Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-07-23 / 30. szám

ÚJ szó f 19 78. VII. 23. A televízió már rég kinőtte a gyerekcipőt, amikor még mindig nem sikerült megoldani az elektromos kép­rögzítést. Ebben az időben a képernyőn nagyrészt mozifil­meket mutattak be, vagy élő műsorokat sugároztak. Ez utób­bi esetében a műsorismétlés csak oly módon volt megoldha­tó, hogy az adás időpontjában a képernyőről filmkamera se­gítségével lefilmezték a mű­sort. Hasonlóképpen a stúdiók­ban is filmes munka folyt, amelynek legfőbb jellemzője, hogy, a kivételtől eltekintve, az operatőr egy kamerával dolgo­zik, valamint, hogy a hangot utólag, a vágás elvégzése után utószinkronban veszik fel a filmre. Azzal, hogy huszonkét évvel ezelőtt megnyugtatóan si­került megoldani a mágneses képrögzítést (először ugyan csak a fekete-fehér képet, ha­marosan azonban a színes adá­sét is), merőben új helyzet állt elő. A filmkamera kiszorult a televíziós stúdiókból és meg­született az új műfaj, amit ké­sőbb tv-játéknak neveztek el. A tv-játék legfőbb jellemzője, hogy egyszerre több (elektroni­kus) kamera van jelen a stúdi­óban, amelyek között a vágást elektronikus úton valósítják meg, a felvétellel egy időben, ugyanígy történik a hangfelvé­tel is. Ez a tény azonban rend­kívüli követelményeket támaszt a stáb tagjaival, nem utolsó­sorban a hangmérnökkel szem­ben. Az csak természetes, hogy a tv-játéknál a mikrofonok nem lóghatnak be aképbe, jó minősé­gű hangfelvételt meg lehetetlen rejtett mikrofonokkal készíte­ni. A több kamerával történő felvétel lehetővé teszi a szerep­lők számára a nagyobb mozgá­si szabadságot, hiszen amint az egyik kamera látómezejéből ki­kerülnek, a következő kerülhet adásba. Elméletileg ugyan meg­oldható lenne, hogy minden ka­merához tartozzon egy mikro­fon és a képvágáshoz hasonló­an hangvágást alkalmazzanak — ahogy az egyik kameráról a másikra „kapcsolnak“, úgy „kapcsolnának“ az egyes mik­rofonok között is —, a gyakor­latban azonban ez számtalan hátránya miatt nem használa­tos. Ahhoz, hogy a felvett hang ne csak jó minőségű, de ki­egyenlített szintű is legyen, két­féle megoldást használnak. Az egész világon elterjedt a mozgó mikrofonos eljárás, ez azt je­lenti, hogy egy személy (mik­rofonista) a mikrofonnal köve­ti a mozgó szereplőket. A mik­rofon egy, a kútágashoz ha­sonló kerekeken gördülő gém­ről lóg a szereplők feje fölé úgy, hogy ne lehessen látni a képben. A mikrofonista dolga, hogy lehetőleg mindig a sze­replők feje fölött tartsa a mik­rofont, teljes zajtalanul lavíroz­zák a gémmel. A nagy érzé­kenységű mikrofon még a légy zümmögését is képes felvenni, nem beszélve az olyan robajról, ha esetleg a gém valamelyik eleme nekikoccan a díszletnek. Ez a módszer lehetővé teszi a jó minőségű, többé-kevésbé ki­egyenlített szintű hangfelvételt. Ezt a hangot aztán elektroni­kus úton egységszintre emelik — ha gyenge, expander erősíti, a hirtelen kilengéseket limiter akadályozza. Természetesen a hangfelját- szás kérdése távolról sem ér véget a stúdióhang feljátszásá­val. A hang és a különféle hangeffektusok a vágáson kí­vül a legfontosabb művészi és dramaturgiai kifejezőeszköz, emiatt nyilvánvaló, hogy a hangmérnök nem elégedhet meg csupán a szereplők hang­jával. Ezen kívül mennyi apró nesz, zörej teszi teljessé a „hangkulisszát“: az óra ketye­gése, cipőkopogás, kintről be­szűrődő zajok stb. A hangku­lissza dramaturgiai alkalmazá­sában jelenleg talán a japán filmesek érik el a legjobb ered­ményeket: nem egy teljesen je­lentéktelen film (például a Ga- mera kontra Gaos) aratott vi­lágszerte nagy sikert kitűnő operatőre és bravúros hangef­fektusai jóvoltából. Mivel a televízió sokszor for­gat illúziókeltő díszletek kö­zött, a hangeffektusokat mag­nóról kell bejátszani, miközben a zavaró zörejeket ki kell kü­szöbölni. Ennek tipikus példája, amikor a fából készült, már­ványtapétával bevont „kőlép­cső“ dobog. Ez esetben nem­csak a kőlépcsőn lépdelő láb­beli kopogását kell bejátszani a műsorba, de el kell tüntetni (hangelnyelő szivacsréteggel) a falépcső dobogását, amit a sze­replő feje fölött lógó mikrofon képes felvenni. Ha a tv-játék- ban a szereplő nem tudja úgy átélni a szerepét, mint egy filmben, annak nagyrészt tech­nikai okai vannak: a játékon kívül arra is kell figyelnie, hogy a vágás pillanatában már a következő kamera képmeze­jében legyen, olyan ritmusban menjen fel a kőlépcsőn, ami­lyen hangot bejátszanak neki a magnóról (a szereplő a be­játszott hangot nem hallja). A televíziós alkotómunka szempontjából a legkevésbé tű­nik fontosnak a dramaturgiai jelentőséggel nem bíró hangok bejátszása. Ezek a külső han­gok, a szélben sustorgó levelek, madárcsicsergés, utcazaj- stb. Mivel ezek nem játszanak fon­tos szerepet a darabban, sokan bizony hajlamosak elfeledkezni róla, így történhet meg, hogy rengeteg olyan zajszegény tv- játékot láthat a néző, amelyről messziről lerí, hogy stúdióban készült, emiatt az ábrázolt kör­nyezet veszít hitelességéből. Sajnos a szakember is sokszor csak akkor tudatosítja a kü­lönbséget, ha látja ugyanazt a jelenetet hangkulisszával és anélkül. A hangeffektusok a televízió­ban — hasonlóan, mint a film­gyárban — magnószalagra rög­zítve várják felhasználásukat. A felvétel előtt a hangmérnök a rendezővel együtt választja ki a neki legmegfelelőbbeket. Ha a szükséges zörej nincs meg az „effektus-bankban“, maguk ál­lítják elő, vagy megrendelik. Az egyik legérdekesebb, elő­állítási módjában különleges effektus: a visszhang. Ezt az ún. visszhangkamrában elektro­akusztikus úton állítják elő, egyidejűleg a műsorfelvétellel, tehát ez az effektus nincs elő­zetesen rögzítve. Akárcsak a többi alkotóegyé­niség, a hangmérnök sem szü­letik magától. Elméleti tudásán kívül sokéves tapasztalat, a művészi hatáseszközökben való nagyfokú jártasság, a keverő­asztal mellett eltöltött sokévi gyakorlat teszi azzá. Neve nem véletlenül szerepel előkelő he­lyen a kész alkotás feliratai­ban, hiszen a rendező és a vá­gó mellett döntő szerepe van abban, hogy a néző necsak jó minőségű adást lásson, de esz­tétikai élményben is részesül­jön. Kameraközeiben © A zágrábi televízió, /ö éjszakát, felnőttek! című so­rozatot forgatott. A cím iro­nikus, mivel a tíz epizód tíz ismert író olyan novel­lájából készült, mely a kri­mihez, a rémfilmhez vagy az ígazgalmas vadászkaland­hoz áll közel. ® Az NDK-televízió elké­szítette García Lorca Vér­nász című drámájának szí­nes tévéváltozatát. © A nemzetközi tévévi­lágban jó hírnévnek örven­dő bolgár sorozatfilmek so­rában most új született, cí­me A nyomtalanul eltűntek nyomában. Témája az anti­fasiszta ellenállás. Egy má­sik sorozat (Üt Szófiához) a török iga alóli felszaba­dulás 100. évfordulójára ké­szült, Bulgáriában és a Szovjetunióban forgatták. ® A francia televízió 30 részes tévésorozatot készí­tett Jean Gérard Deportál­tak című regénye nyomán. Egy másik francia sorozat a Dreyfus-ügyet dolgozza fel. # A szovjet televízió már ez évben tíz filmet sugár­zott a moszkvai olimpiai játékok előkészületeiről. ® A szovjet televízió az elmúlt évben több mint 500 különböző témájú produk­cióját adta át. szocialista partnereinek és több mint 3000 híranyagot bocsátott a szocialista országok rendel­kezésére. 9 A csehszlovák tévéhír­adó tudósító irodát nyit Pá­rizsban és Havannában. ® Sabine Katins, az NDK neves dokumentumfilm-alko- tója (például az Ismeri Ön Kapplert? készítője) új fil­met forgatott a nyugatné­met állampolgárokat zakla­tó rendőri akciókról, Ha reggeli előtt csengetnek címmel. ® Az NSZK-beli osztrák és svájci német nyelvű te­levízió koprodukcióban ké­szíti el négyrészes Wallen- stein-sorozatát, így filmesí- tik meg Wassermann A Mauritius ügy című regé­nyét, s így készítik el Az évszázad tanúi című doku­mentumsorozatukat. Az 1979-es „Gyermekévre“ is közös produkciókat forgat­nak. Egy másik együttes munkája a világirodalom nagy színhelyeit mutatja be. (Elsőül Veronát, a Rómeó és Júlia történet helyszí­nét). © Algériában készülnek a 2. (közművelődési) műsor megindítására. Te le humor 0 Az albérlő panaszkodik: — Olyan nedves a lakásom, hogy ablaktörlőt kellett fölszerelnem a tévé képernyőjére ... • Az egyik New York-i újságban J. H. Faston a követ­kező apróhirdetést közölte: „Linda, amióta elhagytál, na­gyon unatkozom. Légy szíves, küldd vissza a televíziót, amit elvettél tőlem.“ |0 Sacramento városában egy rablóval kevesebb garáz­dálkodik, hála az unalmas tévé-műsoroknak, és persze a rendőrségnek. Miután az illető összecsomagolta a szaj- rét, leült a képernyő elé az idegen lakásban — és el­aludt ... 0 Howard Matthews, a 63 éves ausztráliai képviselő nemrégiben elaludt a parlament ülésén, és a kamerák „szeme láttára“ kiesett képviselői székéből. (m. L.) //. * mm mmo OZOGÁNY ernű A gyermekek körében közkedvelt lengyel rajzfilmsorozat két örökmoz­gó, kalandos természetű szereplője, Lolka és Bolka — ezúttal mozdu­latlanul Fújjuk a magunkét, ezért Izzik föl a vita parazsa. A füstölgésből hirtelen lángot vet a megjegyzés: — A mindennapi betevő rádiózás és tévézés árt a nyelvnekI Visszafejleszti a beszédkészséget, mert pasz- szív befogadásra, némaság­ra kényszerít. E lángnyelvelésre irányí­tom „tűzoltó“ érveimet. Ne­kem ugyanis éppen ellenke­ző véleményem van. A kommunikáció folya­mata a látott-hallott élmény feldolgozásával, összegezé­sével és raktározásával kez­dődik. Ez pedig (ugyan nem hangos) „nyelvi cse­lekvés“ is! Az így kapott információ ihleti, motiválja a továbbgondolkodást, s en­nek eredménye felébreszti a közlési vágyat, a vélemény- formálást, a továbbadást. S ez már hangzó nyelvi for­mában történik. Előfordul, hogy kiröppen egy-egy mondat a műsor közben, majd utána — sok családban szokás — megbe­szélik, megvitatják a közös élményt. Pezsdülő beszéd­del, amely (nyelvi hatás is van!) felhasznál elemeket a hallott szövegből, utánoz­za a stílust, a nyelvi maga­tartást. Másnap „indító“ témát adnak a rádió és a tévé mű­sorai a különböző közössé­gekben, szituációkban, talál­kozásokon. „Hallottad a rádióban? Mit szóltok a teg­napi tévéhez?“ — kezdődik így könnyebben a társalgás. A sokszínű élmények sok­színű beszédtémát kínálnak — változatosabb nyelven, növekvő szókinccsel. Vagy: a lassúbb szájnyitogatóknak az időjárás volt a mentő téma, manapság inkább a televízió. A nyelvi kommunikáció „áramkörét“ is megteremti egyes műsoroknak az a he­lyes törekvése, hogy minél több és gyorsabb lehetősé­get kapjon a néző, a hall­gató a közvetlen bekapcso­lódásra, az aktív részvétel­re, a vélemények és kíván­ságok közlésére. (A sok-sok telefon, levél, a közönség- találkozók, játékok, kíván­ságműsorok, az adás alatti hívások ezt is szolgálják.) Megnyugtató a nyelvmű­velő műsorok száma, s arról sem szabad megfeledkezni, hogy többségében mégis­csak helyes és szép, tehát hatásos, nevelő er^jű nyelvi „megjelenést“ hallunk a rá­dióból, televízióból. Olykor országnyi körben „társalgunk“. Tehát képesek vagyunk együtt hangoskod­ni !... KÖLTŐI ADÄM A három bogár sikere A gyermekek számára készült tévéműsórok legjelentő­sebb fesztiváljai közé tartozik — Európában, de tulajdon­képpen világviszonylatban is — a bratislavai Grand Prix Danube és a müncheni Prix Jeunesse. Az idei müncheni fesztivál fődíját (az első kategóriában, 74 produkció közül) A három bogár című műsor nyerte el, amely a Szlovák Televízióban készült a Hangya Peti című gyerekkönyvből a csehszlovák pantomimművészet jeles képviselőjének, Cti- bor Turbának a kezdeményezésére és elképzelései szerint. A műsor rendezője Ján Roháő, operatőre Jirí Lebeda, dra­maturgja Ludmila Rampáková, zenéjének szerzője Petr Skoumal; három szereplője: B. Polívka, J. Dvorák és Óta Jirák; története három olyan bogárkáról szól, amelyek szerettek volna egy más világot is megismerni, ezért útra kelnek, szomorú és vidám kalandozások után élményekkel, tapasztalatokkal gazdagon térnek vissza saját világukba, a természetbe. A műsorban nem hangzik el egyetlen szó sem, a zene és a mozgás „mesél“. — Mindenki számára kellemes érzés, ha egy nemzetközi fesztiválon ilyen nagy elismerésben részesül. Az egész kollektíva örül a sikernek, ugyanakkor tudatosítjuk, hogy tovább kell javítani munkánk minőségét, hogy még ma­gasabb legyen a gyermek- és ifjúsági műsorok színvonala — mondotta a fesztivál után Jaroslav Kuba, a gyermek- és ifjúsági műsorok főszerkesztőségének főszerkesztője. A három bogár bemutatója egyébként az elmúlt év vé­gén volt, és megnyerte a hazai közönség tetszését is. (A Televízia nyomán — br) ■*­1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom