Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-25 / 26. szám
XI. labdarúgó-világbaj nokság Tánc - zene nélkül ? Még hátra van a döntő és a harmadik hely mérkőzése a Mundialon, de bizonyos általános következtetéseket már levonhatunk a labdarúgó- világbajnokságról. Például azt, hogy semmi új a nap alatt. Az 1970-es mexikói világbajnokságon a támadójáték diadalmaskodott, négy esztendővel ezelőtt a jó csapatjáték dominált, és ezt a futballt játszó válogatottak kerültek a döntőbe.. Most sokan azt várják, hogy a kettő kombinációja érvényesül. Sajnos, nem így történt. Nem ötvöződött a fizikai és a technikai felkészültség, még mindig az erő, a keménység, a védekezés áll előtérben. Nem is csoda, hiszen olyan négy évet hagytunk magunk mögött, amikor a fizikai fejlesztésre összpontosítottak az együttesek. Még a dél-amerikaiak is, akiknél pedig ez idáig másodrendű kérdés volt, erre törekedtek. Persze az erőfejlesztésnek is megvannak a határai, s bizonyos szinten már a játékosságnak kellene előtér- > be kerülnie, oly módon, hogy megőrizze a fizikai alapokat. Úgy tűnik, ez az idő még odább van ... Maradt tehát a csapatjáték. De milyen csapatjáték? Az egyéniségek nélküli, óvatos, agyontaktizált csapatjáték, melyben a futballozni is tudó robotembereké a vezető szerep. Megszállják a középpályát, aztán bátortalanul, minimális kockázattal kergetik a labdát. Egy, legfeljebb két játékos alkotja a válogatottakban az úgynevezett „csatársort“. Tudatos, megszervezett támadójátékot alig látni a világbajnokságon. És hogy mi vár az egy szál csatárra, azt az egyik külföldi újságíró a nyugatnémet Fischer sorsán ecsetelte az olaszok elleni mérkőzés kapcsán: Fischer kóbor kutyához hasonlított, bármerre ment, „belerúgtak“. Felszakadt a szája, betört az orra ... Egy kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy az agyontaktizált játék rabságában szenved a futball az idei világbajnokságon. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a labdarúgásnak most nincs Beckenbauere, Cruyffja, Peléje, Netzere, Overathja, de van sok-sok gépembere, akkor nyilvánvaló, hogy miért láttunk szürke, monoton, egyhangú mérkőzéseket a világbajnokságon. Mintha a kupamérkőzések átka átszállt volna a válogatott találkozókra is. És ez nem jó. Mert a futball — Di Stefano megfogalmazásában — jókedv, szellem, ötletesség nélkül olyan, mint a- tánc zene nélkül: ijesztő. Értelmetlen. Sajnos, a labdarúgás ma már nemcsak a csodálatos játék bensőséges világa; egyre több csatornán áramlik be a pénz, s az üzlet kockázata determinálja a játékot. De nemcsak ez. Maga a futball fejlődése is. A modern labdarúgás óriási igényeket támaszt a játékosokkal szemben (elsősorban az erőnlét a gyorsaság tekintetében), így akarva- akaratlanul kénytelenek fizikai robotemberekké válni. Állandó mozgásban vannak, elől és hátul is felbukkannak percenként, csak éppen a játékra nem nagyon jut idejük. Mert rohannia kell! Hogy ez a rohanás hová fogja terelni milliók kedvenc játékát, azt csak sejteni lehet. Már most is sok az univerzális futballista, és a jövőben még több lesz. Hogy ez a „mindenki mindent tud, de semmihez sem ért“ labdarúgás mennyire lesz a futballt szerető nézőnek játék, azt most nehéz megmondani. Valószínűleg a nézőkízlését is átalakítja ez a modern felfogás. Tíz, húsz, harminc év múlva talán az lesz szép és izgalmas, amivel ma csak nagyon nehezen tudunk megbarátkozni. Fejlődik a világ, és vele együtt az emberek is. Visszatérve a Mundialhoz: hogy a legjobbak is hazafelé adják a labdát, lassítják a játékot, egyszóval taktikáznak, annak erőnléti okai is vannak. Mert a világbajnokság hosszú sorozat. Különbség egy-egy nemzetek közötti mérkőzést játszani, min' mondjuk 14 nap alatt ötször pályára lépni. Döntő, hogy kinek marad több ereje a végküzdelmekre. Több erő, nem pedig nagyobb játéktudás. Sajnos. De hát ilyen már a mai labdarúgás. (T. V.) Lato négy esztendővel ezelőtt gólkirályi címet szerzett a világbajnokságon. Argentínában nem naigyon megy neki a játék (CSTK — UPI felv.) Nem könnyű a szövetségi kapitányok helyzete. Főleg nem Brazíliában. Erről Claudio Cou- tinho (képünkön) beszélhetne a legtöbbet. A brazil futballisták gyengébb szereplése után szinte mindenki támadta, és a riói szurkolók szimbolikusan máglyára is vetették az egykori katonatisztet. (CSTK — UPI felv.) A gyors, jól cselező és gólerős Rossi (sötét mezben) Olaszország együttesének egyik nagy felfedezettje a nouana—osziraK taiaiKOZon mar 4:0-ra vezetett Happel edző csapata, amikor a narancssárga mezesek szinte percenként a földre kerültek. Obermayerék mintha bosszút akartak volna állni vereségükért, felesleges keménykedésbe kezdtek. Gordon skót játékvezető furcsa módon alig tett valamit a védők megfékezésére. Különösen Rep kapott sok rúgást, egy ízben Obermayer az alapvonal közelében terítette le, olyan helyzetben, amikor pedig a szőke csatár semmi veszélyt nem jelenthetett a kapura. Rep is érezte a megfélemlítés szándékát, rögtön felpattant, érzékeltette, hogy korántsem ijedt meg, sőt... A kakaskodásnak azután Gordon érkezése vetett végett. A játékvezető harsány hangon kiabálva, széles gesztusokkal hadonászva vetette magát a két labdarúgó közé. Az előbb még dulakodó két fiú dermedten figyelte a teátrális mozdulatokat, majd összenézett, s egy csapásra elszállt a harag. összenevettek ... Igaz, a teátrális mozdulatok — oly sok alkalommal, és a skót bíró esetében is — az erélytelenség leleplezésére szolgálnak. És Rep bizony, ezt hamarosan megérezte: nem is mosolygott, amikor a Gordon által alig-alig megfékezett osztrák védők egyike néhány perc múlva torkon (!) rúgta, hanem rögtön elégtételt vett, megszorongatta ellenfele nyakát. Gordon érkezett, ismét kiabált, de még csak sárga cédulát sem mutatott fel. Egyre szomorúbban vettük észre, hogy ezen a világbajnokságon a játékvezetők sokkal inkább saját tekintélyüket, mintsem a futballisták, s elsősorban a legtöbb szabálytalanságnak, durvaságnak kitett csatárok testi épségét védik. Ha egy játékos rálegyint a bíróra, biztos, hogy sárga lapot kap, de az is előfordulhat, hogy pirosat. Ha azonban elgáncsolja kapura törő ellenfelét, vagy megrúgja, akkor a fekete ruhás ember hadonászik egy kicsit az orra előtt, s rendszerint nem történik semmi más. Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a védők kezdenek visszaélni a helyzettel: szabálytalankodnak, s miközben ápolják áldozataikat, mélyen, tiszteletteljesen meghajolnak a játékvezető előtt, s így többnyire el is kerülik büntetésüket. S ezek után csodálkozzék valaki, hogy a csatárok száma rohamosan csökken! A nyolc évvel ezelőtti világ- bajnokságon a 4—2—4-es felállási rendszer volt divatban, négy esztendeje a 4—3—3-as, s most már a legtöbb szövetségi kapitány megelégszik két vagy egy csatár beállításával. Tulajdonképpen igazuk van, hiszen bizonyára az az egyik ok, hogy ha a játékvezetők nem védik meg a csatárokat, akkor beállításuk fölösleges kockázat! Végül is a közönség a képzett, szellemesen és gólerősen játszó labdarúgókért látogatja a stadionokat. Miért nem részesülnek hát megfelelő védelemben? (n) mtmmmmsmmmmmmeBmmmm ÓÚJszó IndGx: 4ttü97 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 312-52, főszerkes/tö: 532-20, titkáiság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalat — Fravda, 02 es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBANYOMÄS. Hirde'iő- iroda: Vojanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Üj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket eifogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Űstredná expedíció tloée, Gottwaldovo nómestie 48/VII. A SUTI regisztrációs száma: 5'2. Kit védenek a játékvezetők?
