Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-11-12 / 46. szám

Piros szegfűk - örömkönnyek A tudás fellegvára A moszkvai Lomonoszov Egyetem (Hajdú András felvétele) A FELELŐSSÉGTUDAT JEGYÉBEN MEGVALÓSÍTJÁK A 11. PLÉNUM HATÁROZATAIT Több mint egy esztendővel ez­előtt találkoztunk, elbeszélgettünk a korát meghazudtoló, fiatalos mozgású Michal Krajfíák elvtárs­sal, a kommunista veteránnal, a CSKP egyik alapító tagjával. Régi harcostársai körében, a Ti­sza partján, a csehszlovák—szov­jet-magyar határmenti, barátsági ünnepség alkalmából figyeltem meg, milyen őszinte lelkesedéssel elevenítgették közös emlékeiket, életútjuk egy-egy fontosabb állo­mását. Szerettem volna vele elmondat­ni több mint nyolc évtizedes élete élményeit. De annyira lekötötte a régen látott barátokkal folytatott beszélgetés, hogy számomra kevés ideje maradt. Akkor, ott meghí­vott, sőt megfogadtatta velem, va­lamikor látogassak el hozzá ke2- maroki otthonába. Idén, nyolcvanötödik születés­napja alkalmából, ígéretemnek ele­get téve, tiszteletemet tettem nála. Kezemben piros szegfűcsokorral köszöntöttem Michal Krajfíák elv­társat jelentős jubileuma napján. Gratuláló jobbomat meghatódottan rázogatta, könnyfátyolos szemével arcomat kutatta. Megismert. — Már emlékszem — mondta halkan —, a hármas határnál, a Tisza partján találkoztunk ... Na­gyon, de nagyon köszönöm a lá­togatást, a jókívánságokat, ezt a szép virágot. Michal Krajnák Magához ölelte a szegfűcsokrot, majd hellyel kínált. Koccintottunk az egészségére. Rám emelte mo­solygó tekintetét és felsóhajtott: — De elszaladt az idő felettem, milyen hamar eltelt az a nyolcvan­öt esztendő... — Mert tele volt eseményekkel, munkával és küzdelemmel — je­gyeztem meg. — Igen, valóban úgy van... — így kezdődött el kötetlen beszélge­tésünk, amelyből kirajzolódott előttem Michal Krajfíák elvtárs küzdelmes, eseményekben gazdag életútja. Ke2marokban született, 1893 őszén, munkásember fiaként. Eb­ben a városban tanulta a kárpitos- szakmát. Később Budapesten, majd Győrött dolgozott. 1912-ben lépett a fiatal munkás a proletár harco­sok útjára, melyen egész életén át kitartóan haladt. Pestén vált a szo­ciáldemokrata párt tagjává. Az első világháború idején az orosz frontra került, megsebesült, sokáig harcképtelen volt. — Akkor azt nem is bántam, mert nem volt kedvem visszatérni az osztrák—magyar hadseregbe — jegyezte meg Krajfíák elvtárs. — Hozzánk is elérkezett a híre a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomnak. Megértettük, győzött s az egész világ proletariátusának példát mutatott az orosz munkás- osztály ... A Nagy Október szabta meg az én életutamat is. Az orosz munkásoktól, forradalmároktól ta­nultuk meg, mit kell tennünk. Krajfíák elvtárs 1918 végén új­ból Budapestre, került. Belépett a Kommunisták Magyarországi Párt­jába, és aktív politikai tevékenysé­get fejtett ki. A Magyar Tanács- köztársaság katonájaként is har­colt a munkásosztály esküdt ellen­sége, a minden rendű-rangú ki- zsákmányolók ellen. A harcokban megsebesült, s gyógyulása után visszament szülővárosába. — Ojabb értékes tapasztalatok­kal tértem haza. Teljes mértékben bebizonyosodott, s engem is meg­győzött az a cáfolhatatlan tény, hogy a munkásosztály, a proleta­riátus harca csakis egy marxista— leninista párt vezetésével juthat diadalra. Ilyen párt megalapításán fáradoztunk mi is KeZmarokban. Igyekeztünk megerősíteni a szo­ciáldemokrata párt balszárnyának pozícióját, majd 1921-ben váro­sunkban is megalapítottuk a kom­munista pártot. Az ifjú kommunista nevével ta­lálkozunk a Magas-Tátra alatti munkásmozgalomról, a haladó ifjú­sági mozgalom legkülönbözőbb te­vékenységi területeiről megemlé­kező krónikában. Közismert tagja volt a munkásfiatalok színjátszó csoportjának. Keümarok színeiben játszott a „Vorwärts“ munkásfut­ballcsapatban. Régi, az idők folya­mán megfakult fényképek, újság­cikkek is tanúskodnak erről. Krajnák elvtárs politikai tényke­dése talán legaktívabb a harmin­cas és negyvenes évek mezsgyéjén, a párt fasizmus elleni harcának időszakában volt. Részt vállalt a felelős munkából az illegalitás ide­jén is. 1940-ben Preííovból áthe­lyezték Kezmarokba a kommunista párt illegális területi vezetőségé­nek székhelyét. Ennek élére Kraj­fíák elvtársat jelölték. Az eredményes politikai munkát árulás szakította meg. Krajfíák elv­társ társaival együtt a fasiszták kezébe került. Börtönbe vetették, megkínozták, négy évre elítélték. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején szabadult a börtönből. Harcos szívét nem törte meg a meghurcoltatás, ujjongva fogadta a várost felszabadító szovjet had­sereg hős katonáit. Teljes erejével bekapcsolódott a felszabadított ország békés építé­sébe, annak az eszmének megvaló­sításába, amelyért már ifjúkorában harcolt. Tisztségeket látott el a pártban, a néphatalmi szervekben, társadalmi szervezetekben és min­denütt, ahol szükség volt rá. A párt hű propagandistája ma­radt azután is, amikor már megér­demelt pihenését élvezhette. Érde­meinek elismeréséül többek között a Köztársasági Érdemrenddel és Munkaérdemrenddel tüntették ki. — Ez az élet rendje, megöreged­tem — sóhajt fel. — Mégis azt mondom, boldog ember vagyok, mert a marxizmus—leninizmus eszméje, melynek győzelméért a mi nemzedékünk forradalmárai harcoltak, a Nagy Október és a ké­sőbbi forradalmak győzelme után, tartalommal töltődött meg. A mai nemzedék rendre megvalósítja életcéljainkat. Büszke vagyok arra, hogy mi is a NOSZF eszméje kö­vetkezetes folytatóinak családjába tartozunk és a CSKP vezetésével megvalósítjuk a munkásosztály ál­mait, céljait. Ezért érdemes volt élni, dolgozni, vállalni néha a leg­nehezebb feladatokat is. A házigazda szemében újból könnycseppek gyülekeznek, ami­kor búcsúzóul kezet szorítunk. A vázából kiemel egy szál szegfűt és átnyújtja, emlékként... Tisztelet­tel megőrzőm. KULIK GELLERT A Dunaszerdahelyi (Dunajská Stredaj járási Nemzeti Bizottság pártalapszerve- zete munkájában nagy gondot fordít a CSKP KB 11. plénuma határozatainak gyakorlati megvalósítására. Az alapszer­vezet kommunistái az egyes pártcsopor­tokon keresztül alaposan megvitatták és lebontották feladataikat az előttük álló időszakra. Valamennyi munkaterületen a magas fokú igényesség és felelősség- tudat jegyében végzik munkájukat. Az eszmei-politikai nevelőmunka for­máinak és módszereinek tökéletesítésé­vel kívánják elmélyíteni a lenini mun­kastílust, a szervező és irányító munka színvonalának javítását. Ennek megfe­lelően nagyon alapos és megfontolt munkatervet dolgoztak ki a pártoktatás hatékonyságának növelése, a kommunis­ták és a pártonkívüliek politikai és szak­mai felkészültségük fokozása, valamint a dolgozókról való komplex gondosko­dás érdekében. Tudatosítják, hogy a pártmunka és a tömegpolitíkal munka gyakorlati átül­tetése csakis a pártcsoportok munkate­vékenységének aktivizálásával lehetsé­ges. Ennélfogva valamennyi pártcsoport komplex tervet dolgozott ki saját mun­katerületére, mely konkrét, ellenőrizhe­tő, és a feladatok személyre szólóak. Nem kis feladatok hárulnak a műve­lődésügyi szakosztály pártcsoportjára. Törekvésük fő célja a szocialista szemé­lyiség formálása. A népművelési intéz­ményekben és klubokban biztosítják a munkásfiatalok és a tanulóifjúság sza­bad idejének célszerű kihasználását. A tömegpolitikai munka keretében a könyv politikai és nevelő funkcióját nép­szerűsítik. Tovább folytatják a vörössar­kok és emlékszobák berendezését. Ugyancsak nagy gondot fordítanak a tu­dományos ateista propaganda kiszélesí­tésére. Az ifjúság körében végzett (nevelő- munka súlypontja ugyancsak a világné­zeti nevelésre és a munkához való szo­cialista viszony kialakítására irányul. Az iskolaügyi szakosztály pártcsoport­ja fő figyelmét a csehszlovák közokta­tási rendszer tartalmi átépítésének fo­lyamatos és zökkenőmentes biztosításá­ra fordítja. A tudományos világnézeti nevelés terén az eredmények egyre job­bak, hiszen a tanulók alig 4 százaléka jelentkezett hitoktatásra. A járási párt- konferencia határozataival összhangban 1980-ig lehetővé teszik az óvodás korú gyermekek 81,9 százalékának beiskolá­zását. A népgazdasági követelményekkel összhangban javulást kívánnak elérni a 14—15 éves tanulók pályaválasztásra va­ló nevelésében. Az iskolákban dolgozó kommunistákat és pedagógiai dolgozó­kat úgy irányítják, hogy a tanulók ne­velésében érvényesüljön az elmélet és a gyakorlat egysége, megszilárduljon az iskola politechnikai jellege. E célból beszélgetéseket és tanulmányi kirándu­lásokat szerveznek gazdasági vezetőkkel, a szocialista munkabrigádok tagjaival. A dolgozókról való komplex gondos­kodás során biztosítják a csökkent mun­kaképességű egyének jobb érvényesü­lését, az egészségügyi szolgáltatások bő­vítését és minőségi javítását. A munka­erő-gazdálkodás keretében biztosítják a Gabőíkovo—Nagymarosi Vízműrendszer építéséhez a munkaerőket. Valamennyi területen az előirányzott tervfeladatok teljesítését szorgalmaz­zák. A hatáskörükbe tartozó építkezési vállalatokat úgy irányítják, hogy az év végéig 985 lakásegységet adjanak át. Az erdő- és mezőgazdasági szakosz­tály kommunistái az ivóvízkészletek megőrzésére, a környezetvédelemre is összpontosítják figyelmüket. A termő­föld bővítése érdekében 1376 hektár te­rületen rekultivációs munkálatokkal ter­mőterületet nyernek. A pártalapszervezet kommunistái irá­nyító és ellenőrző tevékenységük során rendszeresen értékelik a 11. plénum ha­tározatainak teljesítését, s konkrét in­tézkedéseket foganatosítanak az esetle­ges fogyatékosságok mielőbbi eltávolí­tása érdekében. SVINGER ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom