Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-12 / 11. szám
ÚJ szó Bo drogközi számvetés 1978. III. 12. A Bodrogköz még ma is idilli, kedves táj. Földjét századokon át három folyó, a Latorca, a Tisza és a Bodrog öntözte. Északon a Vihorlát, nyugaton a tokaji—eperjesi hegylánc koszorúja kéklik. Dél és kelet felé, amerre csak a szem ellát, az „aranykalászos róna“ húzódik. A Bodrogköznek nemcsak a legigényesebb kultúrnövények termesztésére, hanem a legkülönbözőbb szárazföldi és vízi élőlények számára is kedvező az éghajlata. Amikor még fo- lyóit nem szorították gátak közé, a tavaszi és az őszi nagy áradások idején tengerré változott az egész táj. Lápos vadvizei megszámlálhatatlan vadkacsának, vadlibának, vízicsirkének, szárcsának, gémnek, sirálynak nyújtottak édeni búvóhelyet. A nádas szombékok közt darvak, kócsagok fészkeltek és éltek békésen. Madarak énekétől zengett a határ. Ma a már nagyon megcsappant madárvilágnak Bodrogköz legnagyobb természetvédelmi területe, a három kilométer hosszú nádas, vízililiomos, suly- mos, bővizű Tice ad otthont. Bár madárvilága sokkal szegényebb a réginél, a védett területen a fajok sokfélesége még mindig szép látnivalót nyújt az ide ránduló természetkedvelőknek. Az ősi földbe belevájó ekék, a mocsarakat, vadvizeket levezető csatornák, a buján növő bokrokat irtó fejszék sok madár- és állattanyát semmisítettek meg, de másfelől sok ezer hektárnyi földterület vált termővé, s ez sok mindenért kárpótol. Hiszen száz éve a Bodrogköznek még csak tizenegy százaléka volt művelhető. Ez alig ötezer hektárnyi földterület, ma a Nagykaposi (Veiké Kapusany) Efsz ennél nagyobb területen gazdálkodik. De még a felszabadulás előtt is Bodrogköznek csak egyharmada volt megművelhető, s e területnek nyolcvan százaléka volt papi, grófi és földesúri tulajdonban. A krónikában olvasom: „A kenyérnekvaló búzát pedig a Tisza menti bodrogköziek »gyerekestül-papostul« a Tiszántúlra, Szabolcs megyébe jártak learatni.“ Ma ez a vidék nemcsak önmagát látja el kenyérgabonával, de ezer és ezer vagonnal küld az állami terményraklá- rakba is. Még 1961-ben is csak 17,8 mázsa búza termett egy- egy hektáron, 1976-ban a járási átlag már 41,1 mázsa hektáronként. Egyébként a szövetkezetek megszervezése itt mar 1949-ben megkezdődött, s még abban az évben megalakult 12 földművesszövetkezet. 1961-ben a megművelhető földterület 85 százaléka már szocialista szektorba tartozott, s ma már mind. A fejlődés az állattenyésztés szakaszán is számottevő. Például az évi tejtermelés 1961- től 35 millió literről 48 millió literre emelkedett, miközben az egy tehénre eső évi tejhozam 1145 literrel lett nagyobb. A terebe9i járást kiváló gazdasági eredményeiért 1973-ban Munkaérdemrenddel tüntették (ki. E néhány példa is mutatja, hogy a mezőgazdasági termelés a Bodrogközben is sokat fejlődött. El kell ezt mondani, kivált most, amikor országszerte az utóbbi harminc év eredményeit értékeljük. A Bodrogköz népe 120 millió korona értékű kötelezettségvállalással köszöntötte a Februári Győzelem harmincadik évfordúlóját. A mezőgazdasággal párhuzamosan fejlődött a vidék ipara. Elmondhatjuk, hogy az elmúlt időszak az iparosítás és az ezzel járó nagy építkezések kora volt. A járásban a felszabadulás előtt csak néhány malom és egy cukorgyár működött. Az itt élő emberek ezerszámra jártak el még húsz éve is a messzi iparvidékekre dolgozni. (A két világháború között több mint háromezren vándoroltak ki Amerikába a jobb megélhetés reményében.) Az iparosítás kezdete egybeesik a szövetkezeti mozgalom kezdeteivel. Első lépésként Agcsernyőben (Cierna nad Ti- sou) megépült hazánk legnagyobb átraikőállomása, majd az ötvenes években Tőketerebesen (Trebiáov) egy korszerű élelmiszeripari kombinát is elkészült, melynek termékei külföldön is ismertek. A további állomásokat a Fucuna baromfi- feldolgozó üzem, a Királyhel- meci (Královsk^ Chlmec) Tejüzem, a Terebesi Konzervgyár, a Gálszécsi (Secovce) Fémipari Üzem, a Vajáni Hőerőmű, a Slovnaft vajáni üzeme stb. jelenti. Ezenkívül számos péküzem, téglagyár, Bodrogszer- dahelyen (Streda nad Bodrogom) egy épületelemeket gyártó üzem — hogy csak a legfontosabbakat említsem — is épült. A járás lakosainak több mint hatvan százaléka dolgozik az iparban. A földművesszövetkezetek, állami gazdaságok és a különböző ipari központok a járás területén biztosítanak mindenki számára megélhetést. A vidék az ország általános szellemi fejlődésével is lépést tartott. Ezt igazolja például az is, hogy falvainkban ma már átlagosan húszra tehető az egyetemet, illetve főiskolát végzettek száma, az érettségizetteké pedig több mint ötven. A múltban járásunkban egyetlen gimnázium sem volt. Ma négy gimnázium, három szakiközépiskola és több ipari és mezőgazdasági szaktanintézet nyújt a fiataloknak továbbtanulási lehetőséget. A négy gimnázium közül kettő magyar tanítási nyelvű, a szakközépiskolák közül pedig a Nagykaposi Mezőgazdasági Szakiközépiskolában magyar a tanítási nyelv.'A kilencéves alapiskolák száma nyolcvanöt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nemcsak a kulturáltabb életforma, a magas életszínvonal jellemző hazánk e legkeletibb csücskére, hanem az egyre nagyobb szellemi aktivitás is. TÜRŰK elemér A Slovnaft vajányi üzemének látképe (Zolczer János felvétele) A földművesszövetkezetekben folyó munka legfontosabb része a tejtermelés. „Tejügyben“ kerestem fel Danisa Semczková mérnököt, az ipoly- nyéki (Vinica) Béke Efsz főállattenyésztöjét. A vele folytatott rövid beszélgetésből is kitűnik: a gondok, problémák ellenére jó úton haladnak. A problémák elsősorban abból adódnak, hogy az elmúlt két év alatt kétszer, előbb a cselfalvi (Celovce) szövetkezettel, majd rá egy évre a Szlovákgyarmati (Slovenské Darmoty) Magtermesztő Állami Gazdaság ipolynyéki részlegével egyesültek, s így három üzem dolgozóinak munkamódszereit, szokásait kellett összhangba hozni. Nehezítette ezt, hogy a Cselfalvi szövetkezet hegyvidéki jellegű, az ipolynyéki viszont sík, dombos vidéken, aránylag kedvező feltételek közepette gazdálkodott. Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy a cselfalvi közösben az üzemfejlesztés és a munka- fegyelem körül sem volt minden a legnagyobb rendben, akkor képet kaphatunk a társulás utáni állapotról. Ezt a kedvezőtlen helyzetet jelentősen ellensúlyozta az állami gazdaság részlege, melyben a növénytermesztés és az állattenyésztés is igen jó termelési eredményeket ért el. — Az elmúlt éveikben szövetkezetünk mindig az élenjárók között volt — mondja a főállattenyésztő. Sajnos, a tejtermelésben nem értük el a várt eredményeket. Tavaly azonban „megtört“ a jég, lényeges előrehaladás történt a tejtermelésben is. Az 1976. évi 2150 literes fejési PÉLDÁS ÁLLATGONDOZÓK átlagot 400 literrel növeltük, a tej zsírtartalmával pedig az első helyre kerültünk a nagykürtösi (Vefky Krtís) járásban. Párhuzamosan hústermelésünk is eredményes volt: eladási tervünket már egy hónappal a határidő előtt teljesítettük. — Ki feji a legtöbb tejet? — Több jó eredményt elérő fejőnk van. Slezák Imre 4103 és Mics István, 3483 literes átlagával a^ legjobb. Mindketten régi állatgondozók, szeretik munkájukat, eredményeik nem Véletlenek. Estére hajlik az idő, amikor munkahelyén felkeresem a két állatgondozót. Etetésidő van, bőven akad tennivaló. Függő csillékből takarmányt szórnak az állatok elé, trágyát hordanak, almot hintenek az állatok alá. Évek alatt begyakorlott mozdulatokkal szinte gépiesen végzik teendőiket, így közben beszélgetésre is adódik alkalom. — Mi szükséges a jó eredmények eléréséhez? — kérdezem Slezák Imrét. Ügy látszik, nem ilyen kérdést várt, mert kis hallgatás után elmosolyodik, mint akinek valami kedves emlék jutott az eszébe. — Kiskoromtól kapcsolatban voltam az állatokkal, már mint gyermek megszerettem őket. Úgy gondolom, ez a gyermekkori, élményekben gazdag időszak jelentősen befolyásolja azt, hogy annyi idő óta itt vagyok, lelkiismeretesen gondozom a rám bízott állományt. Ennek a hozzáállásnak bizonyára nagy része van az eredmények alakulásában is. Természetesen, jó állat- állományra, kalóriadús takarmányra is szükség van. — Mióta végzi ezt a munkát? — Lassan már negyedszázada. S mindig egy helyen, itt az állami gazdaságban. Azóta többen jöttek, elmentek, én maradtam, akkor Is, amikor a gazdaság a helyi földiművesszövetkezet része lett. Itt már mindent ismerek, feltételeket, gondókat, munkatársaimmal megértjük egymást. Ez igen fontos. Bizonyos mértékig ez is meghatározója az eredmények alakulásának. — Nehéz az állatgondozó munkája? — Aki megszokta, annak nem. Négykor már itt vagyunk, végezzük a teendőnket, s délután négy órakor kezdődik a második műszak. Későn este megyünk haza. Az is előfordul, hogy a fejőgép „kihagy“, s olykor bizony kézzel kell a tejet kifejni, ami nem könnyű munka. — Milyen a tejhozam? — Volt rosszabb is — mondja mosolyogva, majd komolyra fordítja a szót. — Tavaly egy tehénre 4103 liter jutott, az idén is jól alakulnak az eredmények. Remélem, ebben az évben is sikerül a 4000 literes átlag felett maradni. Beszélgetés közben megtudtam, hogy az eltelt több mint 20 esztendő alatt, minden évben kiváló eredményeket ért el. Minden évben részesült valamilyen elismerésben, nemcsak járási és kerületi, de szlovákiai méretben is. Legutoljára 1976-ban vette át Bratislavában a tejtermelésben elért kiváló eredményért az elismerő oklevelet. S ahogy szavaiból kivettem, az elmúlt két évtized jó eredményeit újabbakkal szeretné gyarapítani. Mics István harmincnyolc tehenet gondoz. Becsületesen, lelkiismeretesen. Munkájának meg is van az eredménye: tavaly a második legjobb eredményt érte el a tejtermelésben. — Bizony elég régen, 1951-ben kerültem ide, azóta állandóan itt dolgozom — mondja szerényen. — Szerintem nincs sok értelme az állandó helyváltoztatásnak, a jobb munkahely keresésének. Dolgozni mindenütt kell, bárhová megy is az ember. Én itthon maradtam, naponta együtt vagyok a családdal, ami jelentős „prémiummal“ is felér. Szívesen végzem ezt a munkát, szeretem az állatokat, az eredményeim is kielégítőek. Megbecsültek az állami gazdaságban is. Remélem, az új „gazdával“ is jól „kijövünk“ majd. .— Fogyatékosságok, problémák vannak? — Minden munkahelyen előfordul egy és más. De ha felhívjuk 4rájuk a figyelmet, megoldódnak. Jó^a kolek- tívánk, egymást segítve dolgozunk. Ez is segíti az eredmények alakulását. * * * íme, munkáját becsülettel végző, kiváló eredményeket elérő két egyszerű dolgozó. Két ember, aki a munkát élete velejárójának, boldog jelenünk, jövőnk forrásának tekinti. Két ember, aki munkájával, eredményeivel elismerést, megbecsülést szerzett magának. BÚJTÜS JÁNOS Hmm ÉV FfJLQDÉS TÖKKÉBCH
