Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-29 / 44. szám
ÚJ szó — A férjem csalódna bennem, ha most látna, azt hiszi ugyanis, hogy leszoktam a dohányzásról! (Jezs — Belgrád) Aforizmák a Krokogyilból Ha két rossz közül kell választanod, akkor válaszd mind a kettőt: mert később még ez sem lesz. * • * Hogy megismerjük önmagunkat — ehhez elegendő egy kérdőívet kitölteni. * * * Egyes farkasok csak azért tartják magukat áldozatnak, mert három bá ránybőrt nyúztak le róluk. * • • Az illetőt nem vették fel a lakásépítő szövetkezetbe, mert fölösleges lakóterülete volt: akkora a szája — mint egy ház. • * « Moiidd meg, kin nevetsz — és én megmondom neked, mire számíthaszt. • * * Hetet-havat összehordani sokkal könnyebb, mint a súlyos anyagok mozgatása. ♦ * * A főnök valamennyi ujja — mutatóujj. * * * Minden férfi egyforma — csak a feleségük különböző. Ahol egy ember nem tud mit csinálni — ott a jó kollektíva mindig megbirkózik a feladattal. * # * Minél kevesebbet bizonyítasz — annál gyakrabban van igazad. 1.978. "* X. 29. A LEGROSSZABB A tanárnő panaszkodik a szülőknek a kis Péterre. — A fiuk a legfegyelmezetlenebb gyerek az osztályban. Nem lehet vele blrnil És ami a legrosszabb: még egyszer sem hiányzott! BOSSZO Kissék fia Nagyék lányát akarja feleségül venni, csak az a bökkenő, hogy a két család évek óta haragban van. — Mit gondolsz, adjuk hozzá a lányunkat? — kérdi Nagyné a férjétől. — Persze hogy. Legalább megbosszuljuk őket. AldAs — Azelőtt rengeteget zongorázott a feleségem, de amióta gyerekünk van, nem játszik többé. — Nemhiába mondják: nagv áldás a gyerek. SlR A GYEREK A fiatal házaspár .nyugodtan alussza éjjeli álmát, de a néhány hónapos kisfiú felébred, és elkezd éktelenül sírni. Miután az anya nem tudja le- csendlteni, felkelti az apát: — Kérlek, légy szíves, törődj te is a gyerekkel egy kicsit, hiszen a tiéd is. A férj nyugodtan a másik oldalára fordul, és álmosan mondja: — Hagyj békében. Az én részem nem sir. — Kartársak, maguk olyan lassan építkeznek, hogy mire ez az épület elkészül, műemlékké nyilvánítják! (Jan BenaCán rajzaj NŰI DOLGOK 19 — Doktor úr, segítsen a férjemen, Az a rögeszméje, hogy ő tévékészülék. — Tessék a tabletták, asszonyom. Ez a gyógyszer hasonló esetekben biztosan segít. Ha ma beszedi, holnapra teljesen rendbe jön a férje. — Nem lehetne egy nappal elhalasztani a kezelést, doktor űr? Holnap ugyanis divatbemutatót közvetít a televízió... MARADÉK — Ne akard velem elhitetni, hogy ez az anyag, amiből ■nekem csináltatsz mellényt, kétezer koronába került — méltatlankodik a férj. — Tudod, a maradékból kosztümöt varratok ... A GYŰJTŐ — Ma óriási szerencsém volt — dicsekszik a gyűjtő. — Kaptam egy Napóleon-levelet eredeti kézírással. — Ne mondja — csodálkozik az ismerős. — És mit ír magának? bIrúsAgon — Miért ölte meg az anyósát? — kérdezi a vizsgálóbíró a vádlottól. — A pszichiáter tanácsolta. — Nem értem, magyarázza meg. — Az utóbbi időben nagyon ideges voltam — kezdi a vádlott —, ezért hát elmentem egy előadásra, ahol a pszichiáter arról beszélt, hogy az idegesség kiváltóját el kell távolítani. TETSZIK Egy fiatalember az utcán megcsodálja egy szép lány nyakláncát, amelyen egy hajócska lóg. — Tetszik a hajócskám? — kérdi a lány. — Igen, de a kikötő még jobban! (UriJtAtecitivtJL, ifia'l *.t> luft** lüéut<\ ZART OSZTÁLY Este a zárt osztályon az egyik beteg a falhoz tapasztja a fülét. Elhalad mellette az orvos, szintén odatapasztja a fülét a falhoz, és suttogva kérdi: — Hall valamit? — Nem, semmit sem — válaszc Íja a beteg. — Én sem — mondja az orvos. — Borzasztó! Látja, és ez így tart reggel óta. Szöveg nélkül (Sluota —• Riga) BALESET — Igaz, hogy a férje kórházban van? Mi történt vele? — Egy kis baleset. Le akart mászni azon a létrán, amelyet öt perccel korábban elvettem a fal mellől. . A PSZICHIÁTER panasza — Amióta azt a kleptomániás beteget kigyógyítottam, teljesen úgy viselkedik, mint a normális emberek. Csak azt. lopja, amire szüksége van. Kissné átkutatja a férje zsebeit, majd kifakad: Szeretném tudni, hová tetted azt a pénzt, amit tegnap benne hagytam. GY£ R£K$ZOM Hát ez a mi örömünk, büszkeségünk, Juliskám, ez a kis meghitt családi fészek. És benne itt ez a hússzor húszméteres gyerekszoba. A falakat nézed, Juliskám? Egyszerű süttői márvány. A mennyezet fakazettái cédrusból vannak, a függöny brokát, a takaró karakül... Ejnye, Péterke, hányszor mondjam, hogy ne csúzlizz a nagymamáraI Tegnap is véletlenül a padlóvázát találtad el, dobhattam rögtön a szemétbe. Pedig milyen gyönyörű darab volt, ha láttad volna, Juliskám! Mangánlila színű, eredeti fürstenbergi porcelán! Ha belegondolok, Juliskám, hogy mi hogy nőttünk fel annak idején ... Milyen gyerekszobánk volt nekünk? A ló nézett be az ablakán, ahogy mondani szokás. Nyolcán laktunk az egyetlen szobában ... Péterke, ne kend a kaviárt a nagymama kontyára, sokat kell a te anyucikádnak dolgoznia, amíg megkeresi a kaviárra valót! Emlékszel, Juliskám, mit kaptunk mi reggelire? Egy szelet kenyeret, megszórva egy kevés kristálycukorral ... Péteiíke, ne szurkáld a kötőtűket a nagymamába, mert úgy sikítozik, hogy nem hallom tőle a rádiót. Pedig éppen a kedvenc műsorom megy: a Kühn vegyeskar Poulec-motettákat énekel... Kicsit eleven a gyerek, Juliskám, folyton rajta kell tartanom a szememet. Bezzeg ránk nem volt, aki vigyázzon. Apánk-anyánk hajnaltól éjszakáig oda volt dolgozni... Péterke, azonnal vedd le a sublódot a nagymamáról, de óvatosan, nehogy kitörjön a sublód lába! Kellett is, hogy sokat dolgozzanak, Juliskám, annyi gyerekre sok ruha kellett, meg a mindennapi betevőt is elő kellett teremteni. Péterke, miért nyuvasztod folyton a nagymamát? Engedd ki őt szépen a mosógépből, nem hallod, mennyire dörömböl? Nem tudunk beszélgetni ebben a lármában a nénivel. Hol is tartottam, Juliskám? Bizony sokat gürcölt a két kis öreg, amíg mindannyiunkat felneveltek, iskoláztattak ... Mi van már megint, Péterke, miért üvöltsz? Nem tudod levenni a nagymamát a fregoliról? Hányszor mondtam már, hogy ne rakd oda folyton. Tessék, most cipelhetem be azt a dög nehéz létrát a kamrából... Es nemcsak felneveltek meg iskoláztattak, de még ki is házasítottak bennünket, tisztességesen. Képzelheted, hogy nem volt könnyű az ö kevéske keresetükből. Csak hálával és köszönettel tartozom nekik ... Péterke, ne fűrészeld a nagymamát, még felsérti a fűrész foga a politúrt a szantálfa asztalon! Akármilyen szép is ez a mostani otthonunk, én mégis nosztalgiával gondolok arra a régi, picike lakásra, amelyikben felcseperedtem. Hogy mi lett vele? Eladtuk, amikor a nagymamát ideköltöztettem. Annak az árából csináltattuk meg a Péterke szobáját. Nem tudom, mondtam-e már, hogy a fal süttői márvány, a mennyezet cédrusfa, a függöny brokát, a takaró karakül... Oltsd el rögtön a nagymamát, Péterke! Haszontalan, rakoncátlan kölyke! És meg ne lássam máskor, hogy a subaszőnyegre dobod az elgyújtott gyufaszálatl Hányszor mondjam, még, hogy annak itt a hamutartóban a helye?!... Egyébként mit szólsz ehhez a hamutartóhoz, Juliskám? Remek ívű darab ugye? Eredeti velencei ólomkristály! RADVANYI BÄRNA
