Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-15 / 42. szám
4 TUDOMÁNY TECHNIKA Milyen időjárás várható? A Föld mágneses tevékenysége és az időjárás Kit ne érdekelnének a meteorológia jelentései? Elsősorban a mezőgazdasági dolgozók igazodnak hozzájuk, de valamennyien tudni akarjuk, hogyan öltözzünk és hétvégi kirándulásunkat is a prognózisoktól tesszük függővé. Mondjuk meg azonban őszintén, hogy bár a meteorológiának — a légköri jelenségeket kutató tudománynak — a feladata az időjárás előrejelzése, jelentései még nem teljesen megbízhatóak, és meglehetősen gyakran okoznak csalódást. KÉRDŐJELEK ^ Miért van ez így? Noha a tudományos dolgozók ma már tisztában vannak bizonyos jelensé gekkel, minden jelenséget még nem sikerült megindokolniuk. Kutatásaik álapján mindössze azt állapították meg, hogy az időjárásváltozás összefügg a Föld mágneses tevékenységével, és hogy e tevékenység növekedésével melegebbre fordul az idő, csökkenésével pedig lehűl. Mi ennek a magyarázata? És ha már kérdezősködünk, mi az oka a jégkorszak óta bekövetkezett éghajlati változásoknak? Milyen erők közreműködésére vezethető vissza, hogy 13—18 ezer évvel ezelőtt bolygónk nagy részét — hazánkat és a Szovjetuniót is beleértve — jégmező borította, és hogy ez a jégmező néhány ezer év elteltével, a hirtelen felmelegedés következtében visszahúzódott? Vagy mivel magyarázható, hogy az egykor hatalmas tavakkal borított Szahara a világ legtermékenyebb részei közé tartozott? Kérdéseinkre a legilletékesebb, a Element Gottwald Állami díjjal kitüntetett Václav Bucha mérnök, a tudományok doktora, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja, a prágai Geofizikális Intézet igazgatója válaszol, aki évek óta foglalkozik ezekkel a problémákkal. MINDENRE MÉG MA SINCS VÁLASZ A paleomágnesség terén végzett kutatásainak eredményeire utalva vendéglátóm elmondja, hogy a Föld mágneses erőterének tanulmányozásával, illetve a különböző korszakokban keletkezett kőzetek mágneses tulajdonságainak a felmérésével nemcsak a kőzetek korára, hanem Földünk mindkét mágneses pólusának irányára is következtethetünk. Ezeknek az ismereteknek a figyelembevételével számította ki Václav Bucha, munkatársaival együtt, hogy a Föld északi mágneses pólusa kb. 38 000 évvel ezelőtt Távol-Keleten, a mai Szovjetunió területén,\ a Dzsugozsur hegységben feküdt. Onnan Afrikába, 16 000 évvel ezelőtt pedig már a Csendes-óceán környékére, majd Kanadába, végül pedig Grönland északi részébe „vándorolt“, és ma is ott található. Ennek a mozgásnak a következménye az Európában és Észak- Amerikában bekövetkezett lényeges éghajlati, illetve időjárásváltozás. Megszűnt a jégkorszak és az átlagos hőmérséklet nálunk 13 fokkal emelkedett. — Ebből a feltűnő összefüggésből következtettem arra, hogy az éghajlati viszonyokat, illetve az időjárásváltozást a Föld mágneses tevékenysége befolyásolja — hivatkozik a geofizikus csillagászati és hidrometeorológiai ismeretei alapján szerzett tapasztalataira. Feltevése igazáról a geomágneses viharokkal és az időjárásjelentésekkel kapcsolatos adatok összehasonlításával 1962 és 1963 telén győződött meg. 1974 novemberében és a következő év januárjában pedig a Föld legészakibb részeiben működő 13 meteorológiai állomás adatai alapján azzal is tisztában volt, hogy ha a Föld mágneses aktivitása a Nap fokozott tevékenysége következtében növekszik, akkor a geomágneses pólus feletti nyomás csökkenése kezdetben légáramlást vált ki az Atlanti-óceán táján, később pedig — rendszerint 14—15 nap múltán — a hőmérséklet emelkedésével Európában többnyire esőzésekre kerül sor. És ellenkezőleg, ha csökken a Föld mágneses aktivitása, lehűl a levegő. Érdekes megfigyelni, hogy a mágneses aktivitás planétánk különböző részeiben nem egyformán nyilvánul meg. Míg Európában emelkedésével melegebbre fordul az időjárás, Alaszkában éppen ellenkezőleg: leszáll a hőmérő higanyszála. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy az időjárásban észlelt kilengések télen feltűnőbbek, mint nyáron. BEVÁLT A PROGNÓZIS Az ilyen ismeretek alapján kidolgozott — főleg a téli és a nyári időszakra vonatkozó, a mágneses aktivitásban bekövetkező, a mezőgazdasági termelést is befolyásoló változásokat figyelembe vevő — prognózisok ma már meglehetősen pontosak. —■' Ha ugyanis májusban, vagyis a vegetációs tevékenység kezdetén fokozódik a Föld mágneses aktivitása, akkor emelkedik a hozam, jobb lesz a termés, mint az alacsonyabb mágneses aktivitás esetén — mondja vendéglátóm. Ennek az elvnek alapján dolgozta ki a tudós 1975-ben tanulmányát, amelyben az 1976-ban fenyegatö rendkívüli szárazságra és ezzel kapcsolatban az óvintézkedések megtételére hívta fel az illetékesek figyelmét. Tapasztalatból tudjuk, hogy ez a prognózis bevált. Az aszály különösen Szlovákiát sújtotta. Igaz ugyan, hogy az idei évre — tekintettel a mágneses görbe emelkedésére — több csapadékot helyezett kilátásba és ez megfelelt a valóságnak, a hűvös időjárást azonban nem sikerült megjósolnia. ALAKULÓBAN A TUDÓSOK SZOCIALISTA MUNKABRIGÁDJA Noha a tudósoknak a táblázatok és grafikonok segítségével sikerült már bizonyos törvényszerűségekre rámutatniuk, femelyek alapján az időjárást befolyásoló mágneses aktivitásban bekövetkező változásokra következtethetnek, még nagy munka vár rájuk. Kutatásaik tulajdonképVáclav Bucha mérníik, a tudományok doktora, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja, a prágai Geofizikális Intézet igazgatója pen sohasem érnek véget. A bonyolult problémák megoldása, a még pontosabb eredmények — és ez az általános vélemény — a geofizikusok, a meteorológusok és a csillagászok megalakulóban levő szocialista munkabrigádjának a tevékenységével lesznek csak biztosíthatók. De a geofizikusok igényes munkájukhoz a kú- matológusok, a régészek és a matematikusok segítségét is gyakran kérik. Bonyolult számításaik alapján kapott megállapításaik ugyanis nem lennének hitelesek bebizonyításuk nélkül. — Felfedezéseinket természetesen nem tartjuk meg magunknak — utal vendéglátóm a Geof - zikális Intézet szoros együttműködésére a Szovjetunióval, ahonnan néhány héttel ezelőtt tért vissza. — Kutatóutunk az Északi-sarkra vezetett — mondja —, hogy tüzetesen megvizsgáljuk az ottani geológiai alakulatokat, amelyekből — a jégmezők egykori helyzetére következtetve — további adatokra igyekeztünk szert tenni. A TUDOMÁNY A GYAKORLATBAN Szocialista társadalmunk elismeri és támogatja a tudományos dolgozók tevékenységét. Václav Ruchát az idén májusban a Element Gottwald Állami díjjal tüntették ki. Konkrétan miért kapta ezt a magas kitüntetést? — A paleomágnességgel és a Föld mágneses erőterével kapcsolatos, 600 millió évre visszamenő, 1951 óta folytatott kutatásaim eredményeiért, bár a mágneses pólusnak az éghajlatra, illetve az időjárásra gyakorolt befolyását alig 3—4 év óta tanulmányozom — hangzik a válasz. A földrészeknek az egyes geológiai időszakokban történő mozgásáról — a gyakorlatban is hasznos szolgálatokat tevő — modellt dolgozott ki, amelynek alapján bizonyos nyersanyaglelőhelyekre, az egyes üledékes kőzetek összehasonlításával pedig korukra is következtetni lehet. Tudományos munkái és a nemzetközi értekezleteken gyakran elhangzó előadásai a szocialista országokon kívül a nyugati országokban és az USA-ban is élénk visszhangra találnak. A tudós feltevései bebizonyításukkal tényékké válnak, de az ezek alapján lefektetett elvek kiegészítése — ismeretei kiterjesztésével — napirenden van. Érvényesítésük a gyakorlatban az időjárás még pontosabb előrejelzését, az életkörü - menyek javítását, sőt a szívbetegségek gyógykezelésével kapcsolatos további problémák megoldását helyezi kilátásba. Ez Václav Bucha életcélja, ezeknek a nemes gondolatoknak és törekvéseknek szenteli minden idejét. KARDOS MÁRTA / Atomerőmű a Krím-félszigeten A Krímben levő Kercs-félszigeten megkezdődött az aktasi atomerőmű építése. A X. ötéves tervnek ez az új energetikai létesítménye a Szovjetunió európai részében tervezett atomerőművek építési programjának alkotórésze. Bár a Szovjetunió elegendő szén-, kőolaj- és gázkészletekkel rendelkezik, mégis kiemelt ütemben fejleszti az atomenergia-termelést. A jelenlegi ötéves tervben az elektromos atomerőművek kapacitását 31—32 százalékkal növelik, ezen belül az atomerőművek növekedése körülbelül négyszeres lesz. Abból az 1380 milliárd kilowattóra villanyenergiából, amelyet 1980-ban a Szovjetunió erőművei termelnek majd, már 200 milliárd kilowattóra jut az atomerőművekre. Az új atomerőművek túlnyomó többsége a Szovjetunió európai részében létesül. Az országban termelt villanyenergiának ugyanis mintegy 80 százalékát itt használják fel, a fűtőanyag-erőforrások azonban az országos készleteknek csupán negyedrészét alkotják. Évente több mint 350 millió tonna, egyezményes értékre átszámított fűtőanyagot szállítanak az ország keleti körze teiből a nyugati vidékekre, s emellett a szén-, az olaj- és a gázlelőhelyek egyre inkább kelet és észak felé „tolódnak el“. A villanyenergia közvetlen felhasználásának helyein létesülő atomerőművek képesek arra, hogy csökkentsék a sokmilliárdos szállítási költségeket és sok százezer vasúti és tartálykocsit szabadítsanak fel. De nemcsak erről van szó. Az atomenergia-termelés lehetőséget nyújt arra, hogy az üzemanyagot tartalmazó ásványokat ipari nyersanyagként, ésszerűbben használják fel, — például a vegyiparban. A Szovjetunió, az ötéves terv során üzembe állított atomreaktorok kapacitásának kihasználása révén, csupán 1980-ban körülbelül 45 millió tonna egyezményes értékben számított fűtőanyagot takarít meg. — A Krím-félszígeten jelentősen fokozódik a villamos- energia-szükséglet — mondja Jevgenyij Sevcsenko, a „Krim- energo“ termelési-energetikai egyesülés vezérigazgatója. — 1983-ra meghaladja majd a meglevő lehetőségeket. Űj erőműre lesz szükség. De milyen legyen az? A terület vízi erőforrásokkal nem rendelkezik. Hőerőművet lehetne ugyan építeni, de a számítások szerint az — a felhasznált fűtőanyag fajtájától függően — naponként 20 000 tonna szenet, vagy 10 000 tonna pakurát, vagy 15 millió köbméter gázt égetne el. Ebből egyetlen következtetés kínálkozik: atomerőművet kell építeni. De vajon ennek megépítése nem veszélyezteti-e a Krím- félsziget egyedülálló természeti kincseit? Hiszen ide minden évben sok millió ember érkezik üdülésre és gyógykezelésre. A szakemberek véleménye szerint ilyen veszély nincs. A jelenlegi atomerőműveknek a hőerőművekhez képest környezetvédelmi szempontból is jelentős előnyei vannak. Egy nagy teljesítményű hőerőmű évente több száz tonna égésterméket juttat a légkörbe, salakhegyek nőnek a környékén. Az atomerőműveknek a Szovjetunióban való üzemeltetése arról győz meg, hogy az alkalmazott védőintézkedések lehetővé teszik az atom teljesen megbízható „megfékezését“, s ezek az eszközök egyre korszerűsödnek. A sok éven at végrehajtott ellenőrző mérések azt mutatják, hogy az atomenergiablokk működése során a levegőbe jutó melléktermékek mennyisége százszor kisebb a megengedett normánál és egyáltalán nem befolyásolja a környezetet. SZERGEJSANTIR (ANP—KS) isi híd Európa és Észak-Amerika között Immár a legcsekélyebb kétség sem lehet az iránt, hogy az Atlanti-óceán északi térségében egykor kontinens volt a tengerfenék, összekötve a mai Európát Észak-Amerikával — jelentette ki Gleb Ugyincev szovjet tengerkutatő. A szovjet szakértők a tengerfenéken végzett mérésekkel, szeizmikus vizsgálatokkal és a tengermélyi kőzetminták elemzésével igazolják ezt a feltevésüket. A több száz kilométer hosszúságú földnyelv 15—20 millió évvel ezelőtt hasadt szét, és a hasadás közepén megmaradt a mai Izland. Az óceán medre nagy tömbökre szakadt szét, ezekből egyesek nagy mélységbe kerültek, másokat csak sekély víz fed. Iz- land azért magasodik ki közülük, mert vastag lávasapka borítja. A láva alatti kőzetek azonban tökéletesen megegyeznek a szárazföldiekkel és olyan tengeri kagylók maradványait őrzik, amelyek sok tízezer évvel ezelőtt éltek. Ugyincev úgy véli, hogy az ősi híd nem egyszerre szakadt szét. Tömbjei fokozatosan süllyedtek el, az Iz- landhoz kapcsolódó darabok később, mint a többiek. (delta) Naptevékenységet jelző nitrogén Az Antarktisz kutatása során amerikai kutatók rájöttek, hogy a régebbi naptevékenység változásainak erőssége megállapítható azoknak a nitrogénvegyületeknek a meny- nyisége alapján, amelyeket az antarktikus jég zár magába. A napkitörések során a Földet érő erős sugárzás hatása ugyanis nemcsak az ionoszféra aktiválásában mutatkozik meg (ennek legismertebb megnyilvánulása a sarki fény), hanem különféle vegyi reakciókat is előidéz a légkörben. Ennek során a levegő nitrogénjéből különféle nitrogén- oxidok, továbbá ammónia keletkeznek. Ezek a nitrogénvegyületek a csapadékkal a Föld felszínére jutnak, s a növényzet ezeket mint természetes nitrogénműtrágyákat lebontja. A sarkokon azonban — növényzet ott nem lévén — a jégbe fagyva megmaradnak. Mennyiségükből következtetni lehet a régebbi évtizedek és évszázadok naptevékenységének mértékére. Eddig e vizsgálatok keretében egy — a Déli-sark közeléből származó 50 méter hosszú — jégfúrómagot elemeztek részletesen. A 40—49 méteres mélység között csak nagyon kevés nitrogénvegyületet találtak. A kutatók ezt az úgynevezett Maunder-időszakkal hozzák összefüggésbe: akkor ugyanis a naptevékenység nagyon csekély volt. (A Maun- der-időszakot, amely 1645-től 1715-ig tartott, „kis jégkor szak“-nak is nevezik, mert az időjárás azokban az években Európában szokatlanul hűvös volt.) (Elet és Tudomány) 1978. X. 15. N m
