Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 2. szám
& 1978. 1. 8. Gizela Cipola, a kijevi Sev- csenko Opera tagja, a Szovjetunió legfiatalabb nemzeti művésze . 1977 őszén másodszor vendégszerepeit Bratislavában. Puccini Pillangókisasszonyának címszerepében ez alkalommal is kirobbanó sikert.aratott. Az előadást megelőzően szállodai szobájában beszélgettünk — magyarul. Annak ellenére, hogy a művésznő csak az édesanyjával gyakorolja a nyelvet, akcentus nélkül beszél, még a szakmai kifejezések sem Jelentenek nehézséget számára. Gyorsan barátkozó, szívélyes, magával ragadó egyéniség. * * * Hogyan kerültem kapcsolatba a zenével? Nagyon egyszerűen. Az én gyermekkoromban még nem volt minden családban televízió. Volt viszont egy kis rádiónk, s takarítás közben állandóan azt hallgattam. Akkor még jóformán semmit sem tudtam a zenéről. Bár a klasszikus és a modern zene között semmi különbséget nem láttam, ma sem tudom, miért, mégis a klasszikus zene kerített hatalmába. Különösen a magas hangok tetszettek... A zene varázsa még a takarításban is fékezett, s a mamám felszólítására ugyan ki kellett kapcsolnom a rádiót, de az elhangzott dalokat mindig továbbénekeltem. Tizedik osztályos voltam, amikor egy családi összejövetelen, amelyen az ungvári ze netanár, Zádor Endre is részt vett — ma a Debreceni Zene- akadémia professzora —, egy magyar népdalt énekeltem, s tulajdonképpen ez indított el a pályámon. Zádor Endre ugyanis felfigyelt rám, odajött hozzám, s egy nagyon merész kijelentést tett: „Giziké, neked nem kell sok ahhoz, hogy operaénekesnő legyél.“ Valóban mindent neki köszönhetek, mert olyan hittel vértezett fel, hogy ott nyomban el is döntöttem: ha törik, ha szakad, belőlem énekesnő desz. A kárpátaljai Beregszászon két év alatt végeztem el a Zeneművészeti Szakközépiskolát, majd a Harkovi Zeneakadémián Vesszke Tamara tanítványa lettem. Még ma is erős nosztalgiával gondolok vissza ezekre az évekre, hiszen minden vizsgafellépésem kitűnően sikerült. Moszkvából, Lenin- grádból, Kirovból és Kijevből kaptam szerződési ajánlatokat. Az első igazi sikert 1968-ban Moszkvában értem el, amikor Liszt, Glinka és Schubert műveivel megnyertem a Glinka Énekversenyt. A következő év ben a Kijevi Operaházhoz szerződtem, s már a társulat tagja voltam, amikor díjat nyertem a IV. Nemzetközi Csajkovszkij Zenei Versenyen. Z. Paliasvili grúz zeneszerző Abeszalom és Eteri című operájában nyújtott alakításomért 1973-ban a Grúz SZSZK-ban Állami Díjat kaptam. Na és itt van Tokió! A tavalyi év pályafutásom egyik legnagyobb határköve. A japán fő városban minden évben nagyszabású nemzetközi versenyt rendeznek, amelyen eldöntik, hogy ki a világ legjobb Pii'an- gókisasszonya. A szocialista országokon kívül Olaszország, Anglia és az Amerikai Egyesült Államok is képviseltették magukat. összesen negyvenhat Cso-cso-szán versenyzett. Nagy izgalommal készültem a Minszkben megrendezett hazai válogatóra. Cso-cso-szán szerepét már Kijevben is olaszul énekeltem, így nem okozott problémát a tokiói verseny feltétele. Otthon sikerült megnyernem a versenyt, de a tokiói győzelemre még csak gondolni sem mertem. (Keiszuke Szimogava, a neves japán szakértő, aki egyébként a zsűri tagja volt, azt mondta az eredményhirdetéskor: „A díjat egyhangúlag ítéltük oda. Nagyszerű hangbeli adottságai, remek technikája, kulturált színpali játéka és vonzó megjelenése vitathatatlanná tették Gizela Cipola győzelmét“ — a szerző megjegyzése.) Nincsen különösebb próba- módszerem. Az új szerepet mindig magnószalagra énekelem, majd visszahallgatom, s ha úgy érzem, hogy csiszolni kell a hangon, hát javítok rajta. Nagyon igényes vagyok önmagámmal szemben, szerintem a jó munkán is lehet fényesíteni, hogy kristálytiszta legyen. A próbákon sosem vagyok nyugodt, a lázas készülődés, a munka öröme lelkileg is felkavar. A Pillangókisasszonnyal azonban valahogy könnyebb dolgom volt, mint például Ma- nonnal, Euridikével, Desdemo- nával vagy Neddával. Talán Puccini miatt. Nagyon közel érzem magamhoz a zenéjét. Mintha az enyém lenne. Ezért is a legkedvesebb zeneszerzőm. Milan Moyzes felvétele 1973-ban egy olaszországi „meghívást kaptam. A Paraszt- becsület női főszerepére kértek fel, s Karajannal dolgozhattam volna, de elfoglaltságom miatt, sajnos, nem kerülhetett sor a vendégszereplésre. A jelek szerint azonban tpár nem kell sokáig várnom az egyeztetésre. A közelmúltban az NDK-ban és Bulgáriában vendégszerepeltem s a mostani prágai fellépésemre már néhány hónapja izgatottan készülődtem. Harmincöt szerepet tartalmaz a repertoárom, de az Eladott menyasszony Marienkáját a cseh közönség kedvéért tanultam meg. December húszadikáig középeurópai meghívásoknak teszek eleget, de az idén még az otthoniakat is meg szeretném látogatni, bár Kijevtől elég mesz- sze él a családunk. Éét húgom az Ungvári Filharmóniában éne kel, két öcsém pedig fafaragó művész. Látom, csodálkozik, hogy három énekesnő van a családunkban. Édesapánktól örököltük a hangunkat. Társaságszerető ember volt, nagyon szeretett énekelni. A férjem festőművész, de hacsak teheti, összecsomagolja a palettáját, ecseteit, festékeit, s hogy Petőfi Sándor szavaival éljek, hazamegyünk édesanyámhoz egy kis „fekete kenyérre“. G. SZABD LÁSZLÓ Csáky Károly Válasz nélkül Egyszerre hárman is mondták, legyek, majd eljönnek hozzám a városok, s akkor mindent megbeszélünk. A levelezés ma már úgysem divat. Meg aztán kinek van ideje efféle dolgokra. Egyébként, ha akarok valamit, akkor írjak, ne levelezzek. Felém a hangok is'lassabban jönnek. Vendégeim letáboroztak a falu szélén. Üdvözletüket küldik az első gyalogos által, s tudatják, hogy szerda a fogadónap. kései ébredés fönt fönt szép ahogy ragyog a nap mondanám én de hiába már piros palástját átszúrták .a hegyek csönd fekszik vérző mezőkön csak magamat vallathatom mert hová menjek megválaszolatlanul tudom a derengés is kései itt földhöz lapulok hát e lankás tájon és nem engedem hogy felhőikkel szürke magasságok ússzanak alám Kövesd« Károly Ö, hát kiürül ez az este is Az illatok A felnövő kutyák A padfeljáró szúette létráján alá alá a habos orgonák Itt vagy te is A másik Lopd el tőlük a szilvafát Hogy néz Hideg a tűz Nem is bántottam soha a mamát Nem zakatol Én rándulok Billegve látom meg apát A tornác éle Fanni Kicsi Fanni Ú, egy nagy ablak nagyon közeledni kép itthagyta megfosztott jeleit a múlt a hegyoldalról öreg cseresznyefák ballagnak lefelé keresik ,a seregélyeket fehér jégerben parasztok állnak az utak szélén mélyülő szemgödrökben találkoznak még a tekintetek de már nem merünk visszanézni Tél Fehér dunyhák ,a sírhalmok századok alszanak alattuk mélyen nincsenek álmaik arrébb hideget ráznak az őszirózsák az összefagyott madárcsőrökben elnémultak a hangutánzó sz.avak csak Jack London kutyái vonítanak a jégen II. Egy világos, egy tiszta pillanat. Az elüzetett tenger harsogása. Aztán beléptem — kicsiny gyermek — az erdő templomába. A hangok. A rét. Űjra, s fürtösen — Ki fogja szemét, mikor elbocsátja? | j \ * i f I | I ! ! í » i I i 11 fi kijevi Pillangókisasszony
