Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-23 / 17. szám
m sokat mond, hogy a sikerlista élén abszolút győztesként Louis de Funés A szárny és a comb című kommersz komédiája áll. Húsz hét alatt több, mint egymillió néző tekintette meg. Mellesleg említem meg, hogy az 1977- es év sikerfilmjei között szerepel a szovjet Derszu Uzala című alkotás is. Végül egyetlen adat még a helyzet érzékeltetésére. 1976-ban a francia film exportja ötvenhét millió frank bevételt eredményezett, ami tizenkét százalékos emelkedést jelent 1975-höz képest. A francia film első helyen áll a külföldi filmek között Itáliában, és a látogatottság tekintetében harmadik helyen az NSZK-ban, az amerikai és a hazai filmek után. Az éremnek ez az egyik oldala. Számok, statisztikai adatok, gazdasági kimutatások alapján a kép egyértelműen pozitívnak minősíthető. Kevésbé biztató a minőségi bizonyítvány. Egy évtized távlatából csak elvétve találunk a francia filmek között kiemelkedő alkoA KASSZASIKER ÉS ÁRNYOLDALAI koncepciójában, szervezetében teljes mértékben az amerikainak mása. A kommerciális szempontok túltengését nem korlátozza semmi fajta állami vagy társadalmi befolyás, kultúrpolitikai irányítás, ösztönzés az igényesebb vállalkozásokra. Az utóbbi idők filmtermését áttekintve két kiemelkedő alkotásra érdé mes felhívni a figyelmet. Az egyik ősz elején került bemutatásra. A hetvenhét éves spanyol mesternek, Luis Bunuel- nek A vágynak ez a sötét tárgya című filmje. Ez a film Pierre Louysnak a századfordulón megjelent Az asszony és a paprikajancsi című regénye alapján készült. A másik egyértelmű siker Alain Resnais Gondviselés című műve. Resnais további terveiről beszélve érdemes megemlíteni, hogy most Sade márkiról készít forgatókönyvet. A legnépszerűbb női sztár továbbra is Annie Girardot. Az elmúlt esztendőben három filmet forgatott. Nemrég került bemutatásra az André Cayatte rendezésében készült Mindenkinek a maga pok la című drámája, majd az Utolsó csók című igénytelen, de mulatságos zenés komédia, amelyben a művésznő egy szerelmes taxisofőrt alakít. Most forgatják a Kulcs az ajtó alatt című bűnügyi történetet. A férfiak közül változatlan Alain De Ion népszerűsége. Közel húsz éve, a Rocco és fivérei bemutatása óta uralja a francia filmvásznat. Érdeklődése és érdekei (hisz ma már legtöbb filmjének producere is) egyre inkább a bűnügyi filmek felé vonzzák. A legutóbbiban, a Mint egy bumeráng címűben a hajdani „szépfiú“ ajiaszerepet alakít. Említésre méltó még a fiatal Michel Lang új müve. Első filmjével 1975-ben mutatkozott be, most az Egy átlátszó lánytörténet című filmben visszafelé pergeti egy tisztes polgári család makulátlan hírű leányának halállal végződő tragédiáját. A lírai hangvételű alkotás a serdülőkor problémáit boncolgatja. A Barocco című bűnügyi dráma elsősorban szereposztásával érdemel figyelmet. A színészek listáján olyan nevekkel találkozunk, mint Isabelle Adjani, Gerarde Depardieu, Jean Claude Brialy, Claude Brasseur és Marie France Piser. V. M. A FRANCIA FILMGYÁRTÁS HELYZETE Érdekes tünet, hogy a francia gazdasági élet szaporodó válságjelei közepette (több, mint másfél millió munka- nélküli, infláció, szociális feszültségek, külkereskedelmi deficit) a francia filmipar szilárdan tartja állásait. A művész- berkekben világszerte nagy figyelmet keltett „új hullám“ kifulladása után, közel egy évtizedig középszer és stagnálás jelezte a francia film helyzetét. A hetvenes évek elején indult meg a fellendülés. Ez a folyamat napjainkban állandósult. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ma a francia gazdasági életben, stabilitás tekintetében, kevés iparág dicsekedhet a filméhez hasonló kiegyensúlyozottsággal. A játékfilmek évi termelése esztendők óta meghaladja a kétszázat. A francia nemzeti filmgyártás a nyugat-európai piac első helyén áll. A permanens fejlődés jelentőségét csak aláhúzza, sőt részben meg is magyarázza, hogy közben a legnagyobb európai vetélytársat, az olasz filmet magával rántotta a válság. A mozik látogatottsága Itáliában egy év alatt tíz százalékkal csökkent. Ezzel szemben Franciaországban a mozik kasszájába 1976-ban tizeflegy és fél százalékkal több frank folyt be, mint az előző esztendőkben. Az otthoni piacot az amerikai és a francia film uralja. Együttesen e két filmgyártás termékei teszik ki a forgalmazás nyolcvan százalékát. Meglehetősen stabil arány alakult ki ezen a téren is. A Franciaországban vetített filmeknek több mint a fele francia, több mint a negyede amerikai, a maradékon osztoznak az összes többi országok produkciói. Tavaly a francia mozikat összesen százhetvenhat millió fizető néző látogatta. Ebből kilencvenmillió tekintett meg francia filmet, negyvenmillió amerikait, és a harmadik helyen szereplő olasz filmgyártás csak kilencmillió nézővel dicsekedhet. Ezen belül tást, művészi sikert, olyan filmet, amely elnyeri a kritika, a szakemberek és a közönség igényesebb részének elismerését. Feltűnően ritkán találkozunk francia filmekkel a nemzetközi fesztiválok élmezőnyében. A gazdasági fejlődést nem kíséri megnyugtató művészi fellendülés. Sajátos helyzet állt elő; Franciaország, amely a nyugat-európai országok közül leginkább igyekszik politikailag és gazdaságilag elhatárolni magát az amerikaiaktól, tagadja az USA hegemóniájának létjogosultságát, hangsúlyozza autonómiáját, a film területén a legelő- rehaladottabb amerikanizálódás nyomait mutatja. S ez nemcsak az amerikai filmeknek a francia piacon elfoglalt helyzetében nyilvánult meg, hanem még inkább abban, hogy a francia filmgyártás koipmersz irányvételében. VISSZAJELZÉS A Lenfilm stúdióban film készült Alekszander Gelman Visszajelzés című drámájából. Viktor Tregubovics rendező egyebek között ezt mondta nem sokkal a forgatás befejezése után: — Kiszámíthatjuk, milyen sokba ke rül nekünk a hazugság, a szemfény vesztés és a gyávaság, és mennyire hasznos az őszinteség, a becsületes ség, a jó emberismeret és a képesség a közös nyelv kialakítására. A továbbiakban a film két fontos figurájáról, Nurkovról, az építésve zetőröl (Mihail Uljanovj és Szaku- linról, a fiatal párttitkárról (Oleg jankovszkij) beszélt, aki külsőleg is az ellentéte Nurkovnak: nyugodt, megfontolt, de következetes. — A szereplők kiválasztása során arra gondoltam — folytatta Tregubovics —, hogy egy figura mindig a színésznek, tudásának és a szerep ki nálta anyagnak ötvözete. Uljanov és jankovszkij temperamentumban, beszédmódban és stílusban majdnem annyira ellentétes, mint Nurkov és Szakulin. Együttes fellépésük je szültséget teremt a nézőkben, ami személyiségük különbözőségéből adódik. Vjaznyikova szerepét Ljudmilla Gurcsenko, Okunyevét Kirill Lavrov játssza. Oleg Jankovszkijt legutóbb a Pré miumban láthatta a közönség. Filmpályafutása „keresztapjának“ lulij Dunszkijt és Valerij Fridet nevezi, akiknek a Kard és pajzs című filmben kapott szerepét köszönhette. A kiugrást a polgárháborús filmoperatőr szerepe hozta meg a Bajtársak voltunk című filmben. Az elmúlt tíz évben huszonöt filmszerepet alakított. Voltak köztük kosztümös filmek, társadalmi drámák, háborús kalandfilmek, krimik, de számára legkedvesebb Rilejev dekabrista az Álom a messzi távolról című film ben, Tyihon Az egy édes asszonyban és Ruszlan az Egy szó a védelmére című új alkotásban. Nó meg a Prémium párttitkára a Gelman-adaptá- cióban, amelyet most a Visszajelzés követett. (szej Mindennek és mindenkinek megvan a maga ideje. Évente több filmben is szerepeltem, majdnem két évtizeden át, pillanatnyilag mégis inkább színházakban és televízióműsorokban dolgozom. És sorra mondom le a filmszerep-ajánlatokat. Nem más ennek az oka, minthogy a forgatókönyvekben túl sok a szex és túl sok a kegyetlenség. Nem va gyök — miért lennék? — a szerelem ellen, és nem ellenzem — miért ellenezném? — a közönségigényeket kielégítő filmalkotásokat sem. Per ben sem vagyok a világgal. Mint minden nő, reggelente én is a tükörbe nézek és látom, arcom már más, mint annak idején, amikor 1949-ben a Mese a boldogságért című filmben először álltam a kamerák elé. Nem a koromról — a korról van szó. Legutóbb például felkértek a Salon Éitty című nyugatnémet film egyik főszerepére. A történet egy bordélyházban játszódik, ahol a nácik kém központot rendeznek be és ahol egy nap megjelennek a fasizmussal szembenállók ügynökei is. A szalon tulajdonosának szerepét kívánták rám osztani, aki maga is kettős ügynök. Valamennyi szereplő prostituált és a filmben a kémek harca a folyamatos szexjelenetek miatt másodlagos szerepet kapott. Nos, ez nem az én világom. Nem valamijéle prüdériából, hanem mert én ezt egyszerűen félrevezetésnek tartom. Ez a történet nem nyújt lehetőséget semmilyen művészi teljesítményre, ennek a filmnek nincs mondanivalója. Sokan emlékezhetnek még, hogy annak idején Rold Thiele Rosemarie című filmjében örömmel játszottam az utcalány szerepét, hiszen annak a filmnek ko moly művészi értéke és éles társadalombírálata volt. És erre a szerepemre ma is büszke vágyó Mint színésznő, egy-egy új szereptől mindig azt várom, amit a Rosemarie nyújtott nekem: nagy élményt, hogy egy ilyen összetett szerepet eljátsy haltam. Nos, ez az élmény hiányzik nekem nap jaink sok-sok filmjéből és egyre kevesebb műben NADJA TILLER NAGY ÉLMÉNYEKRE VÁRVA találok jó női szerepeket, élményt nyújtó történeteket. Az elmúlt években láttam néhány szovjet filmet és tetszettek. Ezért is éltem a moszkvai meghívás sál és örültem, hogy szovjet művésztársaimmal találkozhatok. Jártam a Moszfilm-műtermeiben, a Filmszínészek Színházában, megnéztem számos filmet, és már e hiányos élmények alapján is úa'i érzem: a szovjet film sok szempontból túlszárnyalta a nyugati országok filmművészetét. A Szov jetunióban persze mások a problémák, mint a irr világunkban. S a filmek őszintébbek. Közelebb állnak a szovjet élethez, mint a mi filmjeink több sége a nyugati világ életéhez. A színészi játék ál tatában kitűnő, a filmek roppant érzelemgazdagok. Valamelyest megismerve a moszkvai élet hétköznapjait, más szemmel látom a mi hétköznap jóinkat — és megtaláltam a magam nagy élm* nyét is: a gyerekekben és gyermekintézmények ben. Éten a téren nagyon elismerésre méltók a moszkvai eredmények. Általában minél nagyobb egy város, annál nehezebb a fiatal anyák és g rekek helyzete. Moszkvában mindenütt érezni a jövő nemzedékről való gondoskodást. Sok a játszó tér, főleg a legnépesebb új kerületekben, mindenütt létesítettek sávot a gyermekkocsiknak, az utak mellett külön kerékpárutak vannak, elsősor ban fiataloknak, és láttam néhány gyermekkerti foglalkozást — magukkal ragadók voltak. Tetszettek a színházi előadások, és nagyon tetszett, hogy egyes színházak hogyan őrzik, s ugyanakkor milyen határozottan fejlesztik tovább jellegzetes művészi hagyományaikat. Ogy tűnt: Moszkva nem egyszerűen egy város. Moszkva egy világ. És egy új világba — napok alatt — csak bekukkantani tud az ember. Nem tettem jómagam sem mást, de úgy érzem, ez .a bepillantás is feljogosít a kérdésre: Nem volna-e hasznos nekünk is, ha alaposabban figyelemm kísérnénk, mi is történik Moszkva művészvilágában és társadalmi életében? (fgy) 1978. IV. 23. 'O N in c 09 .fi E *3 E 'S w >03 ffl CB *>-a c a Ö a 09 . T3 U co 00 o 03 JÉ t* Q 2 N CB > o JÉ c «3 00 03 O
