Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1978-08-20 / 34. szám

Nagy volt az öröm, amikor véglegessé vált a csapat továbbjutása. A játékosok boldogan dobálták levegőbe edzőjüket. DIVÍZIÓTÓL DIVÍZIÓIG Való igaz, hogy a gazdag hagyományok, a múlt sikerei jótékony ha­tással vannak egy-egy sportág fejlődésére, a versenyzők, játékosok telje­sítményére. Főleg akkor tapasztalhatjuk ezt, amikor átmenetileg romla­nak az eredmények, és igyekeznek az elveszített pozíciót visszaszerezni. Losoncon (Luőenec) most annak örülnek, hogy a labdarúgók — akiknek szereplését a legnagyobb érdeklő dés kíséri — ismét a divízió részvevői. Tizenegy évig tartott, amíg ismét eljutottak oda, ahol 1967-ben voltak. Ez «z egy évtized nem volt könnyű, sok gondot jelentett a helyi tiszt­ségviselőknek. Most érthetően örülnek a sikernek, de nem feledkeznek meg arról, hogy a jövőben még komolyabb feladatok megoldása vár mindnyájukra. Amikor néhány nappal ezelőtt Lo­soncon jártunk, először Krista Nor­bertét, a csapat edzőjét kerestük jel, hiszen elsősorban az ő érdeme a ma­gasabb osztályba jutás. — Idény közben 1975 tavaszán vet­tem át a csapatot. Akkor ugyan öt hellyel javultunk és harmadikok let­tünk, de a következő esztendőben már a kiesés ellen kellett harcolnunk. Ami­kor 1976 márciusában az SZ és a Stro- jár egyesült, feljavult a gárda. Kucse- ra Lászlóval, a csapat volt edzőjével együttműködve a közös munka gyü­mölcse rövidesen beérett. Az 1976/77- es évadban valamennyi hazai mérkőzé­sünket megnyertük, de idegenből csu­pán egyetlen pontot tudtunk hazahoz­ni. így 31 ponttal 59/60-as gőlaránnyal a kerületi bajnokság középmezőnyében végeztünk. M i tagadás, várakozáson alul szerepeltünk. Tenni kellett vala­mit. Korszerűbb edzésmődszereket ve­zettem be. A játékosok szerencsére megértettek, vállalták a kemény mun­kát, a nagyobb fegyelmet, hozzáállá­sukra nem lehetett panasz. Védekező játékunk jócskán javult, idegenben 13 pontot gyűjtöttünk össze, s végül 42 ponttal 66/26-os pozitív gőlaránnyal végeztünk az első helyen, ami termé­szetesen a feljebbjutást jelentette csa­patunknak. ­— Az eredményességhez hozzájárult a jól sikerült téli felkészülés. Bár sok sérültünk volt, az egész gárda, a keret minden tágja fel tudott nőni az igé­nyes feladatokhoz. Ha valaki sérülés, vagy egyéb okok miatt hiányzott, tár­sa teljes értékű harcosként helyettesí­tette. A hajrá volt a legizgalmasabb és csak az utolsó fordulóban, illetve a legutolsó mérkőzésen dőlt el az első hely kérdése. Balszerencsénkre két kapusunk megsérült és igy a 38 éves Solymosi Gyulának kellett helyettük beugrani, de remekül védett. Kívüle Nemcek, Drábik, Kalocsai, Blahút, Bé­res és Lukáő járult jelentősen hozzá a csapat jó teljesítményéhez. Az utóbbi 29 góllal azután kerületi gólkirály lett. Nem szabad csodálkoznunk azon, hogy a losonci szurkolók joggal remé­lik, hogy Lukáő a divízióban is olyan játékot nyQjt majd, mint amilyennel a gólkirályi címet kiérdemelte. — Jól tudjuk, a magasabb osztály magasabb követelményeket ró a játé­kosokra, tisztségviselőkre egyaránt. A csapat azonban feltétlenül erősítésre szorul. Eddig nem sikerült elképzelé­seinket megvalósítani. Nem marad más hátra: a régi gárdával kell helyt- állnunk. Nagy szükség lesz a hozzáér­tő, de egyúttal igényes és kritikus lo­sonci közönség támogatására, mert a divízióban maradás valószínűleg a ha­zai mérkőzéseken dől majd el. Az első évi célunk ugyanis: megkapaszkodni a magasabb osztályban. A losonci labdarúgás ismét a fejlő­dés útjára lépett, amiről elsősorban az elmúlt évi eredmények tanúskodnak. Feltételezzük, hogy a divízióba kerülés nem' jelenti számukra az utolsó állo­mást. Elkészítették már a távlati ter­veket is. Erről Franek Zoltán, a lab­darúgó szakosztály elnöke nyilatko­zott, aki már második évtizede tölti be ezt a sok felelőséggel járó tisztséget. — Elöljáróban hadd szolgáljak né­hány statisztikai adattal. A SZ Luőe- nec labdarúgó szakosztályának taglét­száma meghaladja a 150-et. Az A-csa- pat — amint erről Krista Norbert edző beszámolt — jól zárta az elmúlt idényt. A B-együttes azonban kiesett az I-A osztályból, aminek persze mi nem nagyon örülünk. Két ifjúsági csa­patunk az I-A, illetve I-B-ben szere­pel változó sikerrel. A három serdülő csapat közül az egyik most bejutott a kerületi bajnokságba. A fiatalokkal nincsenek nagyobb problémáink. — Természetesen a felnőtt A-együt- tes további helytállásának szenteljük majd a legtöbb figyelmet. A most kö­vetkező évad legfontosabb feladata az lesz: állandósuljon a csapat teljesít­ménye, a játékosok szokják meg a di­vízió légkörét, szerezzenek kellő ta­pasztalatokat, mert enélkül nem ve­hetjük tervbe a Szlovák Nemzeti Ligát. — Mindehhez érthetően megfelelő feltételeket kell biztosítani, mivel a jelenlegiek sajnos, nem jelentenek biz­tosítékot a divízióban maradáshoz sem. Hatékony támogatás nélkül fej­lődést nem várhatunk. A losonci üze­mek nagy része viszont csak annyit juttat, amennyi feltétlenül szükséges. Ha a járási pártbizottság a jövőben is szívügyének tekinti majd a labdarú­gást és közös nevezőre hozhatjuk vá­rosunkban a sportra vonatkozó érde­keket, akkor terveinket 'fokozatosan vérehajthatjuk. Persze, ez évekig is el­tarthat. — Mint már említettem, elsődleges célkitűzésünk a divízióban maradás. Ezzel párhuzamosan pedig a továbbfej­lődés feltételeinek biztosítása, amiért — jól tudjuk — sokat kell még har­colnunk. Megkönnyítené a dolgunkat, ha azok, akiktől segítséget várunk, változtatnának hozzáállásukon, mert a múlt hagyományaihoz híven szeret­nénk belátható időn belül ismét lépni egyet előre. Losoncon az elmúlt idényben a lab­darúgókon kívül a röplabdázók is hal­lattak magukról, pedig az ő életük sem volt gondtalan, problémamentes. Kuncz Miklós 12 esztendeje a röplab­da-szakosztály titkára, ő tájékoztatott bennünket e sportág jelenlegi helyze­- léről. — Az SZ Luőenec röplabdaszakosz­tálya az egyesülés előtt a Strojár-hoz tartozott, és 14 évvel ezelőtt a férfi­csapat három idényen át a Szlovák- Morva Bajnokság résztvevője volt. A női ifjúsági együttes, vagy tíz eszten­dővel ezelőtt, szlovákiai bajnokságot nyert. A férfiak és a nők egyaránt nem is olyan régen a szlovákiai II. Ligában szerepeltek. De nemcsak a hagyamányok gazdagok, hanem jelen­leg is jó úton haladunk. — Pedig a férficsapat három évvel ezelőtt szétesett. Tíz játékosunkból csak három maradt, kénytelenek vol­tunk a bajnoki küzdelmektől vissza­lépni. Egy esztendőn át jóformán sem­mit sem csináltunk, majd kezdtük az egészet elölről. Először megnyertük a járási bajnokságot, majd a kerületi alacsonyabb osztályban végeztünk az élen, s mivel az idén az osztályozőban is mi bizonyultunk a legjobbaknak, jövőre a kerületi bajnokság résztvevői leszünk. Innen már a I. Ligába jutha­tunk, oda, ahonnan önként távoztunk. Egyelőre azonban ilyen irányú ambí­cióink nincsenek, bár sosem lehet tud­ni, miként sikerül az évad, ami persze nemcsak rajtunk, hanem ellenfelein­ken is múlik. A csapat tíz játékosa fiatal, de lehet, hogy a következő idényben már lesz egy-két olyan játé­kosunk, akik az irányító szerepét vál­lalhatják az együttesben. — A nők szereplését balszerencse kísérte. Tavaly a II. Ligát átszervez­ték, s mivel a szokásos 2 helyett 4 csapat esett ki, a mi lányaink is bú­csúztak. Ám nem törődtek bele sorsuk­ba, már a következő évadban meg­nyerték a kerületi bajnokságot, és most ismét ott vannak a I. Ligában. Sajnos, két legjobb ütőjátékosunk csa­ládi okokból 1—2 szezonra lemondta a játékot, s így a csapat létszáma 9-re csökkent. Egyelőre nem tekinthetünk vérmesebb reményekkel a közeljövőbe, a fő cél: bentmaradni. — Természetesen nem feledkezünk meg a fiatalok neveléséről sem. A Lo­sonchoz hasonló kisebb városokban az a probléma, hogy az érettségi után sokan beiratkoznak az egyetemre. Az elmúlt évben 5 játékosunk távozott. Űk nemcsak a sportban, hanem a ta­nulásban is a legjobbak közé tartoz­tak. Érthetően nehézségek nélkül ke­rültek az egyetemre. Erre az évre azt terveztük, hogy az alapfokú iskolák­ban 2—2 fiú- és leánycsapatot szerve­zünk, és indítunk a járási bajnokság­ban. Ezzel is biztosítanánk az utánpót­lás nevelését. • Magasabb osztályba jutás, utánpót­lásnevelés, komoly feladat nemcsak a labdarúgóknál, röplabdázóknál és nem­csak Losoncon. Összefogással, közös erővel azonban nagyobb probléma nél­kül meg lehet oldani. KOLLÁR JÓZSEF A kerületi bajnokságot nyert losonci labdarúgócsapat. Álló sor balról: Gabriel (gyúró), Laho, Danis, Ruíinsky, Prepelica, Merőiak, Magéra, Zvarik, Nemőek (segéd­edző) Poprda, Blahút (csapatkapitány). Ülnek: Végh, Novodomsky, BudoS, Kalocsai, Krista Norbert (edző), Franek Zoltán (a szakosztály elnöke), Blazek, Lukáő, Szomszéd, Solymosi. Két állandó játékos, Drábik és Béres hiányzik a felvételről • ŐŰJSZŐ Index* 097 ■■■■■■■■■■■■■ Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorfcého 10. Telefon: 309, 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalat — Fravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBANYOMÁS. Hirds'iö- iroda: Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Clj Szó vasárnap» számának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket eifogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Üstrednó expedíció tlaőe, Gottwaldo 'o námestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 5'2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom