Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-26 / 48. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1978. XI. 26. VASÁRNAP XI/48 BRATISLAVA XXXI. ÉVFOLYAM 327. SZÁM ÁRA 1 KORONA á szegény embernek három ellensége van — mondta egyszer Móricz Zsig- mond —, a betegség, az éhség és a tudatlanság. Azóta — az akkori értel- • mezés szerinti „szegény ember“ Közép- Európában már csak fogalom, amelyre a barkochbában azt mondanák, hogy: nem jellemző. Az éhséget pedig száműztük a Duna-medencéből, bár az egész földgolyóbisról még egy ideig nem sikerül... Helyette errefelé is egy újfajta éhség csillapítása lesz egyre égetőbb; úgy hívják, hogy ENERGIAÉHSÉG. Ez persze világjelenség, annak ellenére, hogy az emberiség a Napról a Földre jutó óriási energiamennyiségnek már mintegy húsz ezrelékét termeli manapság. Az éhség a legjobb szakács — tartja a mondás, és az ember serényen a földbe vájja magát, szenet, kőolajat, földgázt keres, „befogja“ a folyóvíz energiáját... Mindezek az energiakihasználási lehetőségek immár klasszikusak, a növekvő szükségletek száguldó gyorsvonata mellett az örökös szekérhez hasonlíthatók, az út pedig egyre ingoványosabb. Oj „recept“ kell. A keresési lázra nem lehet panasz, bár a pillanatnyilag „üdvözítődnek látszó módszer a birtokunkban van: az, amely előbb szörny lett az emberiség tudatában: az atomenergia. E szörnyet kell „láncra verni“, hogy megoldódjék a jelenkor legégetőbb problémája; ezért épülnek az atomerőművek, amelyek jelenleg idehaza egy alig másfél ezres falu nevéhez kötődnek, s ez: Jaslovské Bohunice. • „Atomfalu” A falu főterén a legújabb kor háromdimenziós emblémája — az atomium — látható, ami az alkalmi látogató számára inkább kisvárost sejtet. Meg azt, hogy rátarti emberek az itteniek. Ez a falunévből is kitűnik. 1958- ban, amikor az első — A—1-es — atomerőművet kezdték építeni, már „összeházasodott“ a két falu, Jas- lovce és Bohunice, de úgy látszik, hogy a névhasználat körül nem nagyon egyeztek meg, mert az atomerőmű hivatalos papírjai még ma is Bohunicét jelölik helyszínként. Később lett csak Jaslovské Bohunice, mintegy egyenrangúsítva a „házasfeleket“. A rátarti- ság azonban nemcsak ebben nyilvánul meg. „Kezdetben kísértett Hirosima és Nagaszaki — mondja Fran- tiSek Hr (ka, a helyi nemzeti bizottság elnöke. — Az emberek nem tudták elképzelni, hogyan lehet a falunak, az országnak java abból, amivel addig elsősorban az emberiség történelmének legszörnyűbb pusztítását kapcsolták össze tudatukban. Persze, az aggodalom nem tartott sokáig, és az atomerőmű építéséből bőven »profitált« a falu is, bár többet is tehettünk volna. Azóta egész sor emeletes lakóház épült, lakóik az erőműben vagy a szövetkezetben dolgoznak, nem szorulnak arra, hogy valahol messze, családjuktól elszakadva keressék a kenyeret. Van itt üzemi klub vendéglővel, színházteremmel, mozihelyiséggel... Nagyobb települések is megirigyelhetnék, akárcsak az óvodát, bölcsődét. A rendezett utcák, parkok, virágágyak, portalanított utak városias jelleget adnak a falunak. Akárcsak a közművesítés. Persze, mindez nem sikerült volna az atomerőművet építő vállalatok dolgozóinak segítsége, a lakosság kezdeményezése, társadalmi munkája nélkül. Ha felépül a hnb épülete is, akkor a mi »albérleti« viszonyunk is megszűnik a szövetkezetben és a falu is gazdagodik egy korszerű épülettel, ahol rajtunk kívül a művelődési otthon és a posta is helyet kap. így aztán egyértelműen elmondhatjuk, hogy a falu az atomerőmű nélkül nem jutott volna idáig.“ „Hétvégi” atomfizika Az atomkornak, amely a bohuniceiek életét és gondolkodásmódját megváltoztatta, a bölcsője NyugatCsehországban, Jáchymovban van, ma fürdőváros is, és valaha a középkorban ezüstöt bányásztak ott a föld mélyén. Abból az ottani pénzverdékben tallérokat vertek. Közben találtak rá a bányászok a különös, szurokhoz hasonló ásványra, és elnevezték szurokércnek. Ahol az volt, nem találtak ezüstöt. Ezzel temették be a már kiaknázott vájatokat, vagy pedig a felszínen forgatták halmokba. Martin Heinrich Klaproth német gyógyszerész „talált rá“ a benne rejlő fémre, és ő nevezte el uránnak még a XVIII. század végén. Fél évszázaddal később Péligot francia vegyésznek sikerült első ízben tiszta uránt előállítani. Akkoriban azonban csak legfeljebb üvegszínezésre, festésre használták, de egyébként ennek, a vasnál két és félszer nehezebb fémnek szinte semmilyen gyakorlati jelentősége sem volt. Egészen a múlt század végéig, amikor is a lengyel származású Maryna Sklodovska — akinek később csaknem misztikus alakja Madame Curie-ként vonult be a tudomány történetébe — és férje, Pierre Curie felfedezték a rádiumot és a plutóniumot, éppen a festékgyártásból fönnmaradt érchulladékban. A felfedezés korszakalkotó volt — bizonyosodott be az idők folyamán. Ezután a század elején, Jáchymovban ipari úton kezdik meg a rádium előállítását a szurokércből. Az évi termelés két és fél, maximálisan 5 és fél gramm volt. Ma már nevetségesnek tűnő mennyiség, abban az időben azonban ennyi volt a világ évi rádíumtermelése. Egészen az első világégés végéig a nyugat-csfehországi kisvá- • ros mellett volt a világ egyetlen uránbányája. Az első világháború után jelentkezik az „uránpiacon“ Belga Kongó, majd Kanadában találnak a harmincas években uránlelőhelyet a Nagy Medve-tó vidékén. Ojabb dátum 1938, amikor Otto Hahn és Fritz Strassmann felfedezik az uránmag neutronok hatására végbemenő hasadását. A szabaddá váló energiát is elég pontosan meg lehet becsülni: minden kilogramm széthasadt uránból mintegy 25 millió kilowattóra áram keletkezik, ez pedig hárommilliószorosa JELRE VÁR ■ . W Vi||r|Íi k i 1 I * Ji f í Ü í1 ■ I I ■ | 1 L 1 * * (Folytatás a 6. oldalon)
