Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-12-24 / 52. szám
VASÁRNAP 1978. december 24 A NAP kel — Nyugat- Szlovákia: 7.45, nyugszik 1B.01 Közép-Szlovákia: 7.38, nyugszik 15.52 Kelet-Szlovákia: 7.27, nyugszik 15.43 órakor A HOLD kel — 0.58, nyugszik 12.33 órakor NÉVNAPJUKON SZKKKTKTTKI. K0SZÜNT|UK ÄDÄM és ÉVA nevű kedves olvasóinkat 1798-ban született Adam MICKIEW1CZ kiváló lengyel költü, drámairó | + 1855) o 1818-ban született lames Prescott JOULE angol fizikus, az energia megmaradására vonatkozó tür- vény egyik megfogalmazója (t 1889) o 1908-ban született Giacomo MANZU olasz szobrász, a legjelentősebb modern olasz mesterek egyike. AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Leonyid lljics Brezsnyev: id, 6. rész Emberek, emlékek Kopasz Csilla riportja A kútásó szívósságával Zolczer János riportja Fura történetek Gály Iván írása Petőfi és Júlia Dénes György írása őrök tavasz országában Makrai Miklós vietnami riportsorozatának Az elmúlt napokban futkostunk-tolakod- tunk — ki többet, ki kevesebbet — a karácsonyi ajándékokért, volt persze, aki hiába erőlködött, mert már a pult alól sem kaphatta meg azt, amivel szívet-lelket akart vidítani karácsony szép estéjén. Azért van a fa alatt ez is, az is, amaz is. Zenélő karperec és fölfújható estélyi ruha a feleségnek, szemüvegtörlővel fölszerelt kucsma és népi motívumokkal díszített papucs a férjnek, holdjáró holddal a gyereknek, és örökmeleg vízzel töltött tömlő a nagymamának. Ki győzné fölsorolni, mi mindent összevásároltunk egymásnak, amivel majd lehet dicsekedni is, amit lehet mutogatni, mondjuk a munkahelyünkön, ahol biztosan megkérdezzük egymástól, no, mit kaptál karácsonyra. Es egyáltalán nem mindegy, mit válaszolunk. Talán elsüllyednénk szégyenünkben, ha azt kellene válaszolnunk, csak egy — könyvet. Mert, ugyebár, a könyv nem fő ajándék, nem lehet elég jő ajándéknak. Legföljebb kiA fő ajándék egészítheti a fényeseket. Nem baj, hogy így van; szerencsére, elmúltak a dickensi nehéz idők, akkor is kitehetünk magunkért, ha a pénztárcánk netán vékonyabb annál, mint amilyet a zsebünkben szeretnénk tudni. Egyszóval, nem húszkoronás holmival igyekszünk kellemes perceket szerezni egymásnak (ha ilyesmivel egyáltalán szerezhetünk manapság), — már csak azért sem, mert az ajándékozó örömének a hőfoka is, akárcsak az ajándékozotténak, egyre inkább az ajándék nagyságának és értékének a függvénye. Es bár méltányolnánk a figyelmességet, a kedvességet, ha „csak" könyvet találnánk a fa alatt, azért, valljuk be, csalódnánk. Tisztelet a kivételnek, mint mindig. Mondom, nem baj, hogy így van, csak legyen ott a könyv, akár mellékszereplőként, szerényen meghúzódva a szemkápráztató ajándék- tárgyak között. Legyen ott, a gyermekek számára úgyszintén. Tudom, az idén sincs minden fa alatt könyv, sokan még ma sem tartják méltó ajándéknak, mert olcsó. Pedig igenis méltó, a karácsonyhoz igenis illő ajándék. Hiszen a karácsony emberformáló ünnep — békéjével, melegével. Es ne szánjuk például kollégánkat, aki „csak“ könyvet kapott, mert akitől kapta, az bizonyára tudta, hogy kollégánk számára ez lesz a legkedvesebb ajándék. A jő ajándék. Szolgáltatások kiszolgáltatottjai? Gyakran nyelek mérget. Ilyenkor is, amikor a szolgáltatások „haszon- élvezője“ helyett kegy- vesztettjének érzem magamat. Nem vagyok konkrét? Am legyenI Még szeptember első felében tv-készülékemet elvittem a bratislavai Páriéková utcára. Írásban adták — a javítás 10—14 napot vesz igénybe. A határidő már léjárt, amikor először jöttem el a gépért. Nem volt kész. Vagy egy hét múlva újra tisztelettudóan jelentkeztem. Semmi. Öt hét telt el csak a „diagnózis“ megállapításáig. Ekkor kérték táviratilag beleegyezésemet a képernyő cseréjéhez — 1000 kemény korona fejében. Meggondoltam a dolgot, lévén szó kiszolgált masináról. Néhány nap múltán harmadszor is megjelentem, hogy a gépet elvigyem. Történetesen késő délután. A diszpécsernő válasza ez volt: a készüléket nem adhatja ki, már nincs benn a mester. Ekkor már remegett a gyomrom, de (jóllehet, nem vagyok időmilliomos ) és nem is lopom az időt — még én békítet- tem a feleségemet. Legyünk türelmesek. Negyedszer is megjelentünk a színen. Ezúttal úgy fél kilenc tájban, reggel. Mondanom sem kell, most arra hivatkoztak, hogy csak fél tízkor adhatják ki a készüléket. Betelt a pohár, de botránnyal „fenyegetőztem“ s erre föl az egyik mester mégiscsak hajlott a szóra. Jó nagyot nyeltem, s gondoltam egyet: a Mul- tiserviz útján új készüléket bérelek. El is mentem a Tesla vállalat ezt a célt szolgáló intézményébe, a Karpatská 5. alá. Dolgavégezetlenül tértem vissza. A havi részletek törlesztésére nem volt befizetőlapjuk. „Prágából nem kaptuk meg őket“ — így a magyarázat. Ö, tűnődtem el, éktelenül nagy dolog lehet a befizetőlapokat időben beszerezni! Távol áll tőlem a dra- matizálás, sőt, az általánosítás is. Ám túl sok az ilyen eset, amelyért senki más nem felel, csak egyes emberek nemtörődömsége, hanyagsága, felelőtlensége. Pedig biztos vagyok benne, hogy még az ilyen kötelességeiket elmulasztó és ezzel mérget szolgáltató szolgáltatási dolgozók is mérget nyelnek, ha őket érik hasonló tűszúrások. Akkor miért nem tesznek valamit ellene a saját portájukon? / / 3. része A Közbiztonsági Testület galántai (Galanta) vizsgálat: osztályán dolgozik ,Frantisek Hanák rendőrszázados, aki a közelmúltban . megkapta a Fegyverbarátság Érdemrend III. fokozatát. A tényleges katonai szolgálat után lett a közbiztonsági testület tagja, Érsekújváron (Nővé Zámky) a gazdasági bűnözéssel foglalkozó csoportba került. A kezdet nem volt könnyű. Szorgalma, szívóssága és elvhűsége segített leküzdeni a nehézségeket. Nemsokára felvették a pártba, és a vizsgálati osztályon kapott beosztást. Sok éjszakát, munkaszüneti napot töltött el szolgálatban. — Naponta Tornócról jártam be munkába. A feleségem is. Újvárban dolgozik és így reggelenként együtt utaztunk — mondja —. haza azonban már nem mindig. Ebből persze nem csináltunk problémát, a hivatással járó kötelesség teljesítése számomra mindennél fontosabb volt. Nem üres szavak ezek. Ezt bizonyítja az is, hogy Hanák százados a közbiztonság pélIDŐSZERŰ GONDOLATOK Az 1979. évi állami terv és az 1980. évi terv kidolgozásénak irányelve a népgazdaság további folyamatos és kiegyensúlyozott fejlődését tartja szem előtt. Nagy igényeket támaszt a hatékonyság növelésével és a minőség javításával, az erőforrások létrehozása szerkezetének javításával, a bonyolult és igényes külgazdasági feltételek aktív rendezésével szemben. A terv előirányozza, hogy 1979-ben a nemzeti jövedelemnek 4,3 százalékkal, az ipari termelésnek 4,5 százalékkal, az építőipari termelésnek 5,8 százalékkal, a mezőgazda- sági termelésnek pedig 3,8 százalékkal keli növekednie. A nemzeti jövedelem növekedését 96 százalékban a társadalmi munkatermelékenység fokozásával kell fedezni. Az erőforrások képzésével összhangban fog alakulni az életszínvonal. Tovább növekszik a személyi fogyasztás, mivel a lakosság pénzbevételei 4,3 százalékkal emelkednek. A társadalmi fogyasztás 4 százalékkal nő. A terv 130 000 lakás építését tűzi ki célul, jelentős összegeket fordítunk a lakótelepi műszaki és járulékos beruházások létesítésére, az egészségügy, a közoktatás, a kultúra és a sport továbbfejlesztésére. (A CSKP KB 12. ülésének az 1979. évi állami tervre és az 1980. évi terv kidolgozására vonatkozó határozatából) A marxista dialektikában a bírálat eleve előfeltétele az alacsonyabb fokról a magasabbhoz vezető fejlődésnek. A leninizmus arra tanít bennünket, hogy mozgalmunkban a bírálat és az önbírálat az előrehaladás pótolhatatlan motorja. Egyes elvtársak felteszik a kérdést, hol lehet bírálni és meddig lehet elmenni a bírálatban. A válasz egyszerű: mindenütt, ahol fogyatékosságok vannak, alulról felfelé és fölülről lefelé és bármikor, amikor fogyatékosságokat, visz- szásságokat, a kötelességek elmulasztását bíráljuk és megmutatjuk a helyzet javításának útját. A konkrét és építő szellemű bírálatnak nagyobb mértékben kellene segítenie a problémák megoldásában és a fogyatékosságok.. felszámolásában. Nemcsak mindenáron bírálni kell, hanem a bírálatból le kell vonni a tanulságokat. Nem az emberek „letolá- sa“, hanem nevelése, segítése és a fogyatékosságok kiküszöbölése a cél. Amikor azonban a támogatás nem segít, és az emberek nem képesek teljesíteni feladataikat, káderintékedésekhez kell folyamodni. (Gustáv Husák elvtársnak a CSKP KB 12. ülésén elhangzott záróbeszédéből) ne az ilyen tragédia. Sajnos, ez nem rajtunk múlik. Ez az év két esemény kapcsán emlékezetes számára. Az első, hogy tanfolyamon vett részt Leningrádban. Először járt a Szovjetunióban. A második: augusztustól a galántai vizsgálati osztály pa rancsnokává nevezték ki. — Néhány munkatársamat már korábban is ismertem, a Elkötelezett helytállás dás dolgozója jelvény tulajdonosa, s kétszer soron kívül léptették elő. — Sok bűntényt látott. Melyik volt a legemlékezetesebb? — Az egyik, amikor egy ittas gépjárművezető egyszerre három járókelőt gázolt el, a másik egy családi tragédia. A férj agyonlőtte feleségét, Két gyermek maradt árván. Amikor munkatársaimmal a helyszínelést végeztük, bizony elszorult a szívem. Jó volna, ha minél kevesebb lentöbbivel most ismerkedem. Azt hiszem, hogy e rövid idő alatt is sikerült a jő kollektíva alapját megteremteni — folytatja. — Igyekszem átadni a fiataloknak a több mint két évtized alatt szerzett tapasztalataimat. — Szabad idejében mivel foglalkozik? — Sajnos, ebből kevés van. Ha akad, szeretek a kertben foglalatoskodni, autózni, de most, hogy a fiam is hajtási jogosítványt szerzett, a kocsin ketten osztozunk. Egyébként együtt gyűjtjük a jelvényeket és a kis zászlókat. Alkalomadtán vadászni is eljárok, nem azért, hogy zsákmányt ejtsek, hanem hogy a természetben legyek. Kevés a szabad ideje. A szolgálat ellátása mellett esti tagozaton érettségizett, majd az SZSZK Belügyminisztériuma hároméves jogi felső- oktatási intézetében szerzett képesítést. A múlt választások óta lakóhelyén a helyi nemzeti bizottság közrendészeti szakbizottságának a tagja. — Mik a tervei? — Elsősorban az, hogy munkahelyemen jó kollektívát sikerüljön összekovácsolni, olyat, amely nem tűri meg a lazaságot és feladatát mindenkor maradéktalanul látja el. Szeretnék családi házat építeni, valamint családommal Magyarország és Románia után turistaként a Szovjetunióba is ellátogatni. Hanák százados büszkén vallja, hogy ha újrakezdéné, ismét ezt az életpályát választaná, amely számára nem foglalkozást, hanem hivatást jelent. NÉMETH JANOS 1978. XII. 24. N C/2
