Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-14 / 20. szám
:ezes akiiganség amja je3dülKóbort, műkáig, lezöezt ko- tálás lege- ;ren- k a „el- hecc azt, inek vagy ides- igasmíg :sakzben agos neklány megírnak sszul fer- t az- 3bbé. de a í tu- bele- zedő küdt éren, ángy igési íztán sntül treat ha- ■ház- sin- itlan 3zte: it, a , az- á, a erál- , ha jár, , az a régi égés leperzselte féloldalt örökre a szakállát és bajuszát, negyvenéves korára tehát Papanek olyan külsőt nyert, akit senki mással ösz- sze nem téveszthet az ember, ha egyszer látta. Mindegy, mert negyvenéves korára látszott úgy, hogy végre felvirrad a szerencséje Papanek Pálnak. Badacsonyban jól menő üzlete lett, keresett tisztán napi százötven, de néha kétszázötven, háromszáz forintokat is. Az egész csöppnyi gondolkodás kérdése volt, Látta Papanek Pál, mikor ide csöppent Badacsonyba, hogy a kirándulóhajók vendégei, mikor kiköt a hajó, felmennek a hegyre, s aztán egy-két óra múlva lejönnek részegen. S isszák útközben harminc forintért a bort, amit kizárólag az ő kedvükért gyártanák a környékbeliek, s csak nekik harminc forint. — Ej — gondolta —, ha húszért megvenném nagy tételben ezt a cefréből gyártott bort, én is árulhatnám harmincért, s ke'- resnék minden literen tízet. — De minek húszért megvenni — szőtte tovább a 'gondolatait —, amikor a közeli gombákban, népboltokban, közértekben tízért, tizenötért is lehet egy litert kapni... S akkor mindjárt tizenöt, húszat lehet literenként keresni. A gondolatot tett követte, Papanek Pál vásárolt egy tizenöt literes demizsont, azt mindig megtöltötte valamiféle borral. Aztán reggeltől estig várta a kirándulőhajőkat. Jöttek az emberek, megkóstoltak egy pohárral: ez igen. Csettintettek is hozzá — ezen látszik, hogy nem panes. Ez nem csinált bor. Ez nem falmelléki fehér... Ez nem Budafokon termett... A kirándulók is boldogok voltak s Papanek is, különösképpen azért, mert a kirándulóknak örömet szerezhetett, de azért is, mert a boldog kirándulók fizettek, gond és habozás nélkül három forintot egy deci borért. Aggódó feleségének meg is magyarázta egy szemüveges kopasz: drágám, harminc, nem mondom, borsos ára van, de ez is jó jel, azt jelenti, hogy konjunktúrája van a bornak, gazdagodnak az őstermelők, s különben is ez harminc ugyan, de éppen háromszor annyit ér, mint amit a vendéglőben huszonötért kap az ember ... hajjaj... S kért még két pohárkával. Egy hosszú, rövidnadrágos öregecske pedig, két unokáját vezetvén kézenfogva, a kulacsát is megtöltette Papanek- kel, mondván: „Gyenge gyom- rú vagyok, de ez .. . de ez orSarkadi Imre Hamisság őt botban vosság nekem. Csak hálás lehetek ...“ így ment ez sokáig és a legkisebb zökkenő nélkül, mert az országban nincs ember, aki bevallaná, hogy nem ért a borhoz, itt csupa borhoz értő ember él, főként a badacsonyi hajókirándulók közt, Papanek- nek cseppnyi félelme nem kellett hogy legyen, meglepetéstől nem tarthatott, hiszen ki iszik az útfélen kínálkozó de- mizsonból? Világos, hogy csupa borszakember, akik még meg is magyarázzák az eladó Papaneknek, hogy savanyodik már, ideje újra lefejteni — vagy: megtört egy kicsit, biztosan cukrosodás közben mozdították odább a hordót. Nem is ebből lett a baj. Ab-' ból lett, hogy Papaneknek a napi tíz-tizenöt liter szükségletét hűvös hajnalokon vagy késő este kellett biciklivel ösz- szeszedni a környék különböző gombáiból, népboltjaiból (mert dolgozott ő a jövedelemért annyit, hogy alig győzte mar. sose kelt ötnél későbben, sose került éjfél előtt ágyba), s ez egyszer csak szeget ütött valakinek a fejébe, gondolkozni kezdtek Papanek dolgain; minek neki annyi bor? ... Nos, ne beszéljünk sokat a továbbiakról, Papanek egyszer csak az ügyész előtt állt. Az előtt a szemüveges kopasz ügyész előtt, aki annak ideién megmagyarázta, hogy ... Ráismert mindjárt Papanek nagyfejű, ferde vállú, összeégett arcú sánta alakjára, s elfutotta a méreg. Ez az ember az egyetlen élő tanú lehetne arra, hogy ő nem ért a borhoz. Legszívesebben halálos ítéletnT kért volna a fejére. Nem járt jobban a bíróval sem. Az meg az a hosszú, rti- vidnadrágos öregúr volt, akinek a gyomorbaja, Papanek borának hála, megszűnt. Nem volt mentség. Ilyen embert. . Legszívesebben életfogytiglani mondott volna ki rá. Valamennyire aztán tényleg elítélték. Ami mutatja, hogy kétbalkezes ember Papanek, s az lesz akkor is, ha újból ki szabadul. j 1 Mikus Balázs: Ciümanyi táj $ i megyünk ak. íben időz- ros fele. lődött. Bé- rdeklődés- áló alako- iladtak el an úszott, tóttá, hogy n az első sálló. A Po- kkel hívta Béla. — ily körültett tőlük. kislányra sohasem rdezik tő- ovák szót. : semmije. ita aztán. K-ra uta- le beeste- :aka utazllt ott a í gyerek gtól még izett, nem , nem érlányra teilte arcát. t semmit, y füzetbe, elkérte személyazonossági igazolványát, és átadta a kulcsot. — Holnap továbbmegyünk — mondta még Béla, és sietve megindult a lépcsőkön. A szobában nem kellett villanyt gyújtani. Az utcáról behatoló fény kellemes félhomályt teremtett. A kislány mindjárt leült a keskeny ágyra. Béla ott foglalatoskodott körülötte, elhelyezte a táskáját, megvizsgálta az ágyakat, a telefonnal babrált. Aztán megállt a lány előtt. — Meg kell mosakodnod, ott a fürdőszoba. Aztán lefeküdhetsz. A lány nem mozdult. Megfogta a kezét. Az érintésre ijedten összerezzent, a sarokba menekült és sírni kezdett. Béla megdöbbent ezen a váratlan kitörésen, nem értette. — Jól van, jól van — motyogta, s csak állt a szoba közepén és nézte a síró lányt. Kis szoknyája gyűrött csomóként hevert rajta, látta cipőjén a lyukat. Amikor visszajött — jó egy óra múlva — a kislány már az ágyon feküdt. Halkan ellépett mellette, lerakta a csomagokat az éjjeliszekrényre, és suta pillantásokat vetett a mozdulatlan testre. Leült a szemben levő ágyra, hátradőlt és nézte. A lány néha felcsuklott és szipogott, mint a gyermek. Ahogy nézte, egyre idegesebb lett; elöntötte a forróság, mint akkor ott a szobában. S most itt van egészen közel, csak a kezét kellene kinyújtania ... A lány hirtelen megrándult. Béla — mintha áramütés érte volna — szinte erővel rántotta el a kezét. Zavartan hátrált, nekiütközött az ajtónak, aztán a folyosón találta magát. Kirohant az utcára. A főutca végén egy meredek mellékutcába ért. Valahonnan zene szűrődött ki. Lihegve egy útszéli fának támaszkodott. A keringő dallama lágyan szállt a levegőben. A félig sötétített ablakok mögött mozgó alakokat látott. Kicsapódott a ház ajtaja. Fiatal pár jött ki rajta, összebújva, összeölelkezve jöttek, egyenesen feléje. Szorosabban a fa mellé húzódott. A fiatal pár nem sokat törődött a világgal, a másik fánál tőle mintegy öt lépésnyire, vad csókolózásba kezdett. A sötétség betakarta őket, szinte egybeolvadtak a fa törzsével. Béla a lélegzetét is visszatartotta, nehogy megzavarja ölelkezésüket. Hallotta a lány erőtlen ellenkezését: nie, nie, tu nie. Fehér combja kivillant... Aztán hirtelen, mintha megszakadt volna a levegő, továbbiramodtak. A harmadik fánál megint megálltak. Kísértést érzett, hogy meglesse őket, de erőt vett magán, és a másik irányba elmenekült. Az utca végén még visszanézett, de az éppen leereszkedő sűrű köd függönyt húzott a szeme elé. Egy másik utcába tért be. Majd egy harmadikba. Ott hangos kocsmába botlott. A külvárosi kiskocsmában senki sem figyelt rá. Béla feldúlt arca igencsak hasonlított a sörtől és féldecitől felpuffadt arcokra, melyek ebben a rettenetes füstben és fülledt levegőben élénkvörös színt vettek fel. Az ő arca is égett, de amikor látta ezeket a hadonászó, veszekedő embereket, asztalukon a töménytelen mennyiségű söröspoharat, s látta, hogy senkit sem érdekel az ő személye, felé sem fordult senki — lassan megnyugodott. Sört rendelt, aztán még egyet. Ivott. Belenézett a kocsma sűrű levegőjébe. Mennyi indulat, mennyi üres szófecsérlés. Mindenki a maga bánatát fröcsköli a másik arcába. Senki sem hallja, és senkit sem érdekel. A hangok összekeverednek a füsttel és a levegővel, érthetetlen ricsajjá válnak, falakhoz, asztalokhoz ütődnek ... Ivott. ... A fő, hogy kiöntsük a szívünkből a bánatot, kiüvöltsük magunkból az indulatokat. Egymás után habzsolta a söröket. Jóízű kábulatot érzett, megint kellemes színben tűnt fel előtte az élet; szinte kéjjel gondolt a fa melletti jelenetre; micsoda hátsója volt! Képzelete és a szeme aztán másfelé kanyarodott... Hogy fázi_k azt a lányt a sarokban! Most már percenként odatekintett. Már előtte is halomban álltak a söröskancsók. Nem engedte elvitetni, összeveszett az öreg pincérrel. Nincs elég poharunk, mondta az. Menjen a fenébe! Béla magyarul szidta. A feje egyre nehezebb lett, a szeme könnyes. El kellene mennem, gondolta, de fáradt volt, nem mozdult. Később még ivott egy sört. A feje egészen elnehezedett. Szúrást érzett a hasában. Kitámolygott a vécére. Valaki hangosan nyögött és hányt. Nem ment vissza az asztalhoz. Félszeg pillantást vetett a lány keblére, majd a fiúra, aki egyre merészebb lett, aztán fizetett, és kilépett az utcára. Sűrű köd fogadta. Elindult a fal mentén, néha meg-megcsúszott a járdán. Sokáig bolyongott ebben a külvárosi negyedben. A sarkon egy férfi bukkant fel előtte, szinte a földből nőtt ki. Béla csak akkor vette észre, amikor egy lépésnyire volt tőle. Megrettent. A férfi is visszahőkölt. Végigmérte Bélát, aztán gyorsan el- iramodottt. Merre menjen? t A fények egészen megzavarták. Összevissza rohangált az utcákon, többször is végigment egyazon utcán. Aztán egy templom elé ért. Derengett benne, hogy ma már járt erre. Most vagy korábban? Végigrohant azon az utcán, amely a templomtól balra nyílt. Nagy félelem kerítette hatalmába, szinte futott. Nem . veszhet el a városban, nem bolyonghat reggelig. Az anyja villant fel előtte meg a lány, és az a távoli város, ahol talán megszabadulhat minden bajától. Kifulladt. Néhány perc múlva azt vette észre, hogy az- utca erősen lejt. A kirakatok lámpái áttörték a ködfüggönyt, halvány fényt varázsoltak a járdára. Szinte futva érkezett a szálloda elé. Benyitott a szobába. A másik ajtó is nyitva volt. Sötétebbnek tűnt, mint annak előtte. Szeme nehezen szokott a sötéthez. Egy pillanatra megállt az ajtóban, aztán beljebb ment. A szobában senki. — Magdi! Hátraugrott és felrántotta a fürdőszoba ajtaját. A kislány ott állt a fürdőkádban, anyaszült meztelenül. Tágra nyílt szemmel meredt Bélára. „Fehér teste márványszobor, harmatcsillogás rajta.“ Béla azonnal el akart menni, becsukni az ajtót, de nem mozdult a lába. Meglepte az eleven, fiatal test. Amikor a lány eltűnt a vízzel telt kádban, előrelökte magát és kiemelte. Könnyű volt a lány teste, egészen vékony, kissé meg fejletlen. Vigyázva az ágyra fektette, simogatta. Hideg és nedves volt a test, csókjai után megrándult és lúdbőrös lett a csók helye . . . Néhány perc múlva magához tért. A kislány ott feküdt, elgyötörtén. Ráhúzta a takarót. Elszállt minden indulata, csak fejében érezte a lüktetést. Kiment a fürdőszobába. A kádból már kicsapott a víz. Gyorsan elzárta a csapot, megmosakodott, aztán megnedvesitette a törülközőt és bement a szobába. A kislány behunyt szemmel feküdt az ágyon. Béla nedves törülközővel végigsimította az arcát, a nyakát... Aztán bambán nézte a meggyötört arcot, amelyen lassan elsimultak a merev vonások, és a lélegzése is egyenletesebbé vált. Végignyúlt a másik ágyon. Nem jött álom a szemére. Feje zúgott, szédült, forgott vele a szoba. Ügy érezte, hányni fog. Nagyokat nyelt, forgolódott, kezével a vadul lüktető szívét dörzsölte, ösztönszerűen számolni kezdte szívverését, s lassan eltűntek a tárgyak, a képek, a gondolatok. Álmában fehér holló követte.
