Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-05 / 10. szám

A kisszoba egyik falán ódivatú falióra ló­gott. Egyhangú ketyegéssel mérte a per­ceket, órákat, napokat. Talán el is szenderült volna unalmában, de szerencséjére \az órásmes­ter olyan szerkezettel látta el, amely félórán­ként megszólalt. Hangja a messze zengő ha­rangokéhoz hasonlított. Büszke is volt rá a falióra! A faliórával szemben egy kép függött a falon. Olajfestmény. Csendes kikötőben ködpárnák kö­zött szunyókáló hajókat ábrázolt. Egy napon, amikor az óra éppen elkongatta ■az ebéd után következő félórát és felrezzentette álmából a szunyókáló képet, rekedt hangon megszólalt: — Hallod-e, szomszéd, én a te helyedben bizony szégyelleném magamat. — Ugyan miért? — kérdezte a kép és kissé elsápadt. — Még kérdezed is? Hát megmondom. Csak azért, mert tétlenül ásítozol a falon. Semmi haszon sincs belőled. Minddig csak azt az ola­jos vizet, meg a ködöt, meg a hajókat muto­gatod. Aki rád néz, elfogja az álmosság. — Ilyen hazugságot mondani! Hiszen az én hajóim messze vizeket jártak be. Te talán szó­rakoztatóbb vagy? A te számlapod már kopott, régi divatú és mindig csak ugyanaz — védeke­zett hevesen a kép, és úgy tűnt fel, mintha a hajó oldalán loccsant volna a víz az indular fától. — A számlapomat ugyan ócsárolhatod, de mást nem. A mutatóim állandóan körbe-körbe- járnak, s mutatják az embereknek, mikor kell ebédelni, aludni, iskolába menni. Ráadásul messze zengő hangon is jelzem az idő múlá­sát. Még csak hasonlítani sem lehet téged hoz­zám. A képet nagyon megbántották a rideg szavak. Bánatában nem is szólt vissza a rágalmakra. A sok beszédben, hencegésben lejárt a rú- gója. Mutatói mozdulatlanul meredtek a szám­lap fölé. — Nos, mi történt? Nagyon elhallgattál... Ilyen hamar vége a hősködésnek? — adta visz- sza a kép az előbbi gúnyolódást. Az óra megszeppent, sőt, alaposan be is gyul­ladt, de már annyi ereje sem volt, hogy el­nézést kérjen. A kínos feszültségnek Péterke vetett véget. Beszaladt a szobába, s amikor észrevette, hogy lejárt az óra, a lelógó láncokon felhúzta a fe­nyőtoboz alakú vassúlyokat. Az óra újra meg­indult, vidámabban ketyegett, mint máskor. Péterke akkor már a kép felé fordult, amely az ágyacskája fölött szendergett és tágranyilt szemmel nézte az olajos-zöldes vizet, és a köd­párnák között szunyókáló csendes hajókat. — Ha megnövök, hajós leszek — gondolta magában és hajóskapitányhoz méltó léptekkel kiment a szobából. A kép és az óra most már barátságosan össze­nézett. Előbbi haragjuk messze illant. Az óra annak örült, hogy újra járhat, szólhat, mérheti a perceket, órákat, napokat, a kép pedig azért volt boldog, mert kis gazdája szívébe ő sugá­rozta bele azt a vágyat, hogy egyszer, ha majd megnő, hajós legyen. N. K. Krups A Szovjetunióban nem találni olyan pionírt, aki ne ismerné Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja nevét, ne tudná, hogy mit tett a Lenin nevét viselő pionírszervezet érdekében. Lenin élet- és munkatársának életrajzát elolvasni annyit jelent, mint tanulmányozni, megismerni a forra­dalmár életét. Krupszkaja számára az volt a leg­nagyobb boldogság, ha jót tehetett. Nem önma­ga érdekében, másokért. Már fiatal korában el­jegyezte magát a forradalmi harccal. Ezer ve­széllyel nézett szembe, hiszen börtön, száműze­tés, bújdosás, külföldre való menekülés veszé­lyeztette a forradalmár életét. A veszélyeket, a megpróbáltatásokat átélte, de egy percre sem csüggedt. Részt vett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megszervezésében is. A győzelem után az agitációs tevékenységbe kapcsolódott be, és nagyon sokat tett az új típu­sú iskola, a szovjet iskola megteremtése érde­kében. Mindig gyöngéd, anyai szeretettel viszo­nyult a gyermekekhez. Érdekelte őt az első szo­cialista ország legifjabb nemzedékének minden gondja-baja. Gyakran találkozott a gyermekekkel, írt róluk, problémáikról, segített nekik. Kezde­ményezésére alakították meg 1921 decemberében a pionírszervezetet. Gondoskodása persze ezzel nem ért véget. Nagyon sok levelet intézett a pio­nírokhoz. Sok cikkében, írásában foglalkozott a pionírcsapatok életével, munkájával. Ezek az írá­sok annak idején, de még ma is útmutatást, se­gítséget jelentenek a pionírok, a velük foglalkozó pedagógusok, a pionírvezetők számára. Érdekes az „Enyém és a miénk“ című levele, mely egy kisfiúról szóló elbeszéléssel kezdődik. Olyan fiúról szól ez elbeszélés, aki otthon Lenin arcképét tűzte a szoba falára. Olyan képet, ame­lyet egy könyvtári könyvből tépett ki. És ezzel a kérdéssel fejeződik be az elbeszélés: A fiúhoz hasonló pionír a régi, vagy az új, a szovjet rend támogatója-e? Más leveleiben a pionírok alapvető feladataival foglalkozik. A különböző nemzetiségű gyermekek barátságának fontosságára már akkor figyelmez­tette a pionírokat. Mindegyik levele a forradal­már gyermekek iránt érzett szeretetének meg­nyilvánulása. MÄZSÄR LÁSZLÓ AZ INDIAI PIONÍROKRÓL Tizenhat évvel ezelőtt, 1962- ben alakult meg az Indiai Pio­nírok Szervezete. Olyan ország­ban működik, amelynek viszo­nyai még ma sem a legideáli- sabbak. Az elmúlt 16 év alatt mégis jelentős sikert ért el az ifjúság politikai öntudatának kialakításában. Tagjai 5—16 éves leányok és fiúk politikai, törzsi- és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Tagjai azok a szülők, felnőttek, mun­kások is, akik a píonírmozgal- mat segítik, támogatják. Szim­bólumuk a pionírzászló, amely narancsszínű, India térképével, és „Pionier“ felirattal. Nyak­kendőjük ugyancsak narancs- színű, nemzetiszínű szegélye­zéssel. A szervezetbe való fel­vételkor ugyanúgy fogadalmat tesznek, mint más országok pionírjai. Nagy szerepe van az indiai pio­nírszervezetnek abban, hogy egyre inkább eltűnnek, leg­alább a gyermekek között a vallási, a törzsi, nemzetiségi határok. Gondoskodnak a gyer­mekek egészséges fejlődéséről, harcolnak a gyermekek testi erejének kizsákmányolása el­HÍREINK Kedves vendéget fogadtak körükben a berzetei (Brzo- tín) alapiskola pionírjai. Fúbry István elvtársat, a Szlovák Nemzeti Tanács volt alelnökét, az ismert ve­terán pártharcost, aki a Februári Győzelem esemé­nyeiről beszélt nekik. Részt­vevője, szervezője volt an­nak idején ezeknek az ese­ményeknek, így előadása nagyszerű élményt jelentett a pionírok számára. Tóth Rozália len, kulturális és művelődési akciókat szerveznek, felkeltik a gyermekek érdeklődését az irodalom, a művészetek, a tör­ténelem, az esztétika, a filozó­fia és a közélet iránt. Megszün­tették az érdekházasságokat, amikor 5—6 éves fiúk „házas­ságot kötöttek“ 2—3 éves kis­lányokkal. Ma már törvény sza­bályozza, hogy a férfiak legko­rábban 21, a lányok 18 éves korban köthetnek házasságot. Indiában jelentős haladás, hogy minden gyermek 9 éves korig kötelezően látogatja az iskolát. Számunkra szinte hihe­tetlen ez a tény, de ne felejt­sük el, hogy olyan országról van szó, ahol még nem sikerüli felszámolni az analfabetizmust. A pionírszervezet tagjai nagy­arányú közösségi munkát vé­geznek. A falvakban a szegény­negyedeket látogatják, takarí­tanak, gondoskodnak a kis gyermekekről, tanácsot adnak, hogyan kell tisztálkodni. Szün­időben útépítéseknél segédkez­nek. A pionírok vezetőire ebben az országban temérdek feladat hárul. Ezek egyike, hogy felis­merjék és gyümölcsöztessék a gyermekek rejtett tehetségét, képességeit. Ennek érdekében minden adott lehetőséget ki­használnak. A Delhiben megje­lenő Shankers Weekly című fo­lyóirat évente képzőművészeti szemlét rendez. A világ vala­mennyi tájáról mintegy százezer rajz érkezik erre a seregszem­lére, és azok megtekintését minden indiai pionír számára lehetővé teszik. Ugyancsak nagy jelentőségű a nemzetközi gyermekfilmfesztivál, amelyre hazánk is minden évben elkül­di legjobb alkotásait. Az indiai pionírok igyekez­nek elmélyíteni kapcsolataikat a szocialista országok gyerme­keivel. Egyébként a szerveze­tük megalakulása óta nagy se­gítséget kap a Szovjet Lenini Pionírszervezettől. Minden év­ben meghívást kapnak az ar- tyeki pionirtáborba. Persze nem gondtalan az in­diai pionírok élete. Sok-sok előítéletet, gátlást kell leküz­deniük, de öntudatos, bátor ve­zetőik nagy segítséget nyújta­nak nekik. Eddigi fejlődésük azt mutatja, hogy szervezetük rövid idő múlva egyenrangú társa lesz a C1MEA bármely pionírszervezetének. haj. TÖRD A FEJED! Pionírkarnevált rendeztek a lcirályhelmeci (Kráf. Chl- mec) alapiskolában. A mű­sor egyik jelenete a jelme­zek bevonulása volt. Az idén 85 pionír öltözött jel­mezbe. Szinpompás és érde­kes volt bevonulásuk. Illés Klára lói sikerült a szavalók és a prózamondók versenye a nagydarőci (Veiké Dravce) alapiskolában. A szavalók közül Nagyferencz Éva. Fo­dor Erzsébet, a prózamon­dók közül Kalina Zsuzsan­na és Telek Ilona kerültek be a verseny járási fordu­lójába. Fodor Erzsébet Középiskolásokkal verseng­ve vetélkedtek a rozsnyói (Roiöava) Bányász téri alapiskola kilencedikesei a Hosszúréten (Dlhá Lúka) megrendezett, „Mit tudsz a Szovjetunióról?“ című vetél­kedőn. Első helyezést Par- ditka József, másodikat Ba­lázs János ért el. Bacsó Enikő A Magas-Tátrában megren­dezett országos népi tánc­versenyen negyedik helye­zést ért el a nagykaposi (Veiké Kapuäany) alapisko­la tánccsoportja. Puhala Magdolna tanítónő, a 26 ta­gú csoport vezetője és a táncosok joggal örvendenek ennek a sikernek. Jakub János : N. K. Krupszkaja, Lenin élet- és munkatársá­nak egyik mondását rejtettük el a vízszintes 1, függőleges 8, és 17. számú sorban (a nyíl irá­nyában folytatva). Beküldendő e sorok megfejté­se. Vízszintes sorok: 9. Föléje. 10. Nem egészen balra. 11. Egy oro­szul. 14. Vegyél. 16. Számnév. 17. Negatív vá­lasz. 19. Magyar Államvasútak. 20. Szovjet repü­lőgép jelzés. 21. Égtáj. 23. Maró folyadék. 24. Mező. 26. Hangtalan Máté. 28. Növényi ital. 30. Egon magánhangzói. 31. Folyó Olaszországban. 33. ötvenhat római számmal. 35. Sírfeliratokon olvashatjuk. 36. Folyó a Dunántúlon. Függőleges sorok: 2. Dara. 3. Japán pénzegység. 4. Éva Ádám. 5. E napon. 6. Princípium. 7. Kozmetikai cikk. 12. Az erő fizikai mértékegysége. 13. Talál. 15. Aka­dály. 18. Nem fél. 21. Becézett női név. 22. Közle­kedési hely. 25. ... Károly, híres magyar festő­művész. 27. Három több szláv nyelvben. 29. Régi római köszöntés (AVE). 30. India része. 32. In­dulatszó. 34. Kötőszó. 35. Dísz. A február 19-én megjelent keresztrejtvény he­lyes megfejtése: „Minden nap kell testgyakorlást végezni.“ — 232 megfejtés érkezett. Sorsolással könyvjutalomban részesülnek a következők: För- dős Magdolna, 2. évf., Vága (Váhovce), Szakács Anna, 3. évf., Battyány (Bofany), Nagy Tünde, 2. évf., Vámosladány (Mytne Ludany), Hamza Ottó, 3. évf., Koäice, Király László, 6. évf., Királyhel- mec (Král. Chlmec). $ 1978. III. 5. 18 ozsrn * M * Petrik J ózsef: A HP ES A FAINKA

Next

/
Oldalképek
Tartalom