Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-11-05 / 45. szám
ÚJ szó 1978 . XI. 5. tetemet. A közönség igen melegen fogadta. 45-től kezdődően apám is gyakran lépett fel Magyarországon. Csehszlovákia és Magyarország voltak az első országok, ahol a háború után koncertezett. ★ David Ojsztrah idén lett volna hetvenéves. A Szovjetunióban több rendezvényen emlékeztek meg nem élt születésnapjáról. Emléktáblát helyeztek el a Cskalov utcai házon, ahol élt; szeptember 30-án érdekes kiállítás nyílt a Glinka Múzeumban. Okleveleket, plakátokat láthattak a látogatók, Prokojjev- és Sosztakovics-szer- zemények kéziratát, amelyeket a szerzők David Ojsztrahnak dedikáltak. A kiállításról Igor Ojsztrah ezt mondta: — Apám halála után anyám a múzeumnak ajándékozott egy Stradiva- ri-hegedűt. Ennek a hegedűnek különös a története. Korábban Erzsébet belga királynő tulajdona volt. A királynő .jő hegedűs volt és apámnak — s általában a szovjet művészeknek — nagy tisztelője. 1937-ben apám a brüsszeli nemzetközi Eugene Ysaye- versenyen első díjat nyert. Tulajdonképpen ez nyitotta meg előtte az utat a világ hangversenypódiumai felé. A királynő és apám között mindvégig szívélyes kapcsolat maradt, s amikor meghalt, Stradivari-hegedűjét végrendeletében apámra hagyta. 1959-ben jártam Belgiumban, a királynőnél is, muzsikáltunk együtt, többek között Bach szonátatrióját két hegedűre és csembalóra. A királynő azt mondta, van ebben egy igen nehezen játszható rész. Úgy véltem, talán az újjrend nem megfelelő (az eredeti ujjrendet Eugéne Ysaye ajánlotta), s a királynő az én javaslatomra változtatott rajta. • Mit jelent David Ojsztrah fiának lenni? — Kicsi korom óta hallottam apámat játszani. Ifjú koromban is nagyszerűen irányította zenei nevelésemet. A tanítványa voltam, kilenc évig tanultam nála. Nagyon jó iskolát kaptam ... Azt hiszem, apám neve inkább segít, mint árt. Persze, igaza van, David Ojsztrah fiának lenni felelősség, nagy felelősség, de harminc Találkozás Igor Ojsztrahhal A Bratislavai Zenei Ünnepségek ez idén tizennegyedszer került megrendezésre, s az utóbbi évek alatt az európai zenei fesztiválok viszonylatában is előkelő helyet és elismerést szerzett h azánknak. A fesztivál vendége volt IGOR DAVIDOV1CS OJSZTRAH világhírű szovjet hegedűművész, David Ojsztrah fia. 1955-ben végezte el a Moszkvai Konzervatóriumot — apja tanítványaként. A fesztivál tartama alatt három hangversenyt adott. A megnyitóhangversenyen Mihail Homicerrel lépett fel; a Bratislavai Dimitrov Vegyi Művek üzemi klubjában hallgatóinak többsége a gyár dolgozója volt s a harmadik koncertet óriási érdeklődés kísérte: egykori tanítványával, Je- la Spitková szlovák hegedűművésznővel játszotta Bach kettős hegedűkoncertjét. A találkozásra kissé szorongva indultam. A nagy művészek sokszor elkapatottak, szeszélyesek... Nos, feleslegesen aggodalmaskodtam. Igor Ojsztrah hihetetlenül közvetlen, őszinte ember. 0 Ön nem először jár Bratislavá- ban... — Nem. Tízszer jártam már ebben a csodálatos városban, és mindig őszszel — tavasszal rendszerint a Prágai Tavasz vendége voltam. Huszonkét évei járok ide rendszeresen, 1956-ban léptem itt fel először, s azóta majdnem évenként. A Bratislavai Zenei Ünnepségeken azonban először veszek részt, és megtiszteltetésnek tartom. 0 Milyen kapcsolatai vannak a szlovákiai művészekkel? — Mindenekelőtt Jela Spitkovát említeném, aki öt évig volt a tanítványom, s jelenleg gyakran ad hangversenyeket, külföldön is, s én büszke vagyok a sikereire. A Szlovák Filharmóniával is jó a kapcsolatom, nagyszerűnek tartom a szlovák szimfonikus zenekart. Többször léptem fel velük; legutóbb Ausztriában hallottam őket, Jevgenyij Szvetlanov szovjet dirigens vezényletével. # Első nagy nemzetközi sikere Magyarországhoz fűződik. — A budapesti VIT-en arattam az első nemzetközi sikert, 1949-ben. Másodszor 52-ben jártam ott, a nemzetközi hegedűversenyen első díjat nyertem. Sokat koncerteztem Magyarországon. Személyesen ismertem a nagy zeneszerzőt, Kodály Zoltánt, néhányszor eljött a hangversenyeimre. Egyik szerzeményét is játszottam — az ő jelenlétében. Legutóbb két éve voltam Magyarországon, kedvenc művemet, Bartók első hegedűszonátáját játszottam. Beleadtam minden szereesztendei koncertezés alatt hozzászoktam. % Gondolt-e valaha is arra, hogy más pályát is választhat? — Gyerekkori álmom volt, hogy hegedüljek. Anyám zongoraművész volt. A hagyomány folytatódik. A feleségem is zongoraművész, és tizenhét éves Valerij fiam szintén hegedül. Nemrégiben több hangversenyt adtunk — a család — apám emlékére. Fiammal szonátadüókat játszottunk — azokat a darabokat, amelyeket valamikor apámmal... Apám emlékére hangversenyeket rendeznek Lenin- grádban és Moszkvában — és ezeken én fogok dirigálni. Apám hegedűn és violán játszott és vezényelt is. Ezt teszem én is az utóbbi tíz évben. Úgy kezdődött, hogy Bach- és Mozart-kon- certeket játszottam, a szólórészt karmester nélkül. Később Haydn-, Mozart-, Csajkovszkij- és Brahms-szim- fóniákat vezényeltem. Meg kell vallanom, nagyon érdekel a vezénylés, csak sajnos kevés időm jut rá. Mindig bizonyos célokat tűztem magam elé. Tanulóéveim alatt például igyekeztem tökéletesíteni a játéktechnikát, mert az a véleményem, ezt csakis fiatal korban lehet elsajátítani, később az ember nehezen pótolja a mulasztást. Elfogult voltam a romantikus zenével szemben. Sok versenyen vettem részt, a poznani Wie- niawski-versenyen egy technikailag roppant nehéz Wieniawski-művet játszottam. Gyermekkorom álma megvalósult: hangversenydobogőra léphettem. Amikor 53-ban először utaztam nyugati hangversenykörútra, rájöttem, hogy van mit játszanom zenekarral, de szólóhangversenyre kevés a re pertoárom. A budapesti koncerteken is hiányzott a szonátarepertoárom, s akkoriban zenekari és zongarakísé- rettel játszani már idejét múlta. Elhatároztam, hogy megtanulom mind a tíz Beethoven-szonátát. Játszottam is mindenütt a világon. Mostanában sokat dolgozom a Mozart-műveken. Szerintem fiatal korban ezeket nehéz megérteni. Ma, érett fejjel, egész másképp fogom fel őket. Valamennyi Mozart-szonátát játszom, és lemez is készül belőlük. De más is érdekel. Játszottam Bach valamennyi Brandenburgi koncertjét, vezényeltem is. Ez a nehezebb feladat. Nehéz játszani korabeli hangszereken, amiket Bach szerepeltet a műveiben. Érdekelnek Bartók művei. Második hegedűversenye a hegedűirodalom nagyszerű alkotása. Én voltam 1960-ban az első szovjet ínterpretálója. % Ön a Dimitrov Vegyi Művek üzemi klubjában nem zeneértő közönségnek játszott. A műsor első részében Beethoven- és Mozart-szonátát. A közönség a második részt élvezte jobban. — Ez természetes, hiszen a közönség általában a hangverseny végére melegszik fel. Akkor tapsol jobban. Meghatódtam, milyen jól fogadtak, s annak ellenére, hogy az első rész nehéz, csendben és érdeklődéssel hallgatták végig. Azt mondanám, hogy a teremben amolyan művészi csend honolt. A muzsikusoknak van egy hatodik érzékszervük, megérzik a közönség odaadását. Meglepett az első rész jó fogadtatása. A műsor második részében még melegebben reagáltak. Hrenyikovot játszottunk — ezt a darabot nekem írta — majd Liszt Ferenc egyik érdekes — technikailag igen igényes — művét. Többé-kevés- bé természetes is, hogy a közönséget lekötötte. A hallgatók lelkesedése a maximális teljesítményre ösztönzött. 9 A Szovjetunióban is fellép munkások számára? — Igen. Gyakran. De ott az ilyen jellegű koncertek valamivel rövideb- bek, s inkább ún. ráadásszámokat, virtuózdarabokat játszom. 0 Hány koncertet ad havonta? — Mintegy tízet. Évente száznál többet. Novemberben Olaszországba utazom hangversenykörútra. 0 Hány órát gyakorol naponta? — Rendszerint nem tudok annyit gyakorolni, amennyit szeretnék. Ha este koncertezem, gyakorolok reggel, általában a zenekarral is próbálok, ebéd után pihenek, s a koncert előtt játszom egy órát. öt hat órát hegedülök. De a művész élete cigány élet. Vízen, levegőben, vonaton... az ember nem tud gyakorolni — mert úton van. Vannak olyan napok, hogy kezembe sem veszem a hegedűt. A koncertező művész gyakorlása nem olyan rendszeres, mint amilyennek lennie kellene. Ezért kell a diákoknak értékelniük azokat az éveket, amikor jut idejük a naponkénti gyakorlásra. Például legutóbb, amikor Bratislavában koncerteztem egyik nap, másnap már Poznaftban léptem fel a Wieniawski- verseny nyitóhangversenyén. Huszonöt évi szünet után játszottam ismét Poznanban. A lengyel kulturális minisztérium különgépe a köd miatt nem szállhatott le Bratislavában. A miniszterhelyettes autóval jött értem, a határon egy másik repülőgép várt, egy kis betegszállító. Délután ötre értünk Poznaüba, egyenesen a próbára mentem, és este fél nyolckor, tizenkét órai utazás után — egész nap nem ettem — életem egyik legfontosabb koncertjét játszottam, amit mellesleg a rádió egyenesbe közvetített. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy egy művész életében nehéz valamiféle rendszerről beszélni. • Ön pedagógusként is működött ... — Tizenhét évig tanítottam, 75- ben abbahagytam — remélem csak egy időre — a pedagógiai tevékenységet. A Szovjet hegedűiskola elismert, bizonyítéka ennek a nagyszámú kiváló hegedűs, a nemzetközi versenyek helyezettjei. Állandóan új nevek tűnnek fel. De ez nem véletlen. Rengeteg zeneiskola működik nálunk, a nagyobb városokban zenei középiskolák, s egy sor kiváló konzervatórium, ahol kitűnő tanárok — neves előadók — működnek. A tehetséges fiatalok minden lehetőséget megkapnak. Sok tervem van, szeretném valamennyit megvalósítani. Lemezek, szólóhangversenyek, karmesteri munka ... apám is ezt tette ... KOPASZ CSILLA 11
