Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-14 / 20. szám
RIPORT A HOLLAND ANTILLÁKRÓL BON m szolgaszigeten nem a hollandok voltak a legszegényebbok. A krónikák szerint viszont közülük kerültek ki a legfösvényebbek. Ok persze a legtakarékosabbnak .tartották magukat! Ezek a holland polgárok ugyanis a hídhoz közeledve levették cipőjüket, vagy fából faragott papucsukat. legkisebbet: Szent Martint, Szent Eustatiust és Sábát. A madárfiókák repülni akarnak, s a Curagaót jelképező emelkedik a legmagasabbra — de vajon igazán szeretnének-e repülni? Jöjjenek a Holland Antillákra! Curagao és az egész Holland Antillák fővárosában, Wiliemstadtban látható Emma királynő pontonhíd ja és a háttérben az óceán járók áthaladását nem akadályozó új betonhíd Megvallom, közép-amerikai utazásom során, amikor mexikói, costa-ricai, vagy akár guayanai beszélgetőpartnereim előtt szóba hoztam Curagaót, a legtöbben rám 'kérdeztek: mi az a Curagao? Eszik-e, vagy isszák? Akik az utóbbira gondoltak, részben eltalálták, mármint a híres Curagao likőrt. Ez az a narancskivonatbó 1 készített ital, amely a Karib- vagy Antilla-feinger déli részén a venezuelai partok közelében fekvő kis sziget nevét viseli. De azt .már csak a politikában és a gazdasági kérdések* ben jártasak tudták, hogy Curagao hírét és mai értékét nem a narancslikőr, hanem a Shell olajfinomítói jelentik. S persze a repülőtere, mert légi kikötőjéből könnyen eljuthatunk Észak-, Közép és Dél-Amerika legtöbb országába ... Magam is így kerültem Curagaóra, Jamaicából, úton Guayana felé... Mindenesetre a „Curagao“ likőrrel előbb találkoztam, mint a Shell olajfinomító 900 ezüstszínű olajtartályával és éjjel-nappal égő földgázt eregető kéményeivel... Mert az érdekes narancslikőrt már a repülőgépben, útban Curagao felé 'kínálták az Utasoknak. Az ingyen osztogatott tájékoztatók pedig azt is tudtunkra adták, hogy aki Wiliemstadtban — a sziget és egyben az egész Holland Antillák fővárosában — meglátogatja a likőrgyárat, díjmentes kostoló részese .lehet, és sehol a világon nem vásárolhat olyan olcsón Curagao likőrt, mint .éppen Curagaón! Ezt az utasok többsége bizonyára meglepetés nélkül vette tudomásul. Annál nagyobb csodálkozással! olvasták a CURAgAO HOLYDAY című angol nyelven nyomtatott idegenforgalmi kiadványban reklámozott olcsó ital, fényképezőgép, ékszer, óra és aranyárakat! Ez a csaknem vámmentes sziget főként az Egyesült Államokból, Kanadából és Venezuelából csalogatja a dagadó pénztárcájú turistákat. S áradnak a turisták, különösen az alig 20—25 percnyi repülőjárásra levő Caracasból. Annyira, hogy ma már az idegenforgalom a második helyre kapaszkodott Curagao és általában a Holland Antillák bevételi forrásainak listáján. De csak a második helyre. Mert az elsőn változatlanul űz olaj áll. És a curagaóiak, s nem kevésbé az olajfinomítók tulajdonosai, akik távoli hollandiai, angliai és észak-amerikai igazgatói irodáikból tartják kezüket az olajtartályok csapján — remélik, hogy ez az olajüzlet még sokáig hozza a pénzt. Curagao azóta emelkedik .ki a közép- amerikai szigetecskék sorából, amióta az olajból él... A Shell finomítói A repülőtérről légkondicionált Chevrolet taxi száguldott velem Willemstadtba. A széles aszfaltút két oldalán takaros házaik és villák, s hamarosan megpillantottam a csillogó olajtartályok erdejét, a Schot- tegat-dbäVben horgonyzó kivilágított tartálybajókat és az olajfinomító lángoló kéményeit. Este volt, a taxi felkapaszkodott a Szent Anna-öböl vizét 55 méter magasságban átívelő új betonúidra és megállt néhány másodpercre, hogy megcsodálhassam a világ egyik legnagyobb olajfinomítóját. „Évente csaknem 20 millió tonna venezuelai nyersolajat finomítanak a hatalmas területet elfoglaló berendezések. Holnap majd közelről is láthatja“ — mondta a mulatt taxisofőr és megnyomta a gázpedált, hogy a következő percben a Karib-tengeri „mini Hollandiában“, pontosabban annak fővárosában, Wiliemstadtban találjam magam. A San Marco Hotel-beli szobámban a légkondicionálóra este nem is volt szükségem, mert ha kinyitottam az ablakot, kellemes friss .tengeri levegő áradt be. Ez az a híres északkeleti passzát szél, amely 20— 25 kilométeres sebességgel cseréli szorgalmasan Curagao levegőjét. A passzátszél gyakran lehűti a venezuelai partok közelében fekvő három ABC- sziget (mármint Aruba, Curagao és Bonairej trópusi levegőjét, amely .nappal nem forrósodik át, az éjszakák pedig olykor még nyáron .is hűvösek. Az útikönyvek azt állítják, hogy a turisták számára ez a klíma a legjobb a világon. De azt nem mondják meg, melyik országból érkező turisták számára?! Mert este az utcán pergő beszédű venezuelai asz- szonyságok vastag gyapjúken- dőt öltenek vállukra, a kanadaiak ugyanakkor ingujjban ülve bámulják a Szent Anna- öböl két partját, a Bunda és az Otrabanda városrészt összekötő pontonhidat. Emma királynő hídja De ki ne ülne le itt valamelyik kőpadra az esti fényárban .tündöklő Emma királynő hidat csodálni? Állítólag ez a világ legrégibb ponton- hídja. Az eredetit egy amerikai konzul tervezte 1888-ban. Ma faladikokon nyugszik, illetve hullámzik ez a fából ácsolt híd, a Queen Emma. .Azért úszóhíd, hogy két kis pöfögő Diesel-motorral .könnyen a túlsó parthoz vontathassák, ha akár egy hajó, vagy akár csak egy kis halászcsónak akar átkelni a Szent Anna-öblön a tenger felé — vagy onnan a Sohottegat irányába. Néhány esztendővel ezelőtt, mielőtt még az 55 méter magas betonhíd elkészült, ez volt az egyetlen átjárási lehetőség Wil- lemstadt két része, Punda és Otrabanda között. Ezen haladhattak át a gépkocsik is, persze, csak akkor, ha nem jött éppen egy hajó. A múlt századbeli holland királynő, Emma nevét viselő hidat ma is naponta legalább húsz alkalommal elvontatják, s ilyenkor a gyalogosokat két motoros komp ingyen szállítja egyik partról a másikra. Ez az ingyenes gyalogos szállítás a régmúlt .időkről öröklődött. Egykor a gyalogosoknak is fizetniük kellett Emma .királynő hídján, .kivéve a legszegényebbeket, akiknek annyi pénzük sem volt, hogy cipőt vegyenek maguknak és mezítláb jártak. De talán nem kell arra emlékeztetni, hogy az egykori rabHogyan mondják papiamentőul? Azon a februári szombat estén is sokan néztük a pontonokon ringó kétszáz méteres hidat, amelyen ki tudná megszámolni, hányféle viseletben jöttek át Pundába, vagy igyekeztek a túlsó városrészbe a curagaóiak. Takaros holland főkötős, kötényes mulatt lányok, elegáns estélyi ruhás négerek, hanyag öltözetű „krioyok“, vagyis félvérek ... De ki itt a krioyo, vagy a mulatt? Egy régebbi kimutatás szerint 40, egy curagaói kolléga szerint .legalább 52 féle nemzetiség leszármazottai élnek Curagaón — vagy talán annál is több? Nyelvük az idegenek számára megfejthetetlen papiamento, a portugál, a spanyol, a holland, az angol és a francia, valamint a Venezeu- lából idekerült aravak indiánok és az afrikai rabszolgák nyelvének keverékéből keletkezett. Néhány szót jól megjegyeztem. — Bon bini! — ezzel a köszöntéssel fogadják az idegent papiamento nyelven, ami körülbelül azt jelenti, „Jó, hogy jöttél!“, vagyis üdvözöllek! Aztán mindjárt hozzáteszik: „Pas pa den!“, vagyis „Fáradjon beljebb!“ A lakosság több mint 90 százalékát alkotó színes bőrűek' nyelvén, a papia- mentón újságok is megjelennek, de a sziget hivatalos nyelve a holland. A Holland Antillák 1954 decembere óta „tengerentúli autonóm területkén“ tartoznak a Holland Királysághoz. Saját kormányt és zászlót kaptak, de a külügyeket és hadügyeket Hollandiában intézik. Az Emma hídnál a tengerparton épült erőd, a Fort Amsterdam ormán, a helyi kormány székhelyén a Holland Antillák kék- piros keresztes fehér zászlaja leng, de néhány lépésnyire előtte a vámhivatal motorosain és a haditengerészek hajóján holland lobogó. Curagaói kollégámmal elsétáltunk egy szoborhoz, amely hat különböző nagyságú fémmadár vastraverzeken nyugvó kompozíciója. Alkotója a Holland Antillák hat szigetét szimbolizálja, a legnagyobb Curagaót, a többi Arubát, Bonaire-t és a három A Holland Antillákhoz tartozó szigetek számára az olajfinomítás és az idegenforgalom a legtöbb karibi szigetnél magasabb életszínvonalat tesz lehetővé, s a függetlenség híveit azzal ijesztgetik, hogy egy gyökeres politikai fordulat elütné az olajüzlettől a szigetlakókat. A szigetek gazdasági életét igazán kezükben tartó olajtársaságok ugyanis okultak az 1969 májusában kirobbant olajmunkás sztrájkból... Kilenc esztendővel ezelőtt a Shell társaság olajfinomítóinál magas fokú automatizálást vezettek be és az ötvenes esztendőkben foglalkoztatott 20 ezres munkáslétszámot 5 ezerre csökkentették. Ez robbantotta ki a sztrájkot. Az olajmunkások és a munkanélküliek a Fort Amsterdamhoz vonultak, majd a Punda negyed üzletelt törték-zúzták, járműveket gyújtottak fel, amikor követeléseik süket fülekre találtak. Végül is a katonaság közbelépésével, két halott és sok sebesült árán verték le az általános sztrájkot. A több évszázados üzletházak újjáépítése azonnal megkezdődött és .gyorsan eltüntették a felkelés külső jeleit. De a munkanélküliség nagy gondját azóta sem tudták felszámolni. Napjainkban is 20 százalékos munkanélküliségről szólnak a hivatalos közlemények, s a curagaói kiadványok, a nagy .londoni, New York-i és anísterdami. lapokban megjelenő hirdetések ecsetelik a csábító lehetőségeket a külföldi beruházók, ipartelepítők számára: jöjjenek a Holland Antillákra, ahol könnyen kiképezhető munkaerő és mindenféle kedvezmény várja őket! Az elmúlt évtizedben azonban csak kevés jelentkező akadt, s változatlanul a venezuelai eredetű olajból finomított termékek képezik az export 95 százalékát, 2 százalékot tesznek ki a különböző vegyi és finommechanikai termékek és 3 százalék marad a curagaói likőrkészítményeknek, mezőgazdasági termékeknek és a könnyűiparnak. Curagao, Aruba és a Holland Antillák többi szigete tehát változatlanul az olajból él — és a turisták dollárjaiból. De a holland pénzzel a bankba kell menni — mert az itteniek azt tartják, hogy ők nem hollandok, s úgy gondolják, hogy ennek kinyilvánítására a legegyszerűbb és a legalkotmányosabb mód a holland pénz elutasítása. Méltatlankodott is egy holland üzletember: Nahát, és Amsterdam segélyeket ad ezeknek az antillaiaknak! A Curagaóra érkező amerikai turisták dollárjait örömmel fogadják. H.a egy nagyobb hajó érkezik vasárnap, néhány órára kinyitnak a boltok. A híres Spritzer és Fuhrmann ékszerész cég üzleteinél ilyenkor sorszámot osztanak, mert olyan nagy az érdeklődés... A curagaóiak közül azonban kevesen térnek be az ékszereket áru- siló fényes üzletekbe, amelyeknek bejáratánál libériás ajtónálló fogadja a vendégeket. A .curagaóiak Otrabanda füstös, .zajos kocsmáiba szorulnak, ahol ma is régi rabszolgada- lokat énekelnek, ahol olcsó a lány és megfizethető a sör. ,Mert a Curagao likőrt sem ők isszák — a külföldiek számára készül. SEBES TIBOR /asárnap is árusítanak a venezuelai zöldség- és gyümölcsárusok, ikik vitorlásaikkal kelnek át a tengeren Curagaóra (A szerző felvételei) . • I
