Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-15 / 3. szám

A műszak után összeszámolják a napi hozamot Iparszerül» termelnek Üj baromfifarm a Vág-Duna partján • Gyorsan és jól dolgozott az új építőcsoport • Egyre több az első osztályba sorolható tojás • Jobb takarmánykeverékre lenne szükség A Komáromi (Komárno) Járási Me-, zőgazdasági Igazgatóság egyik zoo- technikusa újságolta nemrégiben, hogy a gutái (Kolárovo) baromfite­nyésztők Jól indultak. Már korábban is hallottam kiváló eredményeikről, arról, hogy eladási tervüket idejében teljesítették. Kíváncsiságtól hajtva látogattam el a helyszínre, hogy be­széljek a nagy kiterjedésű gazdaság vezetőivel és a baromfifarm dolgozói­val. Magdaléna Abelovská segédzoo- technikus — amikor a baromfite­nyésztők munkájáról érdeklődtem — belelapozva a kimutatásokba egymás után említette a legjobb dolgozók ne­vét. Köztük Barbora Makhaliovát, Leczkés Szerént, Zsilinszki Máriát, dicsérte a két vezetőt, Végh Amáliát és Etela Kravárikovát is, akik nagy szakértelemmel irányítják a dolgozó­kat, mivel már korábbi munkahelyü­kön is a baromfitenyésztésben dol­goztak. Most napról napra sikereseb­ben kamatoztatják szaktudásukat. — Kötelességtudó, munkaszerető asszonyok dolgoznak ezen a gazda­sági udvaron — mondotta. — Remél­jük, az új évben még nagyobb siker koronázza tevékenységüket. Munkába merülve találtam Juraj Skalickyt, a gútai Ifjúság Efsz fő­mérnökét. A városi konferenciára ké­szített beszámolót, de azért szakított egy kis időt számomra is. Feltekintve az irathalmazból, kissé felélénkült, és az állattenyésztésben elért ered­ményekre utalva a következőket mondta: — A legnagyobb sikernek tartom, vogy végre teljesítettük a tejeladási tervet, sőt terven felül százezer liter­rel többet szállítottunk a feldolgozó üzemekbe. Sertéshússal sem marad­tunk adósak. A baromfitenyésztés szerinte is na­gyon jól indult. Dicsérte a szövetke­zet építőcsoportját, amely Tóth Géza vezetésével másfél év alatt építette fel a három korszerű pavilont. Ez volt a környéken is jól ismert kiváló éne«v legnavvobb teliesítménve. El­mondotta, hogy a siker titka főleg a i" Ennek következtében szinte biztosra indulhatlak, n. ageo—. gálát és a megfelelő gondozás ered­ménye, högy csökkent a tyúkok el­hullása. A főmérnök kiemelte, hogy a még nem teljesen kész baromfitelepen máris iparszerű termelés folyik. Ez megmutatkozik a munka termelé­kenységében is. Amíg ezelőtt negy­ven asszony gondozott húszezer tyú­kot, most tizenöt asszony és három karbantartó százötezret. Egy dolgo­zóra egy év alatt egymillió korona értékű termelés jut. Ezeket a szavakat jólesően hall­gatta Kiss István, az üzemi pártszer­vezet elnöke, aki épp egy járási ér­tekezletről jött meg. Neki is az volt a véleménye, hogy a baromfifarm jól indult, egyre jobban fokozódik a dol­gozók munkakezdeményezése, és máris formálódik az a csoport, amely a szocialista munkabrigád cím elnye­réséért fog versenyezni. Javul a munkafegyelem, szilárdul a kollektív szellem. A pártelnökkel együtt robogunk a Vág-Dunát átívelő hídon át, és hama­rosan elénk tárul a téli napfényben ragyogó telep. A műszak vége felé ,a csoportvezetők számba veszik a to­jáshozamot. Az 1-es számú pavilon­ban Dómján Erzsébet, Végh júlia, Ru- íena Hojöková és Katarina Ondrejöí- ková osztályozza a tojást. Náluk most kevesebbet tojrtak a tyúkok, mert már öregebbek, s hamarosan ki kell selejtezni őket. A farm beindulá­sakor azonban ők érték el a legjobb eredményeket. Érdeklődöm az élet- és munkakörülmények javulásáról. A többiek nevében is Dómján Erzsébet válaszol: — A nehezebb munkát lényegében a karbantartók végzik el. Mi csak a futószalagról szedjük fel a tojást, és osztályozzuk. A műszak alatt bizony alig van időnk pihenni. De minden harmadik nap szabad, és ez alatt az idő alatt rendbe tehetjük a házunk táját, erőt gyűjtünk a további munká­hoz. A második pavilonban Leczkés Sze­rén csoportvezető arról • tájékoztat, hogy az ő munkahelyükön növekedik a termelés, és egyre több az első osztályba sorolható tojás. A keverék azonban nem minden esetben megfe­lelő, s ez olykor gondot okoz. A farmon most, a téli időszakban a harmadik pavilon dolgozói vezetnek, mert itt a legfiatalabb a tyúkállo­mány. Végh Amália és Zuzana Cer- níková számítása szerint az egy tyúk­ra jutó évi hozam több mint kétszáz­ötven tojás lesz. Az ő munkahelyü­kön a tojás hetven-nyolcvan száza­léka első osztályú. Probléma azért ezen a munkahelyen is akad. Ha ke­vés a mész a keverékben, akkor vé­kony a tojás héja, s ilyenkor sok a törött tojás. Kiss István karbantartó elpanaszolja, hogy az összecsomósodó keverék többször fennakad a futósza­lagon és ilyenkor bizony szaladgál­niuk kell, hogy a tyúkok idejében megkaphassák a megfelelő táplálé­kot. A Vág-Duna menti új baromfifarm dolgozói rövid idő alatt is szép sike­reket értek el. A szövetkezet szak­embereinek véleménye szerint a jö­vőben még gyorsabb ütemben foko­zódhat a munka termelékenysége a korszerű pavilonokban. BÁLLÁ JÓZSEF 1978. I. 15. A mezőgazdasági dolgozók egyre több és bonyolult gépet használnak, s ezzel a munkabalesetek bekövetke­zésének lehetősége is megnövekszik. Hatványozott figyelem, és következe­tes ellenőrzés szükséges ahhoz, hogy a lehetőség ne váljon valósággá. A dolgozók egészségének védelme és a munkabalesetek megelőzése lényeges feladat, amit Gőgh Ferenccel a Bál- ványi (Balvani) Magtermesztő Álla­tni Gazdaság munkavédelmi előadó­jával folytatott beszélgetés is bizo­nyít. — A munkavédelem — s így a munkavédelmi előadó munkája is — elsősorban a rendszeres ellenőrzé­seken és az iskolázásokon alapszik. Mi ilyen iskolázásokat 3—4 havon­ként szoktunk tartani, a gépesítési dolgozóknál főleg a csúcsmunkák, pl. az aratás, vagy az őszi betakarí­tási munkák megkezdése előtt. Az em­bereket figyelmeztetjük a lehetséges balesetekre, amelyek a gép működése során előfordulhatnak. Az ellenőrzéseket is elsősorban a csúcsmunkák megkezdése előtt tart­juk. Ilyenkor értékeljük a gépek mű­szaki állapotát, s ha valahol rendel­lenességet tapasztalunk, azonnal in­tézkedünk. Sajnos éppen a gépek kezelői azok, akik nem veszik szíve­sen az ilyen ellenőrzéseket, mondván, hogy a hibák eltávolítása nekik csak felesleges többletmunkát jelent,, s egyébként eddig sem történt semmi b.aj, s ezután is lesz valahogy. — Milyen okai lehetnek a balese­teknek? — Véleményem szerint a legtöbb baleset szubjektív okokból, az emberi könnyelműségből a munkavédelmi előírások lebecsüléséből és elhanya­golásából ered. Ha kor szerint vizs­gáljuk a kérdést, a legtöbb balesetet a 20 éven aluliak és a hatvan éven felüliek okozzák. Munkahelyek szerint pedig a leg­több baleset a gépesítésben és az ál­lattenyésztésben fordul elő. Üze­münkben 1977. szeptember 30-ig 21 munkabaleset volt, ebből a gépesítés szakaszán 12, és a munkabalesetek végett 546 nap esett ki ,a termelés­ből. Amint a továbbiakban elmondta, az állattenyésztőknél előforduló balese­tek — pl. a tehén rálép gondozója lábára, elrántja, vagy a falhoz nyom­ja — száma csökkenthető, ha na­gyobb figyelemmel végzik a mun­kát. A bikák és tenyészbikák szintén számtalan baleset okozói. Az előírá­sok mindenre gondolnak, például a tenyészbikát két oldalra kell kiköt­ni, hogy még véletlenül se szabadul­jon el. Orrukba egyéves korukban karikát kell tenni, s vezetni csakis vezetőrúdon szabad, melynek hossza legalább 150 centiméter. A dolgozó közelében egy további személynek is lennie kell, aki szükség esetén köz­belép. Sajnos ezt sem tartják be min­denütt. — A gépesítésben előforduló bale­setek többsége is a felületesség követ­kezménye. A gépkezelők javításkor például leveszik a védőburkolatot és nem teszik vissza. A magtisztító gép kezelője például azért szerelte le véglegesen a főszíj védőrácsát, mert a szíjat gyantázni kellett, s a rács szerelése időveszteséget jelentett. A körfűrészek szintén számos bal­eset okozói, mert ezekről is eltávolít­ják a védőburkolatot, mondván, hogy vágáskor nem látják a rajzot a vá­gandó anyagon. Az ilyen „újításokat" természetesen nem hagyjuk annyiban, mégis szük­ségesnek tartom megjegyezni, hogy elsősorban a dolgozónak kell tuda­tosítania a munkavédelmi előírások megtartásának szükségét. GYÖRGY ELEK Munkavédelem a mezőgazdaságban Kiss István karbantartó (középen) apjának, az üzemi pártszervezet el­nökének magyarázza, hogy ilyen műanyag rudacskákra rögzítik a vil­lanykábeleket (A szerző felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom