Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-19 / 12. szám
Hogy mi az egyiptomi—izraeli közeledés lé nyege, azt valószínűleg Szaúd-Arábiában, Kuwait- ban és az emirátusokban is felismerték. így első pillanatban megmagyarázhatatlannak látszik, miért nem támogatják ezt a rendkívül céltudatos tervet, hiszen a haladásnak nincs könyörtelenebb ellensége a térségben, mint Szaúd-Arábia s az említett országok is pár esztendő óta a tőkés gazdaság kialakítását szorgalmazzák. Bár Szaúd-Arábia és az Egyesült Államok kapcsolata Carter hivatalba lépése óta Jelentősen változott. Szaúd-Arábia a fekete kontinensen is szerepet kapott a nagypolitikában, akár gazdasági fejlődést, akár katonai erejét tekintve nem versenyezhet Iránnal. Irán az ománi haladó mozgalmak elleni fellépéssel félreérthetetlenné tette, hogy hajlandó és képes beleszólni a térség ügyeibe, s a jövőben még nagyobb szerephez juthat, akár az ázsiai térségben, akár Afrikában. A hagyományos iráni—szaúd-arábiai rivalizálás fényében ezt a rangsorolást Szaúd-Arábia nehezen tudja elfogadni. 1978. III. 19. o N Cft Kuwaitba ritkán vetődik el az az újságirő, aki a közel-keleti események nyomában jár, A sivatagország, amely hatalmas olajtavon úszik, látszólag mindentől távol esik. Az emir, aki nem sokkal ezelőtt hunyt el, jól bevált taktikát talált ki. Lényege az volt, add meg a frontállamoknak, ami nekik kell, segítsd pénzzel a palesztinokat, aztán akkor békében hagynak. Vigyázz arra is, hogy az olajgazdaságból mindenki részesedjen, már aki eredeti kuwaiti állampolgár, akkor a belső nyugalom is biztosított. Végül ne feledkezz el arról, kik a szomszédaid. Ha figyelembe veszed Mekka közelségét s a szaúd-arábiai konzervativizmust, tőlük sem kell tartanod... Vendégmunkások és vendég-főigazgatók Ez a kormányzási módszer hosszú éveken át hasznosnak bizonyult. Az emir kifogta a szelet a vitorlából, senkinek sem volt kedve lázadni. Csakhogy ennek a gondosan kimunkált jóléti struktúrának is volt egy hátulütője. Az ingyen telefon és a diploma mellé adott kezdő tőke csak a kuwaiti állampolgároknak járt ki. S mivel lassan már több a vendégmunkás és a vendég- főigazgató Kuwaitban, mint akinek a nagyapja is itt halászott gyöngykagylót, az elégedetlenség egyre nőtt. S az elégedetlenek azok körében is támogatókra találtak, akik mindent megkaphattak. S ezek — horribile dictu! — odáig merészkedtek, hogy a trónörököst nyilvánosan, a parlamentben diktátornak nevezték. A felségsértés nem is a kuwaiti udvarban kavart fel nagy port, hiszen tudták, az ellenzék nem nagy, nem is tekinthető veszélyesnek. A szomszédból azonban azonnal figyelmeztetés érkezett: a kuwaiti események kisugározhatnak Szaúd-Arábiára... a túlzott liberalizálás veszélyt jelenthet a monarchiára. És Kuwaitban megértették a célzást. Az emir azonnali hatállyal feloszlatta a parlamentet. Megváltoztatták a sajtó- törvényt is. Egy cikk miatt akár hónapokra is be lehet tiltani bármelyik kuwaiti újságot. Háromhónapos szünetelés után az Al Amil, a szakszervezetek lapja, éppen azon a napon jelenhetett meg, amikor Kuwaitba érkeztem. Az ok: a kuwaiti kollégák nem a leghízelgőbb módon kommentálták az egyiptomi elnök politikáját. Ha olvasóim figyelnek a dátumra, észreve- iietik: az inkriminált cikk nem a Begin—Szadat találkozók kapcsán, hanem még korábban íródott. S hogy miért érdemes ezt külön is hangsúlyozni? Az „el nem kötelezettek" csoportja Amikor Szadat bejelentette, hogy Jeruzsálembe utazik és tárgyalásokat kezd az izraeliekkel, az arab világ országait háromfelé osztotta. Mindössze Szudán és Marokkó állt ki hangosan és egyértelműen az egyiptomi koncepció mellett. A másik csoport, ennek tagjai találkoztak Tripoli- ban, a közös arab ügy elárulásának minősítette a szadati lépést. Általános meglepetést keltett, hogy a többiek — s itt Jordániáról, Szaúd-Arábiáról, Kuwailról és az öböl sejkségeiről van szó — bizonyos fajta semlegességet tanúsítottak. De azt a tényt, hogy nem álltak ki Szadat mellett, nem lehetett másként értékelni, mint hogy nem is helyeslik, nem támogatják az egyiptomi politikát. Az említett el nem kötelezett országokat, egy arab diplomata minősítette így ezt a csoportot, természetesen nem lehet egy kalap alá venni. Husszein holnap, Szadat előtt, vagy vele együtt és bármilyen feltétellel békét kötne Izraellel. De ■Husszein tisztában van azzal, hogy addig semmit sem lehet, amíg Szíria nem mozdul. Annyit azért megtett, hogy elutazott Teheránba, s együtt szilveszterezett a sahhal és az éppen Iránban tartózkodó amerikai elnökkel. Husszeint valószínűleg azért hívták meg az iráni fővárosba, hogy elmagyarázzák a közös elképzelés lényegét. Az egyiptomi—izraeli közeledés látszólag egy régi vitára kíván pontot tenni. Ezt mindenki csak helyeselhetné. De a kibékülés valójában azért következne be, mert az amerikai diplomácia egy olyan Ázsiától a Közel-Keleten át Afrikáig ívelő katonai tengely felállítását tervezi, amely a helyi erők bevetését tenné lehetővé az amerikai célok érdekében a haladó erők, illetve a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen. S mivel ebben a katonai tengelyben Jeruzsálemre éppen úgy számítanak, mint Kairóra, elérkezettnek látják az időt a három évtizedes ellenségeskedés megszüntetésére. A lehetőség erre annál is inkább adott, mert a szadati kurzus mind külpolitikai, mind ideológiai céljait tekintve szinkronba került az amerikabarát s a tőkés utat követő izraeli állammal. A térség ameri kain i zál ás a Magától értetődően nemcsak bizonyos katonai aspektusok tehetnék vonzóvá az érdekeltek számára a körvonalazódó szövetség létrejöttét. Irán katonai ereje, Izrael technikai felkészültsége és az egyiptomi munkaerő olyan tényezőnek látszik, amely a térség amerikanizálásának gazdasági hátterét is garantálhatja. Ebben az elképzelésben Jordánia nem játszhatna jelentősebb szerepet. Ezt valószínűleg Husz- szein is tudja. De azt is tudja, hogy csatlakozása a Szíria-vezette ellentábort gyengíthetné. Az új emir Ez lehet az el nem kötelezett csoport tartózkodó magatartásának egyik oka. A másik: világosan lemérhető a kuwaiti megfogalmazásból. Mint olvasóim tudják, a kuwaiti emir december végén meghalt. Az utódlás menetrendszerűen állította az ország élére Dzsaber al Ahmad al Szabbah sejket. A hírek szerint eddig is ő volt az ország erős embere. Nos, az első napokban a teljes gyász miatt nem ülésezett a kormány, nem fogalmaztak politikai nyilatkozatokat. Az élet azonban Kuwaitban is megy tovább. S az új államfőnek végül is állást kellett foglalnia a szadati politikáról. Ennek lényege az volt, kifejezetten nem ellenzik, de nem is támogatják, csak abban az esetben támogatnák, ha eredményesnek bizonyulna. De vajon eredményesnek bizonyulhat-e?! A nem is titkolt bizalmatlanság eredője, mint ismerőseim megfogalmazták, az aggodalom. Attól tartanak Kuwaitban és természetesen Szaúd-Arábiában is, hogy a szadati játszmába Szíria csak úgy kapcsolódhatna be, ha erőszakot tenne eddigi politikáján. Erre pedig igen csekély a valószínűség. Márpedig Szíria bekerítése és nem elidegenítése a cél. Mondták azt is, hogy Szaúd-Arábia ragaszkodik és azért ragaszkodik a független palesztin államhoz, mert megítélésük szerint könnyebb kontrollálni egy államot, mint egy mozgalmat. Mindezekhez azt tenném még hozzá, a palesztin ügy Kuwaitban és természetesen, a többi olai- monarchiában is igen bonyolult probléma. A becslések szerint legalább 150 ezer palesztin él Kuwaitban, legalább ennyi Szaúd-Arábiában s legalább 50 ezer dolgozik az öböl sejkségeiben. Igen kis hányaduk kapta csak meg az állampolgárságot. De bármilyen útlevél is van birtokukban, az ő kezükben vannak az államigazgatási posztok középszinten s temérdek mérnök, orvos, gazdasági szakember is palesztin. S ezzel a tömeggel egyik kormány sem akar ujjat húzni. Szadat tehát hiába várta a biztatást, a nyílt támogatást azoktól az arab országokból, amelyekkel politikája számos rokon vonást mutat, amelyekre, mint pénzes zsákokra tekint s amelyekre mint az arab olajkincs legfontosabb letéteményeseire tekint az Egyesült Államok. S már a külügyminiszter hazarendelése előtt Kuwaitban többen is azt mondták: elképzelhetetlen, hogy az olajmonarchiák, úgymond, semlegessége teljesen hatás nélkül maradjon a szadati politikára ... ÓNODY GYÖRGY Kuwaiti „villák“ (A szerző felvétele)
