delem növekedésével. Mindez azt jelenti, hegy az elkövetke­zendő tíz évben a mai növe­kedési ütem mellett kétszer annyi erőműre lesz szükségünk, mint amennyi jelenleg van.1 Természetesen nem a hagyomá­nyos fűtőanyagokkal üzemelő erőmüvekről van szó. A víz­energia fokozottabb kihaszná­lására van szükség és atom­erőműveket kell építenünk. Terveinkben kiemelt helyen szerepel a Gabčíkovo—Nagyma­rosi Vízlépcsőrendszer, amelyet a Magyar Népköztársasággal közösen építünk. Ennek a tel­jesítménye 860 megawatt, a fe­le bennünket illet. 1986-ban kezdi meg termelését, és a mű teljes befejezését 1990-re ter­vezzük. Évi termelése körülbe­lül 2000 gigawattóra lesz. Ez nagyjából a Novákyi Erőmű tel­jesítményének a kétharmada. Mindez azt is jelenti, hogy a vízmű helyettesíti a novákyi szénbányák termelésének két­harmadát. Ez, persze, nem ;jzt jelenti, hogy a Novákyi Erőmű beszünteti a termelést, hanem azt, hogy a vízi erőmű a csúcs­teljesítmények idején termeli majd az áramot. A Jaslovské Bohunice-i két atomerőmű össz­teljesítménye mintegy 5000 gi­gawattóra lesz évente, és to­vábbi két ilyen atomerőművet kell 1990-ig felépítenünk. 1990 után az elektromosenergia-ter- melés túlnyomó részét az atom­erőművek szolgáltatják majd. — Az iparilag fejlett orszá­gokban nemcsak villamos ára­mot termelnek az atomerőmű­vek, hanem hőt is. Nálunk ez miként lesz? — Elsődleges kérdés, hogy megoldjuk az atomerőművekben keletkező hő további hasznosí­tását, vagyis annak a hőnek a hasznosításáról van szó, amely a hűtőtornyokban kárba vesz­ne. Ezt természetesen fel kell használnunk. Jelenleg még" né­mi gondot okoz, hogy az atom­erőművektől aránylag távol eső településekig hogyan juttassuk el minél kisebb veszteséggel a felhevített vizet, de meg kell ezt a kérdést oldani, és akkor Trnava lakásait a Jaslovské Bo- humice-i atomerőműből szárma­zó meleg víz fűtené. Remélem, e sorokból részben érzékelhető, hogy az energia­kérdés miért olyan égető, mi­ért okoz az emberiség számára oly sok gondot. Mert az elmon­dottakból az is következik, hogy az energia nagyon tüné­keny. Ezzel, persze, nem aka­rom megcáfolni az energiameg­maradás törvényét, miszerint: „az energia nem vész el, csak átalakul“. De nem mindegy, hogy mi­vé! MÉSZÁROS JÁNOS Kommentáljuk Fegyelmezetten Bányáinkból napról napra kedvezőbb hírek érkeznek szénkitermelés növeléséről, de ez még nem jelenti azt, hogy valahol is lazíthatunk az energetikai helyzet javí­tására vonatkozó intézkedések, előírások megtartásában. Fegyelmezettségre, kezdeményezésre, az erők maximális mozgósítására az elkövetkező napokban, hetekben, hóna­pokban ugyanolyan szükség lesz. mint eddig. Persze, nem csupán az energia és fűtőanyagok ésszerű és gazdaságos felhasználásával, hanem a termelési feladatok teljesítésével kapcsolatban is. A muiTka helyek dolgozói, a városok és falvak lakosai az utóbbi napokban rendkívüli megértésről és segítőkész- ségről tettek tanúbizonyságot. A legtöbb termelőüzem és vállalat energetikusai pedig szervezésből, vezetésből és fegyelmezettségből vizsgáztak kiváló eredménnyel. Pedig nem volt egyszerű a dolguk, hiszen az áramfogyasztás- szabályozó 15. fokozat megtartása napokon át hozzáértést és megfelelő döntéseket követelt meg tőlük. Gyors és ha­tározott intézkedéseket kell hozniuk napról napra, s olya­nokat, amelyek a nehéz körülmények közepette is lehe­tővé teszik a legfontosabb termelőrészlegek folyamatos működését. A teltételek és a követelmények, persze, minden ter­melőegységben különbözőek, s az illetékeseknek ezekhez igazodva kell intézkedniük. Azokban az üzemekben, ahol ideiglenesen leállították a termelést, szintén van lehető­ség a kezdeményezésre. Például a Sandrik vállalat štnsi üzemében a munkaidőt a gépek karbantartására és a munkakörnyezet rendbehozatalára használták ki. A korlá­tozó intézkedések fegyelmezett megtartása közepette is működő termelőüzemekben pedig ugyancsak helyt kell ad­ni az ésszerű és legjobb ötleteknek, amelyek az adott helyzetben is a folyamatos termelést segítik elő. Ötletekben és segítőkészségben a legtöbb munkahelyen nincs hiány. Sem a bányákban, sem a szállításban. sem a fogyasztók széles táborában. Persze, ellenkező példa is akad jó néhány. Az energiafogyasztást ellenőrző bizottsá­gok Szlovákia számos üzemében állapították meg az el­múlt napokban, hogy tiállépik a megszabott fogyasztási határt, teljesen figyelmen kívül hagyva a korlátozó intéz­kedéseket. Szabálytalanságot követtek el például a bratis­lavai Priem stav vállalatban, a Sered’i Nikkelkohóban, a Vágtornóci (Trnovec nad Váhom) Állami Gazdaságban, a Trnavai Gépkocsigyárban és számos más munkahelyen. Sok helyütt nem értelmezték megfelelően a munkakezdés idejének a módosítását sem. Nagyobb városainkban a helyi közlekedési vállalatok sem vették figyelembe ezeket az intézkedéseket, vagyis azt, hogy a munkaidő kezdete, így a reggeli és a délutáni csúcsforgalom is eltolódott. Ezek olyan hibák, amelyekből az illetékeseknek okulniuk kell. Hiszen a rugalmas szervezésre nemcsak ezekben a napok­ban keli gondolni, hanem az év minden napján. Egymás után érkeznek az értékes felajánlások az észak- csehországi barnaszénmedence bányászainak kisegítésére. A karbantartók, gépipari dolgozók, és a szállításban dol­gozók ezrei pedig felajánlásukat azonnal valóra is váltják. Soron kívül javítják a meghibásodott bányaipari gépeket, vasúti kocsikat, gépkocsikat. Többletfeladataikat fegyelme­zetten teljesítik, s ilyen fegyelmezettségre van szükség a továbbiakban minden nagy- és kisfogyasztó részéről is. PÄKOZDI GERTRÜD A SZAKOSÍTÁS útján A mezőgazdasági üzemek számára a fejlődés egyedüli helyes útja a szakosítás és a központosítás. Ezt a nézetet magukévá tették a Sőregi (Surice) Egységes Földműves­szövetkezet dolgozói és veze­tői is. Az állattenyésztésben a szarvasmarha hizlalásra szako­sodtak, s a várt eredmény nein maradt el. Ezekről az eredmé­nyekről tájékoztatott Tóth Fe­renc zootechnikus. — Az 1978-ban nem terem­tettük meg a takarmányalapot, márciustól silózott szalmán voltunk kénytelenek az állato­kat hizlalni. Ez a fajta takar­mányozás megmutatkozott a napi súlygyarapodásban is. Mégis húseladási tervünket 1000 hízómarhánál 3300 mázsa helyett 3370 mázsára teljesí­tettük. A húseladási tervünk 3920 mázsa volt, s a valóság­ban 4000 mázsát értékesítet­tünk. A Šenkvicei Efsz-ben tavaly 5050 literes évi átlagos tejhozamot értek el, ami az 1977-es évihez viszonyítva 250 literrel nagyobb. Felvételünkön Mária Kubová, a brbonz^rmes szocialista munka- brigád tagja azzal a fejőstehénnel, amely évente több mint 7200 liter tejet ad (Felvétel: Š. Petráš — ÜSTK) Munkájukat szervezési hibák nehezítik. A takarmányozás és elhelyezés szempontjából nagy gondot okoz a tavalyról meg maradt száz tehén. A losonci (Lučenec) Járási Mezőgazdasá­gi Igazgatóság ígéretet tett a mielőbbi felszámolásukra, de sajnos idáig még nem történt intézkedés. A tehénistállóba majd a 150—250 kilós növen­dék állatok kerülnének. Itt készítenék elő azokat hizlalás­ra, mivel a fiatal, 150 kilós borjúk nehezen viselik az át­menetet. Jelenleg a szövetke­zet szarvasmarha-állománya 1353 darab. Bővíteni kell a 230 férőhelyes borjúneveidét, mert kapacitása nem elég az 1000 férőhelyes hizlalda feltolté' sére. — Milyen az állatok takar­mányozása? — A napi takarmányadagot állatonként, súlycsoport szerint határozzuk meg — magyarázza a zootechnikus. — Jelenleg granulált takarmányra alapo­zunk. Ősszel a szövetkezet 7600 tonna silókukoricát tflka- rított be, ez a takarmányszük­ségletük 90 százalékát fedezi. A hiányzó részt a járási borjú- nevekléből és a magángazdál­kodóktól vásárolják. Az etetést . lengyel adagolókocsival végzik. Egy kiló marhahús kitermelé­sére alig másfél perc emberi munka szükséges. De a tech­nika néha bosszúságot is okoz. A géphez nehezen lehet pót- alkatrészt kapni, s ha az mű­szakilag meghibásodik és ki­esik egy etetés, akkor közel 9 mázsa a súlyveszteség. — Az idei feladatok? — Az idei feladataink na­gyobbak a tavalyiaknál. A terv 3500 mázsa marhahús eladását irányozza elő. A szövetkezet dolgozóinak további felelősség­teljes munkájával, a meglevő jő állatállománnyal cs meg­felelő takarmányalappal telje­síteni tudjuk a tervet. —tgá— 1979 I. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom