Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-18 / 25. szám
ÚJ szú * em beri jogok kérdése az a csomópont, amelyben összetalálkozik a földkerekségen élő százmilliók vágya a jobb életre, a függetlenségre, az egyenlőségre, a szabad emberi létre. Évszázadok óta vitáznak arról, hogy mennyi és milyen fajta jogok illetik meg az egyes embert. Jean Jacques Rousseau már két évszázaddal ezelőtt csattanós tömörséggel fogalmazta meg: „Az erriber szabadnak születik, mégis mindenütt láncot visel!“ Kitűnő elmék százai, politikai mozgalmak tucatjai próbálták kijelölni a személyiség felszabadításának útját és biztosítani a Rousseau által természetesnek, elidegeníthetellennek és oszthatatlannak tekintett jogokat. A szocializmus új megoldást javasolt, s ez ma már nem csupán elméleti modell, hanem megvalósult gyakorlat. Mi a legfőbb sajátosság, amelyet az új rendszer az emberi jogok problémájának felvetésében és megoldáséban hozott? Sommásan három alapvető mozzanatot kell említenünk. tovább fejlesztik és tökéletesítik az immár általánossá tett középiskolai oktatást. Lássunk néhány adatot a cári Oroszország hajdan elmaradott nemzetiségi vidékeinek gazdasági fejlődéséről. A Szovjetunió ipari össztermelése 1975-ben 1913-hoz képest 131-szeresre nőtt, de a szövetséges köztársaságoknak ezen az • átlagon belül a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaságban 214-szeresre, Moldáviában 236-srorosra, Örményországban 290-szeres- re, Kirgíziában pedig 300-szorosra emelkedett az ipari öss/'ermelér. Megvalósult Közép-Oroszország és a nemzetiségi köztársaságok fejlődési szintjének közelítése. Érthető, hogy a szovjet példát figyelmesen tanulmányozzák a fejlődő országokban. A Szovjetunió nemrégiben elfogadott új alkotmánya rögzíti a gazdasági és a társadalmi egyenlőségben elért eredményeket. Az alaptörvény első cikkelye kimondja: ,.A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége össznépi szocialista állam, amely kifejezi a munkásoknak, a parasztoknak és az értelmiségiekA SZOCIALIZMUS ÉS AZ EMBERI JOGOK Először, a szocializmus nem elégszik meg a jog- egyenlőség formális meghirdetésével, hanem azon van, hogy ténylegesen megvalósuljon a lakosság különböző csoportjainak és minden nemzetnek az egyenlősége. Másodszor, a szocializmus a gazdasági, a szociális és a kulturális jogokra helyezi a hangsúlyt, s azokat az állampolgári és politikai jogok elengedhetetlen feltételének tekinti. Harmadszor, a szocializmus a társadalom előrehaladásával egyidejűleg megteremti a feltételeket az emberi jogok folyamatos kiterjesztéséhez. 1978. VI. 18. Társadalmi és nemzeti egyenlőség Sok elv, amelyet eredetileg a szocializmus hirdetett meg, ma már általánosan elfogadott. De nem feledkezhetünk meg róla, hogy az 1917 októberében született új rendszer volt az első, amely úgy látott a probléma megoldásához, hogy nem a társadalom egy részének, nem a kiváltságos elitnek, hanem minden embernek, minden dolgozónak megadta a legszélesebb körű jogokat. Az egyenlőség korunk alapvető problémája. A modern világban többé senki sem akar megbékélni az egyenlőtlenséggel, sem a színes bőrűek, sem a múltban különösen elmaradott népek, sem a szegények, sem a művelődésből kirekesztettek. Senki sem akarja eltűrni, hogy a gazdagság, a származás, a bőrszín, vagy az elithez tartozás kiváltságot jelentsen. Napjaink minden valamelyest jelentős társadalmi mozgalmában jelen van az egyenlőség követelése. S ezt az elemi követelést egyetlen állam, egyetlen párt sem kerülheti meg Ezzel kezdődött az Októberi Forradalom is. Ténylegesen biztosítani valamennyi osztály, réteg és csoport, a művelt és a tanulatlan, a gazdaságilag fejlett és a kevésbé fejlett nemzetek, vagyis a társadalom minden tagjának igazi egyenlőségét. Ez volt az egyik legfőbb cél, amelyek elérésére a szovjet nép 60 esztendeje vállalkozott. Hatalmas feladat volt ez. Elegendő, ha arra utalunk, hogy a forradalom pillanatában a lakosság háromnegyede írástudatlan volt. Az országban lakó több mint 100 nemzetiség és népcsoport akkor a gazdasági és kulturális fejlődés rendkívül eltérő fokain állt. Az új állam első lépéseként kimondta valamennyi osztály, csoport és nemzetiség jogegyenlőségét. Ez tükröződött már az első szovjet alkotmányokban: az Oroszországi Föderáció 1918-as és a Szovjetunió 1924-es alaptörvényében. A törvény előtti egyenlőség meghirdetése maga is óriási vívmány volt, mert azelőtt, a cári Oroszországban a különböző rendek, az orosz és a nem orosz népek között a jogi különbségek szakadéka tátongott. Óriási változásokra — a tulajdonviszonyok átalakítására, páratlan arányú gazdasági és kulturális fejlesztésre — volt szükség, amíg a szovjet nép eljutott az egyenlőség jogi megfogalmazásától a tényleges egyenlőséghez. A legfontosabb lépés az volt, hogy a termelőeszközök össznépi tulajdonná váltak. De ezt követően még hatalmas munka volt hátra: az egész társadalom termelőerőinek fejlesztése és minden egyes állampolgár kulturális felemelése. Itt látszólag ellentmondásos helyzettel találjuk szemben magunkat. Ahhoz ugyanis, hogy a társadalom egyik-másik rétegének, a lakosság egyes csoportjainak a jogait egyenlővé tegyük a többiekével, egy időre „egyenlőtlenséget“ kellett teremteni, s azoknak kellett előnyöket adni, akik korábban teljesen kisemmizettek voltak. Ilyen átmeneti előjogokat kaptak például a 20—30-as években a munkások és a parasztok a tanuláshoz. ► E politika eredményeit a következő tények is szemléltetik: a befejezett és nem befejezett középes felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma 1939- ben 15 millió 900 ezer volt, 1977-ben már 126 millió 100 ezer. Gyakorlatilag kialakult az új, népi értelmiség. A jelenlegi ötéves tervben a Szovjetunióban nek, az ország minden nemzete és nemzetisége dolgozóinak akaratát és érdekeit.“ Szociális és gazdasági jogok Az emberi jogok érvényesítésének egyik fontos vonása a Szovjetunióban, hogy e jogokat kiterjesztik az emberi lét gazdasági és kulturális összetevőire. Természetesen nem elegendő e jogok meghirdetése, szavatolni kell, hogy azok meg is valósuljanak. A Szovjetunióban a 30-as évek vége óta ismeretlen a munkanélküliség. Egyik vagy másik szakmában gyakran kevés a munkaerő, de elhelyezkedési gond nincs. A Szovjetunióban a munkához való jog ma már magában foglalja a szakma, a foglalkozás és a tevékenységi forma megválasztásának jogát is, összhangban egyebek között az elhivatottsággal és a szakmai felkészültséggel. Hasonlóképpen szavatolt a pihenéshez és az öregségi nyugellátáshoz való jog is. Óriási összegeket költenek a szovjet állam- szövetségben társadalombiztosításra, szanatóriumok, üdülők és sportlétesítmények építésére. A szociális és gazdasági jogok megközelítésében az a kiindulópont, hogy az igények egyre nagyobbak, s ez természetes velejárója a társadalmi fejlődésnek, az élet- színvonal emelkedésének. Ezért a szociális, gazdasági és kulturális jogok esetében is fontos, hogy az emberek tudják: holnap valóban jobban fognak élni, mint ma. Milyen változásokra is gondolunk? A dolgozók jövedelme például a szovjethatalom hat évtizede alatt a városokban 10-szeresre, falun több mint 14- szeresre növekedett. A tizedik ötéves terv szociális programja előirányozza a munkások és alkalmazottak fizetésének és a parasztság jövedelmének további emelését. Mi újat hozott az 1977-ben elfogadott alkotmány a szociális és a gazdasági jogok kiterjesztésében? Törvénybe iktatott olyan jogokat, amelyek a korábbi alkotmányban nem szerepeltek. Ilyen egyebek között a lakáshoz, az egészségvédelemhez, a kulturális eredmények használatához való jog, továbbá a parasztság társadalombiztosítási joga. E jogok megvalósulását jól példázzc a ' szovjet lakásépítési program. Az ország városi lakásalapja 1917 és 1976 között csaknem 11-szeresre nőtt. Évente 10—11 millió szovjet ember költözik új lakásba. Ezek a széles körű szociális és gazdasági viszonyok alapozzák meg az állampolgári és a politikai jogokat, a személyiség szabadságát. Aligha szabad ugyanis az ember, ha létbizonytalanság fenyegeti, faji vagy nemzetiségi megkülönböztetés, avagy kulturális elmaradottság sújtja. Ezért állítjuk, hogy a szociális, a gazdasági és a kulturális jogok a legszorosabban kapcsolódnak az állampolgári és a politikai jogokhoz. A szocialista demokrácia fejlesztése Az előző és az új alkotmányt egybevetve meggyőződhetünk róla, hogy az utóbbi alaptörvény minőségi változásokat fejez ki a szovjet emberek alapvető jogait és szabadságjogait illetően. Az új alaptörvény teljes egészében megerősíti a korábbi alkotmányban is szereplő szabadságjogokat, a szólás-, a sajtó-, a gyülekezési szabadságot, az utcai felvonulások jogát. Ugyanakkor, több biztosítékot nyújt a szovjet emberek személyiségének védelmére. Ezt példázzák az új alaptörvény 57. cikkelyének következő sorai: „A Szovjetunió állampolgárának joga van bírósági védelmet kérni, ha a becsületére és méltóságára, életére és egészségére, személyi szabadságára és vagyonára törnek.“ Szilárdabbak lettek az állampolgárok politikai jogainak biztosítékai is. A bírálat jogát alátámasztó alkotmányos előírás például megtiltja a bírálat megtorlását és megköveteli, hogy vonják felelősségre azokat a tisztségviselőket, akik e tilalom megsértésében vétkesek. Hallhattunk néha olyan véleményt, hogy a Szovjetunióban és más szocialista országokban a politikai jogokat semmissé teszi az a kikötés, hogy e jogok érvényesítése nem mondhat ellent a szocialista társadalmi rend védelmének. Meggyőződésünk — s ezt tanúsítja a Szovjetunió tapasztalata is —, hogy ez a korlátozás nincs ellentétben az állampolgárok, a különböző nemzetiségű dolgozók érdekeivel. A szovjet nép már régen ás visszavonhatatlanul a szocializmust választotta. A Szovjetunió alkotmánya törvénytelennek minősíti, hogy bárki visszaéljen a politikai és szabadság- jogokkal, s azokat a szocialista rendszer aláaknázá- sára, háború és faji gyűlölködés vagy erkölcstelen életvitel hirdetésére próbálja felhasználni. A szovjet tudomány, művészet, sajtó és társadalmi szervek tevékenységét elfogulatlanul szemlélők maguk is láthatják, hogy a politikai gyakorlatban a különféle elgondolások, javaslatok, vélemények milyen széles skálája érvényesül. A legkifejezőbb példa erre a szovjet alkotmány- tervezet országos vitája, amelyben több mint 10 millióan — vagyis a felnőtt lakosság több mint négyötöde —- vettek részt. Az alkotmánybizottsághoz, az újságokhoz, a rádióhoz és a televízióhoz 180 000 levél érkezett a dolgozóktól. Elvi jelentőségű az az új cikkely, amely kimondja, hogy a Szovjetunió állampolgárainak joguk van részt venni az állami és a társadalmi ügyek irányításában. A Szovjetunióban jelenleg több mint 2 millió 200 ezer népi küldött működik, és a tanácsok aktivistáinak száma meghaladja a 30 milliót. A szovjet demokrácia fontos eleme, hogy a választóknak joguk van visszahívni a küldötteket. Ezt a jogot nemcsak meghirdették, hanem a gyakorlatban is megvalósítják. Az utóbbi tíz évben a különböző szintű tanácsokból, a Legfelsőbb Tanácsot is beleértve, mintegy 4000 küldöttet hívtak vissza, akik nem bizonyultak méltónak a választók bizalmára. A Szovjetunióban az állandóan működő termelési tanácskozílsoknak 5,5 millió tagja (kétharmada munkás], a kolhozok közgyűlésén megválasztott vezető testületeknek 3,2 millió tagja, a különféle szakszervezeti vezető szerveknek 7,3 millió tagja van. Az országban 9 millió 500 ezer választott népi ellenőr és több mint 8 millió önkéntes rendőr működik. Mint Leonyid Rrezsnyev a Történelmi mérföldkő a szocializmushoz vezető úton című cikkében rámutatott: „A szocializmus a szovjet emberekben kifejlesztette azt az érzést, hogy ők az ország igazi gazdái, kialakította bennük azt a törekvést, hogy elsajátítsák az egész közélet szocialista elvek szerinti irányításának lenini tudományát és művészetét.“ Helsinki szellemében Milyen összefüggést fedezhetünk fel a Szovjetunió alkotmányában megfogalmazott. jogok és a nemzetközi jog, nevezetesen a-helsinki Záróokmány között? A Záróokmány kimondja: „A részt vevő államok tiszteletben tartják az emberi jogokat és gz alapvető szabadságjogokat, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, u vallás, a meggyőződés szabadságát, amely mindenkit megillet fajra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül. Elősegítik és ösztönzik az állampolgári, a politikai, a gazdasági, a szociális, a kulturális és egyéb jogok és szabadságjogok hatékony gyakorlását, amelyek mindegyike az emberi személyiség méltóságából fakad és lényeges annak szabad és teljes fejlődése számára.“ Az új szovjet alkotmány teljes mértékben összhangban van a Záróokmányban lefektetett eszmékkel. Mi több, olyan szociális és gazdasági jogokat is magában foglal, amelyek sok állam alkotmányában nem szerepelnek, mint például a munkához, a pihenéshez, a lakáshoz, az ingyenes orvosi ellátáshoz való jogot. A szovjet törvényhozásban ugyanakkor tükröződnek azok a sajátosságok, amelyek abból fakadnak, hogy a szovjet állam szocialista, s így nem követheti gépiesen a nemzetközi jogok egyik vagy másik normáját. A Záróokmányt aláíró nyugati országok egyike sem tartotta még egyébként szükségesnek, hogy a helsinki értekezlet következményeként változtasson saját alkotmányán vagy bármely törvényén. Lehet-e egyáltalán szó a nemzeti törvényhozás vagy kivált a személyiség tényleges helyzetének valamiféle egységesítéséről, amíg két merőben ellentétes társadalmi rend van a világon, s óriási a szakadék az államok gazdasági fejlettsége között? Ha összehasonlítjuk akárcsak az Egyesült Államok és több európai tőkésország, például Franciaország, Olaszország és Finnország alkotmányát, azok is igen nagy eltérést mutatnak, különösen a szociális és gazdasági jogokat illetően. Ha pedig a fejlett tőkésországok és a fejlődő országok alkotmányait vetjük egybe, a személyiség jogai tekintetében egész kor- szaknyi különbséget találunk. Ilyen körülmények között is haladó lépés az emberi jogoknak nemzetközi jogi okmányokban, így a Záróokmányban való rögzítése. Ezek az okmányok ugyanis olyan eszméket, elveket és modelleket határoznak meg. amelyek megvalósítására minden nép törekszik. A Szovjetunió állampolgárai hívei az emberi jogok állandó fejlesztésének. A Szovjetunió új alkotmánya és az erszág vezető erőinek egész gyakorlati tevékenysége arra irányul, hogy a szovjet államszövetségben mind teljesebben megvalósuljanak az emberi jogok és szabadságjogok. Ezt szolgálja a nép életviszonyainak és kulturális színvonalának folyamatos javítása s az állampolgárok mind szélesebb körének bevonása a közügyek intézésébe. Az új szovjet alaptörvény az egész nép műve. A szovjet állam az alkotmányt abban a meggyőződésében fogadta el, hogy az a szocialista demokrácia további fejlesztésének és elmélyítésének fontos eszköze lesz. F. BURLACKI] professzor (APN)
