Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-11 / 24. szám
A KERESKEDELEM ÉS A TERMELÉS KÖZÖS FELELŐSSÉGE Alapos helyzetelemzés és a CSKP XV. kongresszusa, valamint a CSKP KB 7. plénuma határozatai alapján értékeltük a szlovákiai textilellátás színvonalát. Vállalatunk — a Textilkereskedelmi Vállalat (Otex) — Szlovákia-szerte 1050 saját elárusítóhelyet irányít, és itt kerül forgalomba az ebbe a profilba tartozó áru több mint 60 százaléka. Ezen kívül — nagykereskedelmi raktárainkból — a fogyasztási szövetkezeteket is vállalatunk látja el textil- és ruhaipari áruval. A Szlovákiában értékesített textil és készruha kb. 80 százalékát vállalatunk vásárolja a termelőktől és az importból. Az ellátásért való felelősség tehát nagyobb részt vállalatunkra hárul. A termelésnek és a kereskedelemnek közösen kell kialakítania az optimális választékot. Egyes feladatokat összehangolt együttműködéssel teljesít a két szféra. Vannak azonban feladatok, amelyeket specifikus módon a termelésnek, illetve a kereskedelemnek külön-külön kell végrehajtania. Úgy véljük, hogy a felelősség ilyen értelmezése egyértelműen összefügg a pártkongresszus és a párt központi bizottságai plénumainak határozataival. Feladataink végrehajtása közben ezekből indulunk ki. A konkrét helyzetnek megfelelő mennyiséget és választékot szavatoló ellátásra törekszünk. Magyarán szólva: a piaci igények lehető legjobb kielégítése a célunk. Az utóbbi években a keresletet a kínálattal összhangba hoztuk. Elsősorban a pamut-, a len-, a selyem- és a gyapjúméteráru vonatkozásában nagyobbrészt kielégítettük az igényeket. A választék bővítése érdekében az import — e fontos beszerzési forrás — segítségével is javítottuk az ellátást. A méteráru-termelésben az üzemek mindig viszonylag rugalmasan reagáltak a piaci igényekre. Persze, bizonyos különleges igényeket nem tudtak kielégíteni teljes mértékben. Ez mondható el pl. a kötött anyagfélékről, ahol az igények gyorsan növekedtek. Megállapíthatjuk például, hogy a termelés sikeresen és összehangoltan oldja meg a kötöttárugyártás és a kínálatbővítés kérdését. Ez mind a felsőruhák, mind a kötött fehérnemű és a harisnyafélék termelésében és eladásában megállapítható. Különös figyelmet fordítottunk a gyermekruházati cikkekre is, és — a párt- és gazdasági szervek intézkedéseinek köszönhetően — a fogyasztók igényeit sikeresen ki is tudjuk elégíteni. Rugalmasabban reagáljunk Napjainkban — különösen a kötött felsőruhafélékből — nem egyenletes a piaci ellátás. A múltban tapasztalt árufelesleget, a termelés túlkínálatát és a túlméretezett kereskedelmi készleteket ellenkező előjelű helyzet váltotta fel. A helyzet ilyen alakulása nyomán a szocialista népgazdaság irányításában megfelelő intézkedésekre, módszerek bevezetésére, a régebbi gyakorlat több szempontból való módosítására van szükség. Tudomásul kell venni, hogy a szocialista népgazdaságban a belkereskedelmi termékek piaca nem lineárisan fejlődik. A gazdasági eszközök kialakítását — mind a termelésben, mind pedig a kereskedelemben — ennek figyelembe vételével kell végrehajtani. És a döntési rendszert is ennek megfelelően kell formálni. A közszükségleti cikkek iránti kereslet növekedése nagyon gyors, és a fogyasztó nem hajlandó elavult termékek megvásárlására. Ha felesleg mutatkozik, és ezt a felesleget exportban értékesítik, akkor a most alkalmazott tervezési módszerből kiindulva az elért exportszínvonal a jövőbeni exporttervezés kiinduló pontjává válik. Így azután a bizonyos időpontban felesleget gyártó kapacitás a belső piac igényeinek kielégítésére már akkor sem vehető igénybe, ha arra történetesen szükség van. A kivitel ilyen módszerekkel való tervezése mind a termelés, mind pedig a belkereskedelem számára konfliktushelyzetet teremt, és mindkét szférát megoldhatatlan helyzetbe hozza. Az ilyen irányítási módszer lényegében érthetetlen, és — ha nem módosítják — a belső gazdasági életben ellentmondásokat idézhet elő. Egyértelműen szükség van a központi szándékok ■összehangolására (az árpolitikában), és szükség van az ezekkel összhangban való irányítási döntésekre. A szintetikus kötött anyag árának csökkentése lényegesen fokozta a keresletet. Ezt azonban nem kalkulálták be a kereskedelmi szervezetek áruvásárlásaiba, amelyeket csaknem öt hónappal az árcsökkentés előtt bonyolítottak le. Csökkentették a kiskereskedelmi árakat, növekedett az olcsóbb árufélék iránti kereslet, de a kereskedelem erre már — a pillanatnyilag érvényes szállítói-megrendelői kapcsolatok rendszerében — rugalmasan nem reagálhatott. A piaci választékigény kielégítéséhez a termelésnek megfelelő feltételekkel kell rendelkeznie, mégpedig mind a kapacitás, mind az alapanyag-ellátás szempontjából. És olyan gazdasági eszközrendszert kell teremteni, amely lehetővé teszi a piaci válasz- tékígények rugalmas kielégítését. A termelés a fogyasztó számára gyártson, és ne a kereskedelem igényeinek kielégítésére, a raktárak feltöltésére termeljen. Megfelelő mennyiségben és minőségben Az utóbbi időszakban a kötött anyagból készült fehérnemű — főleg a férfiingek — vonatkozásában nem volt egyensúlyban a kínálat és a kereslet, noha lényegében már ki tudjuk elégíteni a lakosság igényeit. A kereslet gyors növekedése a divat megváltozásával függött össze; egyre többen kívántak kötött anyagból varrott inget vásárolni. A szállítói-megrendelői kapcsolatokban még mindig feszültségek tapasztalhatók, amelyek főleg az exportkötelezettségek teljesítésével függnek össze. Nem kielégítő még a helyzet egyes felsőruha-csoportok termelésében és kínálatában. Itt főleg a felöltő-, dzseki és általában a szabadidőruha-választékra gondolunk. Viszont lényegében jő a lakástextilkínálat, főleg ami a mennyiséget illeti. Hogy azonban a kínált árut a jövőben is megvegyék, választékfelújítást kell végrehajtani. A pillanatnyilag ható gazdasági eszközök rendszere kedvezőtlenül befolyásolja a divatáru-választék alakulását. A vállalatok kevéssé érdekeltek az apró, aránylag kis hasznot hozó közszükségleti cikkek gyártásában. Az áruforgalom és a választékképzés gazdasági szempontjaiból kiindulva, a szállítói-megrendelői kapcsolatok keretében vizsgáljuk, miként lehetne teljessé tenni a választékot egy-egy árufajta vonatkozásában. A vállalatok számára alacsony készletnormákat állapítottak meg, így a választék az adott árucikk esetében és egy adott időszakon belül nem alakítható teljessé. Az egy megrendelés nyomán — de hosszú távon — legyártott teljes választék a nagykereskedelemben felaprózódik, mert nem egyszerre érkezik meg a termelőtől. Sőt, a termelés igen gyakran nem is állít elő komplett választékot, így a kereskedelem ezzel eleve nem számolhat. Ez tovább növeli a választék szétforgácsolődását. Ezzel magyarázható, hogy bizonyos színben, méretben hiába keres a fogyasztó textilárut. Kérdés, hogy a termelés számára valóban kifizetődő-e egy-egy termékcsoport esetében a nem teljes választék piacra dobása. Mert az emiatt keletkezett veszteségek, a kockázat stb. is jelentős károkat okozhat. Más idény — más igény! Arra törekszünk, hogy a termelés bizonyos mértékben összpontosítsa figyelmét a gyártás és a szállítás idényekkel való összehangolására. Az idánycikkek szállítása az adott évszak kívánalmainak megfelelően és összpontosítottan történjék. Pillanatnyilag az idénycikkek gyártása és szállítása is szétszórtan, folyamatosan, egész évben történik. A kereskedelemnek így sok gondja van a raktározással és a finanszírozással. Azzal a kockázattal is számolni kell, hogy bizonyos termékek egy év alatt divatjamúlttá válnak, ami szintén veszteséggel jár. Érdemes lenne összeszámolni, hogy a specializált termelésből származó haszon mennyivel csökken az említett veszteségek miatt. Ogy tűnik, hogy a társadalmi hatékonyság alakulását itt nem eléggé veszik figyelembe. Persze, a termelési szférának is megvannak a maga szervezési érvei (a munkatermelékenység növelésére törekvés), de még így is figyelembe kell venni a népgazdasági igényeiket, és a negatív következményeket maximális mértékben ki kell iktatni. Kisebb sorozatok gyártására ösztönözzük a termelőket, hogy bővíthessük így a választékot. Az úgynevezett „minimális széria“ — melynél még gazdaságos a termelés — a kereskedelem számára szinte elviselhetetlen, mert nehezíti a választék bővítését. A termelés túlságosan koncentrált, így a kereskedelem nem válogathat a termelő partnerek között. A megfelelő kínálat és választék kialakítása érdekében optimáli- sabbá kellene tenni a termelt modellek, minták számát. Kevesebb rögtönzést A választékbővítésnek komoly akadálya a kitermelt áru elosztásának ésszerűtlen tervezése. Az utóbbi időben, nem tudni miért, az Állami Tervbizottság azt szorgalmazza, hogy az SZSZK-ban működő kereskedelmi partnerek fokozott mértékben inkább az SZSZK-ban működő üzemek termékeit vásárolják. Ez nevezetesen a kötöttáru és a kötött textilanyagból varrott fehérnemű vonatkozásában tapasztalható. Az lenne — véleményünk szerint — az észszerű, ha a köztársaság összes termelője kereskedelmi kapcsolatban állana az ország összes kereskedelmi megrendelőjével. Hiszen amúgy is túlságosan koncentrált a termelés. A termelt mennyiség nagyobb területre való „térítésével“ a termelők jobban élhetnek a „minimális széria“ előnyeivel, a kereskedelem pedig változatosabb termékeket vásárolhatna. A kereskedelemmel együttműködő termelésnek konkrét üzletkötési tárgyalásokat kellene előkészítenie, hogy így mindkét fél kétoldalúan jóváhagyott szerződést köthessen. A napjainkban érvényes jogszabályok a termelésnek lehetővé teszik az üzletkötések módosítását, mégpedig olyan mértékben, hogy ezekből kiindulva az eredeti szerződésekre rá sem lehet ismerni. Olyan beavatkozások ezek a kereskedelmi partner szándékaiba, amelyek lehetetlenné teszik a választék és a kínálat szerkezetének megszervezését. Mivel kénytelen figyelmen kívül hagyni a szállító javaslatát, kénytelen eltérni a szerződéstől (a fogyasztói keresletet semmilyen kínálattal sem fedezni), vagy elfogadni a termelés módosított kínálatát, ami minden esetben pótáruválaszték elfogadását jelenti. Tehát a kereskedelmi választék kialakítását akadályozza meg. A tervezési mechanizmus feladata a folyamatos termelés érdekében olyan feltételeket teremteni, hogy a szállítói-megrendelői szerződések egyértelműek, szilárdak és teljesíthetők legyenek. A legfontosabb feltétel — az elegendő nyersanyag kívánt választékban és időben történő szállítása — a termelési mechanizmus keretében megvalósítható. Termelésünknek így azután nem kell rögtönöznie, hanem lehetőségeit alkotó módon hangolhatja össze feladatai és küldetése maximális teljesítése érdekében. Konkrét eredmények A termeléssel közösen kialakítjuk a divatújdonságok és a luxuskivitelezésben készült árucikkek megfelelő mértékben történő szállítását. A jóváhagyási rendszerünkkel gondoskodunk arról, hogy a „divatújdonság“ jelzővel csak azokat a termékeket illessük, amelyek paraméterei megfelelnek a divatos, haladó termékeknek. Az anyagi jellegű problémák hatására azonban a termelés kínálata alacsonyabb, mint a kereskedelem ilyen jellegű igénye. Saját kereskedelmi hálózatunk keretében a divatújdonságok újszerű eladását készítettük elő. Az árusítást a kiemelt hálózatba összpontosítjuk. Ezekben az üzletekben a termelés és a behozatal komplex kínálatában válogathatnak a vásárlók. Bővebb válász- ték kiemelt elárusítóhelyeken történő összpontosított értékesítése a cél. Az értékesítési szféra egész szervező és_ végrehajtási apparátusának figyelme nagyobb mértékben a divatújdonságok értékesítésére összpontosul, hogy így csökkenjen a kiárusításra kerülő áru mennyisége, hogy csökkenjen a veszteség. Továbbra is állandó feladatunk az üzletkötési tárgyalások egyszerűsítése fs pontosítása a maximális hatékonyság és takarékosság érdekében. Az a véleményünk, hogy nem kell mindenáron a már bevált módszerhez alkalmazkodni, ha az érvek a megfelelő változások és az új együttműködési kapcsolatok létrehozása mellett szólnak. Tartalékok vannak pl. az ágyneműre, a kalapokra, a szőrmére, a lakástextíliára vonatkozó üzletkötések terén. Figyelmünket — amely az egész tevékenységünk javítására irányul — természetesen nem csupán a szállítói-megrendelői kapcsolatokra összpontosítjuk. Mélyrehatóan, koncepciózusán elemezzük minden szinten a munkarendszerünket és munkamódszereinket. Mindenekelőtt a munkafolyamatok, a termelő- és szervezési egységek kötelességének és felelősségének átértékelésére fordítjuk a figyelmet. Olyan új tartalmat szabunk meg, hogy minden munkahelynek, minden dolgozónak azonosítható legyen a felelőssége. Erőfeszítésünket arra összpontosítjuk, hogy a rendkívüli helyzetben a kisebb készletű munkákat a teljesebb áruválaszték létrehozására alkalmazzuk, hogy a nagy- és kiskereskedelem terén kihasználjunk minden tartalékot. Pontosítjuk azokat a módszertani eljárásokat, amelyek szerint az árut rugalmasan a kereslet színhelyére szállítják, s hogy lehetővé tegyük az áru forgalmi kiskereskedelmi áron történő értékesítését, megakadályozva ezzel a kiárusítást. A különböző szintű tevékenységek számára pontosítjuk a jelző- és információrendszert, amely az operatív döntéseket, az áruvásárlás előkészítését, tevékenységünk hatékonyabbá tételét szolgálja. Tevékenységünk súlypontja továbbra is a szállítói- megrendelői kapcsolatok szférájában marad, mert itt teremthető meg az összehangolt és teljes választékképzés alapja, amely legfontosabb feltétele az összes elárusítóhely igényei kielégítésének. EMIL SISKA mírnök, kandidátus, a bratislavai OTEX vezérigazgatójának helyettese 1978. VI. 11. e ÚJ szú (CSTK felvétel)
