Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-01 / 40. szám
ozsrn sr * 19 78. X. 1. □ A moszkvai Moszfilm műtermeiben forgatják a Jemeljan Pugacsov című történelmi játékfilmet. Rendezője Alekszej Szaltyikov; a címszerepet Jev- genyij Matvejev alakítja. Jemeljan Pugacsov (1726—1775) az orosz történelem nevezetes felkelésének vezére volt, árulás juttatta hóhérkézre. Szergej Jeszenyin 1922-ben megjelent drámai költeményét, amely megrázóan ábrázolja Pugacso- vot, néhány évvel ezelőtt mutatta be a moszkvai Taganka Színház, Ljubimov rendezésében. □ A McMichael kisasszony osztálya című angol ' filmben Glenda Jackson egy tanárnőt alakít. A film Sandy Huston író és pedagógusnő könyvéből készült, és azokról a tapasztalatairól szól, amelyeket a szerző a nehezen nevelhető gyermekek tanáraként szerzett. Glenda Jackson a haladó szellemű, modern pedagógiát képviseli a filmben, partnere, Oliver Reed viszont a hagyományos módszereket. * * * □ Akik olvasták Lem Sola- risát és látták Tarkovszkij azonos című filmjét, tudják, hogy abban a sci-fi műfaj csak ürügy egy nagyon mély, szép és fájdalmas emberi érzés bemutatására: elhalt szeretteink emlékéhez való kötődésünkről szólnak benne. Erről a témáról forgatja új filmjét Francois Truffaut is. A zöld szoba az első világháború utáni időkben játszódik; főhőse egy fiatalember (Truffaut maga játssza a főszerepet), aki hazatér szülővárosába s öreg dajkája társaságában szinte „visszavonul az élettől“. Szégyelli, hogy épségben tért haza az öldöklésből, amelyben annyian vesztették életüket. □ Szökésben levő szerelem a címe Francois Truffaut másik filmjének. Főszereplők: Jeari- Pierre Léaud és Marie France Pisier. □ R. W Fassbinder jelenleg Dél-Németországban forgatja legújabb filmjét. A Maria Braun házassága közvetlenül a háború utáni években játszódik, s női témát dolgoz fel. A főszereplők: Hanna Schygulla, Klaus Lö- witsch és Iván Desny. * * * □ A Luchino Visconti-díjat minden évben annak az olasz vagy külföldi filmrendezőnek ítélik oda, aki egész életművével járul hozzá a filmművészet fejlődéséhez. Az ismert olasz kritikusokból álló zsűri a díjat Andrzej Wajda lengyel filmrendezőnek ítélte oda. A kitüntetést eddig Antonioni és Bresson érdemelte ki. * # # □ A főszerepben Annie Gi- rardot. André Cayatte új filmet forgat, a címe: Igazságok. A film cselekménye: egy férfit megölnek; a bűncselekménnyel egy svéd nőt és angol szeretőjét vádolják, a nő férje francia. Az angol férfit Nagy-Britanniá- ban Ítélik el, míg a nőt, aki férje révén francia lett, Nizzában. És természetesen az ítélethozatal nem ugyanaz. A film főszereplője Annie Girardot, partnerei: Bibi Andersson, John Steiner, Michel Auclair és Dominique Paturel. Egy berlini diáklányt, saját álmai és a véletlen játékai a színművészet felé sodorják. Önmagáról beszélve, egyszer azt mondta: „Mióta csak emlékezni tudok, mindig valami fellépésre készültem. Vagy családi ünnepen, vagy egy gyermekkertben, vagy az elemi iskolában. Versikéket mondtam, énekeltem, táncoltam.“ Tízéves korától az iskolai színjátszó csoport és az énekkar állandó tagja. Majd a kerületi ifjúsági ház színjátszóihoz hívják, később onnan is tovább kerül, a berlini ifjúsági szövetség központi diákszíntársulatába. Nehéz feladatokat old meg, nagy szerepeket alakít. Közben közgazdasági technikumba jár. Nem sokkal azután, hogy megkezdődik az utolsó tanév, jelentkezik a babelsbergi Filmművészeti Főiskolára. 1957 márciusában kerül sor felvételijére. Visszatérés egy hirdetésre Neves színészek és rendezők ülnek a felvételi bizottságban. Az elnök Slatan Dudow, a nagy tekintélyű rendező. A nem túl magas, jó alakú és sugárzó bájú lány nagy önbizalommal lép a bizottság elé. — Nevem: Angelica Domröse. A bizottság tagjai elképzeléseiről, szerepeiről kérdezik. Azután verset mond, sanzont énekel, majd egy monológot ad elő. Tizenöt perccel később Slatan Du- dowtól megtudja a felvételi végeredményét: — Nem vesszük fel. Tanácsunk: térfen haza, képezze magát, és ha továbbra is elhivatottságot érez a színészi pálya iránt — jelentkezzen újból. Az első percben nem tudott sírni. Még nem fogta fel teljesen, mi történt vele. Az apátia másnap kezdődött. Nem járt többé próbákra, nem vállalt fellépéseket. Vizsgáira hivatkozott, azt mondta: tanul. Láthatóan, vagy láthatatlanul sírt, és azt hitte, az élet nem megy tovább. Vizsgái után egy beruházó és import céghez került titkárnőnek. Egy napon újsághirdetésen akadt meg a szeme. A DEFA fiatal, csinos lányok jelentkezését kérte egy filmszerepre. Jelentkezett. újra Slatan Dudow ült. Sző nélkül ki akart fordulni az ajtón, amikor diktálni kezdték neki a feladatot. Gépiesen végrehajtotta. Később átvezették a műterembe, ahol kamerák előtt kellett mozognia. Majd mikrofonba beszélt. Két nap múlva táviratot kapott Ba- belsbergből: Kérjük, keresse fel a Szerelem zűrzavara című produkciót. Csak másnap tudta meg, hogy a főszerepre kérték fel. És évek múlva hallotta. Üjra Dudow Remények nélkül utazott Babelsberge. Amikor behívták a próbaterembe, majdnem elájult a meglepetéstől: középen hogy Dudow (aki egyáltalán nem emlékezett, hogy már találkoztak) el volt ragadtatva tőle á próbán. Ezzel beteljesedett a sors: egy tehetség a neki rendelt pályára került. A történet innen álomhistóriává válik. Sigi szerepében önmagát alakította és a Szerelem zűrzavara 1960-ban az év filmje, Angelica Domröse pedig az év színésznője lett. De még előzőleg Slatan Dudow javaslatára Angelica Domrösét felveszik a babelsbergi Filmművészéti Főiskolára — a második évfolyamba ... Öntudatos, végtelenül szorgalmas és alázatos, állandóan tanuló, készülő művészalkatnak bizonyul. Még főiskolásként két tv-filmben és két játékfilmben vállal szerepet. A játékfilmek révén az NDK egyik legnépszerűbb filmcsillaga lesz. A szerelem és a másodpilóta után levelek tucatjai áramlanak felé, és az Ök a 12/b- ből bemutatója után ismét az év színésznőjévé választják. És míg sztár a vásznon, esténként statiszta vagy segédszínésznő Brecht színházában, a világhírű Berliner Ensemble- ban. Kivétel és nagy elismerés, hogy 1961-ben diplomájával együtt a Brecht- színház szerződését is átveheti. Közben sikeres filmek főszereplője (Francia kandalló mellett, Júlia él, Vasárnapi úrvezető, Wérner Holt kalandjai, Egy lord az AlexrőlJ. A kis szerepekből is kitör. Amikor Erich Engel rendezésében a Berliner Ensemble felújítja Brecht Koldusoperáját, Polly szerepét Angelica Domrösére bízzák. Átütő sikert arat. Kiderül, kitűnő sanzonéit, nagyszerű színésznő, ügyesen táncol. Nem sokkal később megkapja Babette hálás szerepét a Kommün napjai című Brecht-darabban. Ez lesz második óriási sikere. De nem érzi magát igazán otthon a Berliner En- semble-nál, ezért 1966-ban átszerződik a berlini Volksbühne társulatához. A választás őt igazolja. Shaw Caesar és Cleo- patrájában nagyszerű alakítást nyújt és a külföldi kritikusok Vivien Leigh-hez hasonlítják. Majd a Szép Heléna bemutatón arat sikert, ezt követi a Troilus és Cressida Cressidája, a Don Carlos Ebolija, Peter //űcfc-darabjainak női főszerepei ... Két film között hét év 1965-ben készül az Egy gyilkosság krónikája című DEFA-film, melyben Angelica Domröse alakítja a meggyalázható, de megalázhatatlan Ruth Bodenheim nagy lehetőségeket kínáló szerepét. Ez a film messze a határokon túl is ismertté teszi nevét. Külföldi kritikusok javaslatára állítja össze később nagy nemzetközi sikernek bizonyuló Brecht—Weill— Dessau műsorát, mellyel Svédországban, Hollandiában, Belgiumban, az NSZK-ban, Angliában is sikerrel szerepel. 1967-ben a prágai barrandovi stúdióban vendégeskedik: az En, az igazság című csehszlovák film női főszerepét alakítja. Hét esztendővel később kezd hozzá Heiner Carow később nagy nemzetközi sikert arató filmjének forgatásához. A Paul és Paula legendája színészi tehetségének újabb oldalait, egyéniségének új mélységeit mutatja és a színésznőt az NDK legjelentősebb, legrangosabb művészei közé emeli. FENYVES GYÖRGY Valóság-filmek az álomgyárból Hollywoodot talmisága, hamis csillogása miatt maguk az amerikaiak nevezték el „tinsel-town“-nak, a csillámpapír városának. Az itt készülő filmek évtizedeken át mit sem tükröztek az ország, a kor valóságából, Hollywood receptje a szórakoztatás volt, s ennek, mint valóban szigorú orvos receptjének engedelmeskedve a stúdiók műfajilag, tematikailag egyaránt távol tartották magukat mindattól, ami a lélek felderítésére volna alkalmas. Ennek az egész ideológiának megfogalmazója Hollywood egyik legnagyobb hatalmú embere, a Metro Goldwyn- Mayer egyik alapítója, Luis B. Mayer volt, aki kijelentette: „Ha valaki üzenetet akar küldeni, használja a távírót, a Western Uniont." A változás, az; hogy az egykor álomgyárnak is nevezhető Hollywood ma már gyakran súlyos valóságtartalmú filmeket is gyárt, számos okra vezethető vissza. Az egyik szervezeti: a nagy stúdió-mogulok, Louis B. Mayer sorstársai, Darryl F. Zanuck, Jack Warner, a Metro, a 20th Century Fox és a Warner Brothers filmgyárak egykori urai elvesztették korlátlan hatalmukat, az egész filmgyártás decent- ralizálódott, rengeteg független producer dolgozik. A sztárokat sem köti béklyózó szerződés a stúdiókhoz, színész, rendező, producer mind-mind kezdeményezhet, előállhat egy filmtémával s a mai, mozgékonyabb és áttekinthetetlenebb Hollywoodban könnyen megeshet, hogy az újonnan jött, az „outsider“ is talál pénzügyi támogatóra. S ez csupán azért lehetséges, mert a realistább, súlyosabb, ha úgy tetszik, társadalmi „üzenetet“ hordozó filmeknek van keletjük a nagy- közönség körében, amely egykor csak kikapcsolódni járt a mozikba. S itt aztán ismét sokfelé keresgélhetjük az okokat. A nagy változással, az új Hollywood megszületésével körülbelül egyidejű a televízió nagyarányú elterjedése Amerikában, az ötvenes években. A tévé a játékfilmgyártásban óriási számszerű visszaesést hozott, de ugyanakkor igényességet is: az, aki otthoni karosszékét odahagyva moziba ment, a tévéfilmeknél különbet, tartalmasabbat akart látni. A televízió átvállalt valamit az átlagnéző giccs-igényének kielégítéséből, de közben mást is cselekedett: a híradók, dokumentumműsorok segítségével minden korábbinál tapinthatóbban házhoz hozta a kül- és belhoni valóságot. Ez a valóság pedig kiábrándító volt, olyan, hogy a háborút sosem vesztett, önmagát mindenkinél erősebbnek érző Amerika alkatilag is kissé gyermeteg, idilli életet élő polgárainak a nyugodt Eisenhower- korszak lezárása után egy kicsit fel kellett nőniük. A hatvanas évek elején az elnökgyilkosság, s a • további politikai gyilkosságoki merényletek megrendítették hitüket a „törvény és rend“ eszményének sérthetetlenségében, a négerlázadások rádöbbentették őket arra, hogy ez a probléma is megoldatlan, a Viet- nam-ellenes diákmozgalmaktól az egyetemek hosszú évekre a nyugtalanság gócpontjaivá váltak, aggasztóan terjedt a bűnözés, az utcán fényes nappal elkövetett rablótámadások, s végül a hetvenes évek derekán két olyan nagy csalódás — a vietnami vereség és a Water- gate-botrány —, ami immár alapvető változást hozott az amerikaiak nagy részének világképébe. Ezek az események, tényezők azok, amelyeken felnőtt, a szó teljes értelmiében felnőtté vált egy generáció, s igényelni kezdte azt, hogy e sok felvetett kérdésre a film is a maga eszközeivel segítsen válaszolni. S ez meg is történt, természetesen úgy, hogy a filmgyártás továbbra is ipar maradt, nem pedig kollektív lelkiismeretvizsgálat, s az egyes film még mindig árucikk, amit soványabb vagy busásabb haszonnal el lehet adni. Hirtelen piaca lett az egyes témáknak: 1969-ben és 1970-ben egyre-másra születtek a diákmozgalmakról szóló filmek, a bűnözésről, a rendőrség munkájáról a hetvenes évek elején filmek tucatjai szólták, realisztikusan, ellentétben a korábban említett háború előtti szalonkrimikkel. Z. J. ICY IMIIMÜL MIMII PORTRÉVÁZLAT ANGELICA DOMRÖSÉRÖL
