Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-15 / 42. szám
A RÉTMŰVELÉSŰ GYÜMÖLCSÖS Pavel Viktorovics Marcsenko, a ter- inesztéstechnológiai laboratórium vezetője a rétművelésű gyümölcsösben A „Kodru“ Gyümölcstermesztési Tudományos Termelési Egyesülés kutatóintézetének kísérleti telepe és faiskolája a Kisinyevet környező dimbes-dombos vidék egyik legszebb, legkedvezőbb fekvésű hajlatában található. A helyszínre érkezve először a szépen kifejlődött diófacsemetéket vesszük szemügyre. Egyik kísérőnk, Ivan Petrovics Curkan, a nemesítési szakosztály vezetője nagy lelkesedéssel beszél a dióról, valamint az intézetben bevezetett vegetatív szaporításának előnyeiről. Pontos adatokat közöl e gyümölcs fehérje-, vitamin-, olaj- és ásványianyag-tartalmáról. A diónak, mint mondja, nagy jövője van az eml^&ri táplálkozásban. Moldovában nagy dióültetvények létesítése van folyamatban, de külföldre is exportálnak csemetéket, főleg Magyarországra és Jugoszláviába. A dió első évi suhángját a legalacsonyabban fekvő rügy fölött visszavágják, s a következő évben már ki- ültetésre alkalmas suhángot nevelnek. Ezek a csemeték gyorsan terjnőre fordulnak, a négyéves fák már átlagosan 200 darab, illetve 20 kg diót teremnek. A diócsemeték melletti táblábanér- dekes növényzet látható. Alacsony, alig egy méter magas cserje, apró levelei között a fiatal hajtások még virágoznak, de az alsóbb ágakon már centiméternyi, hosszúkás, zöld bogyók láthatók. K;sérőnk észreveszi, hogy tanácstalanul szemléljük ezt a furcsa növényzetet, s azonnal magyarázattal szolgál. A zizifusznak, más szóval ju- jubának nevezett cserjét főleg Indiában, Kínában és Japánban termesztik, de a Dél-Kaukázus vidékén is phonos. Nagy vitamin-, cukor, és szárazanyag- tartalmú gyümölcsét sokoldalúan felhasználják, frissen is fogyasztható, Kínában és Indiában kiszárítják, lisztet őrölnek belőle, amelyből lepényt, kenyeret sütnek, vagy ízesítőként rizshez adagolják. A tapasztalatok szerint Moldova déli részén is sikerrel termeszthető, főleg magas P-vitamin és aszkorbinsav-tartalma miatt akar ják felkarolni a termesztését. Háromezer mázsa alma egy hektárról Kissé távolabb terül el Dimitrij Petrovics Androusenko faiskolavezető birodalma. Szemet gyönyörködtető látványt nyújtanak az egészséges, üde zöld csemeték véget nem érő, szépen ápolt sorai. Jonathán suhángból 45 000 darabot nevelnek hektáronként M 9- es alanyon. Mint megtudjuk, aránylag olcsón értékesítik, de még így is kifizetődő ágazat a facsemeték termesztése, Egy csemete átlagára 80 kopek, a vírusmentes tövek ára azonban másfél rubel. A kísérleti gyümölcsös és a faiskola egész területe öntözhető, az idén azonban kivételesen elegendő volt a csapadék. Annál kevesebb volt viszont a meleg, a növények kissé elmaradtak a fejlődésben, a gyümölcs érése is késik. A faiskolát elhagyva egy fiatalember, Pavel Viktorovics Marcsenko, a termesztéstechnológiai laboratórium vezetője vette át a kísérő szerepét. Ez a részleg főleg az intenzív és a szuperintenzív gyümölcstermesztési módszerek kutatásával foglalkozik. Különböző sor- és tőtávolságban folytat kísérleteket az egyes fajtákkal, keresi a maximális hozamok elé réséhez és a gépesítés érvényesítéséhez vezető utakat. Amikor kísérőnk vezetésével a rét- szerű gyümölcstermesztés megtekintésére indultunk, ez a fogalom, amely oroszul így hangzik: „lukovoje proiz- vodsztvo fruktov“, egy kissé zavarba hozott minket. Talán kaszálónak használják a sorközöket? Nem, egészen másról van itt szó, arról a különleges termesztési eljárásról, amelyben a letermett suhángokat időnként mintegy „lekaszálják“, s az állandóan megújuló növényzet rendkívül gazdag hozamokat biztosít. A szaklapok olvasói bizonyára értesültek már erről az érdekes, s nagy jövő előtt álló terA CCC-vel bepermetezett fiatal fák minden évben bőségesen teremnek. Ez az egyetlen ágacska legalább három és fél kiló almát nevelt (A szerző felvételei) mesztési eljárásról, amellyel főleg Angliában, s amint arról személyesen is meggyőződhettünk, a Szovjetunióban folytatnak gyümölcsöző kísérleteket. Az eljárás lényege a területegységre eső, rendkívül nagy tőszám. Ahol például a töveket 50 cm-es sortávolság mellett 16 soros sávokba ültetik, ott 100 000 csemete jut egy hektárra, vagyis négyzetméterenként 10 növény. Ezzel a sűrűséggel az egyik parcellán négyzetméterenként több mint 32 ki logramm almát termeltek, ami hektárra átszámítva 3280 mázsás hozamot jelent. MivePazonban ez a gyümölcsös csak minden második évben terem, az évi átlaghozam ennek e fele, vagyis körülbelül 150Q mázsa. Ha meggondoljuk, hogy hagyományos termesztéssel évente 150—200 mázsa, intenzív gyümölcsösökben pedig maximálisan 450—500 mázsa terem hektáronként, arról is meggyőződtünk, hogy rendkívül nagy jelentősége van az ilyen irányú kutatásnak. Kaszálás minden második évben A továbbiakban ismerkedjünk meg ezzel az érdekes technológiával, ahogy azt nekünk Pavel Viktorovics Marcsenko elmagyarázta. Előre kell bocsátani, hogy nagyon sok irányban folytatnak kísérleteket ezzel az új eljárással. Az egyik a gépesítésnek is megfelelő sortávolságok megállapítása. Az említett 16 soros sávokban például a metszés, a talajművelés és a szedés nem gépesíthető, ezért ilyen célból 2 soros, 4 soros, valamint különböző ikersoros megoldásokkal is folytatnak kísérleteket. Ennek megfelelően a kiültetett növények száma is változik. Egyes parcellákat minden második meretes. E szer hatására a suháng növekedése lelassul, az őszig kifejlődő levelek között kisebb lesz a távolság, s csaknem minden levélhónaljban erőteljes virágrügy fejlődik ki. A következő évben tehát a suháng egész hosz- szában virágzik és terem, egy-egy fácskán 2—3—4 kg-os termés érhető el, a gyümölcs szépen fejlett, zamatos, egészséges. A letermett suhángokat aztán tőből lemetszik, a következő évben a megmaradt legalsó rügyből új suháng növekszik, amit júniusban újból bepermeteznek CCC vei, és így folytatódik az egész, Az ültetvényt tehát minden második évben „le kell kaszálni“, innen ered a rétszerű, vagy rétművelésű gyümölcstermesztés neve. Az is érdekes, hogy egyes fajták csak egyetlen, elég vastag és erős suhángot nevelnek, más fajtáknál ez már az első évben elágazik, ami gyengíti terméstartó képességét. A hároméves ciklusban a fácskák két éven át teremnek, s csak minden harmadik évben kaszálják le a növényzetet. A termés második évében a suháng már elágazik, ezért nagyobb tőtávolságra kell ültetni a fácskákat. A termés második évében általában gyengébb a hozam, mint az elsőben. Ennek az eljárásnak viszont az az előnye, hogy ritkábban kell a törzseket eltávolítani, ami elég körülményes munka. Az 500 mázsás hozam könnyen elérhető A kutatóintézet dolgozói más gyű mölcsfajokkal is folytatnak kísérlete^ két a rétművelésű termesztésben, de egyelőre csak az alma mutatkozik alkalmasnak. A körte szépen virágzik ugyan, de nem köt és gyengén terem. A rétművelésű telepítés parcelláit elhagyva Pavel Viktorovics Marcsenko egy ötéves 4x1,5 méteres kötésben teA június első feliében CCC-vel bepermetezett suhángok felső garmadában, a júniustól szeptemberig kifejlődött részen jól látható a levelek közötti távolság csökkenése évben „kaszálnak“, más parcellákat csak minden harmadik, esetleg negyedik évben. Az egyik kísérletsorozatot M 9-es alanyon, a másikat M 4-es alanyon folytatják. Egyes fajták bőven teremnek ugyan, de gyenge suhángot nevelnek, amely a termés nagy súlya alatt lehajlik. Az ilyen fajtákat — sajnos — szintén ki kell selejtezni a termesztésből. Egyes fajták például szépen virágzanak, de rosszul kötnek. A gépesítés szempontjából előnyösebb lenne M 4-es alanyokon nevelni a suhángot, ami erőteljesebb növekedést biztosít és nagyobb sortávolságot tesz lehetővé, de ezeken az alanyokon számos fajtánál kisebb a termés, főleg a kétéves ciklus esetében. Valószínű, hogy a háromsoros, 80 cm — 50 cm — 50 cm — 80 cm sortávolságban, M 4-es alanyokon hároméves ciklusban történő termesztés lesz a legelterjedtebb, ahol a traktor kerekei a 80 cm-es közökben jól elférnek. A rétművelésű gyümölcstermesztés tehát még csak kísérleti stádiumban van, de az elért eredmények már nagyon sokat mondanak. Az említett kísérletekkel párhuzamosan folyik a technológiához szükséges speciális gépek fejlesztése, amelyek között a kaszálógép lesz a legfontosabb. A csodaszer Az eljárás lényege a következő: amikor a beoltott szemből kifejlődő suháng körülbelül június első felében eléri a 60—70 cm-es magasságot, az egész növényzetet a gabonatermesztésben már elterjedten használt növekedésgátló szerrel, CCC-vel (chlórcho- linchlorid) permetezik be. A Szovjetunióban ez a 9zer „túr“ név aliatt islepített ültetvényre hívja fel a figyelmünket. A fák hosszú sorain gazdag termés mutatkozik. Ágaik aránylag erősek, a fácskák hasonlítanak a spur típusokra, de mégsem azok. Ezeket a fácskákat már harmadik éve szintén bepermetezik CCC szerrel, hektáronként 18 kilogrammot adagolva, s ezt a permetezést minden évben megismétlik. A permetezés hatására intenzívebben virágzanak és teremnek a fák, több mint 500 mázsás hektárhozam érhető el ezzel az eljárással. A CCC-vel kezelt fák mellett azonos időpontban kiültetett igazi spur típusokat is termesztenek, összehasonlítás céljából, de ezek hozama messze elmarad a növekedésgátló szerrel bepermezelt fák hozamától. Kísérőnk még megjegyezte, hogy a CCC szer teljesen ártalmatlan, a fel- használás után rövid időn belül teljesen elbomlik", nincsen semmiféle káros utóhatása. Környezetvédelmi szempontból tehát nem kifogásolható a használata. A „Kodru“ Gyümölcstermesztési Tudományos Termelési Egyesülés kutató- intézetének dolgozói arra összpontosítják a figyelmüket, hogy a kísérleti parcellákon szerzett tapasztalatokat a nagyüzemi termelésben is elterjesz- szék, hasznosítsák. Az egész köztársaságban gyors ütemben folyik az intenzív gyümölcsösök telepítése. A régi gyümölcsösöket felújítják, a magas törzsű fákat fokozatosan kivágják, s az új telepítések segítségével, a megfelelő fajták kiválasztásával és elterjesztésével, valamint a kutatóintézetben kifejlesztett termesztéstechnológiai eljárásokkal a köztársaság gyümölcsöseinek átlagos hektárhozamát mintegy kétszeresére akarják növelni. MAKRAI MIKLÚS Következik: A vitaminos kertben
