Új Szó - Vasárnap, 1978. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
„Sokat áldoztam a sportért, de nem bántam meg...” Első látásra nagyon komoly embernek tűnik. A látszat persze ezúttal is torzít, mert tud o vidám, kedélyes is lenni, de azért nem tartozik az állandóan mosolygó sportolók közé. Erre különben sem volt sok ideje, mivel pályafutását nem kísérte kivételes szerencse, azoknak egyike, akik az eredményekért, sikerekért keményen megdolgoztak. Jozef Plachy — róla van szó — tíz esztendeje a világ legjobb középtávfutóinak egyike. Mégis néhány éven át jelentős versenyen nem jött ki a lépés, elmaradtak a várt eredmények, ami természetesen őt bántotta a legjobban. Így történt azután, hogy 1970 óta csak az idén került ismét Csehszlovákia legjobb tíz sportolója közé. Trenöianske Teplicén az ünnepélyes eredményhirdetés előtt volt időn k bőven elbeszélgetni Jozef Plachyval, aki 1949. február 28-án Kassán (Koüice) született. Minek készült és miként kötött ki az atlétikánál? — Kassai diákéveim alatt tizenhat éves koromig csaknem mindennel foglalkoztam, de ez csupán mozgás utáni vágyamat elégítette ki, pontos célt nem szolgált. Az 1965-ös esztendő jelentette életemben a fordulópontot. Akkor a VSS-ben a géplakatos-mesterséget igyekeztem elsajátítani, s közben szerettem volna jó futballistává válni, mivel a gyorsasággal nem voltak bajok, és a labdát is ügyesen kezeltem. De másként történt. Beneveztek egy 3000 méteres ifjúsági mezei futóversenyre, melyen megszereztem a győzelmet. Ez ugyan még nem jelentett meglepetést, de az már igen, amikor a kerületit is megnyertem és később az országos bajnokságon a hatodik helyen végeztem. — Pethő László vett azonnal pártfogásába, s ezzel egyúttal megkezdődött sportolói pályafutásom. 1966- ban Ján LíSka edzőhöz kerültem és mindmáig ő irányítja felkészülésemet. Közben elvégeztem a gépészeti szakközépiskolát, de az érettségi után szakmát változtattam, és jelenleg a prágai Károly Egyetem jogi karának vagyok hallgatója. Első egyesülete a Lokomotíva KoSice volt. Innen 1967-ben a Sláviába, majd 1969-ben a VS2-be igazolták át. 1974 új állomás volt életében. Katonai szolgálatot teljesített a Dukla Banská Bystricában, majd 1976-tól a Dukla Praha színeiben versenyez hadnagyi rangban. De kanyarodjunk vissza a múltba. Mikor jelentkeztek az első eredmények, és mikor robbant a nemzetközi élvonalba? — Egyik sem váratott sokáig magára, sőt mindkettő egyszerre sikerült. 1968-ban a Rosick^emlék- versenyen a külföldi és hazai élmezőnyt — köztük a csúcstartó Jungwirthot — legyőzve 1:47,1 perces időt futottam. Ennek köszönhettem olimpiai kiküldetésemet. Mexikóban az ötödik helyen végeztem, és a második legjobb európai voltam, pedig még huszadik életévemet sem töltöttem be. Egy évvel később az athéni Európa-bajnokságon ezüstérmet nyertem, majd az Európa—Amerika összecsapáson kontinensünk színeit képviseltem, mégpedig győzelemmel. 1:45,4 perces eredményem mindmáig fennálló új csehszlovák csúcs volt. A találkozó legjobb atlétájának hirdettek ki. 1970-ben 1:46,7 perces Európa- csúcsot futottam 800 yardon, ezt még senki sem javította meg. — A következő idényre nem sikerült megfelelően felkészülni. Achillesín-gyulladás és nyolchónapos kihagyás ellenére kiküldtek Helsinkibe az Európa-baj- nokságra. Magam is kellemesen meglepődtem, amikor bekerültem a döntőbe, s ott a hatodik helyen végeztem. Ezután „süket“ évek következtek, s bár mindig megközelítettem csúcsomat, a jelentős versenyeken nem tudtam helytállni. Panaszra azért nincs oka, hiszen ha néhány versenye nem hozta a várt eredményt, azért mindig ott volt az élvonalban, tme időeredményei 800 méteren: 1968 — 1:45,9; 1969 — 1:45,4, országos csúcs; 1970 — 1:45,6; 1971 — 1:45,6; 1972 — 1:45,7; 1973 — 1:45,7; 1974 — 1:46,5; 1975 — 1:46,5; 1976 — 1:45,7; 1977 — 1:45,5. 1500 méteren: 1977 — 3:37,04 országos csúcs. Három olimpiát, ugyanennyi Európa-bajnoksá- got és négy fedettpályás EB-t megjárt, győzelem és értékes helyezések fémjelezték szereplését. Meghívták az Egyesült Államokba a hagyományosan megrendezésre kerülő fedettpályás versenyekre. Ot év alatt harminckétszer szerepelt a tengeren túlon és sohasem ért el a harmadik helynél rosszabbat. Kétszáznál több versenyt nyert eddigi pályafutása alatt. Ónként vetődik fel a kérdés: Mit hozott a sport életében? — A sport életemnek csupán egy részét képezi. Nekünk, versenyzőknek mindig arra kell, vagy még inkább kellene gondolni, hogy egyszer abbahagyjuk. A sporttevékenységre csak ritka esetben lehet a jövőt építeni, a sportkarrier rövid, de az élet utána sem áll meg. — Az eredményeket nem adták ingyen. Rengeteget kellett dolgoznom értük. Az elmúlt évtizedben például nyáron a szabadság szóba sem jöhetett, hiszen a fő idény jóformán tavasztól őszig tart. Mivel azonban megszoktam a küzdelmet, — minden tized-, most már századmásodpercért ádáz harc folyik — az élet akadályait is könnyebben győzöm le. — Amit elmondottam, egyszerűnek tűnik, de hogy mi van mögötte, azt csak edzőm és én tudjuk: soksok lemondás, még több veríték, lelkiismeretes edzésmunka, a versenyeket kísérő izgalmakról, idegi megterhelésről nem is beszélve. Sokat áldoztam a sportért, az eredményekért, de nem bántam meg. Ausztrálián és Űj-Zélandon kívül az egész világot bejártam. Számtalan embert megismertem, sok barátra tettem szert. Jozef Plachy évek óta a világ egyik legjobb közép- távfutója Mivel az élet útja nem mindig tükörsima, bizonyára érték csalódások? — Több is, de a legnagyobb 1972-ben Münchenben, ahol nem sikerült a döntőbe jutnom. Az elődöntőben Wottle, a későbbi aranyérmes, balról előzött, megzavart, egy időre kiestem a ritmusból, s azután csupán ötszázad másodpercen múlott, hogy nem kerültem a legjobbak közé. Pedig felkészülésem kitűnően sikerült, s az olimpiára úgy indultam: az érmek egyikét megszerzem. Ma érzem csak igazán, hogy derűlátásom nem volt túlzott. Melyik a legkellemesebb emléke, amelyre szívesen gondol vissza? — Természetesen kellemes percekben sem volt hiány. A versenyző akkor a legboldogabb, amikor látja, miként érik be szorgalmának, kitartással végzett munkájának gyümölcse. Amikor a dobogó legmagasabt> fokán állva látja, hogyan kúszik fel a himnusz hangjaira a lobogó, akkor meghatódva érzi... Érdemes- voltl Szeretném, ha mások is átéreznék, milyen jó,, ha tartalmas az ember élete. Ezek szerint elégedett eddigi pályafutásával? — Feltétlenül! Annak ellenére, hogy 1973 és 1976 között volt egy időszak, amikor nem tudtam a világ élvonalában maradni, pedig felkészülésemet épp oly lelkiismeretesen végeztem, mint annak előtte, amiről az időeredmények tanúskodnak a legékesebben. — Az idei esztendőt azután, most már 1500 méteren, bíztatóan kezdtem. A Pravda—Televízió—Slov- naft nemzetközi versenyen 3:37,04 perccel Odlo2il tizenegy éve fennálló csúcsát adtam át a múltnak. Stockholmban egy mérföldön 3:54,6-tal futottam új rekordot, s ez még értékesebb mint az 1500-as eredmény. Győztem Szófiában az Universiaden, Kubában ismételtem, majd a Világ Kupában 800 méteren földrészünk válogatottjaként én voltam a legjobb európai futó. Ez idén az 1500 méteres távon nem szenvedtem vereséget és olyan ellenfeleket győztem le, mint Walker, Wessinghage és még mások. Szinte meg sem merjük kérdezni, van-e hobbyja, mi a kedvtelése a futáson kívül? — Bizony kevés idő jut szórakozásra. Örülök, ha együtt lehetek feleségemmel és kétéves kislányommal. Jelvényeket, zászlókat gyűjtök, de ez nem nevezhető különösebb szenvedélynek, hobbynak. Egyelőre az atlétika köti le minden időmet. A legközelebbi célok? — Jövőre Prágában lesz az atlétikai Európa-baj- nokság, s így fokozott felelősség hárul rám is. Hazánk fővárosában érthetően jó eredményt szeretnék elérni. Tudom, nem lesz könnyű, sokat és keményen kell majd dolgoznom, de ha egészséges leszek, nem félek a rám váró feladatoktól. KOLLÁR JÓZSEF Ax emlékezetes müncheni elődöntő... A célban az amerikai Wottle, második a nyugatnémet Kemper, harmadik Plachy (CSTK-felvétel) Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 312-52, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalat — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÓBANYOMÁS. Hirdető- iroda: Vajanského nóbrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Üj Sző előfizetési díja hovonto — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Üj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ústredná expedíció tlace, Gottwaldovo námestie 48/VII. A SÜTI regisztrációs száma: 5/2.
