Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-10-01 / 40. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA gyökeres György felvételei A FŐSZEREP AZ EMBERÉ Elmúlt a nyár, átadta helyét az ősznek. Ezt bizonyítja az egyre észrevehetőbben későbben kelő és korábban nyugvó nap, és erre figyelmeztetnek a hűvösödé éjszakák, amelyek után már nemcsak reggel, hanem napközben is jól esik a kabát. A határt járó is lépten-nyomon az ősz jegyeivel találkozik. A meg-T fakult répalevelek, az elsárgult kukoricatáblák, vagy az almáskertek lombkoronái között sok színben pompázó érett gyümölcs mindmegannyi bizonyítéka a visszavonhatatlanul beköszöntött őszi időszak nak, ami — az elvégzésre váró munkák mennyiségét és sokféleségét tekintve — csúcsot jelent a földműveseknek. Jelenleg e nehéznek a legnehezebbje van soron, mivel a legtöbb munka épp szeptember utolsó napjaiban és októberben válik időszerűvé. Hogy mennyi, ennek felméréséhez elég reggel végignézni a műhelyek udvaráról kivonuló gépsorokat. Nyáron a kombájnokkal kezdődött, a szalmabetakarítókkal folytatódott és a szemet szállító pótkocsikat, illetve az ekéket vontató, szántó traktorokkal le is zárult a sor. Az említett gépeket most sem pihentetik, hiszen a kombájnok a napraforgó és a szemes kukorica betakarításánál nélkülözhetetlenek, sok helyen szalmaprésekkel kötik bálába a legelők lekaszált füvét, és teljes erővel folyik az őszi szántás. A felszántott terület jelentős részét finoman el kell művelni, hogy jó magágyba kerüljenek az ősziek, mindenekelőtt a búza. Ezért egészült ki a sor a földmeg munkáló gépeket vontató traktorokkal. Előkerültek a cukorrépa fejező- és kiszedő, valamint a bur- gonyabetakarítő gépek. A sor régebbi tagjai már a silókukoricában használt vontatott, illetve motoros járvaszecskázók és a vetőgépek, azzal a különbséggel, hogy az utóbbiakkal már a búzatáblákon dolgoznak. A vonuló gépek között még mindig megtaláljuk az istállótrágya szórókat, a különös formájú és csak ritkábban látható szerkezetek pedig a paradicsom betakarítására és szállítására, a szőlő szállítására, a gyökérzöldség és a hagyma kiszántására, illetve az alma szállítására szolgálnak. Ha összeadjuk a nagyobb tételeket kitevő munkákat, kiderül, hogy az új tagokkal bővült és lényegesen megnyúlt sor gépeivel megközelítően 400 ezer hektárról kell betakarítani az őszi érésű növényeket, közel egy és negyedmillió hektárt kell felszántani, amelynek negyedén előbb szét kell szórni az is- tállőtrágyát, az ősziek számára pedig 500 ezer hektár kiterjedésű, a szárazság ellenére is jól megmunkált magágyra van szükség. E rövid és a teljesség igénye nélkül készült számvetés is kellően érzékelteti, milyen nagy az a munkamennyiség, amit az őszi időszakban kell elvégezni. A munkához elegendő gép áll rendelkezésre, de ez a sikernek még csak az egyik feltétele. Mint mindig, ezúttal is érvényes az örök igazság, hogy a főszerep az emberé. Az ő helytállásától, munkájától függ, milyen gyorsan és mennyi veszteséggel sikerül betakarítani az őszi érésű növényeket, hogy a vetés minősége összhangban lesz-e a hozamigényekkel és kellő mértékben sikerűbe kihasználni a korszerű, nagyteljesítményű gépeket. Mindez nagyon lényeges, ugyanis elsősorban az ilyen mutatók okozzák, hogy a nagyjából azonos talajadottságok és természeti viszonyok között gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek különböző termelési értékeket érnek el. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy indokolatlan eltérésekről van sző, és a lemaradások pontos, a termelés minden részletére alaposan ügyelő munkával, valamint rugalmas szervezéssel behozhatok. Ezt, az őszi napok minden órájában és kellően tudatosítani kötelesség, hiszen a földművesek mostani helytállásától nemcsak az függ, mennyit sikerül betakarítani abból, amit fáradságos munkával megtermeltek, hanem az is, hogy mező- gazdaságunk milyen alapokkal kezdheti az új évet. EGRI FERENC
