Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-23 / 17. szám
L ehet-e nem egész öt év alatt kiváló eredményeket elérni? A vágsellyei (SaTa) nyugdíjasklub példája bizonyítja, hogy igenis, lehet. Természetesen nem várni kell az eredményekre, ölbe tett kézzel, hanem megteremteni azokat. Fiatalon mennek az emberek nyugdíjba, s ha a környezetük — a család, a volt munkahely — „leírja“ őket, könnyen feleslegesnek érezhetik magukat. Borzasztó érzés lehet ez. De — talán most néhányan megneheztel' nek — én azt tapasztaltam, hogy azok az emberek, akik fiatal korukban nem unatkoztak, nem unatkoznak később, nyugdíjasként sem. Ellenkezőleg, szilárd meggyőződésük, ha nem vigyáznának az unokára, nem segítenének Ügyes-Bajos dolgok intézésében, talán megállna a világ. Én szerintem ez a helyes! ★ Az egyik nagymama magával vitte az unokáját a nyugdíjasklubba — nem volt kire hagyni a gyereket. Otthon azt mondja a gyerek: „Nagymama, én nem ilyennek képzeltem a klubot.“ „Hát milyennek képzelted?“ — „Azt hittem, hogy minden sarokban lesz egy néni és imádkozni fog.“ ★ De milyen is ez a klub? Minden szobában (van belőlük hat, és bizony lassan kevés), vannak nénik, bácsik, és... a tévészobában, tévét néznek (de jó lenne még egy készülék — esetleg színes, mert ezen csak a bratislavai első műsor fogható, és van, aki meccset nézne, van, aki inkább filmet...), olvasgatnak; a zöld szobában (ez a női szakasz) kézimunkáznak; a kártyaszobában a férfiak „verik a blattot“ („nem mérgül meg senki, nem vesztünk semmit, nyerünk — időt“, (mondják), sakkoznak; a nagyteremben tartják a gyűléseket, előadásokat, összejöveteleket, ott a biliárdasztal; a konyhában a szolgálatosok (hetenként váltják egymást) teát és kávét szolgálnak fel, egy, illetve két koronáért; s a hatodik helyiség az iroda. Psota István, az elnök, Sedlák István, a titkár és Lichtnerné, mindenki Magduskája („a legtöbbet dolgozik“ — mondja róla Psota elv- társ, az asszonyok meg hogy: „olyan ■a Magduska, mintha az anyánk volna, pedig hát sokkal fiatalabb nálunk, de annyira a gondunkat viseli“) s a vezetőség többi tagja — tervez, szervez — nagyon pontos és jó munkát végez. — Sokat köszönhetünk Ida Valentovának — mondják —, sokat tett a klubért. ★ Ki tett és ki tesz sokat a klubért? Először is a városi nemzeti bizottság (a 150 ezer korona értékű berendezés a nemzeti bizottság bőkezűségét dicséri), a járási nemzeti bizottság (tavaly húsz, az idén harminc beutalót — teljesen ingyeneset — kaptak a nyugdíjasok), sokat segít a Duslo — évi 10 ezer koronával járul hozzá a kiadásokhoz, azonkívül szívesen bocsát a rendelkezésükre autóbuszt. (Nem mondható el ugyanez — sajnos —, az efsz- TŐ1, ők bizony megfizettették a buszt). Ki tesz még sokat a klubért? Maguk a tagok. Lebetonozták az udvart, kerítést csináltak, rendbe hozták a parkot, átfestették az ablakokat, ajtókat, megjavították a villanyvezetéket, vízvezetéket, takarítőbrigádot szerveztek, azonkívül tavaly 4500 órát dolgoztak, az idén 3650 munkaórát vállaltak. Hetvenhét éves Psota István elvtárs, a párt alapító tagja. — A front után jöttem Sellyére, azelőtt itt éltem a szomszéd faluban, Mocsono- kon. Ott már volt pártszervezet, nemzeti bizottság is, itt meg semmi. Eljöttek hozzám, hogy jöjjek, segítsek. Negyvenöt májusában aztán ideköltöztem. Hatvankilenc- ben mentem nyugdíjba Gyakran eljár az iskolába, beszél a fiataloknak a párt megalakulásáról, a munkásmozgalomról. Nemcsak a fiataloknak tart előadást, klubtársainak is. — Megtörtént, hogy mást hívtunk — meséli Lichtnerné —, de az asszonyok azt mondták, a Psota elvtársat jobban megértik. Mert vannak itt szlovákok, magyarok, és az elnök elvtárs először elmondja szlovákul, aztán magyarul, mert járnak ide olyanok is, akik csak magyarul tudnak. ★ A politikai előadásokat mindig orvosi előadás követi. Az orvosok versenyeznek, ki jöjjön — mint mondják, állítólag a nyugdíjasok a leghálásabb hallgatóik. — ... a május elsejei felvonuláson is mindig részt veszünk. Legalább százan eljönnek a százhetvenkét tag közül. ★ Tizennégyen alakították a klubot, s ma már 172-en vannak. Mindenkit szeretettel fogadnak, de — Ha új tag jelentkezik, mielőtt felvennék, megkérdezzük, ki ismeri. Ha a vezetőségi tagok közül valaki jótáll érte, felvesszük, ha az a vélemény, hogy iszákos vagy nem megbízható, helyszűkére hivatkozunk. — Nem teszünk különbséget az emberek között. Nekünk mindenki egyformán kedves. — Amikor új tagot veszünk fel, az első, hogy megmondjuk: semmiféle kiváltságra ne számítson, azt sem tűrjük, hogy plety- kázzanak, akkor kizárjuk az illetőt. Volt már rá példa ... — A csúnya beszédet sem tűrjük! (Nemrég a cigarettát is száműzték a klubból!) ★ Psota elvtárs meséli: — Egyszer megállított az utcán a Hla- vaty Pista bácsi. Magát várom, mondia, szeretnék járni a klubba, felvesznek? Másnap aztán bejött... ... és a nyolcvanhat éves Pista bácsi azóta („ő a legöregebb gyerek köztünk“) naponta itt van, délután háromtól hétig. — Az ember itt elszórakozik, a mindenféle gondolatok kimennek a fejéből — mondja Hlavaty Pista bácsi. ★ Az Alföldi házaspár aranylakodalmát ünnepelte — a klubban. — Magdus azt mondta, ne törődj semmivel, én mindent elkészítek, tizenegyre gyertek — meséli Alföldiné. — Még most is elszorul a szívem, ha rágondolok. A terem kidíszítve, az üvegeken kis fonott kalács ... — Aztán kipotyogtak a könnyeid — vág közbe Psota István. — Kipotyogtak. Nagyon jólesett, igazán, ez is azt bizonyítja, hogy szeretnek minket ... ★ Van kézimunkakör, szavalókör, olvasókör (a negyven állandó olvasó legszorgal- masabbika a nyolcvanon felüli Németh néni), ki mit tudókat rendeznek, vasárnap délutánonként, amikor a legtöbb a látogató, (nem elhúzzák, hanem) eléneklik mindenki kedvenc nótáját, rendeztek már álarcosbált, jelenetet tanultak be („jaj, a Mi- csik néni borzasztó jó volt férfinak!“), és sokat kirándulnak. ★ Bíróczi Jolán és Bosnyák Károly né a megalakulás óta jár a klubba, Tóth Mária nem jön mindennap, mert „van egy kis- unokám, ha az megbetegszik, akkor nem lehet. A menyecském dolgozik, ha látom, hogy nagyon elgyötört, én viszem a kislányt óvodába ... Kell, hogy segítsen az ember.“ Hlavaty Mária tizenegy gyereket nevelt fel (három mostohagyereket, nyolc édesgyereket) és hat unokát. — Minden délután benézek, ha hazamegyek, úgyis egyedül vagyok ... ★ Nyitva: háromtól hétig. Szünnap nincs. Este hétkor szedelőzködnek a látogatók, indulnak hazafelé a házaspárok, egyedülállók, van, akit vár a család, van, akit senki sem... De holnap a klub mindenkit vár. KOPASZ CSILLA A SIKER ÖNBIZALMAT AD Első mondatával rögtön azt igazolta, amit a Nőszövetség lévai (Levice) járási bizottságán mondtak róla: szívügye a falu sorsa, melynek a választások óta élére került. — Ha egy-két hónap múlva jött volna ide, szebbnek találta volna a falunkat. Tavasszal és nyáron virágoskert az egész falu — ezekkel a szavakkal fogadott ugyanis Páchntk Erzsébet, az Oroszi (Kukucinov) Helyi Nemzeti Bizottság fiatal elnöknője. Ezerkilencszázhetvenhatban vette át a hétszázötven lakosú község irányítását. Azelőtt a fegyvernek! (Zbrojní- ky) egyesült Május 1. Egységes Földművesszövetkezet személyzeti felelőse volt. A fiatalsága okozta meglepetés — alig harmincéves — adatta velem az első kérdést: hogyan lett a hnb elnöke? — Magam lepődtem meg legjobban a jelölésemen — meséli mosolyogva. — Eredetileg a férjemet szánták az elnöki posztra, s mivel ő nem vállalhatta, én lettem a következő jelölt. Ismertem ugyan a község problémáit, mert tagja voltam a hnb tanácsának, mégis szorongással néztem elébe, hogyan tudok majd ekkora felelősséggel a vállamon helytállni. A választások óta eltelt idő ugyan még rövid, de az eddigiek azt mutatják, sikerült megnyernie a lakosság bizalmát, s ért is az emberek nyelvén. — Ez talán abból adódik, hogy szeretek az emberekkel foglalkozni. Talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, egy kis adottságom is van hozzá. Annak idején ezért is akartam pedagógus lenni. De aztán úgy alakult, hogy itt maradtam a sző vetkezetben. Meg az is sokat tesz, hogy ismernek az emberek s én is ismerek mindenkit. Helybeli vagyok és tulajdonképpen a falu lakosainak túlnyomó többsége a szövetkezetben dolgozik, így az előző munkám során is sokszor volt dolgom velük. » ( Szavai legmeggyőzőbb bizonyítékaként a Z-akcióban 962 000 korona beruházással készülő 60-férőhelyes óvoda épitését hozhatjuk fel. Az óvodának már 1976-ban el kellett volna készülnie, de az építkezés valahogy vakvágányra futott. Az elnöknő első lépésként tehát az óvodaépítést kezdte szorgalmazni. Maga is megfogta a lapát nyelét, beállt a férfiak közé dolgozni. — Én azt tartom, hogy társadalmi munkát példaadással lehet a legsikeresebben szervezni. Ha már egyszer ott vagyok, csak nem fogom ölbe tett kézzel nézni, hogyan dolgoznak mások. Most már jól halad az építkezés, az emberek az utcán is megállítanak, nem kell-e segítség. A tervek szerint szeptemberben megnyílik az új óvoda. Ez lesz a munkám első konkrét eredménye és saját magam számára bizonyíték, mely több önbizalmat ad a további munkámhoz. FLÓRIÁN MÁRTA 1978. IV. 23. N C/3 3 Psota István, Lichtner Magda, Sedlák István — Kész a kávé! Száll a nóta ... (Gyökeres György felvételei)
