Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-12 / 11. szám
1978. 111. 12. A munkásosztály szerepe a tudományos-technikai forradalomban A szocializmus történelmi küldetése megvalósításának egyik alapvető tényezője a tudományos-technikai forradalom állandó fejlesztése, ahogyan azt az SZKP XXV., valamint a CSKP XV. kongresszusa is leszögezte. A tudományos-technikai forradalom napjaink legbonyolultabb folyamata, melynek értelmezése sem egyszerű, hanem olyan bonyolult, mint maga e folyamat. Szeretnénk előrebocsátani, hogy ebben a vonatkozásban nem is törekszünk arra, hogy a tudományos-technikai forradalom folyamatát aprólékosan leírjuk, hanem főleg arra, hogy a társadalmi körülmények alapján elemezzük e folyamat társadalmi szubjektumát — megvalósítóját. A tudományos-technikai forradalmat nagy vonalakban úgy is lehet jellemezni, mint a termelőerők, a tudomány radikális megváltoztatását, valamint fel- használását, a termelésben, s ennek alapján a termelőszubjektum sokoldalú fejlesztését és a termelőszubjektumok életkörülményeinek alapvető megváltoztatását. Ez a folyamat — ellentétben az ipari forradalommal — nemcsak a termelőerők dologi 'Oldalát fejleszti. Fő célja maga az ember. De ez a rövid és felszínes értelmezés mindaddig elvont, semmitmondó marad, míg a tudományos-technikai forradalommal kapcsolatban nem elemezzük e konkrét folyamat társadalmi viszonyait és azok történelmi szubjektumait. A tudományos-technikai forradalom marxista—leninista értelmezésében, főleg pedig gyakorlati megvalósításában nem lehet mellőzni az adott társadalmi viszonyokat, pontosabban: a tudományos-technikai forradalmat csakis az osztályszempontból megosztott világ szemszögéből lehet elemezni. Az osztályszempontból megosztott világban módosult a munkásosztály és marxista—leninista pártjának társadalmi szerepe. Így tehát a tudományos-technikai forradalom gyakorlati megvalósítását a szocializmusban csakis a munkásosztály történelmi küldetésével összhangban lehet megmagyarázni. A szocializmusban a munkásosztály már nemcsak gazdasági javakat termel, hanem a különböző társar dalmi, állami, politikai szervein keresztül ezt a termelést ellenőrzi és irányítja is. A munkásosztály a szocializmusban a munkáshatalom politikai, ideológiai, gazdasági és kulturális szervein keresztül össztársadalmi szubjektum lett. Megszüntette és fokozatosan megszünteti az eddigi történelmi fejlődés embertelen megnyilvánulásait, és egyben feltételt teremt arra, hogy teljesítse történelmi hivatását: a saját felszabadulásával felszabadítja .a többi dolgozót, és fokozatosan megteremti az osztály nélküli társadalmat. Így tehát a tudományos-technikai forradalom megvalósításának á szocializmusban egynéhány döntő gyakorlati és elvi kérdése van: 1. A szocializmusban a tudományos-technikai forradalom megvalósításának össztársadalmi szubjektuma maga a munkásosztály és kommunista pártja, ellentétben a kapitalizmussal, ahol a fejlődés szubjektuma az embert leigázó tőke. 2. A' tudományos-technikai forradalom a permanens szocialista forradalom alárendeltje, és egyben a munkásosztály történelmi küldetése megvalósításának alapvető eszköze. Ebből a vázlatszerű meghatározásból arra következtethetünk, hogy a munkásosztály és marxista— leninista pártja nemcsak a szocializmus építésének tudatos szubjektuma, hanem a tudományos-technikai forradalom megvalósításának is. Ezt a folyamatot alárendeli saját érdekeinek, és egyben mint össztársadalmi szubjektum megteremti azokat a feltételeket, hogy a fejlődő tudományos-technikai forradalom bonyolult mozgási formáit megértse, ellenőrizze és továbbfejlessze. . Ezek szerint a tudományos-technikai forradalom nemcsak műszaki, technológiai, tudományos jellegű folyamat, hanem a társadalmi fejlődés olyan szakasza,. amelyben magának a munkásosztálynak lét- és tudatformáló szerepe van. Ebben a társadalmi folyamatban a munkásosztály új, össztársadalmi szubjektummá válik, és az általa végzett termelő és nem termelő (politikai, irányító, kulturális), egységes társadalmi munka az újonnan megteremtett társadalom hajtóerejévé lesz. A munka megváltoztatásával kapcsolatban szeretnénk rámutatni néhány nagyon fontos, de sokszor helytelenül értelmezett vonatkozásra. Sajnos, nem ritka az az eset, amikor egyes szerzők a termelői munkafolyamatok műszaki, technológiai változásait a munka jellegének megváltoztatásával azonosítják. . Miről is van szó tulajdonképp? A tudományos-technikai forradalom következményeképp változik maga a munkafolyamat is. Bizonyos vonatkozásokban megszűnik a testi és a szellemi munka közti különbség. A fejlett kapitalista termelőmód fejlettebb termelőszubjektumokat igényel. Ámde a termelési folyamat megváltoztatása a kapitalizmusban nem jelenti egyúttal a munka jellegének megváltozását is. A munkafolyamatok megváltoztatása a kapitalizmusban végső soron a kizsákmányolás ■új, álcázott formáit jelenti, mert hiszen a termelőerők fejlesztése egyben fegyver is a munkásosztály létérdekei ellen. A szocializmusban nem a munkafolyamat egyoldalú megváltoztatásáról van szó. A munkásosztály a volt kisajátítók kisajátításával megteremti a termelés új társadalmi alapjait. A munkát politikailag és gazdaságilag felszabadítja, tehát már a kezdet kezdetén megváltoztatja a munka társadalmi jellegét. Ez a szocializmus építésében sorsdöntő, mert csakis a munka jellegének minőségi újratermelése alapján lehet megváltozatni minőségileg a munkafolyamatot, s főleg a munkásosztály társadalmi helyzetét és küldetését. Csakis ezen az alapon válhat a munkásosztály össztársadalmi szubjektummá, mert egyidejűleg termel, a termelőeszközök tulajdonosa, ellenőrzi saját magát és másokat, társadalmilag és gazdaságilag egyaránt irányít. Ennek a társadalmi folyamatnak van még egy alapvető mozzanata. A munkásosztály a szocializmusban nemcsak szabadon, kizsákmányolás nélkül termel anyagi javakat, hanem szabadon teremti meg saját társadalmi körülményeit, mert a munka nemcsak az anyagi javak éltetője, hanem a társadalmi viszonyok megteremtője is. Ha összegezzük az elmondottakat, akkor egy nagyon fontos megállapításra jutunk. A munkásosztály és pártja a tudományos-technikai forradalom megva- sításában a szocializmusban nemcsak a munka jellegének a megteremtője, hanem azzal egyidejűleg az új ember, új társadalmi szubjektum kialakítója is. Ez az új szubjektum nem általános, elvont, hanem konkrét, a szocialista ember új gyakorlati és szellemi megnyilvánulásainak egysége az egyesített társadalmi alapon, akik a saját életfeltételeinek szabad teremtője, s egyszersmind haszonélvezője is. A tudományos-technikai forradalom marxista—leninista értelmezése tehát osztályjellegü, pártos. Megvalósításának legalapvetőbb feltétele a fejlett szocializmusban az, hogy ebbe a folyamatba bevonjunk minden dolgozót, különféle módon, de egy ösz- szesített társadalmi cél alapján: megteremteni a dolgozó ember tudatos történelmét,- melyben szabadon fejleszti képességeit, szabadon termel és szabadon építi társadalmi viszonyait. A tudományos-technikai forradalom a szocialista forradalom szerves része, és objektív feltétele a kommunizmus megteremtésének. Alapjában véve a tudományos-technikai forradalom a szocializmusban ott kezdődik, ahol a kapitalizmusban elhal, tehát ott, ahol a tőkés rendszer nem tudja megoldani az antagonisztikus osztálykérdéseket. Ez a folyamat a szocializmusban komplex jellegű, nem ppdia részleges, mint a kapitalizmusban. Ebben a tervszerűen irányított folyamatban alakul ki az új szocialista társadalmi szubjektum. Az új szocialista szubjektum kialakítása törvényszerűen csakis a munkásosztály történelmi küldetésének folyamatában jöhet létre. PUSZTAI JÄNOS Mitől fényes a tükörkép? BESZÉLGETÉS EGY FIATAL KOMMUNISTA PEDAGÓGUSSAL Csaknem félezer kisdiák második otthona a losonci (Luőenec) alapiskola. A folyosók tiszták, levegősek, pedig az épület olyan, mint a viharvert aggastyán. Ugyan hogy- tudják így karbantartani? A VIII/B osztályfőnökét keresem. Arra vagyok kíváncsi, mit olvasnak legszívesebben a nyolcadikosok. Ugyanis: az irodalmi ízlés a legbiztosabb iránytű, nemcsak azt mutatja meg, hogy milyenek a mai pionírok, hanem azt is, hogy hova, merre tartanak. • Farkas Katalin, szlovák—magyar szakos pedagógus, az osztályfőnök kicsit elfogódottan mondja, hogy jelenleg politikai közgazdaságtant tanul a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemén, a szakirodalom tanulmányozása sok időt kíván, de azért minden újabb ifjúsági regényt elolvas. — Tudnom kell, mit adott a gyerekek kezébe! Nagyon fontosnak tartja a világnézeti nevelést, ezért sürgeti az érzésekre ható, szívhez szóló ifjúsági regényeket. A gyermekeknél az érzéseken keresztül lehet elérni a legtöbbet, és a legköny- nyebben. — A költőktől is ezt várom — mondja. — Azokkal úgy vagyok, hogy Petőfi költészetét... — Szereti? — Igen. Ez az „igen“ olyan gyöngéd, olyan szemérmes, hogy zavarba jövök. Mintha titkot lestem volna meg. Gyorsan másra fordítom a szót. A kommunista pedagógus felelősségére. Meggyőződéssel állítja: — Nevelőnek lenni a legmagasabb rang, több felelősség jár vele, több kötelesség. A kommunista pedagógus felelőssége még nagyobb, mert vezetnie kell. Nem csak az osztályban, a pionírcsapatban, hanem mindig. Nem kinevezett vezető, de munkában, példaadásban első az egyenrangú, azonos beosztású társak között. . Elmondja, hogy édesapja is kommunista, autószerelő, a füleki (Filakovo) Farkas Katalin (A szerző felvétele) KOVOSMALT nemzeti vállalat szállítási osztályának vezetője, s amikor ő érettségiző diáklányként megemlítette neki, hogy párttag szeretne lenni, bizony figyelmeztette: meg kell azt gondolni, felelősség az, bizonyítani kell előbb. — Mikor gondolt legelőször a bizonyításra? — Főiskolás koromban, tíz évvel ezelőtt, a válságos években, amikor láttam, hogy az ifjúság könnyen megtéveszthető, ha nem mutatnak példát, jó példát a kommunisták. Tavaly óta párttag. Sinka Zoltánná, az iskolai pártszervezet elnöke volt az egyik ajánlója. Lőrinci Albertné, Domb- rovszky Ferencné kommunista pedagógusok is bátran állíthatták felvételekor, hogy érdemes a párttagságra, mert akkor már hatodik éve tapasztalták: bizonyított. — Természetesnek tartom — mondja —, hogy csak az vezethet, aki példát mutat. Pedagógusok között ez talán még nehezebb, mint máshol, mert sokféle a munka. Sokszor reggeltől estig az iskolában, továbképzés, konferenciák, pionírmozgalom, családlátogatások, szülői értékezletek, otthon a második műszak. Sokféle társadalmi munka. És mire későn este hozzájut a tisztára csak kedvére való olvasáshoz, belefáradt a betűbe. Ojra az olvasásról, az irodalomról beszélgetünk. Hogy mennyire pedagógiai szempontból ítél, arra leginkább az jellemző, amit a mesekönyvekről mond: — A régiek használhatatlanok. Grimm-meséket? Ugyan kérem! Csupa öreg boszorka, meg mostoha. Ma, amikor minden második gyermeket a nagymama nevel, mert a szülők dolgoznák! Sokat foglalkozik a pionírokkal. Nemcsak osztályának rajával, hanem a többiekkel is, mert Sájiné Balogh Petronellának, a csapatvezetőnek a helyettese. Közösen, ketten szervezik, irányítják a csapat munkáját. Már hagyományos, hogy minden évben „Így írunk mi“ címmel ■ irodalmi alkotóversenyt szerveznek a pionírok számára. A legsikerültebb alkotások díja: a pionírok saját kezűleg beírják művüket a vörös kötésű emlékkönyvbe. Kezembe adja. — Érdemes elolvasni — biztat —, tükörképe annak, hogy milyen az élet- szemléletük, milyen az irodalmi ízlésük, miként hat rájuk az irodalom. — Figyeli a hatást? — Hogyne. Lenin beszélt arról, hogy kommunistának senki sem születik, a szocializmust azokkal kell építeni, akik éppen vannak. Szebben mondta, jobban mondta, én csak így fordítottam le a magam nyelvére. Nos, ezért figyelem a hatást. Nem mindegy számunkra, hogy tudatukban miként, milyen formában alakul ki a szocialista életszemlélet. Átveszem a könyvet, beleolvasok, Érdekes, megkapó történetet olvasok. Két kislány ibolyát szed az erdőben, és ekkor, akárcsak a mesékben, megáll mellettük egy öreganyó. Arról beszél a kislányoknak, hogy ha nem lett volna háború, nem halt volna meg mind a két fia, most ilyen unokái lennének ... Felnézek, szólnék valamit, de nincs mellettem senki. A VIII/B osztályfőnöke, a fiatal kommunista pedagógus magamra hagyott, olvassak csak, nézzem meg a pionírok életszemléletének tükörképét, melynek fényességéért neki, meg a többi pedagógusnak mindennapi, szorgos oktató-, nevelőmunkával kell megküzdeni. HAJDÜ ANDRÄS 3
