Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-26 / 13. szám
1978. III. 28. N C/3 A PIROS RÁK LEGENDÁJA TÓL A mikor a nagymosáshoz készülődő háziasszonyok — mert még vannak ilyenek — kezükbe veszik a ra- kovníki Rakona vállalatban gyártott TIX, AZÚR és egyéb népszerű mosóporokat tartalmazó dobozokat, aligha gondolnak arra, hogy vajon mi köze lehet a dobozok alsó sarkán látható apró piros ráknak ezekhez a készítményekhez. Pedig érdekes története van ennek. A monda szerint valamikor réges- régen, talán még a sötét középkor derengő hajnalán, ínséges esztendők köszöntöttek Közép-Csehország dimbes- dombos, halakban s vadakban bővelkedő vidékére. A pestis tömegesen szedte áldozatait. Az életben maradt parasztok elhagyták földjeiket, s aki nem menekült, azt vagy a járvány, vagy az éhség pusztította el. A mai Rakovník helyén néhány tanyából álló település volt abban az időben. A patak parti malom kereke bénán, mozdulatlanul állt, a környékbeliek régen nem hallották már a csikorgását. A molnárt is elvitte a fekete halál, de őrölnivaló sem volt már, sehol a vidéken. A molnáráé öt apró gyermekét az éhség gyötörte. A kisebbek úgy legyengültek, hogy ki sem bújtak az ágyacskáikból. A patakból a halak is kifogytak, de tömegesen éltek még a rákok. A hiedelem azonban úgy tartotta, hogy ollóikban, piros páncéljuk alatt, gyorsan ölő méreg rejlik. Ezért hát irtóztak tőlük, fogyasztásukra gondolni sem mertek. A kétségbeesett molnárné nem tudta már nézni gyermekei szenvedését, a lassú de biztos éhhalált. Összeszedett a rákokból egy fazékravalót, jól átfőzte őket, kétszer is leöntötte róluk a vizet, s aztán — lesz ami lesz — feltálalta vacsorához a szokatlan eledelt. A gyerekek jóízűen elfogyasztották, s a vacsora után mélyen elaludtak. A molnárné már-már úgy gondolta, hogy fel sem ébrednek többé, de amikor a Nap már a hasukra sütött, a gyerkőcök fürgén kiugrottak az ágyból, s kérdezték az anyjukat, hogy maradt-e még abból a finom vacsorából. Nosza, fogta is az asszony a kosarat, szaladt ki a patakra, s nyomban összeszedett egy főzetnyi rákot. A gyerekek a rákkoszton gyorsan felépültek, s a nagyobbak már maguk szedték össze az ebédhezvalót. A rákevő molnáréknak gyorsan híre terjedt a környéken. Az erre járók eleinte úgy vélték, hogy boszorkányság van a dologban, a bátrabbak azonban szintén megkóstolták a pirosra főtt rákok ízletes, fehér húsát. Nem halt bele senki, ám annál több rák pusztult el a következő hetekben. Az emberek életben maradtak, átvészelték az éhínséget, s hogy az utókor is emlékezzen ezekre az ínséges esztendőkre, lakóhelyüknek a Rakovník nevet adták, amely később virágzó ipari várossá fejlődött. Ez tehát a mosóporos dobozok piros rákjának a története. Aki nem hiszi, járjon utána. EGY KORSÓ SÖR RACONÁBAN A városnak immár hétszáz éves történelmi múltja van. A latin nyelvű írások, többek között a főtéri szoborcsoport oldalán is, Racona néven emlegetik. Az óváros legrégibb műemléke a Bertalan templom még Po- gyebrád György korában épült, de a homlokzat ornamentikájában látható W betű már Jagelló Ulászló uralkodását idézi. Rakovník a történelem folyamán először söréről vált nevezetessé. Ma is a rakovníki járás adja a cseh komló- termés egyharmadát, a járás északi részében elterülő mély rétegű talajokon különösen jó minőségű, illatos, aromás komló terem, ötszáz éve főzik már a sört Rakovníkban, nem csoda hát, hogy a 16. évszázad egyik ismeretlen költője latinul is megverselte: Egy pápa Rómában, Egy kikötő Anconában, Egy torony Cremonában, Egy korsó sör Raconában! Teltek múltak az évszázadok a békésen sörözgető rakovníki polgárok nemzedékei felett, s amikor az ipari forradalom szele idáig is eljutott, a környék lakói felfedezték, hogy értékes kőszén rejlik a rakovníki földek mélyében. A vállalkozók egyik aknát nyitották a másik után, de nem volt szerencséjük, mert a bányákat csaknem mindenütt elöntötte a víz, s ellene a szivattyúzással sem boldogultak. Még a környékbeli halastavakat is kiszárították, de az sem segített. így aztán a századfordulóra felhagytak a szénbányászattal, más üzlet után néztek. Egyesek a csempegyártásra tértek át, melyhez jó nyersanyagul szolgált a szénrétegeket borító, s részben már kitermelt agyag. KEZDETBEN VOLT A SZAPPAN Persze, aki egész nap fekete porban fürdik a szénbányában, annak bizony estére nem kevés szappanra van szüksége, hogy az asszony engedelmé- vel befeküdhessen a szép paplanos ágyba. Így aztán a bányászasszonyok rendszeresen vásárolták a lúgkövet, főzték a szappant, s ezzel lerakták a rakovníki tisztítószerek gyártásának évszázados alapjait. A szappanfőzésben rejlő üzletre a vállalkozók is felfigyeltek, így ez csakhamar önálló iparággá fejlődött a városban. A széles környék földművelői szolgáltatták hozzá a legfontosabb nyersanyagokat, főleg az olajlent. Az idősebb nemzedék bizonyára emlékszik még az első köztársaság idején országszerte használt „Otta“ védjegyű mosó- és pipereszappanokra. Ezek voltak az 1875-ben alapított rakovníki szappangyár, a mai Rakona vállalat legismertebb termékei abban az időben. A termelést ezekben az években különböző kozmetikai cikkek, fogkrémek és illatszerek, bőrápoló kenőcsök gyártására is kiszélesítették. A szocialista építés éveiben az államosított rakovníki szappangyár is újjászületett. Az új textilipari termékek, főleg a műszálas anyagok tisztításához már nem felelt meg a mosószappan, s a mosógépek fokozatos elterjedése is gyökeres változásokat tett szükségessé a tisztítószerek gyártásában. Űj, nagy teljesítményű berendezéseket építettek, s a korszerű, automatizált gépsorokon gyártott termékekkel ma már a fél országot ellátják a szintetikus mosószerek széles választékával. Az új berendezések építői azt az elvet vallották, hogy ha már új technológiai folyamatot kell bevezetni, akkor az legyen maximálisan korszerű, így is történt. Jaroslav Kouteck^ mérnöktől, a vállalat gazdasági igazgató- helyettesétől, aki üzemlátogatáson fogad, többek között azt is megtudjuk, hogy az itt dolgozó 700 alkalmazott közül mindössze 200 a munkás. Talán túl nagy lenne az adminisztrációs dolgozók létszáma? Nem erről van szó. . Az automatizált berendezések kezelése ugyanis minimális mennyiségű munkaerőt igényel, ám annál több műszaki szakemberre, főleg vegyészmérnökre, technikusra van szükség a termelési folyamatok állandó fejlesztéséhez, az új gyártási programok kidolgozásához és beállításához, a termékek felújításához. Az egy dolgozóra számított munkatermelékenység értéke eléri a 740 ezer koronát, ami ágazati viszonylatban kiemelkedő eredmény. TENZIDEK, DETERGENSEK A korszerű mosószerek alapjait ma már nem a természetes zsírok, hanem főleg a különböző kőolajszármazékok, a petrolkémiai vegyipar termékei képezik. Ezeket a különböző étereket, magasabb rendű alkoholokat és egyéb vegyületeket, amelyeknek tisztító, főleg zsírlébontó hatásuk van, a vegyipari gyakorlatban tenzideknek, deter- genseknek nevezik. Ezekhez még a mosópor rendeltetésének megfelelően különböző lágyító anyagokat, elsősorban foszfátokat és szulfátokat, továbbá habzásgátló, fehérítő és illatosító anyagokat kevernek. Égy-egy mosóporfajta tehát körülbelül 10—12 komponensből tevődik ösz- sze. Az egyes komponensek jelenléte és aránya határozza meg a mosópor használati tulajdonságait. Az alapanyagok részben Shazai, részben pedig külföldi vegyipari vállalatokból zsákokban érkeznek. Itt az egyes anyagokat nagy űrtartalmú tartályokba töltik, amelyekből a gyártott készítmény receptjének megfelelően beállított automatikus adagolómérlegek juttatják a komponenseket a keverőbe. Az egyes tartályok be- és kiiktatásával, továbbá az adagolómérlegek új beállításával az egész gyártási folyamat néhány perc alatt átállítható az egyik termék gyártásáról a másikra. A keveréket ugyancsak automatikus csomagolóberendezések adagolják a dobozokba, s ezeket már ügyes kezű lányok és asszonyok készítik elő a szállításra. Az adagoló és keverőberendezések vezérlőpultjainak elleijőr- zéséhez csupán néhány emberre van szükség, a legtöbb munkaerőt a csomagolási részlegen foglalkoztatják. A KGST ORSZÁGOK KÖZÖS __________GÉPSORA__________ Kü lön épületben végzik a folyékony készítmények, a Jar, a Jar extra és a Jár 75 csomagolását. Az előbbi kettőt még külföldről behozott berendezéseken a hagyományos, préselt PVC palackokba töltik, a Jár 75 palackjait azonban már hazai polietilénből csehszlovák fröccsöntő gépeken gyártják. Ezek a fehér palackok sokkal ízlésesebbek, praktikusabbak, a háziasszonyok is jobban kedvelik lecsavarható és zárható kupakja miatt, ezért a jövőben a többi folyékony készítménynél is fokozatosan kiszorítják majd a préselt PVC-ből készített, könnyen deformálódó palackokat. Kísérőink arra is felhívták figyelmünket, hogy az itt látható berendezések a KGST-országok kialakulóban levő, folyékony detergenseket töltő és csomagoló gépcsoportjának kísérleti példányait képezik. A palackokat, mint már említettük, csehszlovák fröccsöntő gépek gyártják, a nemrég üzembe helyezett két gépen még csak kísérleti termelést folytatnak, az automatikus töltőberendezést a Szovjetunió szállítja a gépcsoporthoz, s a további szocialista országok is részt vesznek a program megvalósításában, részben az egyes gépi alapegységek, részben pedig szakosított vegyipari termékeik szállításával. Akad tehát fejlesztenivaló bőven a vállalatban, amiről a műszaki dolgozók körültekintő .munkával gondoskodnak. Figyelmük elsősorban a fogyasztók változó és növekvő igényeinek kielégítésére, többek között az automatikus mosógépekhez, s a közeli jövőben az edénymosogató gépekhez szükséges tisztítószerek fejlesztésére és gyártására irányul. Szem előtt tartják továbbá a környezetvédelem követelményeit is. Ezért a komponenseket úgy válogatják össze, hogy a mosás után a szennyvízbe kerülő anyagoknak legalább 90 százaléka biológiailag lebontható legyen. A vegyipar gyors ütemű fejlődése a mosószerek gyártásában is új lehetőségeket tár fel, amelyeket célszerűen kell kihasználni. A vállalat alkalmazottai döntő többségükben fiatalok, foglalkozásukat szerető, kezdeményező szakemberek. Elsősorban ennek köszönhető, hogy a vállalat rendszeresen teljesíti termelési és gyártmányfejlesztési feladatait, s örömmel vehetjük tudomásul, hogy 7 új és 3 felújított termékkel jelentkeznek az idei Inchéba vegyipari kiállításon. A jövőben is lesz tehát elég mosópor, egyre jobb minőségben és a kívánt választékban, s nem okoz majd gondot a dolgos háziasszonyoknak, hogy a család tiszta ruhában ülhessen a hófehér abroszra terített ünnepi vacsorához. MAKRAI MIKLÓS Ezen a gépen a TIX mosóport csomagolják A folyékony tisztítószerepet hazai alapanyagból helyben gyártott műanyagpalackokba töltik (A szerző felvételei) fl ffiffl®! AHME
