Új Szó - Vasárnap, 1978. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1978-07-30 / 31. szám
Az ápolók szocialista munkabrigádja Felépült Lakosainak számát tekintve Bússá (Buäince) a nagykürtösi (Velky Krtlá) járás legnagyobb községei közé tartozik. A falu elavult üzlethálózata már nem elégítette ki a lakosság igényeit. A csaknem 3 millió korona beruházással felépült korszerű bevásárlóközpont megoldotta ezt a gondot. BODZSÄR GYULA Példás könyvtáros immiHiiiiiiininnuiHiiiiHHiu Igényesebbek vagyunk Akkor vagyunk elégedettek, ha a bevásárlás után teli táskákkal térünk haza, s mindent megkaptunk, ami a mindennapi létfenntartásunkhoz szükséges. S ahhoz, hogy ez a kívánságunk teljesüljön, mind- annyiunk becsületes munkájára, jó minőségű termékekre van szükség. A gyengébb minőségű termékeket csak akkor vásárolják meg, ha feltétlenül szükségük van rá, és nincs más választék. Elsősorban a mező- gazdasági termékeknél fordul elő, főképp a zöldségféléknél, a burgonyánál, hogy nem elég tiszta, apró és rohadt, és az ára nem különbözik a kifogástalan minőségűétől. A fogyasztók Igényességét a kereskedelemnek figyelembe kellene vennie. Életszínvonalunk emelkedését bizonyítja a fogyasztás növekedése. Ma már vidéken sem elégedettek az egy-két évtizeddel ezelőtti helyzettel: keresik az újat, a kényelmesebbet. Ezt tanúsítja az igényesebb lakáskultúra is. Tíz évvel ezelőtt például a párkányi (Stúrovo) 082 számú bútorüzlet forgalmi terve 5 millió korona, 1977-ben pedig már 13 millió korona volt. Ezt 13 millió 901 ezer koronára teljesítették. Nem rajtuk múlott, hogy nem volt még nagyobb a bevétel. Ha kereskedelmünk jobban ellátná a keresett bútorokkal az üzleteket, még jobb eredményekkel dicsekedhetnének az elárusítók. Hiánycikk a gyermekbútor, az ágyneműtartó, a könyvszekrény, a párnázott szék és az ülőgarnitúrák. Ezeket naponta keresik a vevők Az elárusítók ilyen esetben hiába tagjai a szocialista munkabrigádoknak, hiába udvariasak, a vásárlók igényeit nem tudják kielégíteni. SZÁRAZ MARIA Lontó (Lontov) a lévai (Le- vicej járás kis községe. Csöndes parkjában a korszerűsített, volt urasági kastélyban 1956 decembere óta nyugdíjasotthon található. Vezetője Ludmila Mészárosová. 17 éve dolgozik az otthonban, 14 éve vezető beosztásban. Munkáját lelkiismeretesen és nagy szeretettel végzi. Az otthonnak 45 lakója van, 13 tagú személyzet gondoskodik róluk. Az ápolók 1973-ban beneveztek a szocialista mun- -kabrigád cím elnyeréséért meghirdetett versenybe. A kollektíva vezetőjévé Mária Kole- dová főnévért választották. Tagjai: Ludmila Mészárosová, Lőrlncz Mária, Kuczman Erzsébet, Töröik Margit, Téglás Erzsébet, Tóth Márta, Borbála Heinová, Oszter Ilona, Vais Rozália, Gulyás Ilona, Ullnánk Tibor és Téglás Sándor. Jó munkájukért 1976-ban elnyerték a bronz fokozatot. A murika'brigád tagjai mindent megtesznek azért, hogy az idős emberek jól érezzék magukat az otthonban. Mindé niitt rend és (tisztaság. Szoros, szinte családi a kapcsolat a brigád tagjai és a lakók között. A kollektíva kulturális műsorokkal szórakoztatja a nyugdíjasokat, közös kirándulásokra is járnak. Az otthonban hetente van filmvetítés. Két televízió áll rendelkezésükre. Könyvtáruk is van, ahol bőven találnak olvasnivalót az érdeklődők. Az épületet rendezett virágágyak veszik körül. Nem messze veteményeskertjük is van, itt is dolgozhat, akinek kedve van. A kollektíva felelősségteljes munkája mellett kiveszi részét a társadalmi munkából is. Nemcsak az otthonban, hanem a községben is tevékenyek. Szinte valamennyien tagjai a tömegszervezeteknek Is. Van köztük képviselő, bizottsági tag. Szakmailag, politikailag is továbbképzik magukat. Koledová Mária, a hrigád vezetője szerint a tagok sohasem elégedettek önmagukkal és az elért eredményekkel. Mindig többet és jobb munkát akarnak végezni. Bizonyára a nevükhöz méltóan — a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának brigádja — fogják végezni további munkájukat Is. MANCZAL ERZSÉBET Gömörpanyitban (Gemerská Panica), a rimaszombati (Ri- mavská Sobota) járás ezer lakosú falujában szép, korszerű könyvtár van. 1972 óta Kiss Géza (.felvételünkön) a Tornaijai (Safáriikovo) Magyar Tanítási Nyelvű Kilencéves Alapiskola matematika szakos tanára a könyvtár vezetője. A járási és a kerületi elismerő oklevelek jó munkájának bizonyítékai. Jól együttműködik a Tornaijai '(SafárikovoJ Városi Könyvtárral; több közös kulturális rendezvényük volt már, és versenyeket Is szerveztek közösen. Kiss Géza kedves, megnyerő fiatalember. Szeretik az emberek, hisz sokukat meggyőzte már a jő könyv hasznosságáról. Háromezer kötet körül válogathatnak az olvasni vágyók. Mindenki talál a könyvtárban ízlésének megfelelő olvasmányt. Minden szombaton van kölcsönzés, és havonta 250—300 a könyvtárlátogatók száma. Nemrég Plzeőbe megbeszélésre hívták össze a könyvtárak dolgozóit, s itt kedves meglepetés érte Kiss Gézát. Az SZSZK Kulturális Minisztériuma elismerő oklevelet adományozott neki lelkiismeretes népművelő tevékenységéért. „Mit ár annak az élete, aki beteg?” Egy pedagógustól kapott szerkesztőségünk levelet. Elgondolkoztató sorokat ír: „Véletlenül került a kezembe egy nyolcadik osztályos tanuló magyar nyelvtan gyakorlőfüzete. Mivel én is pedagógus vagyok, érdeklődéssel lapoztam bele. A mondattani elemzést gyakorolták szebbnél szebb Arany, Petőfi, József Attila versrészleten. Ez pedagógiai szempontból dicséretre méltó, hisz a tantárgyközi kapcsolatok kihasználása a tanítási órákon fontos követelmény. Az idézetek között akadtam rá, a következő mondatra: „Mit ér annak az élete, aki beteg?“ S gyakorlatról lévén szó, még néhány változatban ugyanez a mondat szerepelt a füzetben, őszintén szólva szíven szúrtak ezek a sorok. Elgondolkodtam. A beteg ember élete semmit sem ér? Hiábavaló? Talán ne Is éljen már? Nincs rá szükség? Ennek ellenkezőjét számtalan haladó gondolkodású író is megfogalmazta már. Most csak Gárdonyi Géza sorai jutnak eszembe: „Sokszor az adja az Igazi erőt, hogy tudjuk, mire nem vagyunk képesek.“ Hiszen a beteg ember is vállalhat olyan munkát, melyet el tud végezni, melyre erejéből telik. S örömét találja az elvégzett munkában. Hány olyan betegség van még ma is, melyet fejlett orvostudományunk eredményei ellenére sem tudunk gyógyítani. Hány embertársunk testi fogyatékos, világtalan vagy más gyógyíthatatlan betegségben szenved. A családi szereteten kívül, amely kell, hogy körülvegye ezeket az embereket, társadalmunk sem feledkezik meg róluk. Ügy látszik, mindez nem jutott annak a pedagógus kollégának az eszébe, mikor e mondatot (szerintem] felelőtlenül a tanulók füzetébe (és bizonyára a táblára is) tollba mondta. Elhamarkodott, nem átgondolt volt a kérdése. Az Ilyen gyakorlatoknál nagyon körültekintően kell a példamondatokat kiválasztani. Ezek hosszú ideig a tanulók emlékezetében maradnak. Nem szabad ilyen pesszimista kiejtéseket (és egyáltalán nem helyénvalókat) az iskolai gyakorlatban használni! Ez nem jelenti azt, hogy csupa derűs, vidám mondatot írjanak tanulóink füzetjükbe. Irodalmunkban annyi szép idézet található, használjuk fel azokat! S befejezésül még egy gondolat: ha a tanuló megbetegszik (mert ez is előfordulhat), s véletlenül a kezébe kerül a gyakor- lőfüzet, és ráakad erre a mondatra, vajon mit fog érezni?“ CSELÉNYI IDA Hasznos munkát végeznek A Nyugat-szlovákiai Energetikai Üzem nitrai részlegének dolgozói ebben az évben 57ß millió korona értékű munkát végeznek el. Üj vezetékeket húznak, transzformátorokat építenek, gondoskodnak a közvilágításról. A felvételen a Stefan Liska vezette szocialista munkabrigádot látjuk. PAVEL MATIS 1978. A Stará Turá-i CHIRANA nemzeti vállalat azon üzemek közé tartozik, amelyben nagy gondot fordítanak a dolgozókról való gondoskodásra, ök nyitották meg az első üzemi bölcsődét Szlovákiában, közel három évtizeddel ezelőtt. Tavaly a volt szaktaníntézet helyiségeiben harminc csecsemő ellátását biztosították. Az üzem jelenleg is munkaerőhiánnyal küzd, ezért igyekeznek a nőket a szülési szabadság után minél előbb bevonni a termelésbe. Jelenleg az üzem dolgozói a Z-akcló keretében új, hetven- személyes bölcsődét építenek. Értéke három és fél millió korona fesz, az átadást a jövő óv május elejére tervezik. A vállalat dolgozói az igényes termelési feladatok teljesítése mellett eddig már több mint 3000 órát dolgoztak le társadalmi munkában. Az elmúlt napokban a közlekedési osztály Dopravák nevet viselő bronzérmes szocialista munka- brigádjának tagjai Ján Galan- dák elvtárs vezetésével dolgoztaik az építkezésen, összesen 178 órát dolgoztak le, s ezzel teljesítették a Februári Győzelem 30. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat. Eroelődaru és tehergépkocsi segítségével a falakra a tetőelemeket rakták fel. MATÖ PÁL io ozsrn + M Bölcs ődét építenek A brigádtagok egy csoporttá
