Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-30 / 31. szám
1978. VII. 30. „Az arca eleve meglevő plasztikai nyugtalanságát még fokozta simán ragyogó felületének, s minden apró részletének rendkívüli mozgékonysága: a fiatal lány egyetlen vonással, egy szemöldökrándítással vagy finom orrcimpájának egy rebbanésével teljesen meg tudta változtatni ardkifejezését, s egy perc alatt egész sorozatot állított össze változatos fintorokból, amelyek oly derűsen s együgyűen hatottak, hogy a legtöbb ember elnevette magát, ha a fiatal lány, mint egy ka- rUcaitúnaalbumban, lapozgatni kezdett bennük“ — írja Desi- réeről Déry Tibor a Befejezetlen mondatban. A jellemrajz nagyban hozzásegítette Sáfár Anikót, Desirée életrekeltöjét, a szereppel való tökéletes azonosuláshoz. Azontúl, hogy dekoratív megjelenésével és varázslatos egyéniségével sikerült elfogadtatnia Desirée alakját, játéka kifinomult eszközeivel hozzáadta mindazt, amitől a regény újraolvasása után a néző már osak rajta keresztül látja maga előtt a figurát. — Desirée szerepe nagyszerű lehetőség volt arra, hogy megmutathassak magamból egy újabb színfoltot. Boldog voltam, hogy Fábri Zoltán rám gondolt a szereposztáskor, hiszen a 141 perc a Befejezetlen mondatból nyolc-tíz évig tartó „hallgatásnak" a megszakítását jelentette. Addig azt hittem, teljesen megfeledkeztek rólam a hazai filmrendezők. A Harlekin és szerelmese bemutatása után ugyanis csak külföldi filmekben kaptam kisebb- nagyobb szerepet. — Fábrival, akárcsak JancsÓ- val nagyon szeretek dolgozni. Nemcsak kitűnő rendezők — nagyszerű kollégák. S ami a legfontosabb: mindketten maximálisan felkészülve kezdik a munkát. Legutóbb éppen Jancsó Miklós Magánbűnök, közerkölcsök című olasz filmjében szerepelt. Jane Fonda (a hajdani sexsztár, aki egy szép napon levágatta hosszú szóke haját, hátat fordított luxusvillának, luxusautónak, polgárjogi küzdelmekbe vetette magát: harcolt a vietnami háború ellen, harcol a faji megkülönböztetés ellen) egyszer így nyilatkozott: — Ügy szeretnék filmet csinálni, ahogyan Vanessa Redgrave. Ö az a nő, akit a legjobban bámulok. Kislányom az ő keresztnevét viseli. Vanessának mindig sikerült olyan filmekben játszania, amelyek mondanak valamit. — Hazafelé tartottam a moszkvai filmfesztiválról, amikor a repülőgépen Jancsó megkérdezte, volna-e kedvem eljátszani a szerepet. Alig akartam elhinni, hogy komolyan gondolja ... Egy őrült szobalányt alakítottam az ismert Laura Betti oldalán, de a legközelebbi „partnerem" két csimpánz és egy pulyka volt. A főiskola elvégzése után Kazimir Károly a Thália Színházhoz szerzőűvette. Hét év telt el azóta. Az utóbbi években csaknem minden este színpadon volt. Panaszkodásra nem volt oika. De pihenésre sem jutott sok ideje. Ha véget ért az évad, a Körszlnház darabjaiban lépett fel. Szeptembertől mégis megválik a színháztól. A Magyar Filmgyártó Vállalat filmszínész-társulatának tagja lesz. — Ogy gondoltam, nem szabad elszalasztani az ilyen lehetőséget, hiszen így külföldön is többet forgathatok, s nekem ?z legalább annyira fontos, mint a színház. A televízió Is gyakran foglalkoztatja. Rajnai András csaknem minden alkotásában főszerepet kapott. Az Ezeregy éjszakában, A nagy képmásban, a Kialaf és Turandot történetéin« ... — Örölük, hogy hisznek és bíznak bennem... Ez az ér- 2 és csodákat tud művelni az t mberrel. Nem is tudom mihez hasonlítani... olyan, mint a szeretet: körülírni nem lehet, csak érezni. Családfában senki sem volt színész, de még csak színházi bennfentes sem. — A szomszédunkban volt egy mesemozi, a rokonunk volt a vezetője. Ha csak tehettem, mindig ott ültem, minden filmet végignéztem. A meséket még ma is szeretem... Ha a gondjaimtól meg akarok szabadulni, többször megesik, hogy magyar népmeséket vagy mondákat, legendákat „hívok segítségül". Kislánykoromban bohóc vagy táncos akartam lenni. Rúzst, púdert, vizfestéket felhasználva szórakoztattam a családot. Talán ezek az emlékek játszottak közre a pálya- választásnál. Legnagyobb öröme a hivatásából ered: filmszerepeivel kellemes perceket szerezhet a nézőknek, a színházban ünneppé varázsolhatja a szürke hétköznapokat. — A vágyaim? Sokat tűztem magam elé, nem is tudom, teljesülnek-e? Szerencsére türelmes természetű vagyok, évekig, minden zokszó nélkül tudok várni. Tizenhárom évvel ezelőtt kezdtem a Hunnia Filmstúdió színészképzőjében, majd ezt követően három évig a Nemzeti Színház stúdiósa voltam. Ebből is láthatja: nem egyik napról a másikra lett belőlem színésznő. — A boldog családi életet természetesen legalább annyira fontosnak tartom, mint a szakmai sikert. Így a kudarcot is könnyebben el tudom viselni. Férjem és édesanyám a legbiztosabb támaszpontom. Mindig számíthatok rájuk ... Hétköznapokon, ha éppen több a szabad Ideje, a lakását szépítgeti. Olyan, mint egy szarka — mindent összeszed. A tapétázástól az ajtófestésig mindent ő csinált. A lakása az egyetlen menedékhelye. Optimista ember. Ha úgy érzi: semmi sem sikerült, tudja, ennél már csak jobb lehet — ebbe kapaszkodók. Gyorsan kólából a rosszból. Elég, ha belenéz a tükörbe, máris észreveszi magán a gondot, a fáradtságot. Az aroa mindent elárul. Gyakran megtörténik vele, hogy saját magában játszik. Elmúlt eseményeket, rég elhangzott mondatokat perget le újra. Ismerős és kevésbé Ismert arcokat hoz vissza az emlékezetéből. Főleg, ha új szerepre készül. A nyarat is forgatással tölti. Jancsó Miklós Életünket és vérünket című filmjében Hédervári grófkisasszonyt alakítja, A Téli palota fantomjai című francia tévéfilmsorozat- ban pedig a női főszerepet játssza. G. SZABÓ LÁSZLÓ szabad, és sokkal fiatalabb- nak érzem magam, mint húszéves koromban. A hírek szerint Olaszországban vár rá új fllmszerep: Giuliano Montaldo, a Sacco és Vanzetthfilm rendezője, Jane Fondával akarja eljátszatni Rosa Luxemburgot. (exp) „Amikor a Nápolyban ját szódó La Mazetta című krimi forgatókönyvének megírásával megbíztak — mondta Luciano De Crescenzo akaratlanul a hatvanas évek egyik tréfás története jutott eszembe: Cacace, a kém. Íme a történet, ha valaki nem ismerné. A második világháború alatt egy külföldi ügynök érkezett Nápolyba azzal a feladattal, hogy teremtsen kapcsolatot egy bizonyos Cacace nevű nápolyival. A megadott házszám alatt azonban két Cacacét is talált. Mit tegyen? Bekopogtatott az egyikhez a megbeszélt szöveggel: „Májusban virágzik a rózsa." A válasz így hangzott: „Dottore, ön téved, én Cacace vagyok, a szabó. Cacace, a kém egy emelettel feljebb lakik." Az Attilio Veraldi regényéből készült forgatókönyv sok jelenete Nápoly utcáin zajlik, Sergio Corbucci, a rendező legnagyobb bánatára, aki képtelen volt megszabadulni a lelkes bámészkodóktól. Már hajnalban megjelentek, körülállták a forgatást s Nino Manfredi— Ugo Tognazzi párbeszédének csüttanóit viharosan megtapsolták. Ha újra vettek fel egy-egy jelenetet, akkor a mártír rendezőt is megéljenezték abban a hi- szemben, hogy a jelenetet számukra ismétli meg. Amikor Sergio Corbucci karhatalmat kért, csak annyit ért el, hogy többen akadályozták a munkájában. Nino Manfredi alakítja az egyik főszereplőt, Sasát, egu minden lében kanál nápolyit, aki egyebek között ügyvédi teendőket is itáliai... diploma nélkül. Ügyfeleit a Piazza Municipón levő bárban fogadja. Fegyvere az ékesszólás, ha ez nem használ, menekül. Filmbeli ellenfelét, a felügyelőt Ugo Tognazzi alakítja, a többi szerepet Paolo Stoppá, Imma Piro és természetesen a jó nápolyiak, akikről Vittorio De Sicának volt egy kedves története. A Nápoly aranya című film forgatásán történt, 1954-ben. Az egyik jelenetben a statiszták közül elő- refurakodott egy férfi, s így könyörgött: „Dottor Di De- sica, dottor Di Desica, szerencsétlen munkanélküli vagyok, feleségem halott. Nyomorúságos szobámban két éhes, apró gyermek vár rám ... Szerepeltessen az első sorban, hogy gyermekeim majd lássák, hogy dolgozik apjuk egy karéj kenyérért. Ne mondjon nemet ..." Es keserves sírásra fakadt. De Sica meghatódott, mindent megígért, mire a férfi abbahagyta a sírást, s nevetve így szólt: „Ne fáradjon, dón Vittó. Legényember vagyok és munkám is van. Csak azt akartam megmutatni, hogy milyen jó színészek vagyunk mi nápolyiak." (gr) Jane Fonda vágya kétszeresen Is teljesült: a Júlia című filmben együtt játszhatott Vanessa Redgrave-vel. A filmet Párizsban forgatták Lillian Heilman önéletrajzi regényéből. A történet a harmincas évek Németországában játszódik. Júlia, akit Vanessa Redgrave személyesít meg, náciellenes munkáslány. Lillian (fane Fonda) és Júlia iskolás koruk óta barátnők. A munkáslány és a polgári származású Lillian között a barátság a nácizmus legsúlyosabb napjaiban is fennmarad. — Végre negyvenéves vagyok — mondotta Jane Fonda a Júlia utolsó forgatási napján, letörölvén magáról a festéket. — Boldog vagyok, m (Domonkos Sándor felvétele) „Örülök, hogy bíznak bennem ..
