Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-08-06 / 32. szám
A legjobbak közön Kissimon János (A szerző felvétele) Felemelő érzés: elsőnek lenni. Az élen végezni bármilyen szűk körben, s bármilyen nemes küzdelemben: sportban, szellemi tornán, ügyességi vetélkedőn, vagy mindennapunk nagy csatáiban, a munkaversenyekben. Még értékesebb azonban az a győzelem, melyet egy közösség ér el, hiszen ehhez mindenki szorgalma, összehangolt munkája szükséges. Ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor olvastam: „A nemzeti bizottságok szocialista versenyében a közép-szlovákiai kerületben Zsély (Zelovce) végzett az első helyen." nem befolyásolható körülményektől Is függ. Ezeket a sebészeknek előre ismerniük kell, hogy fontolóra vehessék a lehetőségeket. Ha ugyanis a műtét sikerül, akkor ez többnyire a páciens kedélyállapotában is megnyilvánul. Előfordul azonban, hogy a páciens elégedetlensége tudat alatti okokra vezethető vissza és azokat nem annyira testi fogyatékosságában, mint inkább a munkában, vagy a házaséletében bekövetkezett nehézségek okozzák. Ebben az esetben — bár a műtéttel a testi fogyatékosság megszűnik, a páciens hiányérzete tovább tart. Lelki egyensúlyának helyreállítása tehát nem a sebész, hanem a pszichológus vagy a pszichiáter segítségétől várható. Ezért oly fontos, hogy a sebész a plasztikai műtétet megelőzően tisztában legyen azzal, milyen okok késztetik páciensét az orvosi beavatkozásra. De ugyanilyen lényeges követelmény a beteg egészségi állapotának előzetes kivizsgálása. Ez a belgyógyász feladata, aki szívbaj vagy más komoly betegség esetén nem javasolja a műtétet. A tapasztalatok szerint az öregedés kísérő jelenségei egyeseknél előbb, másoknál később jelentkeznek. Vannak nők, akik koruknál idősebbeknek látszanak, de ^akadnak olyanok is, akik jó néhány évet bátran letagadhatnak. Ez az életmódtól, az arcbőrtől és több más körülniénytől függ. Az öregedés leggyakoribb jelei — a barázdák az arcon és a nyakon — a bőrnek a halántékon és a tokán történő kifeszítésével, valamint a kitágult, feleslegessé vált bőr eltávolításával szüntethetők meg. Az arcbőr a műtét után egy időre visszanyeri rugalmasságát, üdeségét, de mert az öregedés feltartóztathatatlan folyamat, néhány év elteltével ismét kitágul, ráncosodik. Ilyenkor az orvosi beavatkozás megismételhető, feltéve, hogy a páciens elegendő lelkierővel rendelkezik. A két óra hosszat is eltartó műtét ugyanis igényes, bár a helyi érzéstelenítés következtében nem fájdalmas. A mindössze 1—2 napig ágyhoz kötött betegnek ezután csupán ellenőrzésre kell bejárnia az intézetbe, ahol a varratokat 10 napon belül fokozatosan távolítják el. A plasztikai arcműtétek iránt nálunk többnyire csak a nők mutatnak érdeklődést. De az orr- és a füloperációk, valamint a tetoválás eltávolítása a férfiak körében sem megy ritkaságszámba. Bebizonyosodott, hogy csak az őrizheti meg sokáig fiatalságát, aki kiveszi részét az élet apró örömeiből, aki nem felejt el nevetni, aki szereti munkáját, az embereket és minden iránt érdeklődést mutat. Mert életkedv nélkül a legjobban sikerült plasztikai műtét sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. KARDOS MARTA Gazdag múlt Zsélynek nemcsak jelenére, de gazdag múltjára is érdemes egy pillantást vetni. Mert a községnek történelmi múltja van, tudom meg Böhm Józseftől, aki amatőr kutatója és igen jó ismerője Zsély történetének. A község őse, Dorcsány-telep 1530 táján a Sósár felé vezető út mentén, az Istenhegyen épült, de a portyázó törökök felégették. Ebben az időben gyakran váltott gazdát, 1590-ben már Balassa Imre és Péter birtoka. Zichy István gróf 1686-ban vette meg Zsélyt a hozzá tartozó birtokkal együtt Lipót királytól. A mai Zsély a törökök pusztítása utáni időben települt jelenlegi helyére, a Zichy-major köré. Jövője szempontjából igen jelentős a XVIII. század vége, amikor a szegényes viskókból álló települést tűzvész pusztította el. Ennek köszönheti mai rendezettségét is, mivel akkori ura, Zichy Ábel „megtervezte“ és kimérte a telep új utcáit. Párhuzamosak voltak, derékszögben keresztezték egymást, és ami a fő tűzvédelmi szempont volt, szélesek. Zsély környéke keresett hely volt már abban az időben is, a gazdag vadászmezőket, az Ipoly vízi világát, a sűrű nádasok madárparadicsomát gyakran keresték fel az akkori előkelőségek. Sok titkot rejteget itt a föld mélye is, bár azokból a mai ember már sokat felkutatott, megfejtett. A szép számmal található 20—30 méter hosszúságú, három méter széles homokpincéken kívül az" avar sírok mesélnek a. történelmi múltról. A sírokra Bőhm József bukkant rá, s hívta fel a Nitrai Régészeti Intézet figyelmét, mely jelentős beruházással megkezdte azok feltárását. 1962 és 1968 között 870 avar sírt találtak. Az ott talált különféle tárgyakból (kard, nyíl, tegez) arra következtetnek, hogy határvédő telep lakói temetkeztek ide. Az összefogás eredménye Kissimon János, a hnb elnöke irodájában fogad. íróasztala tele iratokkal, látni, nem pihenéssel tölti az időt. Mosolyából arra következtetek: tudja jövetelem célját, de azért megkérdezi: — Mi járatban van errefelé? A falon levő díszoklevélre mutatok. — Szép sikert értek el a nemzeti bizottságok versenyében, első helyen végeztek. Erről szeretnék hallani. — Munkánk meghatározója a választási program, melyet maradéktalanul akarunk teljesíteni. Ha jó szervezéssel, szorgalmas munkával sikerül többet elérnünk, az jóleső érzéssel és egy kis büszkeséggel tölt el bennünket. — Aki végigjárta a községet, megállapíthatja, hogy az utóbbi évek alatt sokat fejlődött, örvendetesen szépült. így látja ezt a község vezetője is? — A községben végbement változásokat az idegen mindig jobban észreveszi, mint az, aki formálója, mindennapi szemlélője a folyamatnak. De mi is látjuk igyekezetünk eredményeit. Különösen a faluszépítés terén. Utcáink rendezettek, majd minden ház előtt virágágyások, élősövény. Lakosaink szinte egymással versenyezve szépítik portájukat. De talán mégis a Béke utcaiaknak sikerül a legjobban, ahol főleg Laurík Béla, Dola Jánosné, Schmidt Sándor tesz a szép érdekében sokat. De a hnb utcája, a Gottwald utca is szépül. Itt Filip István, Karlovszky László, Mlynárik József és Kádek Jenő jár elöl jő példával. Az Iskola utcában Piják Vladimír és Deák István nevét említeném meg. Persze a többi utca is fejlődik, számos lakost kellene még felsorolni, aki önként segíti községünk szépítését. — Milyen eredményeket értek el, és ' mit terveznek a beruházások terén? — Számos új létesítménnyel gazdagodott községünk. Tavaly például új egészségügyi központot .adtunk át, jelenleg egy kétszintes, több igényt kielégítő épület felépítésén szorgoskodunk. Nagy előnye, hogy a község központjában épül, így mindenki számára könnyen elérhető lesz. A munka, bár sok problémával, de jól halad, idén szeretnénk tető alá hozni az épületet. Mivel Z-ak- cióban épül, nem megy minden az elképzelés szerint, hiszen építőcsoportunk nincs, jelentősebb gépekről már nem is szólva. — Segítő kéz van elég, szívesen kapcsolódnak be a lakosok a társadalmi munkába? — Általában nem lehet panasz a ten- níakarásra. Nem egy hétvégén húszán is dolgoztak az építkezésen. Persze, akadnak olyanok is, .akik csak messziről szemlélik a fejlődést. Pedig mindenki segítségére szükségünk van, hiszen további feladatok megvalósítása vár még ránk. Tervezzük utcáink további rendezését, egy park létesítését. Mivel a községben minden üres hely beépül, a gyerekek részére játszóteret építünk, mert lassan az utcára szorulnak. Egy ravatalozó és egy korszerű tornaterem felépítését is tervezzük. Legnagyobb beruházást igénylő építkezésünk azonban a sósári fürdő. Tavaly több mint egymillió koronát fordítottunk rá, idén újabb jelentős összeget merítünk ki felújítására. — Milyen gondokkal küzdenek? Kis ideig gondolkodik, már-már azt hiszem, nem is talál problémát, minden rendben van ,a községben. — Apróbb gondok nélkül elképzelhetetlen az életünk — mondja aztán—, de egy komoly problémánk is van: nem tudunk elegendő telket biztosítani az építkezni szándékozóknak. Ez fékezi a község fejlődését is, hiszen számos fiatal család emiatt költözött el a községből. Így nem csoda, ha lakosaink száma nem emelkedik 1500 fölé. Igaz, ,a közelmúltban megnyitottuk az Oj utcát, ahol 27 családi ház épül majd, de ez nem elegendő. Zsély példája meggyőző bizonyíték arra, hogy a nemzeti bizottságok szocialista versenyének nagy szerepe van a CSKP XV. kongresszusa határozatainak teljesítésében, a választási programok megvalósításában, városaink, községeink fejlesztésében. Jó példa arra, hogy kitartó munkával, összefogással nehéz körülmények között is el lehet érni a célt. Érdemes követni példájukat. BOJTOS JÁNOS 1978. VIII. 8. váltok hébe-hóba egy két szót, de tíz percnél tovább még egyszer sem beszélgettünk. Tudja, ha átugrok esetleg hozzájuk gyufát kérni, mert elfogyott, nem hívnak be. Aki ajtót nyit, beszalad a lakásba, kihozza, én az ajtóban várom és kész. A többi nyolc emelet lakóit még csak látásból sem nagyon ismerem. A lakógyűlésre is csak egyné- hányan járnak. — Ne haragudjon, megkérdezhetem hány éves, és hol dolgozik? — Miért ne, hiszen beszélgetünk: Huszonhét éves vagyok és alapiskolában tanítok. Képesítés nélküli tanerőként. — Nősülésre, családalapításra még nem gondolt? — De, csak nem találtam még meg az igazit. Csak a lényeget tüntettem fi)!, hiszen A szerző felvétele több mint fél órát beszélgettünk. Pedig nem is akartam fölhívni, azt hittem, telefonbetyár, aki így akar ismerkedni. De kiderült, hogy eléggé tipikus esetről — mármint a lakótelepiek magányosságáról van szó: Sokan élnék így, hozzá hasonlóan. Még családok is, akik nem érintkeznék a körülöttük élőkkel, nem ismernek, csak egy-két embert a lakótömbből, ketten-hárman, gyerekkel, férjjel, feleséggel élnek, mégis egyedül, elszigetelten. Az utolsó kérdésem ez volt: — Hányadik telefonáló vagyok, mióta megjelent a hirdetés? — A negyedik. Z. Károlyék a fővároshoz közeli faluban építkeztek. A földszintes, nagyon szépen kivitelezett házhoz nagy kert tartozik, ahol megterem egy kis zöldség, gyümölcs is. A kert egyik szögletében terebélyes fűzfa áll, alatta két fapad és feketére égett föld: szalonnasütő hely. Nagyon sok barát, ismerős jár hozzájuk. Legtöbbjük városból, lakótelepi lakásból érkezik. M. Zoltán autószerelő, felesége adminisztratív munkaerő egy vállalatnál, két gyermekük alapiskolás. Egyik alkalommal ők is ott voltak a fűzfa alatt. A bőbeszédű asszonyka mondja: — Azon a lakótelepen, ahol mi lakunk, még pad sincs, ahová leülhetne az ember. Csak a nyolcadik emeleti ablakból szoktam néha nézelődni. Nincs is hol ismerkedni, elbeszélgetni a lakókkal, szomszédokkal. Míg kisebbek voltak a gyerekek, és sétáltam velük az utcán, megálltam a kocsikat tologató anyukákkal beszélgetni, de csak néhány sző erejéig, úgy kutyafuttában. Most már ez sincs. Csak vagyunk magunknak a lakásban. Vannak jó barátaink, de szintén lakótelepen élnek. Ha néha elmegyünk hozzájuk, csak egy félórácskát maradunk, mert nekik is van három gyerekük — nekünk kettő — és az öt gyerkőc fölfordítja a lakást. Ide azért járunk szívesen, mert a gyerekek a ház körül, a kertben futkározhatnak, szabadjára engedhetik fantáziájukat, játszhatnak kedvükre. Mi meg ülünk a fa alatt, sül a szalonna, beszélgetünk, szórakozunk. Vagy esetleg segítünk a háziaknak öntözni, kapálni a kertben. Néha el is marad a szálonnasütés, csak dolgozunk, mégsem bánjuk, hogy eljöttünk. Jól érezzük magunkat. A házigazda a pincébe invitál, menjek vele borért. Útközben mondja: — Ide rajzik hozzám minden kollégám, ismerősöm, barátom. Olyan a porta hétvégén, mint sáskajárás idején a határ: jönnek, mennek a vendégek. Sokukhoz nem fűz különösebb barátság, de senkinek sem mondhatom, hogy ne jöjjönl Megértem, hogy vágyódnak a természet, a kertes falusi porta hangulata után. Én is így lennék, ha városban élnék, ezért is építkeztem. Késő este volt, amikor elbúcsúzott a vendégsereg Z. Károlyéktól. Lakótelepen élek, lakótelepen élünk — sokan mondhatják ezt az olvasók közül is. És minél tovább, annál többen. A lakótelepi élet ma életformává lett. Életformává, aminek ismerjük az előnyeit, hiányosságait is. Az elidegenedés, az elmagányosodás érzését. De azt is, hogy micsoda öröm, boldogság tölti el a fiatal házaspárt, családot akkor, amikor kezébe kapja az új lakás kulcsát, megindul — már jó előre — a ter- vezgetés: hol, milyen szekrény, asztal fog állni, melyik szobába milyen tapéta kerül. De vajon később ki okozza, hogy nem olyan a környezetünk, mint amilyennek szeretnénk, hogy nem járunk vendégségbe, nem hívunk vendéget: hogy elidegenedünk egymástól? Hogy elégedetlenkedünk, morfondírozunk a lakótelepi életforma fölött? Nem mi magunk, lakők? Népi mi lettünk egymással szemben figyelmetlenek, érzéketlenek?! Vajon nem mi tesz- szük még ridegebbé a lakótömbök kőhidegét?! Tudom, hogy a környezetnek is van formáló hatása, de a felülkere- kedés mindig is emberhez szabott munka volt, amit most is véghez kell vinni. Olyankor, amikor lakógyűlésre, társadalmi munkába, környezetszépítésre hívnak, amikor megállít egy magányos ember a lépcsőházban és beszélgetni akar ... Nem várhatunk mindent a várostervezőktől, építőktől. Ök már az első lépést megtették. A második rajtunk múlik ... ZOLCZER JÁNOS
