Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-12 / 11. szám
197B. III. 12. A SZÁRNYALÓ SZÓNÁL SEBESEBBEN Harmincöt-negyven éve is van már annak, hogy több más sráccal együtt rúgtuk a bőrt azon a szemünkben irdatlanul nagynak tűnő „grundon“, amelyet ma Szlovákia fővárosában Gottwald térnek neveznek, de mi akkoriban csak Firschnálé- nak, vagy Szaharának becéztük. Gyakorolni kellett minden szabad pillanatban, hogy Krendl bácsi, a magyar vas- és fémmunkások sportegyletének, a VAS-nak valamiféle „tehetség- sáfárja“ beválogasson minket egy-két sportág gyermekcsapatába. Bojnansk^ Laci azokban az években — s ez nem volt könnyű dolog — elnyerte a mi kifejezésre nem juttatott, de önmagunk előtt bevallott „elismerésünket“. Kitűnően cselezett, legjobbnak bizonyult közülünk az asztaliteniszben (később évekig játszott a Nemzetközi Nőnap Üzem felnőtt csapatában) s amire ma is büszke, egy klubtornán második lett az akkoriban még csak szárnyait korlat szakembereinek, pl. a titkárnőknek, gazdasági dolgozóknak, ügyintézőknek és más érdeklődést tanúsítóknak képzése, főleg gyors- és gépírásban. Továbbá ezen a területen a pedagógiai utánpótlás oktatása. Természetesen kutatómunkát is folytatunk, publikálunk és különféle szintű versenyeket szervezünk. Évente hozzávetőleg ezren végzik el nálunk az egy-vagy kétéves tanfolyamokat, amelyek vizsgákkal érnek véget. Megtudom, hogy a hivatali ügyintézéshez a vizsgánál megkívánják a percenkénti 70—100 szót. Az újságíróknak mintegy 90 szóra lenne szükségük, hogy a hallott szöveget nagy vonalakban rögzíteni tudják. („ ... sajnos, alig élnek ezzel a lehetőséggel, de akad köztük kettő-három, aki elérte a parlamenti tudósító szintjét“!. Az utóbbiaktól viszont igénylik a 110 szót, de a gyakorlatban ennél nem lehet megtorpanni, hiszen van ugyan lassan fogalmaszöveget és ezzel párhuzamosan gépírásos formában továbbítja is ... Egyelőre azonban a gyorsírás és a gyorsíró is inkább hiánycikk. Magáról nem beszél szívesen. Pedig nem szabadna túlzottan szerénynek lennie. Nem tőle tudom meg, hanem egy segédanyagként kezembe nyomott kiadványból: Szlovákia gyorsíróbajnokságát 1955 óta tartják meg évente, s Bojnansk? László, ahányszor csak részt vett rajta, nevezetesen tizenötször, mindig első lett. Ám ez még nem minden. Négy ízben volt országos bajnok. — Egyéni és egyben szlovákiai csúcsod? — Percenként 180 szó ... — Bizonyára világversenyeken is kamatoztatják tudásodat ... — Az 1NTERSTENO nemzetközi gyors- és gépíró szövetség kétévente rendezi meg kongresszusát s annak keretében nemzetközi gyorsíróversenyre, illetve gépíró-világbajnokságra kerül sor 250—300 résztvevővel. Én eddig Wiesbadenben, Prágában, Párizsban, Bernben, Varsóban, Brüsszelben, Valenciában, Budapesten és legutóbb, tavaly, a hollandiai Rotterdamban képviseltem hazám színeit. Itt értem el eddig a legrangosabb, ötödik helyezést. Az érdekesség kedvéért hadd jegyezzem meg, hogy az elektromos gépírás sebességi versenyében világbajnok a magyarországi dr. Ulbricht né-Varga Erzsébet lett, percenkénti 622,1 leütéssel. Őriási teljesítmény. Egy perc alatt több mint tíz gépelt sort másolt le, vagyis három perc alatt egy normalizált — 60 leütéses (30 sor) — oldalt. Órateljesítmény tehát 20 oldal, hozzávetőleg a duplája annak, mire egy sokévi gyakorlattal rendelkező szerkesztőségi gép- írónő képes. Gyakorlás közben bontogató nemzetközi sakkmester, Kozma Gyula mögött. Néhány év még és átlépi a Rubicont, a delelőt jelző ötve- net. Alig hinné az ember, mert ahogy így ránézek, fiatalos arcára, szőkébe hajló gesztenyeszínű hajára, s hallom halk szavát, jóleső érzéssel állapítom meg, tulajdonképpen fiatal maradt, szinte olyan, ahogyan az emlékezetemben élt. A sportban tanúsított ügyessége, fürgesége sem kallódott el. Bojnansk? László mérnök, a Bratislavai Állami Gyorsíró Intézet tanára, parlamenti gyorsíró, kimagasló eredményeket ér el egy egészen más területen — a sztenográfiában. A gyorsírás még a kereskedelmiben „megfogta“, s azóta is fogva tartja. Nemcsak a hivatása lett, hanem a vesszőparipája, s életének immár nélkülözhetetlen, szerves tartozéka. Percenként hozzávetőlegesen 35—45 szót vagyunk képesek — igen jó esetben — latin betűkkel papírra vetni. Az emberi beszéd gyorsasága viszont ennek kétszerese. S itt, a beszédek, diktált szövegek, tárgyalások rögzítésére alkalmas a gyorsírás, amelynek pl. csehszlovákiai rekordja percenként nem kevesebb mint 200 szó. Különleges jelekből és rövidítésekből áll és ma már igen sok nyelvben használatos. Azt már kevesebben tudják, hogy az ókor és.a középkor is alkalmazta, mégpedig Cicero egyik felszabadított rabszolgájának, Marcus Tullius Tirónak a jeleit. — Jövőre húsz éve lesz annak, hogy jelenlegi munkahelyeden tanárkodsz. Talán néhány szót mondhatnál ennek az intézetnek a küldetéséről — ezzel a kérdéssel kanyarodunk vissza az ókorból a mába. — Munkánk lényege a gyazó szónok (példaképp említette meg ,a már elhunyt Szántó László akadémikust, aki hetvenes ütemben beszélt), de akad olyan is, aki nekigyürkőzik a mondanivalójának és meg sem áll a percenkénti 150 szósebességig. S a parlamenti gyorsírónak lépést kell tartania ezzel az irammal is ... — Nem túl nagy konkurencia számotokra a korszerű gépi technika? — gondolok itt a magnókra, a diktafonokra stb. — Bátran állíthatom, hogy nem. Ezeknek a gépeknek alkalmazása ugyanis segíti munkánkat, de egyelőre nem biztosít sem nagyobb gyorsaságot, sem nagyobb pontosságot. És semmiképp sem helyettesíthetik a gyorsíró értelmi felkészültségét. Hiszen ő nemcsak rögzít bizonyos szöveget, hanem az áttételnél esetenként törvényszerűen korrigálni, kiegészíteni is kénytelen. Talán más lesz a helyzet — valahol olvastam is róla, hogy Japánban ilyen szerkezettel már kísérleteznek —, ha olyan gépet állítanak elő, amely felveszi a Bojnansk? Lászlónak ezen a területen, mint pedagógusnak, tankönyvszerzőnek, gyakorló parlamenti gyorsírónak (hosz- szú évek óta rendszeresen sztenografál különféle kongresszusokon, konferenciákon, üléseken) és nem utolsósorban mind versenyzőnek neve és rangja van. Idehaza és külföldön is. Ám csak szakkörökben ... Nevét másutt nem ismerik. Olyannyira sem, mint egy-egy nagyon is közepes játékerőt képviselő labdarúgó-ligacsapat bármely, tehetségben nem nagyon bővelkedő játékosának a nevét. De ez nem az ő hibája. S ez nem is bántja. Elégedett a munkájával, az életével, s bár 15 és 19 éves fiával itt-ott még ma is szívesen leáll egy nagy pingpongcsatára, inkább azokra a furcsa, a laikus- számára sejtelmesen titokzatos kis jelekre, meg arra gondol, hogyan lehetne további rövidítésekkel még sebesebben jegyezni a szárnyaló szót. GÄLYIVÁN jövőre ilyenkor remélhetőleg már a gyerekek zsivajától lesz hangos az iskola környéke A szerző felvétele A Ml ISKOLÁNK SZÁZMILLIÓK AZ OKTATÁSÜGY FEJLESZTÉSÉRE # A TÉL PRÓBÁRA TESZI AZ ÉPÍTŐKET Szocialista társadalmunk megkülönböztetett figyelmet fordít a felnövekvő nemzedék nevelésére. Ez a törekvés az igényes eszmei-politikai nevelőmunkán és oktatáson kívül jelentős beruházásokat is igényel, hiszen újabb iskolák építésére, a meglevők korszerűsítésére van szükség. A nagykürtösi (Vel'ky Krtís) járásban, amely idén ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját, számos községet kellene említeni, ahol a felszabadulás óta — de különösen az utolsó évtizedben —, városi rangú, korszerű iskola épült. Kilencéves iskola épült a járási székhelyen, valamint Ipolybalogon (Balog nad Ipfom), Ipolynyéken (Vinica), Csábion (Cebovce), Nagycsalomi- ján (Vefká Calomija), Zsélyben (Zelovce), Bussán (Bu- §ince), Ipolyvarbón (Vrbovka), Alsósztregován (Dolná Strehová), de számos 1—5 évfolyamos iskola építésére is sor került. Ha ezekhez hozzászámítjuk az óvodák és napközik létesítését is, mintegy kétszázmillió korona a beruházások összege. Az elmúlt évek alatt az oktatás feltételei ugrásszerűen megjavultak, és újabb beruházásokkal tovább folyik a még meglevő hiányosságok felszámolása. Ezt igazolja a most épülő magasmajtényi (Hrusov) 13 tantermes alapiskola is. A három egyemeletes pavilonból álló komplexum a község feletti dombon épül. Jelenleg a Járási Építőipari Vállalat dolgozói a belső munka latokat végzik. A zaj felé haladva találom meg Vincent Humenaj mestert, aki az itt folyó munkákat irányítja. Végigkalauzol az építkezésen, közben lelkesen magyaráz az elvégzett munkáról, a feladatokról. Ha nem tudnám, rá kellene jönnöm: ő is idevalósi, magasmajtényi, hiszen nem „az iskoláról“, de a „mi iskolánkról“ beszél. Érthető ez a büszkeség, hiszen ebben a hegyek között megbúvó, gazdag tanyavilágú kis községben, néhány évvel ezelőtt aligha álmodott valaki is ekkora iskoláról. És most íme: itt van, alakuló valóság. Amint körüljártuk az épületet, behúzódunk a deszkából készült „irodába“. Csípős szél fúj odakint, bent kényelmesen beszélgethetünk. — Nem könnyű ilyenkor az építők munkája — jegyzem meg, mintegy értékelve a látottakat. — A tél bizony próbára teszi az embereket. Innen alig pár kilométerre — mutat ki az ablakon az innen is látható Ipoly völgyére —- szinte tavasziasnak tűnik az idő, még hó sincsen. Itt igazi tél van. A dombtetőn a hideget az állandó szél is fokozza. Ezért végzünk mostanában csak benti munkákat. Az építkezést folytatni kell, mert a határidő sürget. — Tartják a tervezett ütemet? — Nehéz lenne erre egyértelműen felelni, mert bizonyos munkaszakaszokon, objektív okok miatt, bizony lemaradtunk. Persze, nem annyira, hogy azt a hátralevő időszakban zavartalan, jó munka esetén nem lehetne behozni. Az építkezést 1975 őszén kezdtük meg, az átadást ez év végére tervezzük. Bizakodunk, hogy a határidőt megtartjuk, bár sok még itt a tennivaló. Általában 18 ember dolgozik itt, igaz, mostanában több, mivel különféle szakemberek érkeztek villanyt, központi fűtést, vízvezetéket szerelni. Jól haladnánk, csak ez a hideg ne lenne. — S mit szólnak a hideghez a dolgozók? — Rájuk aztán egy rossz szót sem szólhatunk. Bár nehéz körülmények között dolgoznak, kitartanak. Talán azért is, mert legtöbbjük itt él a községben. Nem egy alkalommal dolgoztak nyújtott műszakban, de ha szükség volt rá, szombaton és vasárnap is munkába álltak. A felmerülő problémákat eddig mindig sikerült megoldanunk, amit annak is köszönhetünk, hogy Siket István kőműves személyében egy szakmáját kiválóan értő, lelkiismeretes szakember áll az építőcsoport élén. Építőanyaggal megrakott teherautó érkezik, befejezzük a beszélgetést. Kifele jövet még egy pillantást vetek az iroda falán elhelyezett tervrajzra, mely az iskola épületét és annak környékét ábrázolja. Nagyon szép lesz az új iskola, amelyet rövidesen birtokukba vehetnek majd a község és a tanyavilág gyermekei. BOJTOS JÁNOS pX « 03 CA 03 S ’S "qT fa « CA a fa s CM c0 pX o N CQ pX V N w
