Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-09-24 / 39. szám
! ozsrn 1978. X 9A II. HÁZAK, SORSOK, APRÓHIRDETÉSEK Az elhagyott ház, különösen a leégett ház nagyon elszomorító, lehangoló látvány. Még sehol sem láttam annyi elhagyott és leégett házat, mint Liégeben. A XIX. század elején épült házakat a kapitalizmus, gyors fejlődési üteme, a területért vívott harc jellemzi. A középkori műhelyek, kocsmák alapzatára három-, négyemeletes házakat emeltek. A földszinten maradt a megélhetés forrása, a műhely, az üzlet, az első emeleten lakik a tulajdonos, a felső emeletek szpbáit pedig kiadják. A mai Belgiumban a tőke könyörtelen és gyors ütemű koncentrációja a gazdaság perifériájára szorítja a nemrég még jelentős erőt képviselő kisiparosok műhelyeit. A nyugati világ gazdasági helyzete és a mindeddig megoldatlan vallon nemzetiségi kérdés mindezt még jobban meggyorsította. Belgiumban a városi kispolgárság mindmáig hamis illúziókat táplál a társadalomban elfoglalt helyzetéről és szerepéről. Történelmi alapnak tekinti önmagát, s a szociális megújhodást saját társadalmi és gazdasági újjászületésével hozza összefüggésbe. A valóság azonban egészen más. A középréteg proletarizálódása lavinagyorsaságú, s olyan méreteket ölt, hogy állnia. Mint megtudtam, a magyarázat egyszerű. A vállalkozónak építés közben elfogyott a tőkéje, ezért tavaly szünetelt az építkezés. A munkanélküliség elleni harc kormányprogramjának elfogadtatása sokáig elhúzódott — majdnem kormányválságot okozott —, és így az állami dotációra is várni kellett. A vállalkozó aztán megkapta a támogatást, s most igyekszik pótolni mindent, amit csak lehetséges. De hogy a befektetett tőke mikor térül meg a bérleti díjak által, az még a holdban van. A holdban, mert... Néhány háztömbbel távolabb, a d’Avroy és a Piercote bulvár útkereszteződésénél már áll egy modern toronyház. Homlokzatán felíratok — piros és kék alapon fehér betűk. Persze, nem a békét és a nemzetközi barátság eszméjét hirdető jelszavakról van szó. Kibérelhető lakásokat, üzlethelyiségeket, hivatali szobákat kínálnak már majdnem egy éve, de az épület még mindig félig üres. És ez nem az egyetlen. Hasonló, újabb és régebbi épületekkel egész Belgium területén találkozhatunk. Az egyik iiegei házon az olvasható: NYOMDA. Mellette azonban egy másik felírat is díszeleg: ELADÖ. Szolid, jó karban levő, háromemeletes épület. A tulajdonos igyekszik jó Az antwerpeni városháza azt lehetetlen megfékezni a proudho- ni koncepciók leporolt és „kijavított“ módszereivel. így aztán az apró, de „szabad“ vállalkozások egyre gyérebben csordogáló bevételeiből a kisiparosok már saját házaikat sem tudják tataroztatni. A tűz az egyetlen, ami még jöhet. A lángok felfalják a sok limlomot, amit nemzedékek gyűjtöttek össze. Már csak a kiégett falak romjai idézik a letűnt korok dicső emlékét. Oj építkezésekre kevés lehetőség nyílik. Az elmélyülő gazdasági válságban nincs olyan építtető, aki a kis telkekre igényt tartana. A minimális méretű területek nem felelnek meg a nagy társaságok, a japán, nyugatnémet és amerikai cégek számára, amelyek esetleg még vállalnák a kockázatot. .Mint például a japán Toyota cég, amely türelmes céltudatossággal fészkeli be magát Nyugat-EHrópa gazdasági vérkeringésébe. Azzal a házzal szemben, amelyben lakom, a d’Avroy bulvár túlsó oldalán van ugyan egy építkezés. Az építtető cég táblája apróhirdetésekkel van tele. Hivatali és üzlethelyiségeket, lakásokat kínálnak. Az építkezésen kora reggeltől késő estig serény munka folyik. Szokatlan látvány ez a sajátos „hóvégi hajrá“ az egyébként csendes városnegyedben. Az épületnek egyébként már befejezés előtt kellene állapotban tartani, komoly érdeklődő számára. Felvetődik a kérdés: vajon hány embernek nyújtott megélhetési forrást, vajon hány kötet értékes olvasmány készült ebben a házban? Kinyomtatják-e még itt Verhaeren költeményeit finom velúrkötésben, vagy a belga műépítészet remekeinek képeit hófehér krétapapiron? Nem szüntethető meg a belga kisiparosok szerénységgel és szorgalommal párosuló vállalkozó szelleme, amely a nagytőke elleni évszázados harcban edződött, formálódott. Reménykedve, hogy egyszer mégiscsak sikerül, újabb vállalkozásokba fognak. A birtoklás vágya hajtja őket, ez a filozófiájuk, ideológiájuk és a világnézetük. A társadalmi fejlődés törvényszerűségei azonban útjukban állnak. Az eredmények lehangolok. Először a kirakatban jelenik meg a la- konikus hirdetés: Teljes kiárusítás. Nemsokára megjelenik egy másik, még rövidebb: Kiadó. Ez év áprilisától júliusig ebben a városrészben öt cég került dobra. A haszonleső milliomosok így szaporítják a munkanélküliek hadseregét, amely ebben az országban a- hivatalos adatok szerint 650 ezer főt számlál. Minden hatodik munkaképes belga foglalkozás nélküli. Az újságosbődékban ntár délelőtt tízkor kifogyott a Le Soir. Pedig nem Hangulatos sarki kisvendéglő Bruggeban is volt benne semmiféle szenzációs hír. Az eladótól megtudtam, hogy az álláshirdetések miatt vásárolják a lapot. Beszereztem egy újságot és áttanulmányoztam a hirdetéseket. Igen érdekes és tanulságos olvasmány ez is, annak is sok mindent elárul, aki nem álláskeresés céljából tanulmányozza. Az aznapi számban negyven álláshirdetést közöltek. Ennek hatvan százaléka üzletkötőt keresett (ez a foglalkozás a válság időszakában sok kockázattal jár, hiszen a jövedelem nagysága a szerződések sikerétől függ.] További húsz százalék titkári állást kínált, a fennmaradó húsz százalék reklám- és piackutató szakembereket keresett. A hirdetések 99 százalékának ilyenek voltak a követelményei: korhatár 25—35 év, becsületesség és erkölcsi feddhetetlenség, hűség a céghez, mozgékonyság, megbízhatóság, jó megjelenés, legalább középiskolai végzettség. A kétnyelvűség, a francia és a flamand nyelv ismerete természetes követelmény. Ezeken kívül ajánlatos a holland, a német és az angol nyelv ismerete. A saját gépkocsi, főleg az üzletkötőknél előny, de nem feltétel. Felvétel esetén a cég előnyös társadalmi helyzetet biztosít, s lehetőséget ad az előléptetésre. A figyelmes olvasó már bizonyára hiányolja a fennmaradó egy százalékot. Ezt két hirdetés képviseli: az egyik vezető állást kínál külföldi építkezés tervirodájában, a korhatár 35— 50 év, kellő tapasztalatok stb. A másik olyan csábító, hogy terjedelmében közlöm: „J. C. DECAUX és az ABR1BUS nemzetközi társaság keres a belga ki- rendeltség igazgatója mellé egy elsőosztályú munkatársnőt, IGAZGATÓSÁGI TITKÁRNŐT, aki érett, komoly és diszkrét, s örömét leli a tökéletesen elvégzett munkában. Ne legyen kezdő. Éppen ellenkezőleg. 35—50 év közötti, munkában gyakorlatot szerzett, odaadó, amit sokszor nem lehet eléggé értékelni. Olyan személy legyen, aki számára u munka nem lealacsonyító, hanem feltétele annak, hogy személyiségét fejlesz- sze és lelki egyensúlyát meglelje. Ismernie kell a titkársággal kapcsolatos összes munkákat, a közjogi szervekkel való érintkezés szabályaitól kezdve a pénzügyi műveletekig, a gyorsírástól kezdve az ügyintézésig, ügyesen, gondosan lelkesen végezve. Érzékeny biztonságával, körültekintéssel és melegszívüséggel minden ajtót kinyit; egyenes jellemével tiszteletet kelt, saját énjéből fakadó felelősségérzete lehetővé teszi számára a teljesen önálló kapcsolatteremtést. Türelmetlenül várjuk azt a módszeres, de rugalmas lelkületű, szimpatikus és lelkiismeretes nőt. A munkakörnyezet a nyugalom üdezöld kincseskamrája. A fizetés legfényesebb elismerése a ma nagyon ritka, kitűnő tulajdonságoknak. Ha érdekli Önt ez a rendkívüli ajánlat, küldjön egy kérvényt, mellékeljen hozzá egy saját kezűleg megírt részletes önéletrajzot a következő címre: J. C. Decaux, Belgium, Avenue de La Ferme Rose 3, 1180 Bruxelles.“ Gondolom, felesleges bármiféle kommentár ehhez a hirdetéskölteményhez. A tanulság? Egész Belgiumban senki sem keres munkást, bár több mint hatszázötvenezren várnak munkára, egyre növekvő félelemmel a jövőtől. Vajon mit remélhetnek tőle? Következik: III. Vevőre vár a kínálat PETER N0VÄK Centi üzletnegyed, háttérben a gótikus katedrálissal (A steerző felvételei)
