Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-08 / 2. szám
E leinte — karsztos vidék bújtató barlangjának zegzugos folyosóit, csipkézett sziklaüregeit kivájó, a felszín felé keményen feszülő, majd *■ képlékeny utat kereső patakként — nehezen szakadt ki belőle a szó. De ahogy lassan belefneleg- szünk a beszélgetésbe s főleg <a hivatásáról és a vele szerencsés módon összeötvöződött kedvteléséről faggatom, kissé felenged visszafogottsága. Ekkor is tárgyszerű s mentes mindennemű lelkendezéstől, „önsétáltatás- tól“, pedig a kevesek által ismert világot érintő téma sok embert elhárít- hatatlanul erre csábítana. Ez a harmincesztendős férfiv azonban szinte kisfiús arckifejezéssel és kisfiús szemérmességgel vall álmai, vágyai megvalósulásáról. A beteljesülés útja Sasvári Tibor esetében sem kerülte el a buktatókat és a csalódásokat, mint ahogy ez általában így szokott lenni. A bratís- lavaí Duna utcai gimnáziumban érettségizett, ott, ahol ma már nyugdíjas édesanyja tanított sok-sok elsőosztá- lyost a betűvetésre, a silabizálásra. Nem a véletlen műve volt, hogy Tibor geológus akart lenni. Már középiskolás korában nemcsak egyszerű természetrajongó volt, hanem vesz- * szőparipája lett a hegymászás. A Vi- nohrady Testnevelési Egylet hegymászó-szakosztálya tagjaként ismerte meg közelebbről az égnek törő sziklák, bércek, a kőrengetegek, csodálatos, hallgatag de a vájt fülű, értő ember számára mégis beszédes világát. Az első nekirugaszkodás nem sikerült. A Komensky Egyetem természettudományi karára ismét túl sok ^ volt a jelentkező. Szívós konoksággal egy évre munkát vállalt a Dion^z Stúr Geológiai Intézetben. Hátha nagyobb sikerrel jár? Nem járt. Második próbálkozása sem volt eredményes. Az ok ismét: helyhiány. Nem adta fel. Eljött Kassára (KoSice), és itt végre rámosolygott a szerencse. Felvették a Műegyetem Bányamérnöki Karára. A geológiára szakosodott és 1971-bsn megérte első álma megvalósulását — mérnökgeológus lett. Ekkor még kifejezetten a gyakorlat embere. Teljes öt éven át a földtani kutatással foglalkozó Spisská Nová Ves-i vállalat kassai részlegének munkatársa. A szepességi-gömöri hegyekben készít társaival geológiai méréseket. térképeket, vagyis földtani alapkutatást végez, keresve az ércek rejtett nyomait. Jó másfél esztendeje annak, hogy átdobta a váltókart: átment az elmélet és a gyakorló pedagógia munkaterületére — s ma a Bányamérnöki Kar geológiai tanszékének adjunktusa. Barlangi búvárok Sápadt lámpafény mellett ülünk és beszélgetünk .a kassai Slovan- szálló kis szobájába. Halk szava nyomán tágulnak a falak, és kijutunk a csillagok baldachinjával takart, de a kemény fagyban mégis didergő városba, majd a szlovákiai karszthegységsk- be, a Szilicei fennsíkra s a határokon túlira is — közeli és távoli országokba. — Nem hagytam abba a hegymászást, sőt, tanulmányaimra való tekintettel már nemcsak amolyan „hobby- ként“ igyekeztem megismerkedni egyik sajátos területével, az úgynevezett speleoalpinizmussal. Ez lehetővé teszi ugyanis függőleges elhelyezkedésű barlangok feltárását. Érdekelt a speleológia, magyar szóval a barlangtan. S mivel a barlangokban nemegyszer utunkat állta a víz, tíz évvel ezelőtt, a Honvédelmi Szövetség keretén belül elvégeztem egy búvár-, illetve barlangbúvár-tanfolyamot. Akkor hárman voltunk, ma már tizenöten vagyunk a tagjai az Aquaspael-nek, a műkedvelő barlangászokat soraiban tömörítő Szlovákiai Barlangtani Társaság 32 csoportja egyikének, amelynek fő feladata a vízakadályok leküzdése a barlangok feltárása során. — Tudom, hogy ön a barlangbúvár- csoport vezetője, tehát a leghivatot- tabbként számolhat be eredményeikről... — Rövid leszek. Hat év alatt negyvennégy feltárási akciónk volt. Persze távolról sem minden esetben jártunk sikerrel. Az akadályok néha le- győzhetetlennek bizonyultak. A legjelentősebb eredményünknek azt tart' juk, hogy csaknem öt évvel ezelőtt a Murányi-fennsíkon sikerült egy már feltárt barlangrész száraz, mintegy ötvenmétemyi folyosóját lezáró, vízzel kitöltött szakasz — szifon — át- úszásával „felfedeznünk“ a csodálatosan szép, négyemeletes Bobaőka barTeherrakodás a Sri Lankában induló hajóra Tibornak — elsősorban ezzel a kedvtelésével kapcsolatban — volt más álma is. Külföldöt, világot látni. Egylete keretében, de magánalapon is, társaival, barátaival, főleg dr. Ivan Waltzer bratislavai sebésszel együtt, akivel a „búvárkodás“ szenvedélye hozta össze, több néhány napos, illetve 1—2 hetes akciót valósítottak meg az európai szocialista országok szárazföldi és tengeri karsztvidékein. Volt ugyanis egy dédelgetett ötletük, hogy a Liptovsky Mikulá§-i székhelyű Szlovákiai Karszt Múzeumban gyűjtőtevékenységük nyomán a szakemberek megalapozhassák a külföldi karsztképződmények osztályát. (A karsztképződmények a víz oldó hatására különféle kőzetekből, főleg mészkőből, dolomitból, kősóból stb. kialakuló sajátos formák és jelenségek.) Tibor, Ivan és társaik, úgy látszik, szerencsés csillagzat alatt születtek. Tervüket elfogadták, sőt nagyvonalú gyakorlati megvalósításához az elvi beleegyezésen kívül bőkezű anyagi segítséget is kaptak. S így az 1975-bsn a dél-iráni Fars- hegységben megvalósított kisebb méretű expedíciót tavaly március 6-án követte a< második. Szervezője több volt, mégpedig a Szlovákiai Barlangtani Társaság, a Szlovákiai Karsztmú- zeum és a Szlovákiai Barlangigazga- tőság. Elnevezése: II. barlangtani és búvárexpedíció, India — Sri Lanka ’77. Az útvonal: Szovjetunió — Irán — Afganisztán. — India — Sri Lanka, majd visszafelé Törökország — Bulgária — Jugoszlávia és Magyarország. Összköltség mintegy másfél millió korona. A résztvevők száma 12, az expedíció vezetője dr. Ivan Waltzer, helyettese 'és a barlangtani szaktevékenység vezetője ismerősünk: Sasvári Tibor volt. Időtartam — több mint négy hónap. Mozaikkockákból alakul ki előttem az összkép, ahogy kérdéseimre kapom a válaszokat. Mi volt a fő cél? Elméleti, fénykép- és filmanyaggal, s természetesen tárgyi dokumentumokkal is gazdagítani a Szlovákiai Karsztmií- zeurn gyűjtsróényeit. Hogy honnan? Főleg Afganisztán, Irán és Sri Lanka (a volt Ceylon) területéről. Összesen 28 500 kilométernyi utat tettek meg és 17 helyen — magashegyi, sivatagi és tengeri viszonyok között — kutatták a sajátos karsztjelenségeket és -képződményeket. — Két tehergépkocsival, a kopriv- nicei Tatra Gyár által tesztelésre előzékenyen rendelkezésünkre bocsátott Tatra 148-cal és az expodíciós alap költségén vásárolt, különlegesen átalakított szekrényű AVIA 30-cal indultunk útnak. Természetesen színültig megrakodva. Hét tonnát tett ki a különféle búvár- és barlangkutatói felszerelés, és két tonna élelmiszert vittünk magunkkal. Igen jó hasznát vettük a svratkai MARS nemzeti vállalattól kapott fémdobozoknak és csak dicsérhetjük a Liptovsky Miku- láS-i gyár konzervjeit, amelyek szinte kivétel nélkül kiállták a nemegyszer 40—50, sőt a napsütötte sátrakban ennél is magasabb hőmérsékletet. — Hol érték el a legjelentősebb eredményeket? — Sri Lankában, a Jaffna-félszi- geten, ahol mintegy három hétig vizsgáltuk az Indiai-óceán karsztjelenségeit. Ez a félsziget tulajdonképpen mintegy 60 négyzetkilométernyi, száz meter vastagságú mészkőpad, amelyből 10—12 méter kiáll a tengerből. A tengervíz üregeket, barlangokat vájt bele, ezekbe felülről beszivárgott az esővíz, amely a különféle karsztformáik mellett 10—15 méter vastag édesvízréteget hozott létre a tenger- szint alatt. Erről itt természetesen régen tudnak, hiszen az aszályos félszigeten a méregerős csillipaprika és a rizs öntözésére ezen az alapon mintGeológia, geomorfológia, biológia — ezeknek a tudományágaknak szemszögéből adnak hírt az expedíció egyes szakterületeikkel foglalkozó tagjai munkájuk eredményeiről. Tavaly július hetedikén érkeztek haza, és ez év februárjáig-márciusáig feldolgozzák az anyagot, beleértve a mintegy 600 kilogramm kőzetmintát és a hu- szonötféla korallt, a kövületeket, a fényképeket és a filmeket. Mert út- jukról egyik, társuk, Václav Formá- nek operatőr, 5—6 részes dokumen- tumfilm-sorozatot készít a tévé számára. Sasvári Tibor, aki természetesen örül az expedíció külföldi visszhangjának — útjukról mintegy 25 lap számolt be — s főleg célkitűzéseik túlteljesítésének, a hazai elismerésnek, nagyrészt már elkészítette .terjedelmes beszámolóját, amely része lesz a több száz oldalas anyagnak. Ezenkívül a kassai Műegyetemen egy kis kiállítást is megrendezett. De már előre néz. Barlangbúvár- társaival együtt latolgatja egy további elképzelésüket — eljutni egyszer a mexikói Yucatán-félsziget karsztvidékére. Álom ez? Ma még talán az, de holnapra megvalósítható. És én ennek a holnapnak szurkolok ... A szakemberek elismeréssel nyugtázták azt is, hogy az afganisztáni Nyugat-Hindukus hegységben, a világ második legmagasabb fekvésű tórendszerénél, a Band-I-Amír-i tavaknál 3000 méternyi magasságban elsőkként végeztünk búvárkutatást. Igaz, a közelben hévizek vannak, s ezért a tavak vize nem hideg, 16 fokos, de a ritkább magaslati levegő a szokványosnál mégis veszélyesebbé teszi ezt a tevékenységet. Érdekes dolog, hogy zoológusunk a vízben itt mintegy 40- fajta élőlényt fedezett fel. Különben munkánk nem volt könnyű Indiában, a Himalája 3300—4500 méter tengerszint feletti magasságban elterülő karsztvidékén sem. egy 120 000 kutat működtetnek. Azt viszont nem tudták, hogy ez a vízkészlet hozzávetőleg milyen mennyiségű. A Sri Lanka-l kormány kérésére, saját céljainkat is követve, kiindulásnak megfelelő választ adtunk erre a kérdésre. S ha kiváncsi valamilyen érdekes ' történetre, elmondhatom, hogy leereszkedtünk itt egy természetes módon létrejött, édesvízzel teli aknába, az „öngyilkosok kútjába“ (évente többen itt fejezik be életüket), a Tidal Wellbe s mintegy 40—50 méteres mélységből felhoztuk egy ki tudja melyik korból származó hindu urnatemető néhány hamvvedrét. Erről addig nem tudtak semmit a környék krónikái. Ezzel tehát feladtuk a leckét a régészeknek. Afganisztán — India — Sri Lanka lángot. Fő folyosóinak hossza nem kevesebb mint 2123 méter. Az első lépések külföldön Már a holnapot latolgatják Sasvári Tibor az AVIA 30 előtt (Sasvári Tibor felvételei) GÁLY IVÁN (
