Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-18 / 15. szám, csütörtök
EREDMÉNYES TÁRGYALÁSOK Leonyid Brezsnyev hazatért Bulgáriából (ČSTK) — Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tegnap Szófiából hazautazott. A szovjet vezetők Bulgáriában To- dur Zsivkovnak, a BKP KB első titkárának, a Bolgár Népköz- társaság Államtanácsa elnökének meghívására tartózkodtak rövid baráti látogatáson. A repülőtéren a becses vendégektől Todor Zsivkov, valamint más párt- és állami képviselők vettek búcsút: Grisa Filipov, Dobri Dzsurov, Ivan Mihajlov, Ognyan Dojnov, Petr Mladenov, Sztanko Todorov, Tano Colov és Cola Dragojcseva, a BKP KB Politikai Bizottságának tagjai, valamint más hivatalos személyiségek. Jelen volt Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió bulgáriai nagyikövete és a Bulgáriában szabadságát töltő Jurij Brezsnyev, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterhelyettese, A szovjet vendégeiket több ezren kísérték ki a repülőtérre. Leonyid Brezsnyevvel együtt utazott el Anatolij Klatov, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója és Mihail Mugilevec, az SZKP KB közigazgatási osztályának vezetőhelyettese. Leonyid Brezsnyev elutazása előtti napon díszvacsorát adott Todor Zsivkov tiszteletére. Leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov pohárköszön töt mondott. Leonyid Brezsnyev nagyra értékelte a szovjet—bolgár kapcsolatokat, amelyek dinamikusan fejlődnek, s évről évre magasabb színvonalat érnek el. Megállapította, hogy a Todor Zsivkovval folytatott megbeszélések során sikerült meggyorsítani a szovjet—bolgár együttműködést érintő időszerű, mindenekelőtt gazdasági problémák megoldását. Hangsúlyozta, hogy a legnagyobb figyelmet a termelés szakosítására és kooperációjára Q-rell fordítani. Todor Zsivkov válaszában rámutatott, hogy a Leonyid Brezsnyevvel folytatott tárgyalások rendkívül eredményeseik voltak. A két ország barátsága és együttműködése szempontjából újabb ösztönzést jelentenek. Üdvözlő távirat (ČSTK) —. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke táviratban köszöntötte Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió építőipari dolgozóit abból az alkalomból, hogy a Szövetség távolsági gázvezeték megkezdi üzemelését, az orenburgi gázvezeték harmadik szakaszának az építését pedig befejezték. A távirat nagyra értékeli az e beruházáson dolgozó nemzetközi munkakollektíva sikereit. ,,Ez a hatalmas építkezés meggyőzően bizonyítja a szocialista országok együttműködése új formáinak előnyeit“ — szögezi le a távirat. Az ellenzék veresége a brit alsóházban A Portugál KP bírálja a kormánypolitikát (ČSTK) — Mota Pinto portugál miniszterelnök tegnap fogadta a Portugál Kommunista Párt küldöttségét. A kommunistáknak fenntartásaik van-, nak a kormány politikájával kapcsolatban, tekintettel a mostani nagyon komoly helyzet várható fejleményeire. A találkozóra a kormányfő kezdeményezésére került sor. A kommunista párt előterjesztette saját javaslatait a válság megoldására. Mota Pinto a többi párt vezetőivel Is tárgyalóasztalhoz ült. a konzervatívok javaslatát érintette, hogy elnapolják-e vagy sem az alsóház ülését. Az esetleges parlamenti vereség azonban jelentősen károsította volna a kormány tekintélyét a választások előtt. (ČSTK) — Az SZKP Központi Bizottságának folyóirata, a Partyijnaja Zsizny „A leninizmus él és gyéz 4 címmel közölte Vasil Biľaknak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a Központi Bizottság titkárának cikkét. Vasil Biíak emlékeztet az SZKP és a szovjet állam gazdag tapasztalataira, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja is hasznosít a szocialista társadalom építésében. Hangsúlyozza a két párt megbonthatatlan egységét, a két nép barátságát, amelyet Csehszlovákiában a szocializmus sikeres építésének együk alap- feltételeiként, biztonságának és állami szuverenitásának biztosítékaként említ. Vasárnap, január 14-én Peking központjában tiltakozó felvonulási tartottak, amely több órás tüntetéssel végződött a legfelsőbb kínai párt és állami szervek székhelyéneik főbejárata előtt. A különböző tartományokból érkezett kínaiak kb. 300 tagú csoportja az üldözés, az elnyomás és az éhség ellen tiltakozó transzparensekkel vonult végig az utcákon. Az késztette őket erre a megmozdulásra, hogy a plakátok és a kínai vezetőkhöz intézett nyílt levelek nem hoztak eredményt , (TelefotO: ČSTK) események margójára ▼ Útmutató A sokat várt, áhított, vitatott és kétségbevont arab egység alapja már megszületett. Nem tegnap, nem is tavaly, hanem már hosszú évekkel ezelőtt. Ahogy egymás után alakultak az arab országokban a munkáspártok, a kommunista púitok, úgy kovácsolódtak egy erővé, egy fronttá. Az arab or szágok kommunista és munkás pártjai rendszeres tanácskozásokat tartanak, melyeken meg vitatják közös munkájuk ered menyeit, és kitűzik közös céljaikat. 1978 decemberében került sor Damaszkuszban a legu tóbbi ilyen tanácskozásra, melynek nyilatkozatát a napokban tették közzé. Az arab országok e leghala dóbb csoportjai létrehozták azt, amit a. társadalom többi rétege csak tervezgetett, de megteremteni nem tudott, sokszor nem is akart, mivel pillanatnyi érdekei szempontjából a különu tasság vagy épp a tegnapi el lenséggel való szövetség volt (kifizetődőbb. Leszámítva az egyértelműen reakciós rendszerű arab orszá goikat, túlnyomó többségükben a nemzeti középburzsoázia van hatalmon. Ezt a társadalmi ré teget itt is a nem legjobb értelemben vett liberalizmus j^eI lemzi. A néptömegek felemelkedését szorgalmazzák, de le hetőleg oly módon, hogy ebből minél több hasznuk származzon. Ez okozza azután a társa dalom nemkívánatos polari zálódását, az osztályok közötti ellentétek kiéleződését. Egész sor arab országban nemzeti frontokat alakítottak. Ezek a párttömörülések lénye gében több közös célért küzdenek — a nemzeti függetlenség megszilárdításáért, a szociális haladásért, a gazdasági fiigget lenségért —, de az egymás közti egészséges versengés sokszor elfajul, és olyan eltorzulásokat is szülhet, mint például1 Irakljan, ahol kampányt indí« lottak a kommunista párt ellen* Az arab kommunista és muri* ikáspártok nyilatkozata elítéli ezt a sajnálatos jelenséget és leszögezi, hogy az ilyen akció tényleges akadályt jelenthet az arab haladó és hazafias erőik egyesítésének útjába. Pedig ez az egység létfontoín ságú lenne, mivel a Camp Da* vid-i hármas csúcson elfogadott megállapodások alapján létrehozták az arab és az afrikai nemzeti felszabadító mozgalmak ellen irányuló egyiptomi—izra-< éli—amerikai szövetséget. Ez « szövetség arra hivatott, hogy, lehetővé legye az Egyesült Államok számára politikai, gazdasági és katonai uralmának kiterjesztését ebben a több szempontból is jelentős térség-; ben. Ezek a tervek nemcsak az arab országok nemzeti felsza* badító mozgalmának vívmányait veszélyeztetik, hanem a1 nemzetközi enyhülés folyamatát is. Ezt a rendkívül veszélyes tá-< madást csak úgy lehet kivéde- ni, ha létrejön az egységes haladó arab front — hangsúlyozzák az arab országok ikommu- nista és munkáspártjai —, amely magában foglalja a kommunistákat, a baathistákat, á nasszeristákat, a szocialistákat, a nacionalistákat és más haladó elemeket, valamint az arab forradalmi erőket, mégpedig szervezeti, politikai és ideológiai önállóságuk tiszteletben tartása, s a közös antiimperia- lista program szem előtt tar* tása alapján. Az úton, melyet az arab kommunista és munkáspártok már éveikkel ezelőtt javasoltak, elindultak a Szilárdság Frontba tömörült országok, s Szíria és Irak is ebben a szellemben rendezte viszonyát. S ez az út nyitva áll mindenki előtt, akt az igazságos béke, az enyhülés híve. GÖRFÖL ZSUZSA NICARAGUA: A ZSOLDOSOK PARTRASZÁLLÁSÁÉRT AZ USA A FELELŐS (ČSTK) — A guatemalai, a hondurasi és a salvadori zsoldosok közelmúltban végreha| tott nicaraguai partraszállásáért teljes mértékben az Egyesült Államok a felelős, hangsúlyozza a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Costa Ricában közzétett nyilatkozata. A zsoldosok a nicaraguai diktátort támogatják az ellenállási mozgalom elfojtásában. A zsoldosok partraszállása az egyik következménye az elmúlt év december 30-án Guatemalában megtartott csúcstalálkozónak, amelyen a középamerikai reakciós katonai re- zsimek vezetői vettek részt. A találkozón értékelték a’ nemzeti felszabadító harc helyzetét Közép-Ameriikában, de mindenekelőtt Nicaraguában, Guatemalában és Salvadorban. A tanácskozás végén a részt-: vevők megállapodtak abbán, hogy „katonailag kölcsönösen támogatni fogják egymást.“ 1979. I. *8. A legutóbbi kambodzsai eseményeknek szolkatlanul nagy a nemzetközi visszhangja. Ez azzal magyarázható, hogy a burzsoá propaganda ezúttal igen nehéz helyzetbe 'került, s a világ közvéleményét nem is annyira a kambodzsai fordulat kérdése foglalkoztatja, hiszen ez világos és egyértelmű, hanem inkább az, hogy milyen rágalmakat és koholmányokat találnak ki az imperializmus szekerét toló politikusok a békéért állhatatosan küzdő, saját függetlenségét és biztonságát védelmező vietnami nép nemzetközi tekintélyének aláásására, ha már nem lehet reményük a tarthatatlan kambodzsai viszonyok visszaállítására. Érthető, hogy a haladás ellenségei nehezen tudnak napirendre térni a Kambodzsai Nemzeti Egységfront győzelme, s a Kambodzsai Népköztársaság megszületése fölött, hiszen abban bíztak, hogy a Kína által szított kombodzsai tűzfészek, a Pol Pót — leng Sary klikk népellenes rémuralma megakadályozhatja még a nemzeti felszabadító harcban egymást támogató vietnami, laoszi és kambodzsai nép békés együttműködését, országaik szocialista irányú fejlődését. A nyugati hírügynökségek azonban nemcsak azért beszélnek vietnami „hegemonisztikus törekvésekről“, Kambodzsa „bekebelezéséről“, valamiféle vietnami vezetéssel megvalósuló indokínai „föderáció“ létrehozásáról, mert ezzel az imperializmus érdekeit szolgálják, ként“ emlegessék, s a határincidensekkel kapcsolatban „két kommunista ország“ viszályáról beszélhessenek. De vajon mi köze volt a világ legembertelenebb rendszerének a kommunizmushoz? Hiszen vezetői fanatikus kalandorok voltak, akiket kínai pártfogóik csupán i mint éf, úgy ífél hanem részben azért is, mert saját korlátozott szemléletükben el sem tudnak képzelni más alternatívát az egymás mellett élő országok gazdasági és politikai kapcsolatainak fejlődésében. A tőkés világ viszonyai között valóban elképzelhetetlenek az olyan független országok, amelyek a kölcsönösen előnyös együttműködés és az önzetlen segítség- nyújtás alapján egyenrangú partneriként fejlesztik gazdaságukat. Ehhez C9ak a proletár és a szocialista internacionalizmus gyakorlati érvényesítése teremtheti meg a feltételeket. A Kambodzsai Nemzeti Egységfront győzelme egyúttal attól is megfosztotta a burzsoá propagandát, hogy Pol Pót és tásrainak rémuralmát „a kommunizmus elrettentő példájaazért juttattak hatalomra, hogy zavart keltsenek, feszültséget szítsanak délkelet-ázsia térségében, még annak árán is, ha dicstelen szereplésük a kambodzsai nép teljes kipusztulását okozza. Ennek vetett véget a már- már létében veszélyeztetett kambodzsai nép, melynek sorsdöntő győzelmét az egész haladó világ nagy megnyugvással és szimpátiával fogadta. Ugyanakkor a haladás ellenségei kitartóan játsszák átlátszó és reménytelen szerepüket, attól sem riadnak vissza, hogy védelmükbe vegyék a népirtó fanatizmust, ha önző érdekeik ezt így kívánják. Ez azonban csupán arra jó, hogy lejárassák magukat a világ közvéleménye előtt, amelyet a konkrét tények ismeretének birtokában egyre nehezebb megtéveszteni. Az is természetes, hogy Vietnam, Laosz és Kambodzsa népe a több évtizedes nemzeti felszabadító harc tapasztalatai alapján közös célokat követ, s ez megbon ihatatlanná teszi barátságukat, testvéri együttműködésüket. Békés országépítő munkájukban mindig számíthatnak a szocialista országok segítségére. A tőkés rendszer védelmezői ugyanakkor joggal tartanak attól, hogy ez a példa vonzó lesz az imperialista érdekszférába tartozó délkeletázsiai országok lakossága előtt, ezért már most is nagy nyugtalansággal figyelik a három indokínai ország testvéri kapcsolatainak szilárdulását. Továbbra is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a világnak ebben a térségében megakadályozzák a szocialista kibontakozást, amihez még a kínai nagyhatalmi törekvéseket is felhasználják. A nép akaratának érvényesülését azonban a legfondorlatosabb politikával és a legbrutálisabb eszközökkel sem lehet megakadályozni, mint ahogy azt Kambodzsa különösen tanulságos példája is bizonyítja. MAKRAI MIKLÓS jindRich ZAHRADNlK, a csehszlovák kormány alelnöke, a csehszlovák—jugoszláv gazdasági és tudományos-együtt* működési bizottság csehszlovák részlegének elnöke befejezte háromnapos jugoszláviai' látogatását. VARSÓBAN nemzetközi konferencia kezdődött a gyermekek jogi védelmének kérdéseiről, amelyen több európai ország, továbbá Kanada és az Egyesült Államok közel 200 jogásza vesz részt. KRIANGSZAK CSAMANAND thaiföldi miniszterelnök tegnap Tokióban Maszajosi Ohira japán kormányfővel a nemzetközi helyzetről tárgyalt. ČESTMIR LOVÉTlNSKÝNEK, hazánk szovjetunióbeli nagykövetének Borisz Pasztuhov, a Komszomol KB első titkára átnyújtotta a csehszlovák és a szovjet ifjúság közti együttműködés megszilárdításáért és bővítéséért a Komszomol 60. évfordulójára kiadott jubileumi érmet. A SZOVJETUNIÓBAN kedden Föld körüli pályára bocsátották a világűr további kutatása céljából a Kozmosz 1072 mesterséges holdat. FRANZ MUHRI, az Osztrák KP elnöke tegnap Bécsben bejelentette, hogy pártja a májusi parlamenti választásokon: mind a kilenc választókörzetben Indít jelöltet. A leninizmus él és győz (ČSTK) — A brit parlament alsóháza kedden a késő esti órákban 24 szavazattöbbséggel elutasította a konzervatív ellenzék álláspontját, amely élesen bírálta James Callaghan miniszterelnök kormányának lépéseit az ország jelenlegi gazdasági és szociális válsága idején. Ezzel befejeződött a parlament rendkívüli vitája, melyet a konzervatív párt kezdeményezett. A konzervatívok megpróbálják kihasználni a sztrájkmozgalom jelenlegi kibontakozását a szakszervezeti jogok jelentős megnyirbálására és a Munkáspárt diszkreditálására az általános választások előtt. A szavazás formálisan csak I