Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-13 / 33. szám
HELIKOPTER SEGÍTI A TÁTRAI HEGYI SZOLGÁLAT MUNKÁJÁT Ivan Gally A hegymászás nem séta Derűs arcú turisták haladnak az Álmok völgye felé. A friss tátrai levegőtől még a lábak is fürgébben mozognak. A felhőktől tarkított égbolton ezüstszínű helikopter kering a Magas-Tátra csúcsai felett. A nyári napfényben ballagó turisták közül többen megállnak, a gépmadár útját kémlelik, amely széles köröket ír le a levegőben, majd alább száll és eltűnik. — Már megint pórul járt valaki — jegyzik meg néhányan. Cseh, szlovák, magyar és német nyelven beszélő turisták hada vonul el előttem. Egy fatönkön ülve, napozva várom, mikor jelenik meg újra a helikopter. Közben az foglalkoztat, vajon a mellettem elhaladó turisták közül akad-e olyan, aki a figyelmeztetésekre fittyet hányva, vezető nélkül hegymászásra határozza el magát? Elég sok időbe telt, míg a szürke gépmadár motorjának zúgása megint felhangzik, és a Csorba-tó felett átrepülve Poprád felé halad. Kíváncsiságom nem hagy nyugton, a parkolóhelyen várakozó gépkocsiba ülök, és irány az ótátrafüedi (Sta- ry Smokovec) Hegyi Szolgálat székháza. Belépek a tágas előcsarnokba, majd abba a helyiségbe, ahol a telefonjelentések, segélyhívások összefutnak* A szolgálatos asztalán elhelyezett berendezésen megvillan a jelzőlámpa, egy gombnyomás után hallani a hívó szavait: „A fiatal német turistát a poprádi kórház szakorvosai ellátták. Nincs életveszélyben.“ A jelentést együtt hallgattuk lvan Galfy sportmesterrel, az SZSZK Hegyi Szolgálatának főnökével, aki megjegyezte: — Bár minden eset így végződne! Sokat segít nekünk az Ml 2-es helikopter, amely a szezonban szeptember végéig rendelkezésünkre áll. Néha másodperceken múlik, életben marad-e a pórul járt turista. Eddig gyakran 8—9 órába tellett, míg lehoztuk a veszélybe jutott embereket a gyakran hozzáfér hetetlennek tűnő sziklafalakról. Most, a helikopter segítségével 15— 20 perc alatt az orvoshoz juttatjuk a sérült turistákat. Ivan Galfy dolgozószobájában íoly tatjuk a beszélgetést. Amolyan jubileum előtti, de egyben figyelmeztető beszélgetés ez. Azért jubileum előtti, mert a jövő év tavaszán lesz negyedszázada, hogy megalakult a Hegyi Szolgálat. És figyelmeztető azok számára, akik a Magas-Tátrát gyakran összetévesztik a sétánnyal és meggondolatlanul, felkészületlenül olyan helyekre másznak, ahol saját és mások életét is kockára teszik. — Kétségtelen, a Magas-Tátra a turisták és hegymászók paradicsoma — mondja Ivan Galfy. — Közel huszonhat kilométer hosszú gerince, pompás csúcsai, hegyfalai, több mint harminc völgye áll az emberek rendelkezésére. Legszebb részei, az általunk megjelöit utakon — kísérőkkel, vagy azok nélkül — könnyen megközelíthetők. Sajnos, sokan túlbecsülik önmagukat és bajba kerülnek, a veszélyes túrákon életüket vesztik. Szóba kerülnek az áldozatok. A Magas-Tátra halotti krónikájába eddig több mint ötszáz turista neve került be. A Tátrai Hegyi Szolgálat létezése óta közel háromszáz ember halt meg a Magas-Tátra különböző részein. Nagyon szomorú esztendőként emlegetik a turisták őrei az 1967-es évet, amikor huszonöt halálos baleset történt a Tátrában, annak ellenére, hogy a Hegyi Szolgálat szakemberei kezdettől fogva körültekintően gondoskodnak a turisták, hegymászók biztonságáról. A Magas- Tátrában harmincöt helyen létesítettek segélynyújtó állomást, minden turistaházzal telefonösszeköttetést te remtettek, éjjel-nappal állandó szol gálatot tartanak. — Hány embert foglalkoztat a He gyi Szolgálat? — Az SZSZK területén 826 önkén tes és 75 hivatásos tagja van a Hegyi Szolgálatnak, konkréten a Ma gas-Tátrában 180 önkéntes és 25 hi vatásos dolgozója van — tájékoztat Ivan Galfy. — Ezek az emberek sok szór saját életüket viszik vásárra azért, hogy a veszélybe került turis iáknak, hegymászóknak segíteni tud janak. Másfajta segítséget is nyújta nak. Az utóbbi tíz év alatt hegyi vezetőink több mint hetvenezer túrát vezettek, melyeken közel negyed- millió ember vett részt. Ezek a turisták gyönyörködhettek a Tátra szépségeiben, szakmai segédlettel he gyet is másztak, és épségben tértek haza. Ilyen formában feljuthatnak az érdeklődők akár a Gerlach csúcsára is. Például öten összeállnak a szakmai vezetővel — összesen 250 korona ellenében — biztonságosan megtehetik ezt a túrát. — Most, a nyári szezonban milyen tanácsot adna a turistáknak? — Nekünk állandó érvényű, egyet len fontos tanácsunk van számukra — hangsúlyozza Ivan Galfy —, mégpedig ez: a Hegyi Szolgálat minden esetben a turisták, hegymászók érdekében tevékenykedik, éjjel-nappal tájékoztatást nyújt az érdeklődőknek Slary Smokovecen a hegyi utak állapotáról a túralehetőségekről, a hegymászás feltételeiről. Saját ér dekükben nem előzzék ennek a le hetőségnek kihasználását. Végezetül szeretnénk mi is aláhúz ni, hogy a Hegyi Szolgálat a hegyekbe járó emberek részére létesült. Sokrétű, áldozatkész tevékenységük kel, mindenkor hasznos útbaigazításaikkal tagjaik bennünket szolgálnak. Soha se feledjük: a hegymászás nem séta. KULIK GELLERT M egszokott látvány így nyaranta a mezőgazdasági üzemekben, az iparban, a földeken dolgozó diáksereg. Befejezve a tanévet, szinte minden középiskolai, egyetemi tanuló néhány hetet munkával tölt. Segítségük a népgazdaság számára fölbecsülhetetlen — különösen annak munkaerőigényes ágazataiban. A hasznossági tényezőn kívül nagyon sokat nyújt a fiataloknak az együtt töltött néhány hét: ismerkedést, a munka örömét. A Rimaszombati (Rimavská Sobota) Konzervgyárban is nagy a nyüzsgés egész nyáron. Június 6-a és augusztus 12-e között 533 diák fordul meg az üzemben az ország különböző részeiből. Nagyrészt főiskolai hallgatók, de akadnak köztük helybeli gimnazisták is. így van ez minden évben a Risóban; az idénymunka — a nyári hónapok gyümölcs- és zöldségdömpingje — sok szorgos kezet igényel. fán Katírek mérnök, a termelés vezetője pontos listát tesz az asztalra arról, melyik iskolából hány diákra számíthatnak a nyár folyamán. Az iskolák között szerepelnek a helybeli gimnázium, a Nitrai Élelmiszeripari Szakközépiskola, a Nitrai, PreSovi, Banská Bystrica-i Pedagógiai Főiskolák, a Nitrai Szlovák Műszaki Főiskola, de itt találjuk a martini orvostanhallgatókat is, sőt, harmincöt külföldi diákot is, akik Banská Byst- ricán tanulnak. — Természetesen valamennyien közvetlenül a termelésben segítenek — mondja Kaőírek elvtárs. — Mind az öt termelési részlegen szükség van rájuk, a zöldségnél éppúgy, mint a gyümölcs osztályozásánál, vagy a gyümölcsleveket készítő részlegen. Dolgoznak a kompót készítésénél, s az erősebb fiúk az anyagmozgatásnál, rakodásnál. Mondanom sem kell, szívesen látjuk őket, s megbecsüljük a munkájukat. Főszezonban vagyunk, sok a tennivaló. — Sajnos, az idei csapadékos időjárás késleltette a gyümölcs és a zöldség érését. Legalább kéthetes késést jelent ez számunkra, s egyes gyümölcsfajtákból nem is kapjuk meg a kellő meny- nyiséget. Százkilencvenkét tonna gyümölcs helyett eddig százharminckettőt dolgoztunk fel, különösen a cseresznyéből mutatkozik hiány. Jó termésre számíthatunk viszont barackból. Fiatal idénymunkásaink éppen ezért jelentenek nagy segítséget — minden erőt kihasználunk a terv teljesítésére. — Hogyan értékelné néhány szóval munkájukat? — Pozitívan. Elégedettek vagyunk velük, ezt különben az egyes részlegek vezetői tanúsíthatják. S hogy az elégedettség kölcsönös legyen, mi is mindent megteszünk annak érdekében, hogy jól érezzék nálunk magukat, ne szenvedjenek DIÁKOK A RISÓBAN hiányt semmiben, s szép élményekkel gazdagodva térhessenek majd haza. A szálláson, az üzemi étkezdében nyújtott koszton kívül szórakozási lehetőségekkel is igyekszünk kellemessé tenni azt a két-három hetet, amit itt töltenek. A gyár bejárata melletti kis irodahelyiségben szakmai megbeszélést tartanak a vezetők. Itt váltok szót Dana Cunderlíkovával is, aki Nővé Mes- to nad Váhom-ból érkezett. Orvostanhallgató Martinban, most a papírmunkákban segédkezik. — Hogy tetszik a város, Rimaszombat? — kérdezem kíváncsian. — Azelőtt Tőketerebesre jártak a diákjaink nyári munkára, tavaly voltunk itt először. A város nagyon tetszik. Most harmincnégyen jöttünk. Jó a szállás, jó a koszt, de egyébként sem lehet okunk panaszra, hisz gyakran nyílik szórakozásra is lehetőség. Most például a hét végén Budapestre megyünk egy rövid kirándulásra. Gyakran tartunk sportdélutánokat, ellátogatunk a sörgyárba, járunk moziba, esténként tábortüzet rakunk az udvaron, s szalonnasütéssel, dalolással töltjük az időt. A helyi ifjúsági klubba is ellátogatunk diszkókra, de megtörténik, hogy vagy mi, vagy egy másik iskola diákjai állítanak össze műsort, s közösen szórakozunk. Dana talpraesett lány. A beszélgetés után kiáll a gyárkapuba, fogadja az érkező tehergépkocsikat, tanakodik egy pedagógusjelölttel: honnan szerezzenek még egy játékost a délutáni kézilabda- tornára. A rimaszombati gimnázium minden diákja segít a konzervgyáraknak. Kéthetenként cserélik egymást az osztályok, s mint Igor Chamula szlovák szakos tanár mondja, minden évben segítenek a gyárnak. Iskolájukat az üzem patronálja, s ez mindkét fél számára segítséget jelent: az üzem anyagiakkal támogatja őket, a diákok pedig az idénymunkánál segítenek. Most éppen szamócát válogatnak a lányok, s néhány fiú a teli gyümölcsös ládákat pakolja. — Málna, szamóca és egyéb finomság. Nem kaptok még csömört ennyi jóféle gyümölcstől? — kérdezem Lívia Svoráková másodikos diáklányt. — Egynéhányan biztosan — feleli nevetve. — De már nem sokáig lesz alkalmuk rá, hisz mi holnap végzünk. Másik osztály jön a helyünkbe. — Mivel töltöd a nyár további részét? Esetleg elutazol valahová nyaralni? — Messze nem mehetek, bár úgy volt, hogy az idén ellátogathatok az NDK-ba. Ebből sajnos nem -lett semmi, de így is találok majd elfoglaltságot. Rimaszombati vagyok, szeretem a szülővárosomat. Persze nemcsak ezért maradok itthon: a helyi hangoshíradónál szoktam nyaranta segíteni. Később majd Betlérbe szeretnék elmenni. * * * Eleven pezsgés fogad a Riso összes üzemrészlegén. Nevető diákok, szorgos kezek, diákos hangulat. Mintha maga a gyár is megfiatalodna így nyár közepén. Még a legmorcosabb „öreg rókák“ is többet mosolyognak, mint az év többi hónapjában. Nem csoda, olyan most a Riso, akár egy diákotthon, ahol a nehéz tanulás hónapjai után a testet-lelkef frissítő munkát tanulják, gyakorolják a diákok. Szünidejük egy részét Rimaszombatban töltik a martiniak, nitraiak, beszterceiek, eperjesiek, hogy aztán élményekkel gazdagodva, s a jól végzett munka elégedettségével távozzanak. KÖVESDI KÁROLY 1978 VIII. € A mentőszolgálat tagjai egy sebesültet emelnek le a veszélyes sziklafalról
