Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-19 / 47. szám
f ÜZENET Az édesanya veszi fel a telefont: — A lányom nincs Itthon, csak üzenetet hagyott. Ha maga a Karcsi, akkor menjen utána Szabőékhoz, ha maga a Sanyi, hívja fel holnap délelőtt telefonon. Ha viszont maga a Peti, akkor pukkadjon meg! PÁRBESZÉD — Hova siet? — Esküvőm lesz déli tizenkettőkor. — Gratulálok! — Felesleges, én az anyakönyvvezető vagyok. MUNKAEBÉD — Hova szaladsz? — Rohanok haza, az én kis feleségem munkaebéddel vár! — Munkaebéddel? — Igen. Neki nagy munka volt megfőzni, nekem pedig nagy munka lesz elfogyasztani. UTOLJÁRA — Figyelmeztetem, hogy utoljára jöttem önhöz visszakérni a kölcsönzött összeget! — Ennek őszintén örülök, mert megvallom, már idegeimre ment a folytonos látogatása. Jegyzetfüzetemből • Néha az az érzésem, azért vezették be a szabad szombatot, hogy némely ember legalább a hét egy napján ne tegyen kárt. * * * 0 Publicisztikai műsort láttam a tévében a bűnözésről. A riporter tisztelettudóan magázta a 16—17 éves rablógyilkos fiúkat. Nyilván tapintatból, nehogy sértse a becsületüket, mert egyszer még szabadulnak. Ezzel szemben szemrebbenés nélkül letegeznek minden rendes, jóravaló kamaszt. Bár ki tudja, milyen gazságot követhetnek még el életükben. * * # © Nehéz testi munkát végzett — a lapát nyelétől kérges lett az álla. * * * 9 Modern mese: „És boldogtalanul éltek, míg meg nem haltak.“ • A szovjet vasutak híresek pontosságukról, kényelmükről és tisztaságukról. Ügy hiszem, e téren is követhetnénk a példájukat. PALÄGYI LAJOS TÁVIRAT Postahivatal. Fiatal nő nyújtja be az ablakon a táviratot: „Értesítlek, hogy gyerekünk született. Jelentkezz!“ A postai dolgozó kiszól az ablakon: — Nem tüntette föl a címzett nevét és lakhelyét. Mire a nő pirulva: — Azt sajnos nem tudom. MAI CSALÁDI IDILL TÖPRENGÉS — Ha Irén, a feleségem beleegyezik a válásba, és Magda a jövendőbeli menyasszonyom is belátja, hogy nem vagyunk egymáshoz valók, akkor semmi akadálya, hogy megkérjem a kezét Icuka. — Tudtam, hogy a munkahelyen olykor szunyókál. Az azonban már mégiscsak szemtelenség, hogy pizsamában jön be dolgozni! (Krolkogyll) HIVATALBAN — Hoztak már széket az új kolléganőnek? — Fölösleges, ugyanis egész nap a telefonon ül. KÉRDÉS — Mondja, Kovács kolléga, maga hisz abban, hogy van felettünk valamilyen mindennél erősebb akarat, ami eldönti sorsunkat? — Persze. Hiszen nős vagyok. — Azt mondta a szomszédasszony, hogy szakállt növesztettél... (lei Paris) SZABAD IDŐ Az orvos megkérdezi: — ön hogyan osztja be az idejét? — Ez rendkívül egyszerű, kérem. Este fél hattól reggel hétig otthon vagyok, a szabad időmet pedig a hivatalban töltöm. EGY ÉVE — Már egy éve nem beszélek a feleségemmel. — Miért? — Nem akarom félbeszakítani. A hét vicce Az építövállalat központi raktárába távirat érkezik az egyik építkezésről: „Küldjétek azonnal harminc lapátot!“ A raktáros így válaszolt: „Lapátot csak a hét végén kapunk. Addig támaszkodjatok a falnak!“ ISMERI A kiállításon az egyik látogató hangosan tűnődik, vajon ez a festmény napfelkeltét vagy naplementét ábrázol-e. Megszólal mellette egy férfi: — Biztos, hogy naplementét ábrázol. Ismerem a festőt, délelőtt tizenegy óra előtt még életében nem kelt föl. PAPUCS édesapa megkérdi leáAz nyát: — Nem tudod az édesanyád elmegy ma valahová? — Igen, moziba. — S mit hallottál, én is vele megyek? NŰI SZERÉNYSÉG — Nem akarok sokat az élettől. Elég volna egy jóképű, igazi gazdag férfi, akit az ujjam köré csavarhatok! TAVASZ NYÁR Az idei időjárás (Nebelspalter) ŐSZ TÉL Maga a festményt is kitapétázta? (Slztrsel) Osztályunk csapnivalóan dolgozott. A legrosszabbul az egész hivatalban. Ekkor új főnököt neveztek ki az osztály élére. Hivatalba lépésének első napján egyenként behívatta a beosztottjait. Elsőnek Bla- neszek kartárs lépett a szobájába. Az új főnök félretolta az iratokat és nyájas mozdulattal a székre mutatott. Blane- szek kartárs leült. Síri csend borult a szobára. A főnök vizsgálódó tekintettel némán tanulmányozta Bla- neszekot. Blaneszek idegesen köhintett, kigombolta a zakóját, aztán újra begombolta, megint köhintett, de a főnök hallgatott, mint a sült hal. Blaneszeknek melege lett, a torka kiszáradt. Ekkor a főnök felemelte a kezét és megfenyegette a mutatóujjával. — Ejnye, ejnye, Blaneszek kartárs! Blaneszekban meghűlt a vér. „Ez tud valamit — suhant át az agyán. — Egészen biztosan tud valamit! Holnap feltétlenül visszateszem a sportköri' díjakat is...“ — Elmehet — hallotta szinte álomban a főnök Máriusz Kwiatkowski: ÚJ FŐNÖK hangját. A kihallgatás véget ért. Másodiknak Kukucskát hívatta a főnök. Öt is hellyel kínálta. Kukucska kartárs leült. A főnök figyelmesen fürkészte és hallgatott. Akár egy múmia. Kukucska kartárs idegesen fészkelődön, ám a főnök néma maradt. Kukucska tenyerét kiverte az izzadság, a gallérja a nyakához tapadt. A lábaira mintha tonnányi súlyok nehezedtek' volna. És ekkor a főnök megfenyegette az ujjúval: — Ej, ej, Kukucska kar- társ, ej, ej! Kukucska elsápadt. „Ez tud valamit — villant az eszébe. — De vajon mit? Mindenesetre még ma éjjel szakítok Krisztinával, hiszen közelébe se jöhet az én drága jó feleségemnek ...“ Főnökünk egy nap alatt megismerkedett az egész osztállyal. Mint a kiéhezett oroszlánok vetettük magunkat a munkára. Az akták villámgyorsan elintézést nyertek. Nálunk ilyesmi eddig még sohasem fordult elő! Nemsokára a hivatal legjobb osztálya lettünk. Három hónappal később az igazgató, amikor főnökünknek átnyújtotta a prémiumot, kíváncsian megkérdezte: — Hogyan sikerült elérnie ezt a fantasztikus eredményt? — Hozzáállás kérdése az egész — mosolygott szerényen osztályvezetőnk. — No meg a pszichológiáé... (Lengyelből fordította: Zahemszky László) 1978. XI. 19. N in — Csak akkor engedjük lebontani a házunkat, ha Hektar is kap egy garzcmlakást az új lakótelepen! Mikus Sándor karikatúrája
