Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-11-26 / 48. szám

wmmK WMM.. Az amerikai életforma tükörképe Amerikai futball. A világ legke­gyetlenebb sportjának(?) tartott já­ték!?). Semmi köze európai névroko­nához. Évente több száz robusztus termetű, széles vállú, könyörtelenül kemény, szélvészgyors legény megy sisakban (a fülüket is takarja, nehogy letépje az ellenfél) védőöltözetben háborúba, ahol mindennemű támadási mód megengedett. Nemcsak a labdát vi­vő játékossal, hanem bárkivel szemben. A csapat bármelyik tagját a pálya bármelyik részén földre teperhetik és annyian rohanhatnak rá, ahányan csak akarnak. Olyan a pálya, mint egy csatatér, szerte hevernek a föl­dön a játékosok. Egymásnak rontanak tehát a mo­dern gladiátorok, szinte hallik a cson­tok ropogása, aztán eltűnik közöttük a labda, s máris egy kupacban fek­szenek, alig kapnak levegőt, az euró­pai ember már temet, ám ők feltá- pászkodnak, megrázzák magukat, mint fürdés után a kacsák és kezdik elölről az ütközetet. Már aki kezdi! Mert egy idényben 1,3 milliónyian többnyire súlyos sé­rülést szenvednek. Gyógyításuk éven­te 300 ezer dollárba kerül. Az elmúlt Torkon is ragadhatják egymást idényben 10 játékosnál hiábavalónak bizonyult az orvosi beavatkozás: a pályáról vitték le holttestüket. Pedig hát tulajdonképpen csak arról van szó, hogy a mindössze 400 gramm sú­lyú tojás alakú labdát az ellenfél alapvonalára kell vinni... Hogy mihez hasonlítható ez a „já­ték“? Semmihez. Legfeljebb a fegyve­rek nélküli véres háborúhoz! És aho­gyan egyes háborúk nagy nyertesei a fegyverszállítók szoktak lenni, úgy az amerikai futballon is a különböző tő­késcsoportok nyernek. Amikor a klu­bok játékosai összecsapnak a stadio­nok pályáin, akkor a texasi olajmág­nások és szállodatulajdonosok küldik modem gladiátoraikat a detroiti autó­gyárosok, vagy a manhattani tőzsdé- sek izomemberei ellen a busás ha- - szón reményében. Ilyenkor derül az­tán ki, kinek sikerült összevásárolni a legjobb csapatot. Mert évről évre százmillió dollárokért folyik a küzde­lem a pályákon és a kulisszák mö­gött, A főnökök ott ülnek a lelátón és ha egy játékosnak nem tetszik a formája, csak átszólnak a szomszédos páholyba és eladják az illetőt. Min­dent megengedhetnek maguknak, kor­látlan urai a helyzetnek. A New York Jets, a legutóbbi „világbajnok“ átlag­meccsének bevétele 540 ezer dollár és három tévéállomástól milliókat va­salnak be. Nyereséges gazdasági és üzleti ág az amerikai futball: a négy­századik leggazdagabb amerikai ke­reskedelmi társaság. És vita nélkül az első, ami a népszerűséget illeti. Ez a „játék“ az USA tévénézőinek legkedveltebb sportja, a nagy mérkő­zéseken legalább 150 millióan ülnek a képernyők előtt. Hogy mennyire népszerű, azt az alábbi eset is bizo­nyítja. A Kaliforniai Egyetem diákjai már két napja sztrájkoltak, az egye­tem alkotmányának védelmében tün­tettek, és küldöttségeket menesztettek a rektorhoz, nyisson tanszéket egy fekete bőrű professzor számára. Reg­gel aztán egyenként elhagyták állásu­kat, tűrték, hogy 75 vezetőjüket meg­bilincselve kísérjék a riadóautóhoz. Nem volt értelme folytatni. A Kali­forniai Egyetem csapata délután ját­szotta rangadóját Syracusa főiskolá­saival. És ezt nem lehet kihagyni... Csaknem másfél millió amerikai kö­zép- és főiskolás diák kergeti a „to­jást“, amely a múlt század hatvanas éveiben terjedt el Észak-Amerikában, de csak a századforduló táján vált igazán népszerűvé. Akkor, amikor az 1898-as spanyol—amerikai háború dúlt, amikor az amerikai monopóliu­mok először mutatták meg nyíltan ag­resszivitásukat a világnak. Az ovális labdáért folyó kíméletlen, durva küz­delem — tőkés rend érdekeinek meg­felelően — erősen befolyásolta és be­folyásolja ma is a fiatalság erkölcsé­nek alakulását, sőt, az egész nemzet érzületét is. A profit mellett elsősorban a min­denre elszánt, verekedő, az amerikai életformának megfelelő fiatalok „elő­állítása“ a célja az amerikai futball- nak. Mit számít az, ha a pályán meg­rokkantak ezrei főleg a 16—18 éve­sek közül kerülnek ki? Lelkiismeret- furdalás nélkül tízezreket áldoznak fel évről évre nemzeti sportjuk oltá­rán, hogy a nézőtéren, a képernyőik előtt ülő és a pályán küzdőkből mi­nél többen váljanak testben és lélek­ben olyan kíméletlen figurákká, akik, ha kell, semmitől sem riadnak vissza. Gondoljunk csak az amerikai katonák vietnami szörnyűségeire ... Keserves, kemény szabályok diri­gálják ezt az ún. játékot, az „ördög vigye a gyengét“ elv alapján. Ahogy már említettük, a labdával rohanó já­tékost fel lehet lökni, vissza lehet rántani, át lehet karolni, lehet fojto­gatni, a lábára szabad vetődni, lehet ütni, verni. A legegyszerűbb szerelési mód, ha a hátvéd szemtől szembe tel­jes erővel nekirohan. Elképzelhető, mi történik, amikor két 120 kilós óriás 10,2-es tempóban egymásnak száguld. A 10,2-es iram nagyjából 35 km-es óraátlagot jelent, a karambol tehát 70 kilométeres sebesség mellett történik. A többi a mentők dolga ... És itt van a pszichológiai háború. New York Jets öltözőjének falán a nagy rivális, a Cansas City üdvözlete függ: „Láttuk vasárnapi becsinált já­tékotokat. Jobb lesz, ha felkötitek ma­gatokat, ellenkező esetben kénytele­nek leszünk nyilvánosan megfojtani benneteket a pályán, 100 ezer néző előtt...“ Hát igen. A lőfegyverek ki vannak tiltva a pályáról, de ezenkívül a harcban minden meg van engedve. Terry Bradshaw, az egyik legvadabb játékos ezt mondja: „A pályán nem ejtek hadifoglyokat, ütök, taposok, fojtok, ha utamba áll valaki“! A 28 klubban tömörült mintegy ezer amerikai profi futballista között számtalan csillagot és egy szupercsil­lagot találhatunk. A szupersztár 35 esztendős magyar származású Joe Namath (Németh?), a New York Jets csapatkapitánya, aki mindenkinél tá­volabb és mindenkinél pontosabban hajítja a labdát. Hosszú listát érde­melnének sikerei, de semmivel sem rövidebbet kínszenvedései: „Néhány Fejjel a szalmazsáknak az edzésen Í szor kitört már a fogam, de ez nem számít. Volt két orrcsonttörésem, a jobb vállam kétszer megrepedt, egy­szer felhasadt, csípőizületi törés, ököl- nyi izomseb a jobb felső combomon, a jobb térd háromszor műtve, ezüst szöggel rögzítve, két műtét a bal tér­den, jobb lábszár kétszer törve, a kéz- és labujjtöréseket nem is szá­moltam. A tizenkét profi évemből hármat töltöttem el sérüléseim keze­lésével, s orvosilag állítólag rokkant­nak minősítenek. Nem vigasztal, hogy ebben a sportban nem találni épkéz­láb játékost...“ Joe Namath sokat keres talán maga sem tudja, hogy mennyit. Amikor a „tojáskergetés“ veszélyességéről kér­dezték, büszkén hozakodott elő az amerikaiak életfilozófiájával: „A fut­ball az amerikai életmód visszatükrö­ződése, az élet tükörképe. A társada­lomban mindenki előre akar kerülni, de a vetélytársak megakadályozzák ebben. Mindenki gazdag akar lenni. Kezdődik tehát a harc, ahol senki sem válogat az eszközökben. A fut­ballban és az életben brutális a harc. Az amerikai futballnak már csak egy fokozása van: a háború...“ A nagy proficsapa tok is csak nem- kis nehézségek közepette játsszák vé­gig az idényt. A hajrában a harmadik garnitúrák küzdenek. A legjobbak a i kispadról nézik őket. Gipszben és mankón! „Nem a játék lett durvább — írják az amerikai szociológusok —, hanem a játékosok lettek nagyobbak és gyorsabbak...“ 1940-ben az átlagsúly kereken 10G kiló volt. Most 130 kg. A többi fizika. A tömeg és gyorsaság szorzata. A já­ték baleseti statisztikája mindenesetre tovább romlik. Ám a stadionokban mindig minden hely elkel. Washingtonban például évek óta várakozási lista van a sze­zonbérletre. Negyven, hatvan, nyolc­vanezer néző a főiskolás meccseken! A profik mérkőzésein nem ritkaság a 130—150 ezer néző. Mindig, amennyi befér. Kell az izgalom. A korlátlan lehe­tőségek országa örömében sikoltozva figyel, hogyan darálja egymást péppé odalent néhány tucat óriás. A mérkőzéseknek szertartása is- van, és tulajdonképpen ez az, ami fé­lelmetes. Az öltözők falán feliratok: „Igaz ember sosem adja fel, aki fel­adja, sosem igaz ember“. „Verítékbe- még senki sem fulladt bele“. És így tovább. A csikófrizurás óriások áhítatos csendben állnak sorba a segédedző asztalánál. Sisak fel. Leülnek. És az. edző beszél, igazi harci szózat. Szív­dobogás, könnyek. Az edző kimegy. Most körbe állnak a modern gladiáto­rok. Kezet fognak. Sisak le. Ima. Hosszú, csendes, áhítatos. Aztán ki­mennek melegíteni, hogy módszere­sebben tudják agyoncsapni az ellen­felet. „Küzdeni a végsőkig“ — mondta az egyik menedzser. „Ez afféle amerikai tulajdonság. És persze győzni. Ná­lunk csak győzni szabad ...“ Hogy ki törődik a vesztesekkel? „Senki — mondja. — Aki a vesztesek­kel törődik, talán soha többé nem nevel győzteseket!“ Amerikai álom. A távoli szemlélő nem érti. S a hátán egy pillanatra végigfut a hideg ... * TOMI VINCE (Archív-felvételek) &ÚJSZÓ Imins* 4« 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravdo — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalat — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBANYOMAS. Hirdető­iroda: Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Oj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi szórnának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS —• Üstredná expedíció tlaőe, Gottwaldovo námestie 48/VII. A SUTI regisztrációs száma: 5/2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom