Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-15 / 3. szám
MJONOV q WTBTT MMm ony Szima Szmicskovnak nem megtennie. A fényképezés szép szintén szólva neki nemrég még ltolt arról, hogy az olyan kife- ,blende“, „expoziméter“, „rögzí- )“, számára Ugyanolyan ismerőiint mondjuk az előleg, az el- rémium. Szima ugyanis nyerte ipét. Vett egy sorsjegyet és sze- — nyert egy vadonatúj Zenitet, családját terrorizálta a géppel, tét külön-külön és csoportosan, jutott, hogy a munkahelyére is i gépet. akarok készíteni — jelentette „Egy nap az irodánkban“ — e. Ha sikerül, beküldőm a fo- lyázatára. Figyelmeztetek minisakis rejtett kamerával fogok ogy a felvételek élethűek és ’yenek ... ;y nagyot, és ki-ki ment a dol- ejtettü'k volna, mi sül majd ki kiragadtuk volna a fényképe- kov kezéből. De ki tudhatta előtt még a figyelmeztetéséről is hónap múlva tört ki. Váratlanul vezérigazgató helyettese és este nnünket a klubba rendkívüli a mi irodánk alkalmazottait, ató helyettese szürke papirosba imagot vett elő az aktatáskáiért Elvtársak! — kezdte a várat- E beszédes bizonyítékokat az szerkesztőségétől kaptuk, amely ki fotoamatőrök részére. Azért ünk a képeket, hogy intézkedjünk. Nézzék meg a felvételeket, azután majd beszélgetünk ... A kis csomag kézről kézre járt. Valamennyien, akik közelről látták a képeket, ugyancsak elcsodálkoztak. Minden felvételen ismerős arcok voltak. Az egyiken Szemilukov osztályvezető keresztrejtvényt fejt, miközben összeráncolja a homlokát. Gyebetov, az ökonőmus heves sakkpartit vív a kollégájával. A könyvelőnő a titkárnőnek Zinocskának, miniszoknyát szab. A szállítási osztály dolgozóinak egy csoportja a kosárlabda világbajnokságának színes tabelláját állítja össze gondosan. Mihejics raktáros egy pohánka vodkát tett az asztalára és éppen egy uborkásüveget bont fel... A fényképek kitűnőek voltak. Minden egyes felvétel hátlapjára ez volt írva: „Egy nap az irodánkban. Sz Szmicskov riportja. Pályázat.“ Nos, merem állítani: ilyen viharos gyűlésünk már rég nem volt. A vitában az összes érdekeltek felszólaltak. Arról beszéltek, ami leginkább a begyükben volt. Kritizáltak könyörtelenül. — Ennek azonnal erélyesen véget kell vetni! — mondta .indulatosan Szemilukov. — Ez hallatlan! — csatlakozott hozzá Gyebetov és sakkpartnere. — És mindezt .munkaidő alatt! — tette hozzá felháborodva Zinocska. — Az ilyesmit nem fogjuk tovább tűrni! — jelentette ki Mihejics, a raktáros. A rendkívüli gyűlés határozatát egyhangúlag elfogadták: Szima Szmicskov megrovásban, figyelmeztetésben és a következő negyedévben prémiummegvonásban részesül, mivel a munkahelyén munkaidő alatt fényképezett... SÁGI TÓTH TIBOR fordítása ia lég csupasz, jelalakról most yorognak rám. ny. Körülöttem kátok. Félelme- gyufaszálak süppedtek bele iba. Ülök és vá- . Azt hiszi, rá- nem jön már? is jönne? Örül, :tt lennie, ebben •rleti szobában. >m kell hallgat- d szobában lakó kodását... send üli meg a íbb lenne egy e kellene a sa- omat hallgatni. < légy zümmög- ?f még az is el- könyvek is — lagasodva a he- én — némán A legszíveseb- is elmenekülnékibírni. Miért I azt az ajtót?! Ülök az író szobájában Ülne le a fenekére, és olvasna! Még könyvet is adnék hozzá... Ez a halál szobája. A tágas helyiségben zöld heverő meg egy vasszerkezet, amelyen óriási, háború utáni rádió, meg könyvek vannak. Bekapcsoltam a rádiót. Meg se nyekken ... gondolhattam volna. Az egyik sarokban egy sárgásbarna szekrény áll. Megnézném, mi van benne, de'- ha kinyitnám az ajtaját, biztosan szétesne, vagy rám dőlne, esetleg leesne az ajtaja. .. Ha az ördög lakja is ezt a szobát, míg ezen a széken ülök, addig nem érhet semmi baj. Masszív a szék. Egyetlen a szobában, ami tökéletes. Gondoltam, hogy a heverőre ülök, de ha most ráülnék, biztos leszakadna, és a fejemre zuhanna az egyik könyvoszlop, s ha sikerülne elugranom előle, akkor a másik oszlop dőlne rám ... Az ablakon antennazsinór van bevezetve. Tévé- azonban nincs a szobában. De akkor minek a zsinór? Egyszerű! Ha valaki megkérdi az írótól, tévéje van-e, biztosan azt válaszolja, igen, csak elromlott és be kellett vinni a szervizbe. Hogy elhiggyék neki, rámutat a drótra és arra a sarokra, ahol akár húsz tévé is elférne... Meglepetésemre az ablakon van függöny. Igaz, nem az ablak előtt, hanem a két ablak között. Gondoltam, széthúzom, de inkább nem. Kockázatos lenne. Még rám esne a tart árúd ja ... Alig látok már. Meg kellene gyújtanom a villanyt. A kapcsolót már megtaláltam. Bakelit kapcsoló. A biztonsági előírásoknak megfelel, viszont az a kétszázas égő ... Szabadon lóg a mennyezetből kiálló két szál dróton ... Jobb lesz, ha maradok a széken ülve, suhan át rajtam. Itt biztonságban vagyok. Várok sötétben, mozdulatlanul, nehogy beszakadjon a padló, megrepedjenek a falak, és rám zuhanjon a mennyezet. »_ író, mesés tiszteletdíjak méltóságé- val az arcán, munkához készülődik. Háziköntöst ölt, gallérja bíborselyem. Amíg az övét megköti, bizalmasan gügyög egy borjú-nagy kutyához. A fekete foltos dog lustán nyúlik el a heverő párnái között. Épp csak föltekint, ásít, és közönnyel ejti vissza fejét. Ez az ő szobája, amelyben villamos kandalló izzik, mert hűvös az est; és szellőt kavar a ventillátor, amikor hőség kábít. Kovácsoltvas lámpa ég kovácsoltvas láncon, szabályozott fénye homályt tart a szunnyadó kutya fölött. A két bőrfotel — támlájuk gombra jár —, a habfehér szőnyeg, és a bárszekrény, melyen altató zenét forgat egy magnó, lágy fényben úszik. A falon középkori páncél kicsiny mása, két kopjával, egy új-ódon luxus tartozéka. És képek. Megannyi rámába foglalt remekmű, melyeket a tulajdonos mások ítélete alapján választott. Lent akvárium. Melegített vizében színpompás ragadozók cikáznak. Enyhe illat lebeg; ha rosszra fordul az idő és csukott az ablak, egy fikusz- óriás oxigénje táplálja a levegőt. Itt él a fekete foltos Salamon, ez az ő szobája. Amikor nem alszik, leginkább fekszik; amikor nem fekszik, többnyire eszik. Puhára főzött tüdőt — egy dézsával. Boldogan puhul ő is, szépen gömbölyödik. Bátor, harchoz szokott ősei kéjesen ernyedez- nek benne. A sétáit, gazdája mögött ülve, autón végzi. De napról napra kiérdemli ő ezt az életet. Van egy-két mutatványa, amit készséggel bemutat, ha vendégek jönnek a házba. Karikát ad gazdája kezébe, átugrik r.ajta és oroszlánosán lépked az asztal köFülöp Antal rül. Ilyenkor ő a félelmes fenevad. Gazdája az ujjával megcélozza, durrant a szájával, s amint Salamon elterül, papucsos lábát a fejére teszi. Ennek mindig sikere van. Jutalmul konyakba mártott cukrot kap, majd aludni tér. Csak egy ízben lázadt föl, fogát kivillantva, gazdája ellen — még lángfújó bikafi korában —, amikor bokré- tás paci-bókra tanították, hogy térddel érintse a földet. A büntetés sejtelmes volt. Vacsoraidőn elébe tették az üres dézsát, s a magnő, altató helyett szíjsuhogást hallatott, amitől, Salamon, álmában fölsírt. Ez régen volt. Azóta megtanulta az élet rá vonatkozó szabályait. Ez szobájában mindenütt érződik ... Esténként itt dolgozik az író. A „nagy érzékenyek“ sorába tartozik, a környezet lelke és hangulata döntően befolyásolja. Itt könnyen és sokat ír. Ösztöne súgja, miről, mit, hogyan kell írnia. A villa többi szobájában ezt nem érzi. Ott néha furcsa indulat ragadja el tollát, szinte szárnyra kap; mint a sas mar bele a papírba, amikor munkája elakad, s ő hőkölve menekül. Ezért, ha jön az este, útra kel. Átmegy vagy tíz szobán, az ajtókon rafia — s gyöngyfüggönyöket hajt félre, bekapcsol csillogó fényeket; tekintete drapériákon fut végig. Benyit a színes képernyőhöz, ahol Muc s a gyerekek... — Jó éjszakát — mondja. — Alkotok. — És vándorol, nesztelen léptekkel, messze önmagától, le Salamon szobájába. Már megkötötte övét, mielőtt gépéhez ül, illatos füvet vesz elő és lángra tartja. Balzsamos illat száll föl a füstcsíkkal, arcát beletartja. Most nagyobb Schillernél, aki alkotás előtt csak erjedt gyümölcs illatát szívta be. Azután leül és írni kezd. De amikor olvas, p nagy elődök: Tolsztoj, József Attila, Petőfi könyvével e szobától messze menekül... Uj valamit! EGY FÉRJ SOHASEM ET ELÉG OKOS) m a munkából, kezembe vet- ságot, és leültem a heverőre. igy török basa! — jegyezte meg m. Kényelmesen elhelyezkedk csak, úgy ül itt, mint egy tú- elvelt. Felálltam. — Talán me- van? — válaszoltam —, nincsen merni bajod? Talán az üzemben írni? az üzemben nem történt sémiién könnyek csillogtak, be, hogy már nem szeretsz! lek! — kiabáltam teli torokból, irészelj velem üvöltözni! — za. íúlva: j már valamit, Kosztya, ne áll- úgy! t mit csináljak? — kérdeztem kA feleségem elkezdett hangosan zokogni: — Felőlem össze is törhetsz valamit! Lekaptam egy kristályvázát az asztalról és földhöz vágtam. — Az ég szerelmére! Ez az őrült most összetörte a legdrágább vázát! — jajveszé- kelt. — De hiszen azt parancsoltad, hogy törjek össze valamit. — És ha azt parancsoltam volna, hogy akaszd fel magad? — Megtettem volna azt is. — Akkor akaszd fel magad, te hülye! — kiabálta dühösen és kifutott a szobából, becsapva maga után az ajtót. Vettem egy zsinórt, hurkot kötöttem rá, nyakam köré tekertem, felálltam az asztalra és rácsomóztam a zsinórt a meny- nyezeti kampóra. Ebben a pillanatban betoppant a feleségem. Amikor meglátott, a szívéhez kapott. — Kosztya — suttogta elsápadva. — Mi jutott eszedbe? Hogy is tudsz ilyet csinálni? — Tudok — dacoskodtam. — Elment a józan eszed? — Hirtelen megtelt a hangja életerővel. — Piszkos lábbal felállsz a tiszta asztalterítőre! Azonnal gyere le, és keress magadnak valami tennivalót! — De mit? — kérdeztem, s közben kihúztam fejemet a hurokból. — Istenem! — nyögte —, amit akarsz! Felőlem újságot is olvashatsz. LENDVAY TIBOR fordítása Zuzana Mináfcová felvétele
