Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-11-19 / 47. szám

•| Topolőanyi Közös Mezőgaz- fl dasági Üzem práznovcei telepén járunk. A tojóházakból kihallatszó kotkodákolás egyér­telműen elárulja a telep külde­tését. S bár az állatorvosok ren­delkezésével összhangban a to­jóházakba nem mehetünk be, a termelés folyamatáról így is tel­jes képet kapunk. Tájékoztatónk Emília Hamarová, a tojókat gon­dozó nyolctagú ezüstérmes szo­cialista munkabrigád vezetője. — Hat tojóház van í telepen, háromban egyszintes, a többiben háromszintes ketreces tartás- technológiát alkalmazunk, össze­sen 110 ezer tojóról kell gondos­kodnunk. Tavaly tojóként 272 to­jást volt az átlag, és ezt a gond­jainkra bízott állatoknál az idén is elérjük. Az elmondottakból már törvény­szerűen következik, hogy a telep Jozef Sarina és Emílián Podoba teljesíti, sőt túlteljesíti tojáster­melési tervét. Az idei háromne­gyedévi tervüket például 116 szá­zalékra teljesítették, és összesen 19 millió 600 ezer tojást adtak el. A tojóházak újak, korszerűek, valamennyit az utóbbi években építették. A telepet fokozatosan bővítik. Még ebben az évben el­készül egy további, 2 millió ko­rona befektetést igénylő tojó­ház, amelyben majd 20 ezer to­jót lehet elhelyezni. A telep jövő évi tojástermelési terve már 24,5 millió darab lesz. A tojástermeléshez hasonlóan eredményes a telep broyler ter­melése. A húscsibék nevelői ta­valy 20 697 mázsa húst adtak el, az idei terv pedig már 24,5 má­zsával számol, és háromnegyed- évi tervüket 4 százalékkal túltel­jesítették. A jérce-, tojó- és húscsibeneve lésre szakosodott közös mezőgaz­dasági üzem 1967-ben alakult, és a célokat, amelyeket az alapító üzemek meghatároztak, fokozato­san valóra váltják. Ezt bizonyít­ja, hogy a járásban a kívánt ütemben fejlődik a húscsibe- és a tojástermelés, ami elsősorban a baromfitartás korszerű formái­nak következetes alkalmazásával válik lehetővé. — Nem volt könnyű a kezdet — emlékezik Jozef Sarina mér­nök, az üzem igazgatója. — A korszerű termeléshez szükséges létesítmények csak fokozatosan készülhettek el, így az első évek­ben a tagüzemeinktől átvett mintegy ötven, régi és nem meg­felelő épületben termeltünk, kis munkatermelékenységgel. Jelen­leg az egy főre eső évi munka­teljesítmény 336—346 ezer korona között van, és ezt az elkövetkező években még tovább fokozzuk. A práznovcei telepet már be­mutattuk. Kisebb mértékben to­jástermeléssel még a rybanyi te­Emilia Hamarová, az ezüstér­mes szocialista miuikabrigád vezetője (A szerző felvételei) lepen foglalkoznak, de ott első­sorban a húscsibenevelésre ren­dezkedtek be. A hat épületben egyidejűleg 54 ezer broyler .hizlal­ható, ennek ellenére sem ez a legnagyobb arányú összpontosí­tás, mivel a zabokrekyi telep egy­szeri kapacitása 120 ezer darab húscsibe. A technológia mélyal­mos tartáson alapul. A telepet tovább bővítik, s fokozatosan megszüntetik az ideiglenes helye­ken folyó termelést, ahol évente még 75 ezer broylert hizlalnak. A telepen még ebben az évben két, egyidejűleg 28 ezer húscsí- be elhelyezésére alkalmas épüle­tet adnak át, jövőre, illetve az el­következő évben pedig további négyet, amelyek beruházási érté­ke 8 millió korona lesz. — Honnan kapják a csibéket és a jércéket — kérdezem Emí­lián Podoba mérnöktől, a terme lés vezetőjétől. — A jércenevelés Veiké Rip- nanyban összpontosul, ahol 60 ezer férőhelyes, egyszintes ket­reces neveldénk van. Kezdetben húscsibeszükségletünk egy részét is mi biztosítottuk saját kelte­tőnkben, jelenleg a naposcsibé­ket a Cierna Voda-i Baromfineme­sítő és Szaporító Üzemtől vásá­roljuk. Ez évi egymillió 450 ezer darab. A jérceállományt adó szextált naposcsibéket kezdettől fogva a Nitra—Párovské Háje-i Keltetőüzemtől vásároljuk. Az üzemben az évek során ér­tékes tapasztalatokat szereztek elsősorban a hizlalásban. A broy- lerek az 1,5 kilogrammos vágó­súlyt 56 nap alatt érik el, és eh hez kilogrammonként 2,6 ki­logramm koncentrált takarmányt használnak fel, a tervezettnél 10 dekagrammal kevesebbet. Ott, ahol a legkorszerűbb technoló­giát alkalmazzák, még ennél is jobbak az arányok. A hizlalást időszakot három nappal lerövi­dítve is 1,6—1,85 kilogrammos vágósúlyt érnek él, kilónként 2,3—2,35 kilógrammos koncent­rált takarmány felhasználásával. Ez a tény is sürgeti a korszerűt­len termelés megszüntetését. — A broylernevelésben máshol Is találhatók tartalékok — hang­súlyozta a termelésfelelős. — Ilyen terület az elhullás, amely jelenleg 4—4,5 százalékos. Ez sem rossz arány, de meggyőző­désünk, hogy a gondozói munka következetesebbé tételével még ezen is lehet javítani, ami vég­eredményben a ráfordítások to­vábbi csökkentését tenné lehető­vé. Járható az út, ezt a tojáster­melés terén már bebizonyították. Tojásonként 14,58 dekagramm koncentrált takarmányt használ­nak fel, s a kerületben ennél ke­vesebb koncentrált takarmányból csak a Nitrai Keltetőüzemben és a Jur prí Bratislave-i Közös Me­zőgazdasági Vállalatban termelik a tojást, ahol darabonként 14,23, illetve 13,72 dekagramm a fel­használt koncentrált takarmány mennyisége. — Sikereink mindannyiunk számára örömet jelentenek — mondta befejezésül az igazgató. — Az eredmények elérésében nem kis érdeme van a munkaver­senynek és a szocialista munka­brigád mozgalomnak. Vállala­tunkban nyolc kollektíva verse­nyez a szocialista munkabrigád címért, illetve a bronz, ezüst, sőt az arany fokozatért. Nem téve­dünk, amikor jövő évi sikereink zálogát is elsősorban ezekben a kollektívákban látjuk. 1979-ben például már tíz vagon broylerrel és 1 millió 300 ezer tojással fo­gunk többet megtermelni, mint az idén, s a tagok munkakezde­ményezése kellő alap az évről évre nagyobb feladatok teljesíté­séhez. JOZEF SLUKA A zabokrekyi telepen mélyalmon tartják a húscsibéket FIATALON A TERMELIS „SŰRŰIÉBEN" Több olyan üzemben fordultam meg, ahol a fiatal szakemberek arról beszéltek, hogy számukra kicsik az érvényesülési lehetőségek. Nem a szakértelem a döntő, minden irányító pozícióra várnia kell a fia­talnak, akkor is, ha jobban ért az új technológiák­hoz, mint azok, akik éppen ellátják az egyes tisztsé­geket. Kétségtelen, hogy az effajta „elméleteknek“ van némi alapjuk, de általánosítani nem lehet, még­pedig azért nem, mert az új vagy csak a néhány éves múltra visszatekintő üzemekben e tételnek éppen a fonákja érvényes. így van ez például a pár­kányi (Stúrovo) Dél-szlovákiai Papír- és Cellulóz- gyárban is, ahol a vezető beosztású fiatal szakem­berek egész sora dolgozik. Menyhárt László mérnök például a gyár papírgyártó részlegének a vezetője. Mielőtt e beszélgetésre sor kerülhetett volna, már hosszasan várakoztunk ideiglenesen elárvulva irodá­jában, ahova a termelés „sűrűjéből“ érkezett. Miután kék (!) köpenyét a fogasra akasztotta, csak ter­mészetes, hogy az első kérdés így hangzott: — Mi a papírgyártó részleg vezetőjének a felada­ta? — Mindenekelőtt biztosítani az üzemrészleg tervé­nek teljesítését. Ez így, persze, nagyon egyszerűen hangzik, de ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy en­nek a célnak kell a munkámat alárendelni, ehhez igazítani. Koordinálni kell az egyes gyárrészleg te­vékenységét, amelyeknek a munkája a miénkkel összefügg. — Ezek szerint ez egy „rázós“ munkahely. — Eléggé. Számtalan probléma akadt már, de nemcsak azért, mert a ránk háruló feladatok rend­kívül nagyok. Nehezíti dolgunkat, hogy nem elég részünkről csupán az akarat, vagy a gépek hibát- lansága — előfordulhat, hogy nem termelhetünk, mert munkánk más üzemrészlegek munkájának a függvénye. Mindez elsősorban azért, mert az üzem- részlegek közötti együttműködés feltételei eléggé szűkreszabottak. így van ez például a cellulózgyártő részleg és a papírgyártó részleg között. Mi csak kb. 16 órára elegendő cellulózt tudunk tárolni, így szinte párhuzamosan kellene a két részlegnek dolgoznia, hiszen ha mi leállunk, a tárolók rövide­sen megtelnek és leáll a cellulózrészleg is. Ha pedig ők állnak le, maximálisan 16 órát dolgozhatunk, utána nekünk is abba kellene hagyni a termelést. Ugyanis — ez már ugyan szűkén szakmai kérdés, de azért elmondom — mi úgynevezett „fluting“-ot gyár­tunk, amely a hullámpapír alapanyaga és ez 80 százalékban neutrálszulfitcellulózból és 20 százalék­ban hulladékpapírból készül. Most van készülőben egy nagyobb mértékű rekonstrukció, amelynek ered­ményeként növekednének a hulladékpapír-adagolás lehetőségei. Eddig csak 100—150 tonnányit tudtunk naponta megörülni, utána ez mintegy 300—350 tonna lenne naponta. Így a cellulózrészleg leállása esetén mi ha nem is teljes kapacitással — dolgozhat­nánk, bár ebben az esetben a papír minősége is csökkenne. — Követve, amiről beszéltünk, a fluting-gyártást végző gépsor Kösjép-Európában egyike a legnagyob­baknak ... — Hat és fél méter szélesre vágja le a gép a pa­pírt, amely a gépsor végén óriástekercsként kerül tovább, további megmunkálásra. A fluting 60—70 százaléka tőkés exportra készül. A gép évi 150 ezer tonnás kapacitásit minél előbb meg akarjuk köze­líteni. Ez idén nJintegy 90—91 ezer tonnát tudunk elérni. Ez a gépsor havonta .elméletileg 720—740 órán át tudna termelni, de októberben is legalább 150 óra kiesésünk volt nyersanyag- vagy alkatrész- hiány miatt. Szájnoljunk csak utána, az adatokat megtoldva annyival, hogy a gépsoron 80 ember dol­gozik. — Több helyen hallottam, hogy sajátosan csopor­tosítják az üzemek dolgozóit: fehér köpenyesekre — ők a vezetők, meg az adminisztráció — és kék kö­penyesekre, kék munkaruhásokra, ők a fizikai dol­gozók elsősorban. A részlegvezető irodájában csak kék köpenyt látott a fogason. — Ez nem szatjály nálunk, de gyakran a nap je­lentős részét kell közvetlenül a termelőcsarnokban eltölteni, ahol előnyösebb a sötét köpeny. — Vegyészmérnök, mégis elsősorban munkaszer­vezési feladatokat kell ellátnia. Hogyan sikerült az „átállás“? — Tulajdonképpen nem is volt szó átállásról, mert azonnal a termeiésben kezdtem dolgozni, inkább csak az iskola utáni „környezetváltozás“ okozott problémát annak |dején. Persze, tagadhatatlan, hogy voltak beilleszkedési problémáim egy bizonyos ideig, mivel az előző beosztásban nyolc évig dolgoztam. Ott nem adódhatott Olyan dolog, amelyről ne tudtam volna, hogy hová • kell fordulnom a megoldásért. Bele kellett „rázódnom“ az új környezetbe. Erre nagy szükség van, hiszpn a minőségi követelméhyek egy­re nagyobbak. A jgyakorlatban ez azt jelenti, hogy pl. betegség esetép meg kell győznöm az embereket a megfelelő helyettesítésről, de egyben azt is, hogy a munkaidőmnek (s csak a kezdete biztos, haza ak­kor megyek, amikpr lehet. Ennek ellenére az itt el töliött mintegy mpsfél év alatt sikerült közös neve­zőre jutni a kollektívával. Mindannyian azt szeret­nénk, hogy minél [előbb azt tudjuk nyújtani részle­günkön, amire valóban képesek vagyunk. MÉSZÁROS JÁNOS 1978. XI. 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom