Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-19 / 12. szám
Robert Redford igen szerénv- nek bizonyult. Pénzünkre átszámítva 30 millió koronát kért az Anheimi híd című film egyik jelenetéért, amely mindössze 10 perces volt. Redford kérését elutasították. takar£kossAg — SIKER KHAN Csillagászati árak jellemzik ma a film Mekkájaként emlegetett, a népszerűség csúcsát, de az elégedetlenség hullámvölgyét is megjárt Hollywoodot. A filmgyártást ugyan soha nem lehetett jótékonysági ügynek nevezni — ám a mostanihoz hasonló szuperárfolyamokra sem volt még példa. Ügy látszik, a vállalkozók az előállítási összegekkel is reklámoz zák alkotásaikat. Az irányzat nem új keletű — bár ellentétes előjelű megnyilvánulási formát is öltött már. Mint ismeretes, a hatvanas évek végén az amerikai filmipar több monstre alkotást hozott létre — a megszokott keretekre ráunt közönség azonban cserbenhagyta a gyártókat. Ennek logikus következménye az volt, hogy a ráfizetés csillagászati méretűvé vált, a kisebb filmgyárakat bezárták. Ebben a periódusban több mint 200 mi!- lió dollár veszteség érte az amerikai filmgyártókat. Senki nem csodálkozott tehát azon. hogy a „mozi halálát“ várók a keserű tapasztalatok alapján alaposan összehúzták a nadrág - szíjat, s csak az olcsó filmek elkészítését engedélyezték. (A hetvenes évek fordulóján az előállítási árak jobbára nem haladták meg a 3 nrllió dollárt.) A kialakult langyos helyzet azonban senkinek nem használt: a közönség végképp hátat fordított a moziknak — a gyártók elbizonytalanodtak. Ogy tűnt, hogy Hollywood azt a fegyverét veszítette el, amely eddig minden zsákutcából kivezette: a közönség szívéhez. Ízléséhez, vágyához vezető ajtó kulcsát. Hollywoodot természetesen nem lehetne a film Mekkájának nevezni, ha végül is nem találta volna meg a kiutat. Ez pedig nem volt egyéb, mint a mai világhoz való alkalmazkodás — illetve az emberek idegállapotának kihasználása. (Mint tudjuk, nem először nyúltak a filmesek a „valóság álomtükréhez“: a negyvenes évek mézédes alkotásai például azt a gyöngédséget adták a nézőnek, amelyre sokan vágytak — de amit legtöbben csak a vásznon kaptak meg igazán.) Ezúttal nem a gyöngédség, hanem a brutalitás csörgette meg a pénztárakat. AZ ELEMÓZSIA VÉDJEGYE Az első igazán nagy szenzáció az Ördögűző című alkotás volt, amely a hetvenes évek elején különösen felkapott parapszichológia révén jól előkészített talajban virágzott. Az eredmény: 78,4 millió dolláros bevétel. Ezt követte a maffia világába betekintést engedő Keresztapa, amely 85,7 milliót hozott Hollywood varázskonyhájára. Az újabb lépcsőfokot a katasztrófahullám jelezte, amelynek első alkotásai a Földrengés és az Égő pokol is megközelítették az előbbi mesés bevételi összegeket, de az igazi csúcspont az Állkapcsok volt. Két év alatt 119 millió dollárt forgalmazott ez a kétórás film. 1977—78 fordulója aztán újabb szenzációt hozott, amely MONICELU VÉTKE „Nem a halhatatlanság érdekel -— mondta Mario Monicelli. — Szeretném, ha most értenék meg a szatíráimat, a nevettetésen keresztül szeretném elfogadtatni a nézőkkel a komoly, fontos dolgokat.“ Manó Monicelli olasz rendező hosszú interjút adott a Grnzia munkatársának. Beszélt a nőkről /akiket imád, mert széppé varázsolják a világot), Antonioniról (akit irigyel), a fiatalokról /akik intelligensek, de elégedetlenek), saját magáról /hiú, önző, szereti a sikert, mert az elhessegeti küszöbéről az öregséget). Már régóta rendez: 1935-ben első kísérletként Molnár herencnek A Pál utcai fiúk című regényéből forgatott filmet. Az évek folyamán kialakult rendezői, forgatókönyvírói egyénisége, akár önállóan dolgozott, akár társszerzővel, például Stenóval. Nagy sikerű filmjeik, illetve filmjei közül megemlítjük az Oké Néró, Hűtlen asszonyok, A nagy háború, Elvtársak, Lány a pisztollyal, Olcsó regény, Drága Michele s az Egy egészen kicsi kispolgár című filmeket, amelyek közül nálunk is többet bemutattak, jelenleg Az új szörnyetegek című filmen dolgozik. — E filmjének is, mint az Egy egészen kicsi kispolgár című filmnek Alberto Sordi a főszereplője. Sokan a legjobb férfialakítás díjának nyertesét látták benne Cannes-ban. Nem volt-e csalódás, hogy más nyerte el a díjat? — Az a tény, hogy őt tippelték győztesnek, már önmagában nagy siker volt. Én is szívesen láttam volna a győztesek dobogóján. Alberto Sordi, aki harminc éven át hű tükre volt az átlag olasz ember erényeinek- hibáinak, ezzel az alakításával túllépett az eddig játszott figurákon. Feltárta Vincenzo Cerami regényének hősében a kegyetlenségre való hajlamot. — Mi a véleménye saját magáról? — Mint ember önző vagyok, mint rendező felületes. Néni keresem, inkább kerülöm a mélységet, a fontos dolgokat szeretem könnyedén kezelni, de talán nem is tehetek mást, ha már a szatírával jegyeztem el magam örökre. — S ki az ellentéte az olasz rendezők között? — Antonioni. Irigylem, mert nem törődik senki véleményével. Megy a maga útján, makacsul, senki sem térítheti le. — Sok színész köszönheti a felfedezést egy-egy Monicelli filmnek. Volt-e tévedése? — Kinek nem volt? Amikor a Proibito című filmem előkészületei folytak, a producer egy karcsú, fitos orrú, szőke leányt ajánlott a főszerepre. A próbafelvétel után a leány megkérdezte, mi az őszinte véleményem róla? Majdnem gorombán azt válaszoltam, hogy keressen magúnak más foglalkozást. A leányt Brigitte Bardot-nak hívták... Vétkemet szívesen jóvátenném egy közös filmmel. /g) minden valószínűség szerint múlt időbe teszi az Állkapcsok előbb említett rekordját. A 32 éves rendező, George Lucas Csillagháború című filmjéről van szó, amely máris minden képzeletet felülmúló sikersorozatra tekinthet vissza. Az Egyesült Államokban két hét alatt 6 millió, 4 hét alatt 20 millió dollárt forgalmazott, pedig csak 45 moziban vetítették. A szakemberek számítása szerint két év alatt az összbevételek megközelíthetik a 200 millió dollárt! A hatalmas összeg természetesen érezteti hatását az egész amerikai filmgyártásban. A tudományos-fantasztikus film sikere zöld utat biztosított a többi ilyen témájú forgató- könyvnek is: még Francois Truffaut is bekapcsolódott a „játékba“, s elkészítette Close Encounters című filmjét. A Csillagháború valóságos égihá- borút okozott a rokon szakmákban: egy csapásra mozgásba hozta a gyermekjáték-ipart, mert a fiatalok rendkívülien megkedvelték a filmen látott robotokat, űrhajókat. A General Foods ételgyár megszerezte annak az „elemózsiának“ a védjegyét, amely a filmben szerepelt, s azóta jelentős bevételre tett szert. Természetesen beindult a hanglemez-iparág is. A film zenéjét tartalmazó dupla album 200 000-es tétele szinte napok alatt elfogyott. A legnagyobb lökést azonban kétségtelenül a tudományos-fantasztikus regények kiadói kapták. Több mint 100 mű publikálásához fogtak hozzá, amelyeknek mindössze 14 százaléka volt amerikai író könyve. A FOLYTATÁS — BUKÄS A Csillagháború sikere azzal magyarázható, hogy az elmúlt években a vásznon már megszokott izgalmat, látványosságot adta — földi környezeten kívüli eseménybe ágyazva. Ez a nézőt felszabadította az elmúlt időszak túlságosan is vér- szagú földi terrorcselekményeinek, a brutalitás mindennapi jeleinek lelki terhe alól. A si'ker titka azonban a varázsos hollywoodi trükkmesterekéi Legismertebbjük Frank van Veer, aki a King Kongban hatalmas majmot mozgattatott. Glen R. segítségével ezúttal robotokat, emberi-állati keveréklényeket szerepeltetett a titokzatos űrutazás során. Jellemző a hihetetlenül bonyolulttá váló filmkészítésre, hogy az űrhajó haladását imitáló trükkfelvételkor száirfítógép vetítette a műterem falára a szükséges hátteret — így Lucas összesen 363 mozgásváltozatból válogathatta ki a legmegfelelőbbeket. Ennek megfelelően hihetetlenül bonyolult technikai megoldásokat igénylő munkába telt a filmanyag végső formába öntése is. Lucas például 8 hétig csupán egyetlen jelenet vágási munkáit végezte. Ez a filmben 10 perces volt... A hatalmas siker természetesen felbátorította az alkotókat, akik máris az 1979-re tervezett folytatás előkészületein dolgoznak. A nagy bevételek legtöbbször ilyen lépésre ösztökélik a filmeseket. így volt ez a már említett Ördögűzővel is, a második rész azonban bebizonyította: az egyszer már „megdolgozott“ néző nem mindig hajlandó másodszor is kiadni magát az ördögnek. Az Ördögűző 11. 700 kópiáját például be kellett vonni, mert a közönség távolmaradásával tüntetett. Az első hét 10 milliós bevétele után ötven százalékkal csökkent a látogatottság. A gyártók végül megmásították a film befejezését, így sikerült megúszni a kínos bukást. Más nagy sikerű alkotások folytatásai sem kecsegtetnek túlságosan sokkal: az Állkapcsok rendezője például a második rész forgatása közben megelégelte a nehézségeket, s kereket oldott. MCQUEEN 65 MILLIÓJA Nem tudni, vajon igy lesz-e a Csillagháború esetében. Egy mindenesetre biztos: a sztárokat nem kell félteni. Az elmúlt évek olyan bevételeket biztosítottak számukra, amelyek teljesen a háttérbe szorítják a hajdani hollywoodi kedvencek már akkor is mesésnek nevezett gázsijait; Marlon Brando például, aki a Keresztapán keresztül tört be újra a Siimvilág- ba, átszámítva 43 millió koronát kapott a Szuperember egyik szerepéért, amelyet mindössze 14 napig forgatott Londonban. A nálunk is népszerű Peter Falk (szintén átszámítva) 80 millióval lett gazdagabb, miután 6 új Columbo-részt forgatott. Vannak azonban olyanok is, akik túlfeszítik a húrt. Közéjük tartozik Steve McQueen — aki a Pillangóból is jói ismert. McQueen nem kisebb rendezőt zsarolt mint Coppolát, aki a vietnami háborúról szóló Apokalipszis című filmjének főszerepére akarta felkérni. A sztár csak 48 millió koronának megfelelő összegért állt volna kötélnek — ennyit azonban nem kapott. Így a McQueen—Coppola frigy nem jött létre. Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy nem lehetünk biztosak: vajon nem bomlik-e fel a film és a közönség között kialakult újfajta „szerelem“ is, amely az említett szuperprodukciók elkészítésének előfeltétele. A 20—30 millió dollárba kerülő alkotások mecénásai ugyanis nyilván nem lesznek bőkezűek, ha a jövőben nem térülnek meg befektetéseik. A mozi jövőjét a kasszasikerek ellenére sem látják túl rózsásnak a szakértők. Újra a televíziót említik fő ellenségként, amely egyszer már végveszélybe sodorta a mozit, de amelyet a film éppen csak a vásznon élvezhető látványossággal szorított vissza. Most azonban újra támad a tv — mégpedig egyes filmgyárakkal szövetkezve. Az USA-ban elkészítettek már 50 ezer olyan videokazettát, amelyek eredeti játékfilmeket tartalmaznak, köztük a Csillagháborút. A számítások szerint 1985-re számítani lehet a moz'i- kazetta térhódítására. Vajon a hollywoodi varázskonyha mit talál ki e veszélyes „kór“ ellen? OLTVÁNYI TAMÄS Az aranyhal egyik jelenete; a képen Radovan Lukavsky és Adolf Filip (Vitek Josef felv.) Barrandovi filmkocka AZARANYHAL Szabályos bűnügyi film — a műfaj jellegzetes kellékeivel — Az aranyhal, melyet Otakar Fuka rendező forgat a barrandovi stúdióban. Az alkotó célja nem csupán az, hogy bemutassa a bűntényt és leleplezze a bűnözőt, hanem arra törekszik, hogy elemezze a bűnözés motívumait is. Vajon kábítószer-élvező volt-e a bűnöző s kábult állapotban követte ej. a bűncselekményt — kérdezik a nyomozók s egyidejűleg mindenkit óva intenek: gondjaink, nehézségeink nem oldhatók meg erős gyógyszerek és kábítószerek fogyasztásával. „Egyesek nemcsak azért fogyasztanak töméntelen mennyiségű gyógyszert, hogy megszabaduljanak nyomasztó fájdalmaiktól, gondjaiktól, hanem azért, hogy kellemesebb legyen a közérzetük“ — mondja Václav Sasek, a film forgatókönyv- írója. Az érdekes bűnügyi történetben Radovan Lukavsky, Adolf Filip, fana Andresíková, fan Kanyza, Óta Sklenska cseh színészeket láthatjuk. — ek— 1978. III. 19.
