Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-23 / 30. szám
ÚJ szú Hi teles adatok szerint Szepsinek (Moldava n. B.) már a XII. században városi rangja volt. E Bodva- völgyi patinás városkán fontos kereskedelmi út halad át. Az alföldi városokból Cseh- és Lengyelország felé tartó kereskedők itt pihentek meg és cserélték ki fáradt lovaikat. Ezért a krónika Szekérfalva néven is említi. Feljegyzi azt is, hogy a város alatt hatalmas pincerendszer húzódik. Ezekben a pincékben tárolták a kereskedők a tokaji és más hegyaljai borokat, melyeket aztán szekéren továbbítottak — főleg Lengyelországba. Hírt ad a krónika arról is, hogy Rákóczi Ferenc gyakran megfordult kurucaival a városban. Egy építkezés folyamán előkerült nagyon értékes leletek is e mellett szólnak. Ha már a történelmi tényeket említettük, szólnunk kell arról is, hogy Szepsi nemcsak kuruc hagyományokkal dicsekedhet, hanem munkásmozgalmi múltjával is. Sok vöröskatonát adott az 1919-es Tanácsköztársaságnak. Erre máig büszke a város. Az egyszerű nép — ő volt többségben — mindig lelkesedett az újért, a haladóért. A város lakosságát a puszta létért való küzdelem jellemezte egészen 1945-ig. Mert mi biztosította itt a megélhetést? A föld nem. Szepsi határa csak 450 hektárnyi volt. Azon több mint 100 család gazdálkodott, és a családok száma akkor 597 volt — ma a duplája, az összlakosságé pedig meghaladja az ötezret. Ipara egyáltalán nem volt. A négy malom — ebből kettő őrölt állandóan — csak néhány tucat embernek biztosított szerény megélhetést. A kisiparosok: szűcsök, szabók, suszterek, fazekasok élete is szegényes volt. Az 1920-as években már akadtak vállalkozó szelleműek is, a Spelcsnik testvérek személyében, akik építettek egy vasöntödét, melyben 30—35 munkás dolgozott —, de hát az akkori 2800 lakosú város szociális felemelkedését ez sem tette lehetővé. Ez az építkezésben is megmutatkozott. Mindössze három egyszintes ház emelkedett ódon falaival az apró házak fölé. Sok volt a nádfedeles ház is. Amikor a jelen viszonyait és a még erőteljesebben kirajzolódó belátható jövőt szemléljük, nem árt tanulságul megidézni a múltat, hogy emlékezzünk arra: honnan indultunk és hová jutottunk el a szocializmus építésének harminc éve alatt. Valóban gyökeresen átalakultak itt is a tulajdon- és osztályviszonyok. A hajdani földhöz' lapuló házak helyén villák százai épültek, s ezek mellett a város külterületén ezer család számára emelkednek a magasba 1978. a négy-nyolc szintes állami és szövetkezeti lakások. Tamás László, aki 1964-től tölti be a városi nemzeti bizottság elnöki tisztségét, nagyon találóan mondja: — A világ megnyílt és mozgásba jött itt is. A volt faluváros egyre inkább a korszerű város képét mutatja. Szinte össze sem lehet hasonlítani az akkori Szepsit a maival. Sok mindent megvalósítottunk már, de sokat kell még tennünk. A fejlődésben a gyorsító erő nálunk is a helyi ipar megteremtése volt. Hosszú lenne felsorolni, mi minden épült harminc év alatt. Ma már az itt létesített ipari telepeken annyian dolgoznak, mint amennyi a felszabaduláskor a város lakosainak száma volt; vagyis 2800-an. így gyakorlatilag a munkaképes lakosság 95 százaléka megtalálja helyben a megélhetést. A fennmaradó 5 százalék a Kelet-szlovákiai Vasműben dolgozik. — Sok helyen gond a nők foglalkoztatása, itt mi a helyzet ezen a téren? — Olyan ipari üzemeket létesítettünk, amelyek a nők számára is helyben biztosítanak munkalehetőséget. Ilyen például a fénycsöveket gyártó Tesla, vagy az 500 embert foglalkoztató bútorgyár. Azt mondhatom tehát, hogy lényegében a nők foglalkoztatottsága is megoldott. Azt is nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy Szepsi lakossága erkölcsében sem a régi már. Világszemléletükben, magatartásukban is erősen a szocialista gondolkodás a meghatározó. Ezt jelzi többek között az is, hogy a fiatalok 70 százaléka csak az anyakönyvvezetőnél esküszik egymásnak hűséget. Ha már ennél a gondolatnál tartunk, itt jegyezzük meg, hogy legalább ötszázra tehető Szepsiben az értelmiségiek száma — ebből csak a pedagógus 150. Vagy egy magyar és egy szlovák tanítási nyelvű gimnáziuma és úgyszintén egy kétnyelvű mezőgazdasági-műszaki szakközépiskolája. Az alap- és középiskolákban 2700 fiatal tanul. Az óvodába mintegy 300 gyerek jár. Szeptemberben adnak át egy új óvodát 120 gyerek számára, s épül egy újabb, száz férőhelyes óvoda és egy 16 tantermes iskola. Szólnunk kell arról is, hogy a lakosság egészségügyi ellátása is zavarmentes volt eddig, de mivel úgy számolnak, hogy Szepsi lakosságának száma 1983-ig eléri a tízezret, már egy új kórház felépítését is tervbe vették. Bármerre megyünk Szepsiben, mindenütt az urba- nizálódás légkörét érzékelhetjük. A városka főutcáján például már olyan nagy az autóforgalom, hogy a gyalogosok csak nagy körültekintéssel mehetnek át az egyik oldalról a másikra. Persze, a járdák is népesek. Az egymás mellett sorakozó apró boltokból ki-bejárnak az emberek — és ez lényegében két dologról is tanúskodik: egyfelől arról, hogy a vásárlókedv nagy, s tegyük mindjárt hozzá — van is miből és van mit vásárolni. De másfelől mutatja azt is, hogy a városfejlesztésben itt van még a legtöbb tennivaló. Erről az elnök így vélekedett: — Bár van sok apró üzlet és kapható is bennük minden, de a korszerű, kulturált kiszolgálás ilyen körülmények között már nem biztosítható. Őszre ez a gondunk is megoldódik. A Jednota 19 millió korona beruházással épít egy hétezer négyzetméternyi területű áruházat, melynek tíz osztályán a zöldségtől a bútorig minden kapható lesz. Még ebben az ötéves tervidőszakban megkezdjük egy szolgáltatóközpont építését is. Nem közvetlenül ehhez tartozik, de el kell mondanom, a város közművesítése meg van oldva és folyamatban van a gáz bevezetése is. Eddig szociális, közellátási, városfejlesztési és egyéb kérdésekről szóltunk. Méltóképpen kell értékelnünk Szepsi lakosságának kulturális életét, a város szellemi kisugárzását is. Erről a témáról legelőször Körösi Gáborral, a művelődési ház vezetőjével beszélgettünk. — Sokféle kulturális igényt kell kielégítenünk, méghozzá szlovák és magyar nyelvű műsorok szervezésével. A művelődési házunk Í857-ben épült, kávéháznak és étteremnek. — Nem irigylésre méltó tehát a népművelő sorsa? — A népművelésnek a realitásokra kell épülnie. Nekünk most még ilyen körülmények között kell dolgoznunk; bár nem tagadom, kicsit bánt, hogy a környéken minden faluban új művelődési ház épült, de nagyon sok helyen nincs kihasználva. Nálunk a művelődési házban hetente 6—9 akció van! — Miért nem épült még Szepsiben ú.j művelődési ház? — Nem a szepsiek hibájából. A járástól valahogy éveken át nem kaptunk erre anyagi fedezetet. 1974- ben Z-akcióban hozzáláttunk egy több célú épület építéséhez, melyben színházterem is lesz. Az épület első részét egyéves késéssel bár —, de az idén átadjuk. Ebben helyezzük el a városi könyvtárt, a bábszínházát. Lesz benne egy virágüzlet, egy kávéház, egy bútorelárusító mintaüzlet, valamint egy öt- venágyas szálloda. A 700 férőhelyes színházterem és a mozi építése a hozzájuk tartozó helyiségekkel az építkezés második szakaszát képezi. Örülök, hogy 1982-ben kulturális rendezvényeinket már ott tarthatjuk. — Most azért kanyarodjunk még vissza a jelenbe. Milyen kulturális rendezvények vannak Szepsiben? — A Thália Színház előadásainak látogatottságával gondjaink voltak, de végül is sikerült felkelteni a lakosok érdeklődését. Most már majdnem minden alkalommal telt ház előtt játszanak. Városunkban a presovi és a kassai (KoSice) szlovák színház is gyakran szerepel. A szakkörök közül a képzőművészeti működik a legjobban. A legutóbbi járási tárlaton több díjat nyertek tagjai. A fotókörünk is kezd már magára találni. Októberben sikerült megalakítanunk a BŐDVA népitánc-együttest, melynek Illés Sándor a koreográfusa. 22 táncosunk, az öttagú népi zenekarunk kíséretében Zsadányban (Zda- flaj, a járási versenyen első díjat nyert. Van egy fúvós- és két beatzenekarunk. Fő feladataink közé tartozik még, hogy a tömegszervezetek igényeit figyelembe véve különböző előadásokat, tanfolyamokat szervezzünk. Eddig főleg az ateista neveléssel, az egészségüggyel, a bel- és külpolitikával kapcsolatos előadások iránt volt a legnagyobb érdeklődés. Évente 50—60 ilyen előadást tartunk. A jövőt illetően talán még annyit, hogy sikerült az üzemek, a tömegszervezetek képviselőiből egy 15 tagú bizottságot létrehoznunk. Ennek a bizottságnak az lesz a feladata, hogy az igényeknek megfelelő programot dolgozzon ki, s összehangoltabbá, színvonalasabbá tegye a város kulturális életét. Egyébként a tömegszervezetek közül a CSEMADOK-kal, a Nőszövetséggel, a Rokkantak Szövetségével van a legjobb kapcsolatunk. Szepsiben az 1970-es népszámlálás adatai szerint 2137 magyar nemzetiségű lakos él. Közülük 490-en tagjai a CSEMADOK-nak. Az ő kulturális tevékenységükről Bocskorás Bertalan elnök ezeket mondotta: — Rendszeres szervezeti életet tavaly még nem folytathattuk, mert alapszervezetünknek nem volt székháza, ahol összejöhettünk volna. A vnb jóvoltából ez a kérdés megoldódott. Rendelkezésünkre bocsátottak egy régi házat, s azt otthonossá varázsoltuk. Megítélésem szerint, szervezetünkben még mindig a népművelési munkába vannak a legnagyobb fogyatékosságok. Tavaly például a CSEMADOK járási bizottsága javaslatára öt előadást vettünk be a munkatervünkbe, azzal a feltétellel, hogy az előadókat a Kerületi Népművelési Központ biztosítja. Sajnos, ez nem történt meg. Saját erőnkből valósítottunk meg egy előadást „A munkásmozgalmi sajtó“ címen. Az előadó a komáromi (Komárno) származású harcos kommunista. Vadász Ferenc volt. Irodalom-népszerűsítő munkánkban az író-olvasó találkozók szerepelnek az első helyen. Hogy szervezetünk tagjai között több irodalmat szerető és értő ember van, azt mi sem igazolja jobban, mint „az, hogy tavaly a Jókai-napokon szervezetünk öt kategóriában képviseltette magát. Király Erika versmondásban első díjat nyert. Bodnárné Szabados Évát prózamondásáért elismerő oklevéllel jutalmazták. Szólnom kell a kis Bartók Katiról, aki tavaly versmondásban második, az idén első díjat nyert. Répás Teri egyelőre felhagyott a kisszínpadi rendezéssel. A színjátszásban viszont úgy tűnik, előbbre léptünk. Zachariás István személyében tehetséges, kiváló rendezőre találtunk, aki Oscar Wilde A kísértet házhoz jön című vígjátékát nagy sikerrel vitte színre. Ha a kultúráról beszélünk, nem feledkezhetünk meg az immár 13 éves múltra visszatekintő énekkarunkról sem, mely Szombathy László vezetésével már szép sikereket ért el és sok kulturális megmozduláson vett részt. Újdonságnak számít, hogy megalakítottunk egy néprajzi kört is. Vállaltuk, hogy megindítjuk a hely- történeti kutatást, a néprajzi anyagok gyűjtését és kidolgozzuk a városi múzeum megalakításának tervét. A kezdő lépéseket megtettük. A vnb is fontosnak tartja ezt a kezdeményezést. Előzetes munkatervünknek megfelelően a helybeli volt iparos mesterségekkel, céhekkel kapcsolatos tárgyi emlékeket akarjuk összegyűjteni.“ Befejezésképpen már csak két adat álljon itt: Bakó János, a szepsi Takarékpénztár vezetője mondotta, hogy több mint 100 millió korona a betétállomány. Ez ugyan nem mind a szepsi lakosok megtakarított pénze, hisz összesen 34 helység tartozik ehhez a takarékpénztárhoz, de az sem titok, hogy a takarékoskodók között a szepsiek állnak az első helyen. „Nemcsak pénzből élünk“ — mondja most valamelyik kedves olvasónk. Nos. ez így igaz, és Szepsiben például már sokan rájöttek, hogy a szellemi gazdaság is fontos dolog. Zsolner Katalin, a városi könyvtár vezetője szerint tavaly az 1392 olvasójuk összesen 38 104 könyvet kölcsönzött ki. A „Példás könyvtár“ címet 1962-ben nyerték el. Azóta már háromszor megvédték. És ez már valami! TÖRÖK ELEMÉR — SZASZÄK GYÖRGY A város mai látképe
