Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-23 / 17. szám
PÁRTMUNKA A MEZŐGAZDASÁGBAN írta: Rudolf Vanco, az SZLKP KB osztályvezetője Szocialista mezőgazdaságunk jelenlegi időszakát a nagyarányú szociálisgazdasági átalakulás jellemzi. A fó- i'yamat előfeltételei a tudományos-mű- nzaki ismeretek rugalmas felhasználása, valamint a termelőerők erőteljes fejlődése, amelyek a munkatermelékenység további fokozását, s a mező- gazdaságba fektetett anyagi és pénzeszközök egyre gazdaságosabb kihasználását teszik lehetővé. Az eredményeket, amelyeket mező- gazdaságunk rövid idő alatt magáénak mondhat, Csehszlovákia Kommunista ■ Pártja állandó gondoskodásával és a munkásosztály segítségével értük el. A kommunista párt a falu szociális átalakulását a társadalom szocializmusba való átmenete elválaszthatatlan részeként tekintette. A mezőgazdaság szocialista formája nélkül nem fejfődött volna oly gyors ütemben sem a termelés, sem a parasztság élet- és kulturár lis színvonala, s oly rövid idő alatt — munka- és életformájával — a falu sem került volna annyira közel a városhoz. A szocialista mezőgazdaság — anyagi-műszaki színvonalával ■ és szociálisgazdasági szerkezetével — jelenleg olyan ágazat, amely fokozatos minőségi átalakulásával, iparosodásával, valamint a szocialista termelőviszonyok tökéletesítésével és állandó erősítésével képes valóra váltani a CSKP XV. és az SZLKP kongresszusán meghatározott igényes feladatokat. Az SZSZK-ban a szocialista szektor jelenleg a mezőgazdasági földterület 93,3 százalékát műveli, miután elsősorban az utóbbi években a hegyaljai és a hegyvidéki körzetekben is jelentős arányban megnövekedett a szocialista szektor részaránya. Nem egész három évtized alatt a munkatermelékenység, jelentős növekedése mellett a bruttó mezőgazdasági termelés több mint 100 százalékkal lett nagyobb, és a mező- gazdaság ma lényegében feleannyi munkaerővel kétszeresen nagyobb termelési szintet ér el. Ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági dolgozók munkája is megváltozott. A növénytermesztés túlnyomórészt gépesített: 1953—75 között például a traktorok száma ötszörösen, a kombájnoké pedig 170 darabról 6000-re nőtt. A kukorica, cukorrépa és burgonya betakarítását új, nagy teljesítményű gépek teszik könnyebbé, és a korszerű nagyüzemi technika, technológia az állattenyésztésben is helyet kapott. A pártalapszervezetek munkájának eredményei Mezőgazdaságunk fejlődése egyben tanújele az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok pártszervezetei mindennapi aktív tevékenységének, amellyel szemben a termelésben és gazdálkodásban végbement változások egyre nagyobb és igényesebb követelményeket támasztanak. Az ágazatban végbement változásokkal párhuzamosan a pártszervek és -szervezetek mindig keresték a párt szervezeti felépítésének, valamint az irányító és szervező munkának olyan formáit s módjait, amelyek az új feltételek mellett lehetővé tették a párt vezető szerepének érvényre juttatását. A mezőgazdaság szocialista átalakulásának idején jelentős szerepet játszottak a párt falusi szervezetei. Hatalmas munkát végeztek, amikor a kis- és középföldműveseket kellett meggyőzni a szocialista gazdálkodás előnyeiről, s vezető szerepüket következetesen érvényesítették a szövetkezetek gazdasági és politikai megerősítésében. Már az 50-es évek második felében megmutatkozott, hogy a járási székhelyek és nagyobb falvak szövetkezeteiben hasznos lesz közvetlenül az egységes földművesszövetkezetben kialakítani pártalapszervezetet. Az efsz-ben működő pártalapszervezet közvetlen befolyása jobban érvényesül a termelés is gazdálkodás területén, s ügyel a szövetkezeten belüli demokrácia helyes megvalósítására. Minőségileg új helyzet jött létre a 60-as évek elején, az efsz-ek egyesülő sének kezdetével. Az új feltételek megkövetelték a pártszervezetek termelő- területi elveken alapuló szervezeti felépítését, valamint az egyesült szövetkezetek körzetében működő pártalapszervezetek tevékenységét koordináló üzemi bizottság létrehozását. A jobboldali opportunista erők tevékenységének negatív hatása a mezőgazdaságban fékezte a korábbi összpontosítási és szakosodási folyamatot, valamint a falusi pártalapszervezetek szervezeti felépítésének megoldását. A termelés konszolidálásával és az 1968—69- es időszak negatív tendenciáinak megszüntetésével 1970 után, a CSKP KB 1971 márciusi dokumentumának alapján megújult a további összpontosítási és szakosodási folyamat. Az 5. ötéves tervidőszak a szocialista mezőgazdaság történetében a termelés fejlesztését illetően egyike volt a legeredményesebb időszakoknak. A párt szervezeti felépítésében meglevő problémák megoldására alapul szolgált a CSKP KB Titkárságának állásfoglalása A párt szervezeti felépítésének egyes időszerű kérdései röl a mezőgazdaságban és a falvakon. Az érvényesítése során szerzett kétéves tapasztalatok a CSKP KB októberi ple náris ülésén beigazolódtak, a CSKP KB Titkárságának 1975 decemberi határozatában pedig pontosították és kiegészítették ezekeit. E dokumentumok és az SZLKP kerületi, valamint járási titkárainak 1976 júniusi ülésén hozott határozatok alapján a pártszervek és -szervezetek nagyobb következetességgel láttak hozzá a párt szervezeti felépítése kérdéseinek megoldásához. Az egységes földművesszövetkezetek és állami gazdaságok pártalapszervezeteinek és pártbizottságainak tevékenysége egyértelműen igazolja a pártalapszervezetek kiépítésének helyes módját a mezőgazdaságban, annak ellenére, hogy a területi felépítés ről a szakágazatok szerinti felépítésre való áttérést nem mindenhol értelmezik hosszabb időszak fokozatosan megvalósítandó feladataként, amil a tagságban meglevő feltételekkel összhangban s a nemzeti bizottságok tevékenységére, valamint a falu politikai és közösségi életére történő pártbefolyás egyidejű megtartásával kell megvalósítani. Jó eredményeket értek el a pártalap szervezetek a tagság alapjának bővítésében. Például az efsz-ekben 1971—77 kö zött 34 százalékkal lett nagyobb a tagsági alap, és a szövetkezeti tagok szervezettségének aránya az említett idő szakban 8,3 százalékról 9,9 százalékra növekedett. A jó eredmények mellett azonban látni kell, hogy a szövetkezeti tagok szervezettségében indokolatlan különbségek vannak az egyes járások között és jelentős tartalékok maradnak kihasználatlanul a mezőgazdaságban dolgozó nők pártba való felvételénél. Az igényes termelési feladatokkal összhangban A fogyatékosságokat, amelyek a Központi Bizottságnak a párt szervezeti felépítésére és a tagsági alap bővítésére hozott határozata érvényesítésében még előfordulnak, a lehető leggyorsabban át kell hidalni. Az igényes termelési feladatok sikeres teljesítése attól is függ, hogy a pártalapszervezetek milyen mértékben tudják érvényesíteni vezető szerepüket, hogy tevékenységük mennyiben lesz összhangban azokkal a követelményekkel, amelyeket a tudományos-műszaki haladás ismereteinek gyakorlati alkalmazása, az összpontosítás, szakosítás és az együttműködés további elmélyítése, valamint a mezőgazdasági nagyüzemek korszerű irányítása, szervezése igényel. A CSKP XV. kongresszusán elfogadott A CSSZSZK 1976—80. évi gazdasági és szociális fejlődésének irányelvei hangsúlyozzák a magas fokú termelés szükségét, ami iteljes egészében a mezőgazdaságra is érvényes. Például az SZSZK ban az 1978-as bruttó mezőgazdasági termelés terve a tavalyinál 3,2 ebből a növénytermesztésé 4,5, a piaci termeié sé pedig 5,7 százalékkal nagyobb. E feladatok teljesítése közben nem sza bad megfeledkezni sem a termelés további összpontosításáról és szakosításáról, sem a munkaerő ésszerű kihasználásának követelményéről. Ugyanez érvényes a nyersanyagokra, mégpedig nemcsak a tüzelőanyagokra és energiá ra, hanem azon nyersanyagokra is, amelyeket a mezőgazdaság állít elő. Elsősorban valamennyi takarmányról, kiemelten a koncentrált takarmányokról van szó. Minden vezető dolgozónak és kommunistának tudatosítania kell, hogy a szemesekből való önellátási program nemcsak a termelés további fokozását, hanem a hatékonyabb fel- használást is feltételezi. A feladat része a begyűjtési és raktározási veszteségek elleni harc, valamennyi takarmány — így a rétek és legelők füvének — hasznosítása. Hogy milyen tartalékaink vannak e téren, azt egyetlen adat is kellően bizonyítja. Ha a tömegtakarmányok átlaghozamát hektá ronként mindössze egy mázsával növelnék, akkor ez országosan százezer tonna gabona megtakarítását tenné lehetővé. A pártalapszervezetek és valamennyi kommunista számára adott tehát a feladat: megszüntetni a tömegtakarmányok termesztésében a pangást és minden mezőgazdasági üzemben megteremteni az összhangot a növény- termesztés és az állattenyésztés között. Az egyes földművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban fellelhető nehézségek okait elsősorban magukban az emberekben, az irányítás minőségében, a tudományos-műszaki ismeretek gyakorlati alkalmazásának színvonalában, az igényesség fokában, valamint ab- J-an kell látnunk, hogy milyen következetességgel viszik át az életbe a kongresszusi határozatokat. Ott érnek el szép sikereket, ahol a pártalapszervezet és a kommunisták az eredménye két kellő kritikai igényességgel értékelik, és ahol a kongresszus határozatainak, valamint saját határozataiknak a teljesítését egyaránt következetesen el lenőrzik. Különösen azokban az egységes földművesszövetkezetekben és állami gazdaságokban kell ezt a pártszervezeteknek és kommunistáknak tudatosítaniuk, ahol az eredmények átla gon aluliak, és nemcsak az élen járó, hanem a közepes üzemektől is elmaradnak. A pártmunka komplex jellegű A jelentős gazdasági célok s azoknak a párt politikai, ideológiai, valamint szervező tevékenységével szemben támasztott igényessége megköveteli, hogy a feladatokkal szemben akcióképes pártszervezetek álljanak. A termelés alapelveihez igazodó szervezeti felépítésen túl a párt vezető szerepének érvényesülése és munkájának minősége a tagsági alap nagyságától, minőségétől is közvetlenül függ. A nagy területeket egyesítő és szakágazati irányítást alkalmazó mezőgazdasági üzemekben, ahol a magas fokúan összpontosított termelés egymástól meglehetősen távol eső munkahelyeken folyik,, megfelelő számú szakemberre — specialistára van szükség, akik önállóan és szakér ■telemmel tudják megoldani a termelési feladatokat. Egyben megfelelő ideoló giai és széles politikai látókörrel kell rendelkezniük. A jövőre nézve sincs arról szó, hogy csak párttagok legyenek vezetők. Meg kell viszont mondani, hogy az egyes vezetőcsoportok szervezettségének aránya már ma sem felel meg a párttagok széthelyezése és a párt vezető szerepének érvényesítése követelményeinek. Nem kielégítő a párttagok 60,7 százaié kos aránya az üzemgazdászok csoport jánál, sem az agronómusoknál a 61,7, a zootechnikusoknál a 62,7 és a gépe- sítőknél a 63,6 százalék. Kicsi a szervezettség aránya a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, jobb a gépesítésben. A helyzet annál kritikusabb, hogy e területeken az utóbbi években •stagnálás jellemzi a szervezettséget, és nem használják ki a női alkalmazottak szervezésében rejlő lehetőséget sem, annak ellenére, hogy a mezőgazdaságban közel 50 százalék a részarányuk. Ilyen szempontból a feladatot, miszerint évente 2—2,2 ezer tagjelöltet kell fel venni a szövetkezetekben és 3000-et az egész mezőgazdaságban, minimálisnak kell tekintenünk, annál inkább, mivel minden évben ismétlődő eset, hogy ezer egységes földművesszövetkezeti és fa lusi szervezetben egyetlen tagjelöltei sem vesznek fel. E komoly párton belüli kérdések megoldása magának az aiapszervezetek- nek és a kommunistáknak a feladata. Megkülönböztetett figyelemmel kell el járniuk a fiatalok és a nők szervezésében, és a cél érdekében célratörőbben kell megteremteni a nők politikai ak tivitása fokozásának szociális feltété leit. A gyorsuló tudományos-műszaki ha iadás, valamint az összpontosítás és szakosítás új szervezési formái a mező- gazdaságban egyaránt nagy igényeket támasztanak a politikai, szakmai nevelőmunkával és a párt tömegpolitikai munkájával szemben. A 6. ötéves terv időszakban tovább erősödik a mezőgaz daság anyagi-műszaki bázisa, s az anyagi-műszaki ellátottsággal párhuza mosan nő az igény a dolgozók szakkép zettségének fokozására. A pártalapszer- vezetekre vár a feladat, hogy a tanú lás különböző formáit alkalmazva tel jesítsék az oktatási igényeket. Nem kis gondot, munkát igényel a továbbtanulásra küldött fiatalok kiválasztása, s megkülönböztetett figyelmet kíván azon dolgozók időben történő felkészítése is, akik az új, korszerű üzemegységekben kapnak munkát. Az igényesebb feladatok a mezőgazdaságban is megkövetelik a tömegpoli tikai munka sokrétűségét. Annak ellenére, hogy a mai falu anyagi és kulturális feltételeivel megközelítette a vá rost, továbbra is megmaradt több régi vonás. A falu szociális összetétele is nagyon sokrétű. Együtt élnek itt a me zőgazdasági dolgozók, az ipari munká sok, értelmiségiek és az egyre nagyobb számú nyugdíjasok. Mindez hat a falusi lakosság gondolkodására, cselekedeté re, és a pártszervezeteknek e valóságot tudatosítaniuk szükséges. A kommunisták a szövetkezet életével összefüggő problémák megoldása mellett a falu politikai és közösségi problémáinak megoldásától sem zárkózhatnak el. Egy-egy szövetkezet körzetében több nemzeti bizottság is működik, és a szövetkezetben dolgozó kommunisták sokat tehetnek annak érdekében, hogy a szövetkezet vezetőinek kapcsolata az egyes falvakkal szoros legyen. A jó munka alapja a tömegpolítikai munka kellő gondossággal kidolgozott terve, amely az üzem szükségletén túlmenően a falu igényeit is figyelembe veszi. Helyes, ha a tömegpolitikai munkát a legfontosabb termelési feladatok tel jesítésének szolgálatába állítják, de úgy, hogy a figyelem központjában az emberek, a jó példák, kollektívák, a munka haladó módszerei, az újítómozgalom eredményei, valamint a szocialista és a komplex racionalizációs brigádok si kerei álljanak. Általánosítani szükséges a szocialista munkaverseny haladó for máit, a dolgozók kezdeményezését pe dig elsősorban a gazdaságosság és a minőség javításának érdekében kell kihasználni. Népszerűsíteni kell a szó cialista munkabrigádok tevékenységét és belső életét, elsősorban további kol lektívák alakulása és a meglevők munkájának javítása céljából. A politikai-nevelő munka olyan jelentős területeinél, mint amilyen a tömegpolitikai munka, az egyéni és szemléltető agitáció, a gazdasági propa ganda és a szocialista munkaverseny, a kezdeményezést a pártbizottságoknak, az üzem vezetőségének és a tömegszer vezetek vezetőinek kell átvenniük. Dolgozzanak ki közös tervet, hozzák létre a pártbizottság mellett működő, a tömegpolitikai munkát irányító bizottságot, határozzák meg a feladatokat és következetesen ellenőrizzék azok teljesítését. A CSKP XV. és az SZLKP kongresszu sán elfogadott határozatok teljesítése mindezt az egységes földművesszövet kezetekben és állami gazdaságokban szükségszerűen feltételezi. 1978. IV. 23. 14
