Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-25 / 26. szám

XI. labdarúgó-világbaj nokság Tánc - zene nélkül ? Még hátra van a döntő és a har­madik hely mérkőzése a Mundialon, de bizonyos általános következtetése­ket már levonhatunk a labdarúgó- világbajnokságról. Például azt, hogy semmi új a nap alatt. Az 1970-es mexikói világbajnoksá­gon a támadójáték diadalmaskodott, négy esztendővel ezelőtt a jó csa­patjáték dominált, és ezt a futballt játszó válogatottak kerültek a döntő­be.. Most sokan azt várják, hogy a kettő kombinációja érvényesül. Saj­nos, nem így történt. Nem ötvöződött a fizikai és a technikai felkészült­ség, még mindig az erő, a kemény­ség, a védekezés áll előtérben. Nem is csoda, hiszen olyan négy évet hagytunk magunk mögött, amikor a fizikai fejlesztésre összpontosítottak az együttesek. Még a dél-amerikaiak is, akiknél pedig ez idáig másod­rendű kérdés volt, erre törekedtek. Persze az erőfejlesztésnek is megvan­nak a határai, s bizonyos szinten már a játékosságnak kellene előtér- > be kerülnie, oly módon, hogy meg­őrizze a fizikai alapokat. Úgy tűnik, ez az idő még odább van ... Maradt tehát a csapatjáték. De milyen csapatjáték? Az egyéniségek nélküli, óvatos, agyontaktizált csapat­játék, melyben a futballozni is tudó robotembereké a vezető szerep. Meg­szállják a középpályát, aztán bátor­talanul, minimális kockázattal ker­getik a labdát. Egy, legfeljebb két játékos alkotja a válogatottakban az úgynevezett „csatársort“. Tudatos, megszervezett támadójátékot alig látni a világbajnokságon. És hogy mi vár az egy szál csatárra, azt az egyik külföldi újságíró a nyugatné­met Fischer sorsán ecsetelte az ola­szok elleni mérkőzés kapcsán: Fis­cher kóbor kutyához hasonlított, bár­merre ment, „belerúgtak“. Felszakadt a szája, betört az orra ... Egy kis túlzással azt is mondhat­nánk, hogy az agyontaktizált játék rabságában szenved a futball az idei világbajnokságon. Ha ehhez hozzá­vesszük, hogy a labdarúgásnak most nincs Beckenbauere, Cruyffja, Peléje, Netzere, Overathja, de van sok-sok gépembere, akkor nyilvánvaló, hogy miért láttunk szürke, monoton, egy­hangú mérkőzéseket a világbajnok­ságon. Mintha a kupamérkőzések át­ka átszállt volna a válogatott talál­kozókra is. És ez nem jó. Mert a futball — Di Stefano megfogalmazá­sában — jókedv, szellem, ötletesség nélkül olyan, mint a- tánc zene nél­kül: ijesztő. Értelmetlen. Sajnos, a labdarúgás ma már nemcsak a cso­dálatos játék bensőséges világa; egy­re több csatornán áramlik be a pénz, s az üzlet kockázata determinálja a játékot. De nemcsak ez. Maga a futball fej­lődése is. A modern labdarúgás óriá­si igényeket támaszt a játékosokkal szemben (elsősorban az erőnlét a gyorsaság tekintetében), így akarva- akaratlanul kénytelenek fizikai ro­botemberekké válni. Állandó mozgás­ban vannak, elől és hátul is felbuk­kannak percenként, csak éppen a játékra nem nagyon jut idejük. Mert rohannia kell! Hogy ez a rohanás hová fogja te­relni milliók kedvenc játékát, azt csak sejteni lehet. Már most is sok az univerzális futballista, és a jövő­ben még több lesz. Hogy ez a „min­denki mindent tud, de semmihez sem ért“ labdarúgás mennyire lesz a fut­ballt szerető nézőnek játék, azt most nehéz megmondani. Valószínűleg a nézőkízlését is átalakítja ez a mo­dern felfogás. Tíz, húsz, harminc év múlva talán az lesz szép és izgalmas, amivel ma csak nagyon nehezen tudunk megbarátkozni. Fejlődik a vi­lág, és vele együtt az emberek is. Visszatérve a Mundialhoz: hogy a legjobbak is hazafelé adják a lab­dát, lassítják a játékot, egyszóval tak­tikáznak, annak erőnléti okai is van­nak. Mert a világbajnokság hosszú sorozat. Különbség egy-egy nemzetek közötti mérkőzést játszani, min' mondjuk 14 nap alatt ötször pályára lépni. Döntő, hogy kinek marad több ereje a végküzdelmekre. Több erő, nem pedig nagyobb játéktudás. Saj­nos. De hát ilyen már a mai labda­rúgás. (T. V.) Lato négy esztendővel ezelőtt gólkirályi címet szerzett a világbajnoksá­gon. Argentínában nem naigyon megy neki a játék (CSTK — UPI felv.) Nem könnyű a szövetségi ka­pitányok helyzete. Főleg nem Brazíliában. Erről Claudio Cou- tinho (képünkön) beszélhetne a legtöbbet. A brazil futballis­ták gyengébb szereplése után szinte mindenki támadta, és a riói szurkolók szimbolikusan máglyára is vetették az egykori katonatisztet. (CSTK — UPI felv.) A gyors, jól cselező és gólerős Rossi (sötét mezben) Olaszország együtte­sének egyik nagy felfedezettje a nouana—osziraK taiaiKOZon mar 4:0-ra vezetett Happel edző csapata, amikor a narancssárga mezesek szin­te percenként a földre kerültek. Obermayerék mintha bosszút akartak volna állni vereségükért, felesleges keménykedésbe kezdtek. Gordon skót játékvezető furcsa módon alig tett valamit a védők megfékezésére. Kü­lönösen Rep kapott sok rúgást, egy ízben Obermayer az alapvonal köze­lében terítette le, olyan helyzetben, amikor pedig a szőke csatár semmi veszélyt nem jelenthetett a kapura. Rep is érezte a megfélemlítés szán­dékát, rögtön felpattant, érzékeltette, hogy korántsem ijedt meg, sőt... A kakaskodásnak azután Gordon érkezése vetett végett. A játékvezető harsány hangon kiabálva, széles gesz­tusokkal hadonászva vetette magát a két labdarúgó közé. Az előbb még dulakodó két fiú dermedten figyelte a teátrális mozdulatokat, majd össze­nézett, s egy csapásra elszállt a ha­rag. összenevettek ... Igaz, a teátrális mozdulatok — oly sok alkalommal, és a skót bíró ese­tében is — az erélytelenség lelep­lezésére szolgálnak. És Rep bizony, ezt hamarosan megérezte: nem is mosolygott, amikor a Gordon által alig-alig megfékezett osztrák védők egyike néhány perc múlva torkon (!) rúgta, hanem rögtön elégtételt vett, megszorongatta ellenfele nyakát. Gordon érkezett, ismét kiabált, de még csak sárga cédulát sem muta­tott fel. Egyre szomorúbban vettük észre, hogy ezen a világbajnokságon a já­tékvezetők sokkal inkább saját te­kintélyüket, mintsem a futballisták, s elsősorban a legtöbb szabálytalan­ságnak, durvaságnak kitett csatárok testi épségét védik. Ha egy játékos rálegyint a bíróra, biztos, hogy sárga lapot kap, de az is előfordulhat, hogy pirosat. Ha azon­ban elgáncsolja kapura törő ellen­felét, vagy megrúgja, akkor a fekete ruhás ember hadonászik egy kicsit az orra előtt, s rendszerint nem tör­ténik semmi más. Nem is lehet cso­dálkozni azon, hogy a védők kez­denek visszaélni a helyzettel: sza­bálytalankodnak, s miközben ápolják áldozataikat, mélyen, tiszteletteljesen meghajolnak a játékvezető előtt, s így többnyire el is kerülik bünte­tésüket. S ezek után csodálkozzék valaki, hogy a csatárok száma rohamosan csökken! A nyolc évvel ezelőtti világ- bajnokságon a 4—2—4-es felállási rendszer volt divatban, négy eszten­deje a 4—3—3-as, s most már a leg­több szövetségi kapitány megelégszik két vagy egy csatár beállításával. Tu­lajdonképpen igazuk van, hiszen bi­zonyára az az egyik ok, hogy ha a játékvezetők nem védik meg a csa­tárokat, akkor beállításuk fölösleges kockázat! Végül is a közönség a képzett, szellemesen és gólerősen játszó lab­darúgókért látogatja a stadionokat. Miért nem részesülnek hát megfe­lelő védelemben? (n) mtmmmmsmmmmmmeBmmmm ÓÚJszó IndGx: 4ttü97 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 312-52, főszerkes/tö: 532-20, titkáiság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalat — Fravda, 02 es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBANYOMÄS. Hirde'iő- iroda: Vojanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Üj Szó előfizetési díja havonta — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket eifogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Űstredná expedíció tloée, Gottwaldovo nómestie 48/VII. A SUTI regisztrációs száma: 5'2. Kit védenek a játékvezetők?

Next

/
Oldalképek
Tartalom