Új Szó, 1979. január (32. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-17 / 14. szám, szerda

Megteremtik az egyensúlyt

TÖBB S2ÄLAS TAKARMÁNYT TERMELNEK

Amikor az új év elsft napjaiban Štefan Gibälával, a bu zitkai Győzelmes Február Efsz Munkaérdemrenddel kitünteteti elnökével találkoztam, nem volt valami rózsás hangulatban El komorodva mondotta.•

— Inkább talán n*> írjon semmit, eléggé rosszal zártuk az óévet. Kötelezettségvállaló sunkat sem sikerült minden té ren teljesíteni

Egy kissé meghökkenve hall gattam a tapasztalt elnök nyi latkozatát. Már csak azért is, mert valamikor sokat jártam szövetkezetükben, cikksorozatokat írtam a rugalmas irányi- tómunkát végző vezetőkről, a termelés magas szintjéről, az élenjáró dolgozókról, főleg a fejőnőkről és kocagondozókról. Akkoriban bizony messzire elju tott ennek a szövetkezetnek a jó híre.

— jobb munkára kell serkente- nünk a munkakollektívákat — mondja Horváth Károlyné

Az elnök csodálkozásomat látva, további magyarázattal egészítette ki előbbi nyilatkozatát:

— Azóta történt egy és más ... Egyesültünk néhány gyengébben gazdálkodó szövetkezettel. A földrendezésnek még a mai napig sincs vége. Nehezen szoktak össze az emberek. Új vezetőkkel, új termelési feltételek közepette sokkal nehezebb jó gazdasági eredményeket elérni. Amint látja, küszködünk, ahogy lehet.

Szól az üzemgazdásznak, hozza be a kötelezettségvállalás értékeléséről szóló jegyzőkönyvet. Még az 1978-as évben a szövetkezet zárszámadó közgyűlésén szavazta meg a tagság, hogy a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére minden területen növelik a termelést. Hamarosan egész halom iratcsomó magasodik az asztalon a vállalás értékeléséről. Az üzemgazdász nem nagyon ér rá a tájékoztatásra, és az értékelés sem végleges még. Az elnök helyette foglalja össze röviden az eredményeket

— Annak ellenére, hogy a talajművelési munkákat és a betakarítást is idejében elvégeztük, a kedvezőtlen időjárás miatt nem tudtuk teljesíteni a növénytermesztésben a tervet. Bár a járásban a gabonatermesztésben az elsők közé küzdöttük fel magunkat, mégis alacsonyak a hektárhozamok.

A felsorolt adatok közül csak azt jegyeztem meg, hogy a kukorica hektárhozama májusi morzsolt állapotban 30 mázsa

volt, n cukorrépáé pedig 279 mázsa. Kevés füvet takarítottak be a rétekről.

Egy kih gondolkodás után az elnök tovább elemzi a gazdálkodás problémáit.

— Kevés a föld tápanyagtar talma, s a növénytermesztés ben szerkezeti változásokat kell eszközölnünk jól meg kell gondolnunk, hogy melyik par cellában milyen növényt tér meljünk.

Többen is hozzászólnak a múlt évi termelési mérleg ér tekeléséhez. Dr. Pavel Hudec főzootechnikus nem gvózi hangsúlyozni, a legnagyobb baj az, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés között nincs meg az egyensúly. A növény termesztés jelenlegi szintjéhez viszonyítva túl sok áilatot tartanak, és ezek számára kénytelenek szálas és szemes takar mányt vásárolni. Szintén néhány adatot említ az állatte nyésztés eredményeiről. A tehenek átlagos tejhozama a múlt évben 2567 liter volt, a hízó szarvasmarhák darabonként naponta csak 63 dekát gyarapodtak. A sertések napi átlagos súlygyarapodása 53 dekagramm. Valamivel jobb eredményeket értek el a pinci (Pin- ciná) gazdasági részlegen, ahol 54 dekagrammra emelkedett a hízó sertések átlagos napi súlygyarapodása. A hizlaláshoz sem volt elég malac. A kocák évi malacszaporulata átlagosan csak 16 darab volt.

— Elég sok gondunk van — panaszkodik a főzootechnikus. — A felvásárló üzemtől már nem merünk takarmánykeveréket kérni, mert többet kaptunk a megszabott mennyiségnél.

Még néhány vezető és a termelésben dolgozó szövetkezeti tag szól hozzá a gazdálkodáshoz, javaslatokat tesz a problémák megoldásához. Elsőrendű feladatnak tartják a rétek és legelők szakszerű gondozását, trágyázását, hogy nagyobb hozamokat érhessenek el. Mivel elég sok sertést tartanak, elhangzik olyan javaslat is, hogy nagyobb területen keltene kukoricát termelni. Főleg olyan hibrideket, amelyek korábban érnek be.

Üjabb papírok, kimutatások, tervjavaslatok kerülnek az asztalra az elnök elé. Ezek szerint az új évben 1100 mázsa hússal kell többet termelniük, mint az óévben Tejből is többet akarnak eladni.

A szövetkezetnek megközelítőleg ezer hektár rétje és legelője van. Indokolt tehát az olyan javaslat, hogy több növendék állatot kellene tartaniuk. A főzootechnikus azt szeretné, hogyha a tejtermelő gazdasági részlegek számára a szövetkezetben nevelnék fel a to- vábbtenyésztésre alkalmas üszőborjakat. Eddig a járási borjúnevelő központból vásárolták az üszőket, a főzootechnikus szerint elég drágán.

Sok gond, nehézség közepette indul a szövetkezet az új évben. Vezetők, beosztottak keresik a lehetőségeket a termelés növelésére, a takarmány még gazdaságosabb felhasználására. Üzembe helyeznek egy takarmány pogácsázó berendezést, és a tehenekkel sörgyári hulladékot is etetnek.

Horváth Károlyné, az állattenyésztési ágazat üzemgazdásza azt fejtegeti, hogy többet kellene foglalkozni az emberekkel, jobban ki kellene használni kezdeményezéseiket. Véleménye szerint nem véletlen, hogy az egyes istállókban a súly- gyarapodásban és a tejhozamban eltérőek az eredmények. Megemlít néhány munkacsoportot, amelyek kiválóan dolgoznak, és bírálja azokat a kollektívákat, amelyek felületesen végzik munkájukat. Jó példaként hozza fel Anna Marceni- kovát, a buzitkai részleg kocagondozóját, aki a múlt évben kocánként tizennyolc malacot választott el. Javasolja, beszélgessünk az élenjáró munkásnővel Amikor találkozunk vele, így nyilatkozik:

— A munkát jól kelt elvégezni, ha már az ember elvállalta. Kevés malac pusztult el a kezem alatt, mert a kocák ellése után még jó ideig ottmaradtam, hogy össze ne tépjék a malacokat.

Az üzemgazdász jegyzeteibe tekintve kimutatja, hogy ebben az istállóban az 1248 malacból csak 27 pusztult el. Állítja, ha mindenki úgy dolgozna, mint Anna Marceniková, akkor nem volna annyi gond az állattenyésztésben.

Az üzemszemle után még sokáig elbeszélgetünk a kibontakozás lehetőségeiről. A vezetők úgy vélik, hogy a legfontosabb feladat most a növénytermesztés és az állattenyésztés közti egyensúly helyreállítása. E szempont figyelembevételével határozzák meg az új terv szerkezeti összetételét.

BALLA JÓZSEF

Kommentáljuk

A KÖVETKEZETLENSÉG ÁRA

A népgazdaság más ágazataihoz hasonlóan a mezőgazdaságban is a hatékonyság és a minőség kérdéseire, vala mint a tartalékok feltárására és hasznosítására kell összpontosítani a figyelmei — hangsúlyozta Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 12. ülésén az Elnökség jelentése a nepgzadaság 1979. évi fejlesztésének fő feladatairól.

A földművelők címére elhangzott szavak nagyon is idő szerűek, hiszen úgyszólván alig akad munkaszakasz, abol ne lehetne hatékonyabbá tenni a termelést, ahol nern akad na valamilyen hasznosít uaíó tartalék. Gondoljunk csak a betakarítást veszteségekre, például takarmánybegyűjiés idején, amikor fúj a szél és a szecskázó fúvócsiivéből időnként több znldanyag kerül a földre mint a pótkocsiba. Csak azért, mert nem látták el a pótkocsit megfelelően magas dróthálóoldalakkal. Helyenként még az elmúlt ősszel is inkább leszántntták a kukoricaszárat, ahelyett, hogy egy kis többletmunka és gond árán takarmányt készítettek vokia belőle. A legtöbb esetben hasznosítatlan tartalékokról tanúskodnak azok az adatok is, amelyek az állattenyésztés termékeinek előállításához felhasznált koncentrált takarmány mennyiségét fejezik ki.

További tartalékokat, hatékonyság- és gazdaságüsságnö- velo lenetőségeket is említhetnénk a növenytermesztés és az állattenyésztés szakaszáról, mégis inkább a gépesítek munkájára hívjuk fel a figyelmet. Érdemes rámiuatni arra a körülményre, hogy az elmúlt évben a gépjavításokra közel tizenhárom, a pótalkatrészekre pedig tizenhat százalékkal fizetnek ki többet az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok mint 1977-ben, és ezzel minden hektár mezőgazdasági föld után 929 koronát költöttek javításokra. A javítóműhelyekben dolgozók száma már megközelítette a 16 500 főt, vagyis egy év alatt közel 000 személlyel gyarapodott a javítók tábora.

Valóban fontos feladat a gépek rendszeres javítása, mégsincs egészen rendjén a dolog. Nincs, mert amikor javítják a gépet az nem dolgozhat. A korszerű és nagy teljesítményű gépek kiesése a termelésből pedig egyre nagyobb — társadalmi szempontból sem elhanyagolható — károkat okozhat

Az elmondottakkal függ össze az aránytalanul sok gép igénylése, mert ha váratlan hibák miatt kiesések vannak, ugyanannak a munkának elvégzésére több kell belőlük. A több javítás több dolgozót, több pótalkatrészt is jelent, és ilyen szempontból sem pusztán a mezőgazdasági üzemek beliigye, hogy mennyit fordítanak a gépek javítására.

Annál inkább nem, mert van, létezik egy másik, társadalmi szempontból is nagyon hasznos út: a karbantartó részlegek szervezése. Ezek korszerű javító-karbantartó gépekkel, esetleg diagnosztikai berendezésekkel végzik a karbantartást, a napi műszaki ellenőrzéseket és javításokat.

Az előrelátó mezőgazdasági üzemek már rátértek erre az útra. A legjobb javítókkal létrehoztak egy karbantartó csoportot, akik a traktorosok, gépvezetők helyett elvégzik a műszaki ellenőrzéseket, a karbantartást és a szükséges napi javításokat. Nem reggel, a munkaidő első órájában, hanem este és éjszaka. A traktorokkal és más gépekkel így naponta egy órával több termelőmunkát végezhetnek, ami üzemenként két-három traktor megtakarítását is jelenti. A gépek — mert szakszerűen gondozzák azokat — kevesebb üzemanyagot fogyasztanak. A karbantartó részleg megalakítása után jelentősen meghosszabbodott a két nagyjavítás közötti időszak, és kisebb lett a pótalkatrészigény.

Már ennyi is elég, pedig még nem is merítettük ki teljesen a következetes napi karbantartás előnyeit. Ezért kívánatos, hogy mindenhol bevezessék, hiszen senki számára sem lehet közömbös, hogy milyen áron, mennyiért termel.

EGRI FERENC

Jól BEVÁLTA NAGYÜZEMI LIBATENYÉSZTtS

A Hostivarl Szerszámgépgyár hazánk legnagyobb köszörűgép gyártója. Az üzemben nemrég szovjet és csehszlovák gyártmányú berendezéseket helyeztek üzembe. A képen: Michail Brovcsenko, u Lentngrádl Elektromechanikai Vállalat elektronikusa (jobboldalt) Jaromír šmidlíket, a Hostivavi Szerszámgépgyár dolgozó- ját megismerteti az IP 752 NC típusú szovjet félautomata forgó- eszterga kezelésévé (Felvétel: J. Tachezy — ČSTK)

Habár az élelmiszerek termelésében nem vagyunk még önellátók, ennek ellenére mi is exportálunk mezőgazdasági termékeket közös gazdaságainkból. Többek között libahúst és libamájat. A KOOSPOL külkereskedelmi vállalat évekkel ezelőtt adta tudomására a mezőgazdaságnak, hogy nagy meny- nyiségű libahúst tudna értékesíteni a külföldi piacon. Az illetékesek elemezték a helyzetet, s arra a megállapításra jutottak, hogy nálunk csupán háztáji gazdaságokban nevelnek libát, s azokban is csak annyit, amennyi a családok szükségletét éppen fedezi, ebből bizony nem jut a külföldi piacra. Viszont nem látták akadályát a nagyüzemi libate- nyésztés felfuttatásának. Mégpedig úgy, hogy az ne menjen más mezőgazdasági termékek termelésének a rovására.

A Peredi (Tesedikovo) Egységes Földművesszövetkezet egyike ama mezőgazdasági üzemeknek, amelyek elsők között láttak neki nagyüzemi módon a libahústermelésnek.

—A libatenyésztéssel tíz évvel ezelőtt kezdtünk komolyan foglalkozni — mondotta Horváth Géza mérnök, az efsz zoo- technikusa. — Tagadhatatlan, hogy jó bevételt reméltünk a libatenyésztéstől, viszont azt is látni kell, nem hullott magától ölünkbe a szerencse. Nagyon megdolgoztunk azért, hogy ma már valóban jól jövedelmez. Mert bár hazánkban nagy hagyományai vannak a li- hatartásnak, nagyüzemi módon sehol sem foglalkoztak előttünk vele. Nem volt honnnét tapasztalatot szerezni, mindent a magunk kárán tanultunk

meg. Első dolgunk az volt, hogy ezer ludat vásároltunk. A tojáshozam az első években nem érte el a kívánt színvonalat, a fijas tojásokból kevesebb kelt ki a kelleténél, ismeretlen betegségek tizedelték meg a kislibákat, a libatömés nehéz, fárasztó munkát jelentett az asszonyoknak ... 1973-ig fokozatosan kiküszöböltük a nehézségeket. Ebben az évben már jelentős sikereket értünk el a libakeltetésben, -nevelés- ben, -hizlalásban, s elismerő oklevelet kaptunk a baromfi- felvásárló vállalat vezérigazgatóságától — tájékoztatott bennünket n zootechnikus.

A sikereken felbuzdulva arra az elhatározásra jutottak, hogy növelik, a libahústermelést. Mindenekelőtt megduplázták a lúdállományt. Jelenleg 2200 lúd képezi a peredi szövetkezet liba tenyésztésének törzsállományát. A ludakat a falutól távol eső farmon tartják. December elején tojtak utoljára. Ezek a tojások azóta bizonyára már ki is keltek a szövetkezet gazdasági udvarában levő keltetőben. Látogatásunkkor még nagy gonddal ügyeltek a tojásokra az itt dolgozó asszonyok; gondoskodtak róla, hogy a keltetőkben kellő hőmérséklet és nedvességtartalom legyen. Keltetésre más intézmények által kiselejtezett keltetőgépeket használnak. Elégedettek velük. A fias tojás 95 százaléka kel; ki bennük. Tavaly 72 500 kislibát keltettek. A kislibákat egy régebbi, jól fűtött istállóban tartják néhány hétig. Ha felcseperednek, már kevésbé kényeztetik őket, áthord iák egy másik épületbe. Ezután még

vagy kétszer vándorolnak más helyre, amíg elérkeznek a tömőbe.

A tömöde az egyetlen olyan létesítmény, amelyet kimondottan a libatenyésztés céljaira építetlek. A többi 3—4 neveidét istállóból alakították át.

A tömés gépesített. A tömőgépeket Franciaországból hozták be, s a szövetkezet szerelői tovább tökéletesítették azokat. Ezáltal lényegesen könnyebbé vált a tömés, amelynek lényege, hogy a táplálék csövön keresztül jut a liba begyébe. A tömöde látogatásunkkor üres volt. A közelmúltban adták el belőle az utolsó libát, de már nő az utánpótlás.

Tavaly 45 000 darab libát adtak át a gaiántai baromfifelvásárló üzemnek, ahonnét Franciaországba szállították. A leadott libák állagsúlya 6,8 kiló volt. összesen 307 tonna libahúst termeltek, ebből 12.7 lonnányit tett ki a libamáj. A libamájat a felvásárló üzem külön megfizeti. A libahúsért és a libamájért a szövetkezet L0 millió koronát kapott. Ez szép összeg, ha azt vesszük, hogy a sertéstenyésztésből ,,csak“

6—7 millió korona bevételre tettek szert.

A libahústermelésüket egyelőre nem kívánják tovább növelni. A libatenyésztés ugyanis nem elsődleges feladatuk. Az viszont vitathatatlan, hogy az effajta foglalatosság nemcsak a szövetkezet érdeke, hanem ^ társadalmi érdek is, mégpedig 1979. azért, mert az érte kapott valutáért külföldről olyan cikke- j. 17. két hozhatunk be, amelyek a hazai piacon keresettebbek a libahúsnál. SjL

KOVÁCS ELVIRA ^

— Az eredmények titka a gondosan végzett munka —> állítja Anna Marceniková

(Á szerző felvételei}