Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-24 / 52. szám
i VICC A vállalatnál reggel többen összezsúfolódnak a liftben. Köztük van az igazgató is, aki vicceket mesél. A többiek nagyokat nevetnek, csak egy ember bámul maga elé faarccal. Amikor megáll a lift, az egyik alkalmazott megkérdi tőle: — Mondja, maga miért nem nevetett a főnök viccein? — Kérem, én nem ennél a vállalatnál dolgozom, csak egy levelet hoztam ide. IÚ TANÁCS A hatanöt éves Kovács feleségül akar venni egy harmincéves nőt. Barátja igyekszik lebeszélni: — Nézd, tíz ' év múlva te hetvenöt leszel, s ő negyven. Újabb tíz év múltán te nyolcvanöt s ő pedig már ötven. Mondd, mit fogsz akkor csinálni egy ilyen idős nővel. BOSSZÚ — Mi az, vegetáriánus léledre nyulat eszel? — Csak bosszúból. Megette a káposztámat. DICSÉRET Kovács dicsekszik: Tudod, barátom, a házasság azért jó dolog. Mióta nős vagyok, nem hiányzik az Öltönyömről egyetlen gomb sem.- Ilyen gondos a feleséged?- Igen, megtanított gombot varrni. párbeszéd — Kérek egy doboz szardíniát. — Milyet óhajt, spanyolt, portugált vagy jugoszlávot? — Teljesen mindegy. Nem akarok társalogni velük. MAJOM Az állatkereskedésbe beállít egy nő és így szól az elárusítóhoz: — Van kérem, majmuk? — Hogyne kérem, rögtön küldöm a főnök urat. ÚJSZÜLÖTT Újszülöttet látogat a rokonság. Az egyik sógor megjegyzi:- Szép, szép a gyerek, csak egy kicsit gyöngécske. Mire az apa önérzetesen így szól:- Gyöngécske? Hát hogy lehetne különb három hónapi házasság után! BAJ- Hogy vagy barátom?- Nem jól. Szerelmes vagyok és engem is szeretnek.- Hiszen ez kitűnő!- Dehogy. Én más nőt szeretek és engem is más nő szeret! Hídvégi Ferenc: Áruházak közt keringek, Ajándék kell ennek, annak Veszek svéd kést, dán heringet, Családomban sokan vannak. Pultoknál és pénztároknál Préselődöm és tülekszem, Télikabát, sál van rajtam, Nem csoda, hogy kimelegszem. Karácsonyi ajándékhoz Csakis ilyen áron jutsz ám, S kilépve az áruházból, Hideg szél csap meg az utcán. Én mit kapok, hogy kiálltam Karácsonyra, bár mást vártam. Hót, hideget és huzatot? Bizonyára náthát kapok. ORVOSNÁL — Kérem, ha le akar fogyni, egyen sok gyümölcsöt. — Mikor, doktor úr, evés előtt vagy evés után? SZlVESSEG A beteget körülállják a rokonok. A valószínű örökös aggódva hajlik az ágy fölé: — Bácsikám, nincs szüksége valamire? — De igen... Vedd le a lábad az oxigéncsőről. ESZÉBE JUT Férj és feleség sétál az utcán. A férj minden csinos nő után megfordul. A feleség meg- sokallja s így szól hozzá: — Én nem értelek, amint egy csinos nőt látsz, rögtön megfeledkezel arról, hogy nős vagy. — Tévedsz, akkor jut az eszembe. PÁRIZSBAN Gaston egyszer váratlanul betoppant othonába és csinos feleségét, Yvette-et egy idegen férfival találja. — Mit keres nálad ez az idegen férfi? — kérdezte. Yvette szomorúan hajtja le a fejét: — Ha egy órával később jöttél volna, akkor meg tudnám mondani. KÉRDÉS — Mondd csak, Géza, hány nöismerősöd volt neked addig, ameddig engem elvettél? — Pontosan annyi, szívem, mint neked! — Úristen, olyan sok? Elek Tibor és Mikus Sándor rajzai A hét vicce A pincér megszólítja az egyik vendéget:- Mit hozhatok, uram? Mire a vendég megadóan a következőket mondja:- Nézzen ide, en eredetileg reggelizni tértem be ide, de most már délfele jár, és még mindig nem szolgáltak ki. ezért lejobb lesz, ha hoz nekem egy vacsorát. — De hát mondom, drágám, hogy a zsebpénzemből tettem félre... Nyikolaj Szamohin: ű Nem tudom, vannak-e csúnya karácsonyfák Is, de bizonyára, mert különben nem bámulná meg annyira mindenki az enyémet. — Ez ám a gyönyörű fenyőfácska! — lelkendezett a vetem szembe jövő hölgy. — Nem adja el? — Dehogy adom! Nekem is csak nagynehezen sikerült szereznem... — Kár! — És a hölgy már nem mosolygott. Azután egy fiatal házaspár szegődött a nyomomba. Sokáig követtek, sugdolózva. A férj végül is rászánta magát, utolért, szégyenlősen köhécselni kezdett, aztán megkérdezte: — Bocsánat, hol tetszett vásárolni ezt a karácsonyfát? — Ott már nem kap — feleltem sajnálkozva. — És ezt nem engedné át? — kérdezte rákvörösen a fiatalember. — Tudja a feleségemnek roppant tetszik. — Kedves barátom — sóhajtottam egy nagyot —, nagyon szívesem átengedném, de odahaza a kisfiam már türelmetlenül várja. Alig tettem pár lépést, valahonnét az aluljáróból előkerült egy széles vállú férfi és rögtön nekem rontott: — Adja el! — Én is vettem — mondtam és magamhoz szorítottam a karácsonyfát. — Megadom érte, amit kér! — erőszakoskodott a férfi. De én nem kértem semennyit. Kirántottam a kezéből a fát és sietni kezdtem. Jó ideig loholt még utánam és egyrecsak ezt hajtogatta: — De hiszen megegyezhetünk! A házunk közelében levő üzlet előtt egész embertömeg fogott közre. — Hol lehet kapni ilyen szép karácsonyfákat? — kérdezgették. — Méterre árulják vagy darabra? — Vitya! — kiáltotta az egyik asszony. — Kenyerezd le őt valamivel. Nagynehezen sikerült felmásznom egy halom üres ládára és elkiáltottam magamat: — Emberek! Ez a karácsonyfa nem eladó! Vigyázzanak, nehogy letördeljék az ágait! Valamit morogtak még, aztán békén hagytak. Csendben nyitottam ki a lakásom ajtaját és rögtön megpillantottam a feleségemet meg a kisfiámat, amint lelkendezve körülugrálnak egy formás borókafenyőt. — Nézd csak, milyen szerencsénk volt! — mondta sugárzó arccal a feleségem. — Egész beleizzadtunk, míg rábeszéltünk egy férfit az utcán, hogy engedje át nekünk! A hátam mögé rejtettem a karácsonyfámat és kiosontam az ajtón. „Semmiség. Mindjárt elintézzük“ — gondoltam. Visszamentem az üzlethez és megcibáltam az első járókelő kabát- ujját: — Nem vesz karácsonyfát? Nézze, milyen szép... A férfi gyanakodva méregetett, majd megkérdezte: — Hogy adja? — Csekélység — mondom —, húsz kopejka. — Miért ilyen olcsó? Nincs talán pénze sörre? Vállat vontam és odaléptem egy asszonyhoz, aki egy kislányt vezetett. — Nézd, aranyos — mondom kedveskedve a kislánynak —, micsoda szép karácsonyfa! — Az anyukád megveszi neked! — Gyere, gyere — mondta ijedten az asszony és továbbvonszolta a kislányt. — Majd veszünk az üzletben, ki tudja, a bácsi hol szerezte ... Aztán sétálgattam a járdán és elszontyolodva kiabáltam: — Karácsonyfa eladó! Szebbet sehol nem vesznek a gyerekeknek ... Az emberek óvatosan messzire elkerültek. Végül már teljesen kedvemet veszítettem, meglengettem a karácsonyfát a fejem felett és elkiáltottam magamat: — Ki akar karácsonyfát? Ingyen adom! Az emberek felhajtott kabátgallérjuk mögé rejtették arcukat és úgy szétfutottak, mintha közéjük lőttek volna ... SÁGI TÓTH TIBOR fordítása 1978. XII. 24. ÚJ SZÚ
