Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-15 / 42. szám
A társadalmi fejlődés útján A nacionalizmus szerepe a nemzeti felszabadító mozgalomban A fejlődő országok ideológiájának a jelenlegi Időszakban a naconaliz- mus az egyik alkotó eleme. Milyen ezekben az országokban a nacionalizmus szerepe, miként kell értékelnünk? A fejlődő országokban, amely országok önhibájukon kívül késtek meg a fejlődésben, és amelyeknek függetlenségükért harcot kellett vívniuk az imperializmussal, jelentős mértékben ahhoz hasonló fejlődés zajlik le, amilyen a mai fejlett országokban a kapitalizmus kezdeti időszakában lefolyt. Most születik a modern termelés, a nemzeti piac, kialakulnak és konszolidálódnak az újkori nemzetek. Létrejön a nemzeti szabadság és önállóság szükségszerűsége, amely a további gazdasági, politikai és kulturális fejlődés nélkülözhetetlen előfeltétele. A mai fejlődő országokban uralkodó körülmények azonban jelentősen különböznek a ma már fejlett országok és nemzetek egykori történelmi feltételeitől. Az újkori nemzetek kialakulása a mai fejlett tőkésországoikban egybeesett az akkori haladó kapitalizmus kezdeti időszakával. Az újkori nemzetek létrejötte és a nemzeti államok kialakulása a mai fejlődő országokban már abban a korszakban történik, amikor a kapitalizmust, amely időközben haladó jellegűből reakcióssá változott, világviszonylatban a szocializmussal váltják fel. 1978. X. 15. A BURZSOÄ IDEOLÓGIA KORLÁTOZOTTSÁGA Míg a mai fejlett'nemzetek szabadságukat annak idején a feudalizmus ellen vívott harccal szerezték meg, a fejlődő világ nemzeteinek és országainak szabadságát a fejlődő kapitalizmus és imperializmus ellen folytatott küzdelemben harcolták ki. Az első esetben az újkori nemzetek kialakulásának folyamata a burzsoá, valamint a burzsoá demokrata forradalmak szerves része volt. Ma lényeges összefüggésbe kerül a nemzetközi antikapitalista küzdelemmel, az impe- lizmus ellen vívott harccal, tehát a szocialista világforradalommal. És még abban az^esetben is, ha a fejlődő országokban áz egész fejlődés a kapitalizmus útján történik. Mindez azt jelenti, hogy a fejlődő országok ma már másképpen fejlődhetnek, nem olyan módon, mint annak idején a mai fejlett országok. Főleg és elsősorban a szocialista világ létezésének, valamint politikai, diplomáciai, morális, eszmei, gazdasági és katonai támogatásának köszönhetően. Belekapcsolódnak a fejlett országok eszmeáramlatába. Tanultak az említett országok nacionalizmusának történetéből, egyrp inkább lehetővé válik számukra, hogy tanulságot merítsenek a fejlett világ leghaladóbb gondolati és eszmei gazdagságából — a marxizmus—leninizmusból — és a reális szocializmus gyakorlatából. Nem kell megtenniük a kapitalista fejlődés megpróbáltatásokkal teli útját. Az új történelmi feltételek közepette új lehetőség kínálkozik számukra — a nem kapitalista fejlődés lehetősége, a szocializmusba való későbbi átmenet távlatával. Ezek az új feltételek új összefüggéseket teremtenek a fejlődő országok nacionalizmusa számára. Nacionalizmusuk lényegében megfelel a kapitalizmus kezdeti időszaka nacionalizmusának. Elsősorban védelmi, demokratikus, felszabadító, illetve forradalmi szerepe van. A fejlett kapitalista országok képviselői részéről e nacionalizmus elítélése és a fasizmus nacionalizmusával való azonosítása puszta demagógia, a neokolonialisták legmagasabb fokú képmutatása, amely leplezni szándékozik a valóban reakciós, mások felett uralkodni vágyó nacionalizmust. Ha azonban a nacionalizmus a nemzetközi kapitalizmus kezdeti időszakában már korlátozott volt, a viszonylagos jogos nacionalizmus korlátozottságának annál inkább ki kell domborodnia a jelenlegi időszakban. A nacionalizmus bizalmatlanságot kelt a nemzetekben. Akadályozza a fejlődő országok egyesülését az imperializmus elleni harcban, viszályokat, ellenségeskedéseket kelt közöttük. KI A NEMZETEK IGAZI BARÄTJA? Az országok és a nemzetek egymás iránti állandó bizalmatlansága lehetetlenné teszi a barát és az ellenség felismerését. Ez a bizalmatlanság az imperialisták kezére játszik, akiknek óriási tömegtájékoztató- és propagandaeszközeik kiforgatják az igazságot. A burzsoá propaganda gyalázza a szocialista országokat, olyan színben igyekszik feltüntetni őket, mint a fejlődő országok ellenségét. Bizalmatlanságot kelt velük szemben azáltal is, hogy az imperialista országok jellegzetes tulajdonságait átruházza a szocialista országokra. Az imperialista országokat, amelyek évszázadokon át kizsákmányolták és elnyomták a fejlődő országokat, és a mai napig is neokolonialista módszereket alkalmaznak velük szemben, az imperialista propaganda a fejlődő országok barátjaként tünteti fel. A nacionalizmus a kapitalizmushoz húzó osztályok ideológiájaként megbontja az antiimperialista nemzeti felszabadító mozgalom egységét. A burzsoázia kimondottan osztályjellegű, kizsákmányoló érdekével összhangban kizárja a nemzeti felszabadító mozgalomból ennek legmeggyőződé- sesebb, legkövetkezetesebb és legmegbízhatóbb képviselőit, a kommunistákat, akik valamennyi nemzet dolgozói jobb jövőjéért harcolnak. A nacionalizmus mások iránti alapvető bizalmatlansága következtében (ennek gyökerei a nemzet kizsákmányoló kisebbsége konkurrens érdekeiben rejlenek) támadja a kommunista internacionalizmust, a nemzet árulójának, idegenek bérencének nevezi. A valóságban a kommunisták internacionalizmusa biztosítja az igazságos felszabadító harc támogatását a többi haladó, a nemzetek bármiféle kizsákmányolása és elnyomása ellen harcoló erőivel együtt. A nacionalizmus azáltal, hogy elszigeteli a nemzeteket egymástól, főleg a haladó erőktől, gyengíti a nemzeti felszabadító harcot. A burzsoázia osztályjellegű, kizsákmányoló érdekeinek megnyilatkozásaként akadályozza a szociális átalakulások következetes megvalósulását, ami a gazdasági fejlődés (sőt a kapitalista fejlődés) feltétele, valamint a nemzeti szabadság és az önállóság megszilárdításának az alapfeltétele. Az imperializmus elleni harc objektív szükségszerűsége ellenére a vele való szövetség felé tendál. A burzsoázia és a fejlődő országok vagyonos rétegei ugyanis az imperialista kapitalizmussal egyenlő osztályalapon állnak, csak részletkérdésekben van köztük nézeteltérés, csupán részesedni szeretnének saját népük kizsákmányolásából. Ezzel magyarázhatók a fejlődő országok burzsoá nacionalista képviselőinek „meglepetésszerű“ fordulatai, akik az imperializmus elleni harcról áttérnek az imperializmussal »való egységre, az ideiglenes és számító meghátrálásért lemondanak az imperializmus elleni alapvető és következetes harcról, a szövetségest nem elvből, hanem aszerint választják meg, ki ad többet. A TÄVLAT A SZOCIALIZMUS A fejlődő országok számára a mai történelmi feltételek között a nacionalizmus már éppen úgy nem az egyetlen lehetőség, mint ahogy nem az a kapitalizmus sem. A szocializmus és internacionalizmus új lehetőségeket kínál nem csupán egyetlen nemzet, hanem valamennyi nemzet számára; nem csupán egy nemzet érdekében és a mások rovására, hanem valamennyiük érdekében. Mivel a szocializmus fejlődésének még csak a kezdetén van, és mivel az imperializmus még mindig erős, hatalmas, és óriási eszközökkel rendelkezik az emberek hazug befolyásolására, ezek az új lehetőségek elkerülhetik e nemzetek figyelmét. Azonban utat tör magának a felismerés a fejlődő országokban is, hogy szabadságuk és fejlődésük igazi távlata a szocializmus. Ez a túlnyomórészt tervszerűtlen vonzódás a szocializmushoz abban nyilvánul meg, hogy a pusztán demokratikus átalakulást szocialista átalakulásként igyekeznek megfogalmazni, továbbá azokban a kísérletekben, hogy a nacionalizmust egybekössék a szocializmussal, amit még ezen felül áthatnak a helyi hagyományos vallási elképzelések stb. Ez a sízer- vetlen kapcsolat azonban nem lehet tartós. A fejlődés az igazi szocializmusban csúcsosodik ki, vagy pedig felülkerekedik a nacionalizmus és a kapitalizmus. A szocialista országok ámbár teljesen más szociális alapra, internacio- ' [ nalizmusukra és nacionalistaellenes álláspontjukra való tekintettel kifogásolják a fejlődő országok nacionalizmusát, ezt a nacionalizmust nem csupán eltűrik, hanem bizonyos mértékben támogatják is. Ezért az imperialista propaganda ezeket az országokat hamissággal, elvtelenséggel vádolja, azzal, hogy a nacionalizmust saját „imperialista“ érdekeik támogatására akarják kihasználni. Ezzel a propagandával nem egy ízben meg akarják téveszteni a fejlődő országok képviselőit. Mi tehát az igazság? A proletár, szocialista internacionalizmus, a proletariátus, a kommunista pártok és a szocialista országok ideológiája és politikája integrálja az eredetileg demokratikus, védelmi és haladó nacionalizmus általánosan demokratikus elveit, amilyen például a nemzeti felszabadítás, az önállóság, a függetlenség, a szuverenitás, az egyenjogúság, az önrendelkezés elve stb. Ezzel magyarázható a kommunista és szocialista országok állásfoglalása a fejlődő országok nacionalizmusával kapcsolatban, melyeknek viszonyai sok szempontból hasonlóak a kapitalizmus kezdeti időszakának viszonyaihoz. A fejlődő országok nacionalizmusa (az imperializmus elleni harcban, a nemzeti szabadságért és önállóságért vívott küzdelemben) demokratikus, védelmi, haladó és forradalmi jellegű. Ezenfelül még a szocializmus és a kommunizmus ellensége: — a nemzetközi imperializmus ellen irányul. A kommunista pártok és a szocialista országok nacionalitásból az internacionalizmus felé haladnak. Az imperializmustól eltérően, amely ugyan hangoztatja a nemzetköziség gondolatát, ám ezalatt a legerősebb imperialista országok uralmát képzeli el, ezt minden eszközzel, erőszakkal, az országok és nemzetek szabadságának és függetlenségének elnyomásával igyekszik elérni. A kommunista, 5 internacionalista elképzelés és a megvalósításához vezető út teljesen más. ELVSZERÜ ELJÁRÁS A nemzetek felszabadítása, önállóságuk és függetlenségük nemhogy nem ellenkezik az internacionalizmus céljaival, hanem annak elkerülhetetlen előfeltétele. És ez a további oka annak, hogy a szocialista országok nem számításból, hanem elvből támogathatják a fejlődő országok nacionalizmusát, ezt azonban csupán igazságos demokratikus követelésekben és feladataiban támogathatják. Nem támogathatják a nacionalizmust minden tekintetben — a nemzeti kiváltságra való törekvést, a másoktól való elszigetelődést, előjogok szerzését mások rovására, saját felszabadításuk kihasználását mások elnyomására stb. A kommunista és szocialista országok ezenkívül a fejlődő országok nacionalizmusának történelmi korlátozottságát a távlati lehetőségekre való tekintettel szemlélik. Ezért természetes, hogy örömmel fogadják nem csupán a fejlődő országok nacionalizmusa negatív oldalainak a leküzdését, hanem még inkább leghaladóbb szellemű képviselőiknek a nacionalizmusról (jóllehet demokratikus) az internacionalizmusra való áttérését. Annál is inkább, mert tudatában vannak a veszélynek, melyet a nacionalizmus rejt magában, nem csupán a fejlődő országok szabadsága, hanem a világ haladó, antiimperialista fejlődése számára is. Az említett országok fejlődése egyik vagy másik lehetőségének a kiválasztása számos körülménytől függ, elsősorban azonban osztályerőik szociális fejlődésétől és arányától. .A kizsákmányoló rétegek saját osztályérdekükben a fejlődést a nacionalizmus vonalán támogatják, ami előbb vagy utóbb azt eredményezi, hogy szakítanak a tömeges népmozgalommal, hogy átállnak az imperializmus oldalára. elárulják a nemzeti szabadság ügyét. A kisburzsoá (vagy a kisbur- zsoáziához hasonló) rétegeknek két lehetőségük van: vagy csatlakoznak a burzsoáziához, és osztoznak sorsukban, vagy pedig rátérnek a nem kapitalista fejlődés útjára a szocializmus távlatával — a munkásosztály történelmi útjára. Amilyen módon gyengül világviszonylatban az imperializmus, s ahogy erősbödik a szocializmus hatása, olyan mértékben válik egyre reálisabbá az utóbbi lehetőség. KAREL POMAIZL A „szárazföldi kikötőben A tiszacsernői (Cierna nad Tisou) átrakóállomáson naponta mintegy 40 ezer tonna árut képesek átrakni. Képünkön: elszállításra váró acéldrót- tekercs (A. Hasőák, CSTK felvételéj
