Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-18 / 15. szám, csütörtök
% Minllm nem ismernénk egymást... NEMZEDÉKI ELLENTÉTEK — PRÁGAI SZÍNPADON Örökös nézeteltérések, haragok, félreértések és megbocsátások kereszttüzében élni, nem kellemes állítja Andrej Kutyemyickij, leningrádi író, akinek a Szovjetunió mintegy negyven színházában Nyina címmel, a prágai Nemzeti Szín ház Laterna Magica színpadán pedig Mintha nem ismernénk egymást.., (Jako bychom se ani neznali...) címmel játszott második színpadi műve hozta meg az igazi elismerést. Első darabja, a Csak egyszer, egyetlen egyszer című neon teremtett országos visszhangot, harmadik színpadi művét azon ban — nyilván a Nyina hazai és nemzetközi sikerének tulajdoníthatóan — a világhírű moszkvai Sztanyiszlavszkij Színház tűzte nemrég a repertoárjára. Első találkozásom Kutyer- nyiokijjeJ nem hozott kellemes élményt. Nyina című darabját a szocialista országok színművészeti főiskoláinak II. fesztiválján láttam, amikor is — a prágainál jóval gyengébb rendezésnek és a halványabb színészi munkának tulajdoníthatóan — kiütközött e kamaradarab szinte valamennyi szerkezeti buktatója. Sőt, nem csupán a szerkezeti, hanem a lélektani is. Az első felvonás pergő ritmusa után a közönség akarva akaratlanul egy cselek ményél>en fürge, eseményeiben gazdag második felvonást várt, ehelyett azonban egy lassúdad, helyzettisztázó, helyenként túlontúl didaktikus jelenetsort kapott. Hogy ne a sekélyes emberközi helyzetek úgynevezett könnyű esztétikáját kapja a néző, ahhoz néhány dramaturgiai beavatkozás szükségeltetik — vélhette Miroslav Maháček, a prágai Nemzeti Színház drámai együttesének rendezője, mert az említett fesztiválon látott Nyina és a Prágában látott Mintha nem ismernénk egymást ... csupán a cselekményben volt azonos, a cselekmény mikéntjében és esztétikájában merőben különböző. Mintha nem ismernénk egy mást... — mormogtam is magamnak a szünetben. Mintha nem ismerném ezt a darabot, amit Kutyernyickij huszonévesen írt, mintha nem láttam volna közel egy éve. Holott láttam — csak nem ebben a rendezésben, nem e kiváló prágai színészek előadásában. A prágai előadásban volt valami, amit Kutyernyickij nem írhatott meg. Ez a valami — ami meghatározó többletként mutatkozott —: a jellegzetesen cseh humor és cseh mentalitás. Ezenkívül Markéta Pro- cházková fiatal költőnő versei és — a zene. A zene, amellyel oly természetességgel éltek a színészek, akar mindennapi kenyerükkel. De mit mutat a darab váza? Az ötven felé közeledő szülők — Luba Sko'repová és Josef Somr alakításában — és két gyermekük, Kátya és Michal elvi és szemléleti párbaját. Igen, eléggé banális, és sok- szór megírt, feldolgozott nemzedéki történet Kutyernyickij cselekményének tárgya — egy matrózzal (akit Petr Kostka alakít, s akibe Kátya előbb be- • leszeret, s akiből majdan kiábrándul), és egy barátnővel (Mónikával, akit Vlasta Žehro- oá alakít) dúsítva. De figyelemre méltó, főleg ha alaposabban végiggondoljuk, Kutyernyickij üzenete, amely a műsorfüzetben ekként fogalmazódott meg: „Soha, még a kommunizmusban sem jognak hasonlítani egymásra az emberek, mint kél tojás. Az egyénnek a kommunizmusban is lesz sajátos életjormája, szokás- rendszere, kedvenc időtöltése* mi több, temperamentuma és rigolyája is. Alapvető azonban, hogy egymás különbözőségét tiszteljék és kölcsönösen tolerálják az emberek. S főleg hogy szükségesnek érezzék egymás kölcsönös megértését Kutyernyickij darabjában elsősorban az apának kellene fontolóra vennie, vajon mivégre vagyunk a földön: magunkért-e, szeretteinkért, vagy egymásért. Jozef Somr kiválóan alakítja az egoista és szemellenzős apát, aki olykor túlfűtött szeretetével, máskor kérlelhetetlen szigorával, ám sosem a dolgok helyes lélektani megközelítésével igyekszik megőrizni családfői posztját. Sőt, ezt a családfői posztot mindenek fölött meg akarja tartani, még akkor is, amikor világossá válik, hogy családjában ez a poszt már régen elvesztette pozíciós jelentését, s helyébe az embertársi viszonynak, az apa—fiú, apa—lány, mi több, ember- ember közti kapcsolatnak kellett volna lépnie. De az apa uralkodik és szeret, fojtóan szeret, s hogy családja semmiben né szenvedjen hiányt, vásárol, annyit vásárol, hogy hazacipelve az árut, dobozostul a kacatok közé teszi, és drukkol. Drukkol, hogy a gyerekeinek boldogabb élete legyen, s közben nem veszi észre. hogy ez a nagy drukk gyerekéit fékezi az önállósulásban, az emberi kiteljesedésben. És az igazi áldozatot sem ő hozza, hanem a gyermekei. Kátya, aki túlesik az első szerelem kudarcba fúló gyötrelmein és Michal, aki, hogy Ká- tyát kisegítse a kátyúból, lemond az országos ökölvívó bajnoki címről. Ezekben a fiatalokban még pislog a remény, hogy érdemes lemondani, hogy érdemes ellenállni a hamis vágyaknak, a dogmának, a rigolyáknak, mindennek, ami a rosszat csíráztatja. És milyen sziporkázóan cselekednek ennek érdekében! Josef Somr, aki kiválóan használja ki a zenét önmaga karakterizálására és karikirozására, s akinek egyetlen imitált lélegzetvételétől feszültséggel töltődik a nézőtér, méltó partnereket kapott. Tatjana Medvecká Kátyája bájosan visszafogott, nincs fölösleges gesztusa, mozdulata. Mintha a mi lakásunkban járna fel s alá, és beszélgetne velünk szívgyönyörködtető őszinteséggel. Ivan LiilanSký Michalja elszánt, tettre kész kamasz, akinek ugyan sikerül egy időre rendbe hozni a család egyensúlyát, sőt, a „tévedhetetlen“ papát bocsánatkérésre kényszerítenie, ahhoz azonban már nincs ereje — s ezt a darab frappáns záróképe is bizonyítja —, hogy megváltoztassa az előtte járó nemzedékek életszemléletét, modorát és magatartásformáit. Igaz, Kutyernyickij és a rendező ezt nem is kívánja tőle. ők csak annyit akarnak, hogy a mai huszonévesek ne legyenek olyanok, mint a szüleik voltak. Persze, Kutyernyickij is fiatal. 1949-ben született, s tudja, hogy ő és nemzedék társai ma nem az egzisztenciáért küzdenek — mint annak előtte a szüleik —, hanem a koegzisz- tenciáért. Ami ugyancsak megtenni a maga rigolyáit. Mert a világ nem áll meg, aihogy az ember sem áll meg a gondolkodásban. Csak olykor-olykor megbotlik, olykor-olykor másként viselkedik, mint ahogy kellene, még a szeretteivel szemben is. Mintha nem ismerné őket... Mintha nem ismernénk egymást... S bármennyire humorizáljuk is ezt a kérdést, komoly problémák húzódnak mögötte. Valószínűleg azért is nevettünk a kérdés előadóin, a színészeken annyira önfeledten. Mintha nem ismertünk volna magunkra... SZIGETI LÁSZLÓ Több bizalommal és önkritikával A gyermek és a szülő konfliktusairól A munkahelyen, az iskolában és a családban is, ahol többen élnek együtt, óhatatlanul nézeteltérésre kerülhet sor, amikor az érdekek, szándékok, vélemények különböznek, vagy akadályokba ütköznek. A családban a konfliktusok túlnyomó többsége a gyermek önállósodási törekvéseire vezethető vissza, tehát a serdülőkor hozza magával a legtöbb konfliktust. A gyermek már sok mindent megtanult az iskolában, meglehetősen kifejlődött elemző, értékelő, összefüggéseket és ellentéteket meglátó képessége, bizonyos élettapasztalatokra is szert tett, szívesen mond ítéletet, jobbat, szebbet, igazságosabbat szeretne, mint ami van. Már nem fogadja el azt, amit korábban természetesnek vett, kritizálja nevelői, szülei magatartását, ízlését és gyakran elég elhamarkodva követi az újat, a divatosat, a korosztálya igényeinek megfelelőt. Komoly ütközőpont lehet a tanulás, különösen akkor, ha egy-egy gyengébb felelet is becsúszik. A szülőknek arra kell törekedniük, hogy helyes, észszerű napirendet alakítsanak ki a gyerekkel együtt, melyben a rendszeres munkavégzés, tanulás mellett jut idő a ki- kapcsolódásra, a mozgásra, a sétára és a sportra, olvasásra, zenehallgatásra és a társas kapcsolatokra is. Mindez bővíti a gyermekek ismeretkörét és jótékonyan hat a tanulásra is. A fiúk és a lányok kapcsolata is számos konfliktushelyzet alapja. Sok szülő elmulasztja, hogy gyermekét kellő időben a másik nem iránti tiszteletre nevelje, nem bízik benne, ezért tiltja a más neművel való * barátkozástól. Egyes szülők csak a lányokat féltik, a fiú csak hadd szórakozzon, csapja a szelet, csak nehogy komolyan vegye „kalandjait“ ... Mint közismert, a nemek egymáshoz való közeledése 14—15 éves korban kezdődik meg, ezt kezdetben az ún. csoportos randevú jellemzi, amikor több fiú és leány közös programot szervez. Az egymás iránti vonzalom alapján később ebből alakulnak ki a párok. A randevúzásnak lehet tehát sokféle előnye is, hiszen ekkor tanulják meg a másik nemmel való felnőttes viselkedést. Az okos szülő megengedi, hogy gyermeke elhozhassa családja körébe a barátját vagy a barátnőjét, olyan alkalmat teremtve, hogy alaposabban megismerhessék egymást, a szülők pedig irányíthatják gyermekük társadalmi beilleszkedését. Gyakori panasz, hogy a mai fiatalok nem szeretnek dolgozni, mindig csak szórakoznának, moziba, táncolni járnának, magnóznának. A sziHők ma is, mint ahogy elődeid is, rengeteget fáradoznak — sokszor különmunkákkal —, hogy megszerezzék mindazokat az anyagi javakat, amikhez eddig nem jutottak hozzá. Szórakozásra egyszerűen nem marad idejük, s ezt látva a fiatalok, akik igénylik a változatosabb életmódot, elfordulnak az otthon látott „lélekölő“ munkától, vagy a ráerőszakolt, rosz- szul értelmezett tanulástól, művelődéstől. Nem egy családi összezörre- nést idéz elő, hogy a felnőtt és a gyermek egyaránt ideges, türelmetlen, indulatos. A szülök a napi megfeszített munkától, a háztartási gondoktól valóban elfáradnak és ingerlékenyek. Nem csekély persze a gyermekek megterhelése sem, hiszen a kötelező munkán, tanuláson kívül sok belső feszültség, szorongás is felgyülemlik bennük. A szülők bölcs mérséklete, fokozott türelme, a fiatalok nagyobb bizalma, tisztelete, önkritikus magatartása csökkentheti a szinte elkerülhetetlen nézeteltéréseket. Az ilyen jellegű válasz: „Amíg a mi kenyerünket eszed, tartsd meg a véleményedet magadnak“, olykor nagyon megalázó, elidegenítő lehet, s nem a konfliktus feloldásához, hanem ellenkezőleg, elmélyítéséhez vezethet. Bár az éiet soha nem volt és nem is lehet konfliktus- mentes, önuralmunk fokozásával csökkenthetjük a nézai.ei téréseket. Dr. SZEBERÉNYI JUDIT Könözsi István felvétele Oktatás — tanórák után Eredményesen működő szakkörök Pedagógusaink tisztában van* nak azzal, hogy szocialista társadalmi rendszerünkben milyen fontos feladat hárul az iskolára A tanítás színvonalának állandó emelése, az új módszerek alkalmazása, a kitűzött feladatok megvalósítása komoly munkát igényel a pedagógusoktól. A sikeres oktató-nevelő munkának fontos része lehet a szakköri tevékenység is. Hozzájárulhat ahhoz, hogy felkeltsük, kielégítsük és helyes irányba tereljük a tanulóifjúság érdeklődését; tökéletesebben összekapcsoljuk az elméletet a gyakorlattal. Ilyen elgondolással szervezték meg az Ipolybalogi (Ralog nad Ipíom) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában is a különféle t szakköröket. Évek óta jő munkát fejt ki például a fizikai, a matematikai, a kémiai és az egészség- ügyi szakkör. Ezek a szakkörök elsősorban a tanulók természettudományos ismereteinek elmélyítéséhez járulnak hozzá. Pedagógusaink tudatosítják, hogy a jövő kiváló szakembereinek nevelését már az alapiskolában kell elkezdeni. S ehhez sokszor még a tanórák keretén belüli színvonalas oktatás sem elegendő. Az említett köröket főleg azok a tanulók látogatják, akik műszaki pályákra készülnek. A munka eredménye a különféle versenyeken való sikeres szerepléskor, valamint a felvételi vizsgákon mutatkozik meg. A járási matematikai és fizikai olimpiákon tanulóink mindig a sikeres megfejtők között szerepelnek. Iskolánk tanulói többször képviselték már a nagykürtösi (Veľký Krtíš) járást kerületi olimpiákon is. Ugyancsak szép eredményekkel dicsekedhet az iskola énekés irodalmi köre is. A tanulók itt széles körű ismeretekre tesznek szert, miközben a helyes hangképzést és a helyes kiejtést is elsajátítják. A két kört látogató tanulók részt vettek már több járási, kerületi és országos versenyen is. Ezenkívül minden községi rendezvényen fellépnek. így tehát a megfelelő műsorok összeállítása sem okoz gondot, örülhetünk annak IS, hogy ezek a tanulók az iskola elvégzése után különböző helyeken aktív irodalmi színpadi és énekkari tagokká válnak. Jó munkát végeznek a honvédelmi, a turisztikai, valamint a sportkör tagjai is. A tanulók és a pedagógusok ügyesen kihasználják az adott lehetőségeket, iskolánknak ugyanis saját sportpályája, úszómedencéje és jól felszerelt tornaterme van. A turisztikai kör tagjai gyakran szerveznek egésznapos túrákat a környező hegyekbe; ismerkednek a természettel, a vidék földrajzával, a környék nevezetességeivel. Ebben a tanévben alakítottuk meg a fiatal tudósítók körét, valamint az ateista kört is. Az utóbbi célja a helyes világnézeti nevelés tökéletesítése. A tudósító kör tagjai rendszeresen hírt adnak (főleg a járási lapban) az iskola életéről, a különféle versenyekről és rendezvényekről. Célunk, hogy a tanulók elsajátítsák a riportírás, a beszámoló és a tudósítás legalapvetőbb szabályait s ezáltal is fejlesszék szókincsüket meg íráskészségüket. Hiszen a jövőben egyre nagyobb szükségünk lesz jó tollú újságírókra meg olyan dolgozókra, vezető beosztású egyénekre is, akik képesek beszámolni eredményeikről, munka- sikereikről. Iskolánkban néhány évvel ezelőtt komoly munkát fejtett ki a képzőművészeti szakkör. Tagjai országos versenyekről is díjakkal tértek vissza. Kár, hogy ennek a munkának most nincs folytatása; Varga Lajos pedagógus-képzőművész ugyanis már nem tanít az iskolánkban. Egy rövid beszámolóban lehetetlen alaposan és részletesen elemezni a szakköri tevékenységet. Az eredményekről sem mondtunk el mindent. Csupán jeleztünk valamit. Azt, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolák jó hírnevének öregbítése érdekében érdemes vállalni a többletmunkát. Ha ezt tesszük, ezzel pártunk céljait is teljesíthetjük. S bízunk abban, hogy a jó munkát a szülők, a felnövekvő nemzedékünk s felettes szerveink is megfelelően értékelik, méltányolják. CSÄKY KÁROLY Színház — gyermekeknek Ma délután bemutató a MATESZ Thália Színpadán A mese kollektív műfaj. Csak akkor él igazán, ha a gyermek lelkében újrafogalmazódik. De úgy is mondhatjuk: a mese az igazmondás, a becsületesség, az emberség műfaja. Ereje le- mérhetetlen — hiánya pótolhatatlan a gyermek etikai-esztétikai fejlődésében. A mese a tisztaság műfaja. Ezért is nehéz igazán jó mesét írni, s még nehezebb, igazán jól mesejátékot előadni. Senki sem tud jobban, igazabban, felszabadultabban együtt élni a színészszel, mint a gyermek. De senki nem veszi észre oly gyorsan a színész gyengéit, mint éppen a gyermek, aki nem ésszel, logikával, hanem érzelmi alapon közeledik a műhöz, a színészhez. Nem hiába mondják: a gyereknek ugyanúgy kell játszani, mint a felnőttnek, csak egy kicsit jobban. A gyermekiélek nem fogadja el a hamis fennhangot, a gúnyos iróniát, a szatírát. Csak jót ismer és rosszat. A jót és a rosszat kontrasztba állító előadásra vállalkozott a MATESZ Thália Színpada, Kassán (Košice). Az Andersen meséire épülő darabot fevgenyij Svarc írta. Címe: A hókirálynő. Romhányi József fordította és versekkel bővítette, Lendvai Kamilló pedig kedves és hangulatos zenét szerzett hozzá. A nemzetközi gyermekévben hasznos és igazán fontos küldetést tölt be a Thália Színpad ezzel az előadással, amely a MATESZ több mint huszonöt éves fennállása alatt a 184. bemutató. A zenés mesejáték debütáló rendezője Csendes László, a Thália Színpad népszerű színésze. A premier tehát egyben új szerepkörben való bemutatkozása is. A jó ritmusú pergő előadáshoz Platzner Tibor kreált díszletet és kosztümöket. A ma délután fél kettőkor bemutatásra kerülő mesejáték nemcsak jó szórakozást ígér, hanem az élményt nyújtó kellemes időtöltésen túl erkölcsi gazdagodást is a gyermekeknek. —gy1—~ 1979 I. 18. 6
